Veda Sylver - Titkok ​vihara a Boszporusznál (A Boszporusznál 1.)

Mire képes egy ember, akinek összetörték a szívét? Meddig megy el egy új szerelem reményében? Milyen az élet egy teljesen idegen kultúrában, egy új kontinensen?

Ezekre a kérdésekre mind választ ad Veda Sylver debütáló regénye, a Titkok vihara a Boszporusznál, a Boszporusz sorozat első kötete, amely a Gyémántfelhő kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A történet Holly Reed és Kemal Güven szövevényes, titkok árnyalta történetét mutatja be. A kérdés már csak az, elég erős-e a szerelmük, hogy kibírják a múlt mocskos titkait és a jövő fenyegető árnyait. Történetük nem egyszerű tündérmese, a boldog befejezés ígéretéről pedig szó sincs.

 És talán ebben rejlik a mű egyedisége. Nem kerget hiú ábrándokat, nem akarja elhitetni az olvasókkal, hogy minden tökéletes, a mesei vég nem mindenkinek garantált. Amikor csak egy karnyújtásnyira lennének a boldogságtól, a sors mindig keresztülhúzza a számításaikat.

Viszont a történt nem teljesen egyedi. Számos regény alapja a főnök-alkalmazott szerelmi viszony. Egyik legnagyobb névnek számít itt a Szürke 50 árnyalata könyvsorozat, illetve a belőle készült filmes franchise is, azzal és több száz társával ellentétben, számomra az írónő képes volt valami újat adni és izgalmassá tenni egy olyan történetet, amitől rendszerint falra mászok. Különös kedvencem volt a török kultúra fontossága és tradicióinak bemutatása, valamint jelentős hangsúlyt kaptak a kultúrák közti különbségek is, amit szintén nagyon szerettem, számos humoros és izgalmas jelenetnek volt a melegágya.

 

A mű üzenete tiszta, mégis mindenkinek más. Számomra az akarás, a küzdés és a győzni akarás érzése sugárzott a sorokból. Holly megmutatta, hogy alázattal, kitartással és mérhetetlen akarással bármit el lehet érni, akár egy olyan sivár szívet is képes meglágyítani, mint a Kemálé.

Összeségében egy aranyos és izgalmas romantikus történetet kap az olvasó, remek kulturális merüléssel karöltve. Megvannak a mű hibái, néhány helyen igencsak ráncoltam a szemöldököm. Végül rájöttem, a regény célja, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, semmi több. Ha pedig erre az érzésre rátalál az olvasó, onnantól garantált, hogy imádni fogja és teljesen elvarázsolja ez a világ.

Szilágyi-Kiszler Adrienn: A napfény hangja

Mindenki álmodik a hírnévről. Mindenki titkon szeretne ennek a kegyetlen világnak a része lenni, bele sem gondolva abba, hogy mi vár ott rá. Hollywood nem egy barátságos hely tele menő hírességekkel, ahogy azt sokan hiszik, sztárjaink élete pedig nem csupa csillogás. Senki nem beszél a dolog sötét oldaláról. Minek tenné az ember? A fényűzés megbabonázta és nem lát át a függönyön.

 

Ki ne akarna híres lenni? De hajlandó vagy megfizetni az árát? Képes vagy csendben és mosolyogva tűrni a megalázást? Eltudnád viselni, hogy minden lépésed kamerák kereszttüzében éled? Barátok csak addig vannak, amíg híres vagy és gazdag, a titok fogalma pedig egy nemlétező dolog ebben a világban. Nincs őszinteség, nincs bizalom. Mindenki egy képet fest magáról, a csillogás álarca mögé bújik, miközben a felszín alatt haldoklik. Így is vállalnád, hogy híres leszel? Képes lennél elviselni a vállaidat nyomó terhet és felelősséget?

Tormási Vyktória - Szerethetetlen

Rohanunk a világban. Egy pillanatra sem állunk meg, sőt a lassítás gondolatától is ráz a hideg. Nem látunk arcokat, csak egy csapatnyi árnyalakot, akik vakon követve egymást igyekeznek valahova. Álarcok mögé bújunk és a világtól elvárt test sablonba próbáljuk szuszakolni magunkat. Nincsenek valódi érzések, minden csak egy jól felépített színjáték része. Elnyomjuk a fájdalmat, a szekrény mélyére rejtjük démonjainkat és belevetjük magunkat a névtelen és arctalan tömegbe, hogy eggyé váljunk velük. Mosolyogva tűrjük a megalázást, a szakítást, nem hagyunk időt a gyászra. A világ minden nap egy parányi sebet ejt rajtunk, mi azonban félünk megmutatni a hegeket. Rettegünk az ítélettől, amit a társadalom olvas ránk. Ha egyszer rád kerül a billog, nincs az a tett, azaz istenség, amelyik megszabadít tőle. Fejemben hallom az emberek szavait minden egyes nagyobb lépésem előtt: mit fog gondolni xy? ; Ne mond hangosan, nehogy meghallja más! ; Más ezt és azt hiszi majd rólad…

 

Ennek a világnak mutat egy görbe tükröt Tormási Vyktória fantasztikus debütáló regénye, a Szerethetetlen, amely a Newline kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban. A Szerethetetlen egy fájdalmasan gyönyörű szerelmi történet. Mégis többről is szól ennél: az önmegtalálásról, önelfogadásról, függőségeink levetkőzéséről, mindezt 180 oldalban elmesélve, így az olvasó tömény dózisban kapja a fájdalmat. Ez a kötet nem nem az a tipikus cukormázas történet, mint amire az olvasó vár a műfaja vagy éppen a címe okán. A regény új szinteken képes összetörni téged, talán ott és úgy, amiről csak álmodni mertél volna.

A regény váltott szemszögben meséli el Zétény és Léna történetét. Léna újságíró, egy helyi internetes portálnak ír cikkeket annak reményében, hogy egy napon előléptetik és álmát valóra váltva híres újságíró lehet.  Biztos ez az ő álma?  Az olvasóban minduntalan felmerül ez a kérdés. Jól tanult, viszonylag jó pozíciója van, de nem boldog. Vállát a társadalom, a család elvárásainak súlya nyomja, amiknek ő rendületlenül meg akar felelni, úgy érzi, csakis ettől vállhat boldoggá. De mindez csak kegyes hazugság volt. Nem erre vágyott, de ezt még magának is félt beismerni, nemhogy a világnak.

 

Kicsit ismerős, nem igaz? Hányszor rettegtünk váltani, valami újat kipróbálni, mert tartottunk az ítélettől? Sokszor tapasztalom, főleg az internet világában azt a mentalitást, hogy ítélj, és akkor nem ítéltetsz meg. Könnyebb mást szapulni (általában a celebek esnek ebbe a célkeresztbe), annak reményében, hogy a tömeges utálat elrejt téged a világ vizslató tekintete elől. Az anonimitás korában ez csak még inkább felerősödött, amikor is abba a hiú ábrándba ringatjuk magunkat, hogy az arc és névnélküliség mindenható védőpajzs.

 

Zétény teljes ellentéte Lénának, a férfi, aki elizolálja magát a külvilágtól. Ő a tipikus rossz fiú, akitől minden anyuka félti a lányát, azzal a különbséggel, hogy ezt a rosszfiút a világ alkotta, annak kegyetlenségei zúzták porrá és hitették el vele, hogy ő szerethetetlen.

 

Ennek a két, látszólag teljesen eltérő személynek fonódik egybe a története. Azért látszólag, mert igazából több a közös bennük, mint azt elsőre hinné az olvasó. Mindketten megtörtek, mindketten keresik önmagukat, de mégis erősek maradtak és küzdöttek a végéig. Az ő történetük nem tündérmese, hanem a kegyetlen, szívet tépő valóság, ahol sajnos kevés esetben győz a jó. 

Ez a könyv nem hemzseg nagy grandiózus akciójelenetektől, mindinkább a lelkedre hat, azt simogatja csendesen, hogy aztán egy tollvonással darabjaira törje. Elgondolkodtat minden sora, bár a monológok néhol hosszasak, mégsem szárazak. Óvatosan pengetik szíved húrjait, majd újra és újra elérik, hogy számba vedd az életed. Nem egy könnyű olvasmány, mint azt sokan feltételeznék a hosszúsága miatt. Rövid, de annál velősebb. Kicsit olyan érzés, mint egy megtermett gyomros, ami arra sarkall, hogy felállj és tovább küzdj, merj váltani. Ne a világnak, a társadalomnak élj, hanem magadnak. Éld át a pillanatot, vésd örökre az eszedbe, mert sosem tudod, mikor jön el az a perc, amikor többé már nem teheted. Most szeress, ne akkor, mikor késő…

Szerintem ez a regény egyik legfontosabb üzenete. Ne félj a változástól, éld meg a pillanatot, és ha az élet úgy hozza, merj kockáztatni, akkor is ha nagy az esély rá, hogy te húzod a rövidebbet.

 

Szívből ajánlom ezt a kötetet mindenkinek. Röpke kis történet ugyan, de annál mélyebb mondanivalóval. Ezúton is Köszönöm Tormási Vykinek, hogy megalkotta ezt a csodát. És köszönöm azt is, hogy kezemben tarthatom, bármikor újra elolvashatom, ha csak menekülni szeretnék a világ elől.

A.J. Avans

1991. szeptember 6-án láttam meg a napvilágot, egy esős pénteki napon, Budapesten.

Polgári nevem: Baksai Beáta

A szüleim elég korán elváltak. Az édesanyám második házasságából született 1994. augusztusában egy öcsém. Átlagos gyerekkort tudhatok magam mögött. Felnőtt koromig Budapest harmadik kerületében éltem.

Általános iskolai tanulmányaimat a Csillaghegyi Általános iskolában végeztem. Csupa kedves emlék köt az itt eltöltött, időszakhoz.

Középiskolai tanulmányaimat rendvédelmi középiskolában töltöttem. Bár eredeti terveim szerint a Tiszti főiskolára készültem, végül meggondoltam magam.

Akkoriban eltántorodtam, hogy valójában ezt a hivatást szerettem volna művelni. Végül érettségi után úgy döntöttem, hogy valamilyen nőiesebb szakma után nézek. Beiratkoztam a MOSZI kozmetikus képzésére, amit két év alatt el is végeztem.

Az írással elég fiatal koromban már foglalkoztam. Tizennégy éves lehettem, amikor otthon saját magamnak átírtam a Harry Potter egyik éppen akkor olvasott részét, mondván, miért csak fiuk lehetnek világ megmentők. Mindig próbálkoztam különböző történetekkel, amiket valahogy félbe hagytam. Majd egy tragédia végett elég sokáig nem tudtam, hogyan vessen papírra a bennem tomboló érzéseket. Ha megpróbáltam, csak egy nagy káosz lett belőle.

2016. októberében megszületett a kislányom, Diána. A vele otthon töltött babázós időszakban kezdtem el újra írogatni. Eleinte csak kikapcsolódásként, és saját magam szórakoztatására íródott meg a Szenvedélyek viharában első változata, ami akkor 550 oldalra rúgott. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, elégedetten a fiók mélyére száműztem. Az évek teltek, és 2018 nyarán megszületett a kisfiam. Lassan azt vettem észre, hogy engem az írás, és az olvasás tudott teljesen kikapcsolni, így ha volt egy kis szabad időm, kreáltam egy világot.

Majd jött egy sugallat, és miután megírtam egy következő könyvet, újra elővettem a Szenvedélyek viharábant.

Végül 2019 –ben úgy döntöttem, hogy ezt a kezdetleges irományt, három külön kötetbe szedem, és itt ott kiegészítek, illetve amit unalmasnak találtam elvettem, és végül lassan felvette a mai ismert, és kiadott formáját.

2020 elején megmutattam pár ismerősömnek, és jöttek a kérdések, hogy miért ne? El kellene küldeni egy kiadónak. Annyira nem bíztam magamban, és az esetleges sikerben, hogy hosszas unszolás után adtam csak be a derekamat. Eközben egyszer teljesen törlődött is az egész addigi munkám. A szerencsének hála még is sikerült megmenteni, így befejeztem teljesen, és az nap egy kedves írótársamnak köszönhetően, el is küldtem az Ágenda kiadónak.

2020.augusztus 31-én a kiadó gondozásában megjelent a Szenvedélyek viharában. A megjelenéstől számítva tíz nap múlva megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a Dugonics András Irodalmi díjra jelöltek között találtam a nevem romantika kategóriában. Olyan írókkal szerepeltem egy listán, akik műveit előszeretettel olvasom. Igaz nem nyertem, de már maga a részvétel is hatalmas élmény volt, amit mai napig nem hiszek el.

Jómagam is a főállásom, és az itthoni teendői mellett alkotok, így vannak napok, amikor több időm jut az írásra, van amikor kevesebb.

2021. január 28- án megjelent az Érzelmek hálójában című regényem, amely a Szenvedélyek viharában folytatása.

Hamarosan megjelenik a Kísértő múlt, ami egy alvilági szerelmi történet, de gőzerővel dolgozom a trilógiám befejező részén is.

Rengeteg történet van még bennem, ami kikívánkozik, így folyamatosan jár az agya az újabb karaktereimen. Kacsingatok a történelmi romantikus történetek felé is. Talán egyszer előrukkolok, egyel. Ki tudja?

Elérhetőségeim. 
A.J. Avans írói oldal
   A.J. Avans írói csoport
Ágenda Kiadó

Kopácsi Krisztina - Sötét múlt

 Fülszöveg

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

 

Értékelésem

5/4

Kettős érzésem van, nagyon erősen ezzel a történettel kapcsolatban. Hogy őszinte legyek, egy kicsit haragszom az Írónőre. Kitalált egy őrült izgalmas, csavarokkal teli történetet és elkapkodta. Na, azt azért megjegyzem, hogy amikor már tövig rágtam a körmöm, hogy most mi lesz, nem bántam, hogy szaladunk előre.

 Ez a történet vagy több oldalszámért, vagy több kötetért kiált. Néhol túl sokat pattogtunk, ugráltunk az események között. Ugyan az Írónő felhívta a figyelmemet arra, hogy a példány, amit kaptam hibás, össze csúsztak a jelenetek közti kihagyások, így nekem sokszor még nehezebb volt követni az eseményeket. Volt ahol kellett pár mondat, hogy feleszméljek most hol is járunk térben és időben, s hogy kerültek ide azok az emberek. Ez az egyetlen negatívum, amit tudok mondani a kötetre. Emellett kaptunk egy fordulatokkal és izgalmakkal teli történetet, összetett karaktereket és eseményeket. Úgy sunnyogtak a megoldások a bőrünk alá, hogy azt észre sem vettük, és amikor már ott voltunk a küszöbén annak, hogy a történések értelmet nyertek, nem egyszer majdnem felkiáltottam a felismeréstől, hogy „neee”. 

Azonban, végig fent tartotta az érdeklődésemet, mert hiába léptünk át egy ajtót, az arcomba csapott egy másikat, amiért izgulhattam, hogy mi is van mögötte. Sőt mi több, csak hogy legyen min rágódnom, a végén még egy kis agyalni valót hagyott azért a levegőbe. No nem sokat, csak pont annyit, hogy meglegyen az az érzésed, hogy ezt még bizony lehetne tovább ragozni. És őszintén szólva szívesen olvasnám. Bizonyos mértékben megszerettem a karaktereket, megszerettem az Írónő észjárását. Csak az a fránya sietség. 

Mindenesetre, Kopácsi Krisztinát figyelemmel fogom kísérni ezután is. Remek képzelettel és gondolkodással megáldott Írónő, és nagyon remélem, hogy az első kötet mámora után, jobban oda fog figyelni a jelenetek és karakterek kidolgozására.

Az, ami számomra kifejezetten különlegesség tette az egész történetet, azok a levelek. Bevallom először nem tulajdonítottam nagy dolgot nekik, nem hittem, hogy lesz bármi értelme. Aztán ahogy haladtunk előre a sztoriban, azon kaptam magam, hogy egyre jobban érdekelnek, egyre kíváncsibb vagyok hogyan is kötődnek ezek Stephanie és Alex történetéhez. Igazán eredeti ötlet volt.

Ha teljesen őszinte akarok lenni nem kerültek kifejezetten közel hozzám a főszereplők, de nem is éreztem ellenszenvet irántuk. Alex kissé szimpatikusabb volt, mint Stephanie, de a vége felé már kezdett ő is átmenni a semleges zónába. Csak úgy halkan szeretnék súgni az Írónőnek, hogy nekem az abszolút legszimpatikusabb Troy volt (khm, csak mondom). Illetve aki még nagyon szimpatikus volt az Georg. Vártam, hogy kapjon ő is, valamilyen komolyabb szerepet a történetben, bár azért jelentősen vitte előre a sztorit, de őt egy kicsit befejezetlennek éreztem.

És persze akit mindenképpen meg kell említenem, Rose. Na az ő élete még megérne egy kötetet. Nehéz spoiler mentesen beszélni erről a könyvről.  Sokat adott, mégis sok kérdést hagyott a levegőben is. Nem szeretem mikor az írókat unszolják a további szálak boncolgatására, mindenesetre ebben a regényben van még potenciál, amit remélem az Írónő ki is fog használni. Én biztosan olvasni fogom.

Köszönöm szépen az Írónőnek, ezt az élményt, hogy megtisztelt azzal, hogy recenziós példányként olvashattam a művét.

Kopácsi Krisztina szerzői oldal

NewLine Kiadó

A könyv adatlapja