Kedvesek!
Úgy gondoltuk, a facebook csoportunkba írt rövidebb-hosszabb ajánlókat/véleményeket is meg szeretnénk osztani, így létrehoztunk ennek egy Ti írtátok menüpontot.
Fogadjátok szeretettel a februári közös olvasmányunkról szóló recenziót Klau tollából!
Úgy gondoltuk, a facebook csoportunkba írt rövidebb-hosszabb ajánlókat/véleményeket is meg szeretnénk osztani, így létrehoztunk ennek egy Ti írtátok menüpontot.
Fogadjátok szeretettel a februári közös olvasmányunkról szóló recenziót Klau tollából!
________________
A borító nagyon szép: a farkast imádom, a tőr egyedi, a keretnek szánt motívum is gyönyörű.
A cím megfogó, szerintem nem igen van fantasy rajongó, aki meglátván ne lenne rá kíváncsi, a betűtípusa pedig nagyon el lett találva, az arany-fekete színkombináció meg csak hab a tortán! Amúgy nem tudom, mennyire volt tudatos (a cím színválasztása), de találtam ezzel is egy kisebb összefüggést a történet közepe felé. Szeretem, mikor ilyen apróságokkal is utalnak a borítótervezők a könyv történetére - már ha tényleg direkt, és nem véletlen volt. Utóbbi esetben vegyük a tudatalatti művének! Az anyagát (amolyan finom, puha, selymes tapintású) illetőleg bár csodaszép, nem véletlen kaptam "szivacsfóliába" bugyolálva, ugyanis iszonyat kényes. Már mikor kicsomagoltam, tudtam, hogy ez azon könyveim egyike lesz, amit nagyon fogok sajnálni, mert képtelen leszek ilyen szép állapotban tartani.
Aztán a fülszöveg! A szövegét illetően jó, de... Édes szíveim, hát mit csináltatok!? 27 éves vagyok, s bár rég jártam szemészeten, elvileg teljesen jó a látásom - mégis majd kiestek a szemeim, mikor kiakartam olvasni a sötétszürke háttérrel, feketén írt szöveget! Hát a tücsök rúgja meg, a tettesnek most küldök egy atyai pofont, és pár perc kukoricán térdelést, hogy gondolkodjon el! Mert előttem a kép, ahogy egy könyvesbolt polcán édesapám megpillantja a borító elejét, és egyből rányúl. De már magához húzva fordít rajta, és mivel rohadtul nem lát a hátoldalán semmit, vállát rántva vissza is teszi - mert egyik boltost sem fogja megkérni, hogy olvassa fel neki, az 100%! Szóval neeee... ezt, ilyet, soha többé! Oké!? Csak remélni tudom, hogy időben szólok...!
Na! Most, hogy kellőképp lecsesztem amit/akit le kellett, jöjjön némi dicséret:
A cím megfogó, szerintem nem igen van fantasy rajongó, aki meglátván ne lenne rá kíváncsi, a betűtípusa pedig nagyon el lett találva, az arany-fekete színkombináció meg csak hab a tortán! Amúgy nem tudom, mennyire volt tudatos (a cím színválasztása), de találtam ezzel is egy kisebb összefüggést a történet közepe felé. Szeretem, mikor ilyen apróságokkal is utalnak a borítótervezők a könyv történetére - már ha tényleg direkt, és nem véletlen volt. Utóbbi esetben vegyük a tudatalatti művének! Az anyagát (amolyan finom, puha, selymes tapintású) illetőleg bár csodaszép, nem véletlen kaptam "szivacsfóliába" bugyolálva, ugyanis iszonyat kényes. Már mikor kicsomagoltam, tudtam, hogy ez azon könyveim egyike lesz, amit nagyon fogok sajnálni, mert képtelen leszek ilyen szép állapotban tartani.
Aztán a fülszöveg! A szövegét illetően jó, de... Édes szíveim, hát mit csináltatok!? 27 éves vagyok, s bár rég jártam szemészeten, elvileg teljesen jó a látásom - mégis majd kiestek a szemeim, mikor kiakartam olvasni a sötétszürke háttérrel, feketén írt szöveget! Hát a tücsök rúgja meg, a tettesnek most küldök egy atyai pofont, és pár perc kukoricán térdelést, hogy gondolkodjon el! Mert előttem a kép, ahogy egy könyvesbolt polcán édesapám megpillantja a borító elejét, és egyből rányúl. De már magához húzva fordít rajta, és mivel rohadtul nem lát a hátoldalán semmit, vállát rántva vissza is teszi - mert egyik boltost sem fogja megkérni, hogy olvassa fel neki, az 100%! Szóval neeee... ezt, ilyet, soha többé! Oké!? Csak remélni tudom, hogy időben szólok...!
Na! Most, hogy kellőképp lecsesztem amit/akit le kellett, jöjjön némi dicséret:
A tartalom
Rögtön az első fejezettől eszméletlen sebességgel jönnek egymás után a cselekmények, és már az első oldalakon több szereplő nevével is megbarátkoztunk. (Nekem könnyen ment, mert bár legtöbbje nem a legszokványosabb, szerintem kifejezetten szépek!) Elég sok párbeszéd is helyet kapott a szövegben, így aki a tolkienes, 50 oldalakban részletező tájleíró olvasmányokhoz szokott, annak most jól meglesz tornáztatva az agya, mert itt nem tökölünk, hanem csak apróbb szusszanásokkal haladunk, nincsenek nagy elmélázások! Az írónő persze nem hagyja a szereplőinket egy fekete üregben, épp eleget ír a helyszínekről, tájakról és látványról is, hogy legyen hova elképzelnünk őket - csak egyáltalán nem viszi túlzásba. Nekem ez a fiatalos, lendületes stílus kifejezetten üdítően hatott, tetszett, jól esett, már-már ringatóztam ültömben olvasva, mert nyugton maradni nem tudtam. Benne volt a bugi a lábamban, menni akartam a karakterekkel mindenhová...
És ha már karakterek... Nagyon színes és változatos felhozatalról beszélhetünk, amiből kettőt kiemelnék - személyes okok miatt -, és az Christopher meg Jack. Kedves Zsófi! Tán ismered a bátyáimat? Mert Chris pont olyan gyökérül viselkedik, ahogy az idősebbik testvérem, pedig egy intelligens, mély érzésű, jó ember - katona. Tudom-tudom, nem róla formáztad... de attól még vicces volt róla olvasni, köszi! Jack meg mint a másik fivérem... mindenből jeles, jófej, bölcs, de ritkán szólal meg, zárkózott, titokzatos, kissé magának való, és persze ő is a jók táborát erősíti.
Amúgy a történetben mindenkit egész megkedveltem, de evégett talán őket egy picurit jobban...
De! Kövezzetek meg, engem a főszereplőnk modora a Chrisszel való tiszteletlenségét illetően sokkal jobban irritált, mint az őt utáló lány (Tilda) viselkedése vele szemben. Persze, ez is egyedivé tette a történetet, és a szereplőinket is, de én konkrétan vártam, hogy Chriszukánk egyszer végre megkongatja Megaira buksiját párszor az iskolapadba - bocsi. És amúgy nem vagyok szadista, csak normál esetben egy Chris féle alaktól ez lett volna várható... de hát a főszereplőnkkel nyilván kivételt tett.
Bevallom, a borítóból és a fülszövegből valami Cassandra Clare-es Árnyvadászos storyra számítottam Maggie Steafvater - Mercy Falls farkasai trilógiájával elegyítve, de felmerült bennem a "Legacies – A sötétség öröksége"-c. filmsorozat is.
Hááát... hasonló ízvilág, hiszen ez is
- részben egy "különleges képességű" fiataloknak alapított intézményben játszódik ✔
- van benne farkas✔
- vannak benne fegyverek és démonok✔
de ezektől eltekintve mégis EGÉSZEN MÁST kaptam. És ez kellemes csalódás volt számomra! Megfogom kérni édesapámat, hogy ez legyen az első könyv, amit olvas a csereadagból, mert nála olvasottabb embert (főleg fantasy kategóriában) nem hogy nem ismerek, de talán még nem is hallottam, hogy lenne. Kíváncsi vagyok, számára mennyire lesz újdonság ez a könyv, mennyire talál más történetekkel hasonlóságokat benne. Mert nekem nem sikerült, úgyhogy minden elismerésem!
Plusz pozitívumként még megemlíteném, hogy annak ellenére, hogy inkább a fiatal korosztálynak valónak ítélném ezt a könyvet (de bátran ajánlom fenőtteknek is!), néhány nem éppen hétköznapjainkban használatos szóra bukkantam, (pl privilégium, retorzió, ováció, stb) amik szerintem még jobban megdobták a minőségét. Mikor az első ilyennel futottam össze, nekem az 1997-es Herkules mese ugrott be... voltam kb. hét éves, mikor először láttam, és mikor az egyik jelenetben Hádész olyat szól: "A prológussal megvolnánk, jöjjön a konfliktuuuuus!" - nos, akkoriban nyilván fel sem tűnt, hogy két számomra idegen, ,,felnőttes" szót hallok, de mai fejjel nézve-hallgatva viszont állatira bejön, hogy belerakták! Így a fegyverforgatót olvasván sem véletlen teszek róla említést: jár az elismerő vállveregetés Zsófinknak ezen szavaiért (is).
Továbbá az is érezhető, hogy az írónőnk tele volt/van ötletekkel. Kb. az okozhatott neki nehézséget, hogy melyiket használja fel - nem véletlen, hogy több rész is várható - de gond egy szál se, mert jókat választott! Bár hihetetlen mennyiségű jelenetet kaptunk a könyv terjedelme ellenére, mind-mind jó, találó, és a sorrend is rendben van, összefüggő, egymásra épülő. Mennyisége ellenére sem zavaros...
És... megfogadtam, hogy nem fogok ódákat zengeni róla, mert egy véleményt olvasva nekem az mindig gyanús, ha valaki mézes-mázasan áradozik. Viszont talán úgy elfogadható, ha így fejezzem ki, hogy miért s mennyire tetszett ez a könyv:
Nekem eddig 3 igazán ismert kedvenc fantasy világom volt:
- Gyűrűk ura
- Harry Potter
- Végzet ereklyéi (Árnyvadászok)
És magam is alig hiszem el, hogy egy MAGYAR könyvre ilyet tudok mondani, de:
Bár még közel sem olyan ismert, mint az előbb említettek - Fróna Zsófiánk által teremtett Fegyverek háza világa lenne a 4. a sorban. Ha egyszer lesz rá anyagi keret, hogy külföldön is forgalomba hozathassák, szerintem vinni fogják, mint a cukrot!
Végezetül pár sort ki is emelnék, amik kifejezetten tetszettek:
"Minden fegyver épp annyira gonosz, amennyire a forgatója."
"-De ha annyira erős, akkor miért vágyik az erőre?
-Az okos ember miért szomjazza a tudást?"
"-Azt mondják, ha leesel a lóról, azonnal szállj rá vissza.
-És mit mondanak, ha egy szikláról esik le az ember? Kapard össze magad?"
Drága Zsófi!
Köszönöm, hogy ilyen fantáziadús, humoros, ügyes-okos csaj vagy! Örülök neked, büszke vagyok rád! És szívből kívánok további sok sikert!
A könyvvel készített fotómról:
Sajnos ami kellékként legelőször eszembe jutott, otthon van, úgy 550 km-re tőlem. És a heti egy szabadnapomon inkább olvasok, mint hazavezetek... Így csak remélni tudom, hogy a következő részhez is alkalmas lesz, mert szerintem imádnátok. Te, Zsófi, legalábbis elég valószínű...
Szóval fogadjátok Drágót, az én ,,fegyveremet" (aki olvasta már a könyvet, érteni fogja) - bár valójában elég csak csúnyán ránézni, és máris inkább kiscica, mint farkas. Kivéve, ha engem fenyeget valami veszély... ami szerinte leginkább postás képében szokott megjelenni. Olyankor a legvérmesebb farkason is túl tesz.
Amúgy ő egy menhelyről szalajtott igazi, hű társ, és még biztosan fog velem "modellkedni", (és előszeretettel trollkodja szét a képeim, itt is az alsó képen amúgy ÉL ÉS VIRUL, hiába tetteti a haldoklót) úgyhogy illene bemutatnom...
Ha van, akit érdekel, itt láthat róla még képeket és olvashat róla többet: https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=1591650031020284&id=100005259064264
Puszi, pacsi:
Drágó és Klaudia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése