Petróczki Kitti - Alfonz ikerlángja

 

Igazából szeretem a csendet. Azt a fajta csendet, amikor hallom, hogy akit szeretek, mellettem szuszog, megfordul az ágyban. Nem szeretem a csendet, amióta egyedül vagyok. Túl sokat gondolkodom. Rájöttem, hogy a csend megfojt, és a saját hangomat hallani sem olyan, mint amikor valakihez ténylegesen beszélek, vagy amikor valakinek énekelek. Valahol mégis szeretem a csendet. Azt a fajta csendet, amikor tudom, hogy szavak nélkül is elmondhatom, amit gondolok és érzek. Őszintén gyűlölöm a csendet, amikor kínos, és megszólalnék, csak azért, hogy mondjak valamit. A csend számomra relatív. Olyan, mint a magány: nem kell, hogy egyedül legyek egy szobában ahhoz, hogy magányos legyek, és van, hogy nem kell, hogy mellettem legyen valaki ahhoz, hogy a gondolataim társaságában jól érezzem magam. A csend csupán egy állapot. És igen, jelentése van. Jelenthet megnyugvást, menekülést, fájdalmat, magányt, fáradtságot, csalódást, beletörődést, egyetértést, szerelmet, várakozást. Egy biztos: a csend is üzenet.

Petróczki Kitti regénye egy fiatal srác, Alfonz életét mutatja be gyermekkorától az első igazi szerelmének megtalálásáig. Alfonz zűrös gyerek, nehéz rajta kiigazodni, sokszor ő maga sem tudja, mit akar. A könyv elsősorban a szerelmi életére koncentrál; végigkövetjük első viszonyait addig, amíg meg nem ismerkedik Lujzival, aki megváltoztatja az életét. Lujzi épp egy szakításból igyekszik kilábalni, ezzel együtt egy olyan kapcsolatból, ahol nem becsülték meg igazán. Ez rajta hagyta a nyomát az önképén és a párkapcsolatokhoz való hozzáállásán, így hiába érzik Alfonzzal, hogy fontosak egymásnak, kaotikusan, veszekedésekkel indul a románcuk, és a regény végéig sem egymással sem egymás nélkül nem tudnak meglenni. Ez azonban nem csupán Lujzin múlik, Alfonz is követ el hibákat.

Az Alfonz ikerlángja egy létező elképzelést, az ikerláng-kapcsolatot mutatja be olvasójának. Ennek lényege, hogy az ikerlángok egymás lelki társai, tükröt tartanak egymásnak, melyben felismerik saját magukat, a jó és a rossz tulajdonságaikat egyaránt. Egy ilyen szerelemben hihetetlen energiák szabadulnak fel, összekötve a két félt egész életükre, tökéletes harmóniában. Mindez azonban csak akkor történhet meg, ha a felek először önmagukkal megbékélnek. Az ikerláng-kapcsolat kialakulása pont emiatt egy igazán rögös út. Hét lépcsőfoka van, és a regény ezeken a szinteken vezeti végig Alfonzt és Lujzit, miközben sem az olvasó, sem maguk a szereplők nem biztosak abban, hogy működni fog-e az a vonzalom, mely inkább csak újra és újra eltaszítja egymástól a két félt, mintha ellentétes pólusok lennének.

A könyv egyik különlegessége a kaotikusság, és az, hogy semmi sem biztos, semmire nem ad egyértelmű választ. Egészen rövid történetről van szó, amely mégis elgondolkodtat, azáltal, hogy teljesen objektív, nem ítélkezik, csupán megmutat, és teljes mértékben az olvasóra bízza a történet értelmezését. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy egészen eltérő vélemények feszüljenek egymásnak a történet olvasói körében.

Egy másik szembeötlő jellegzetessége a könyvnek, ami szintén a káoszt erősíti, hogy sok üzenetváltást mutat meg. Alfonz és Lujzi gyakran beszélnek online, és habár megvitatják azt is (szintén online), hogy így sokszor elbeszélnek egymás mellett, és könnyebben terjednek a félreértések, mintha élőben beszélnének, továbbra is fontos dolgokat online akarnak megbeszélni, mint a kapcsolatuk alakulása és az érzelmeik bonyolultsága. Ez amolyan generációs probléma, melyet hűen tükröz a regény. A csetbeszélgetések abszolút élethűek, és nagyon pontosan mutatnak rá a problémákra, melyeket magukban hordoznak.

A szerelem témája mellett fontos szerepet kap a zene is. Alfonz ebben találja meg önmagát, dobos lesz. Több zenekarban játszik, és Lujzit is ezáltal ismeri meg. A zene jellem- és közösségformáló hatásairól is szól a regény.

„Élvezte amit csinált, olyan érzés volt ez, mint a hazatérés. A legfelemelőbb érzés a világon, amikor tudod, hogy jókor, jó helyen vagy.”

Úgy gondolom, hogy az Alfonz ikerlángja kifejezetten egy korszakról szól a fiatalok életében, és emiatt nagyon sokan megtalálhatják magukat ebben a regényben.

Petróczki Kitti - Lujzi élete

Lujzinak nincs arca. Lujzi te vagy, Lujzi én vagyok. Ez a kötet nem egy szerző által kreált, a föld felett lépdelő jól megírt sztori. Ez maga az élet. A mi életünk, a törtetők élete. Néhol felsikoltottam, néhol elborzadtam, de minduntalan rá kellett jönnöm, hogy Lujzi mi vagyunk. Emberek. Ki így, ki úgy, de mi éljük meg az életet. S ha odafigyelünk a másikra rájövünk, hogy mind ugyanazt az életet éljük, csak más köntösbe bújtatva. Mindannyian az álmainkért és az önmegvalósításért küzdünk, szeretetre vágyunk és fájdalmakkal harcolunk. Mindannyian élünk úgy, ahogy Lujzi tette.

Nem mindennapi kötet ez. Kezdve a már elején felvezetett QR kódos rendszerrel, amely szerintem zseniális ötlet. Ugyan kivesz kissé az olvasás lendületéből, ha rákeresel a zenére, melyet a kód rejt, de figyelmen kívül is lehet hagyni, vagy esetleg utólag, az utolsó QR kóddal végig hallgatni a kötetben található zenéket.

Tulajdonképpen Lujzi naplóját olvashatjuk, visszaemlékezéseit. Nem az a szokásos történet szálakat felölelő regény. Lujzi most a barátod, aki leült veled szembe egy üveg borral, szép lassan feloldódó gátlásokkal és elmeséli neked az életét. Te pedig hallgatod őt. Érdeklődve, megértve, s olykor nem értve. De ő Lujzi, az új barátod. Aki már veled marad örökre, mert Lujzi szépen lassan alattomosan te leszel. Mindannyian keressük a megértést az életben, de rá kell jönnünk, hogy senki nem ért igazán minket, csak saját magunk. És ehhez is rögös út vezet, hogy mi magunk is megértsük mi is zajlik az elménkben. Külsőségekből várjuk a motivációt, az értéket, holott mindezek bennünk élnek. A saját motivációnk, a saját értékeink. Minden más ember csak a saját igazát keresi benned. De nem baj ez, hiszen így alkot egy egységet a világ.

Lujzit bevonnám a középiskolás tananyagba, és nem azért, mert vetekszik esetleg egy Antigonéval vagy egy Édes Annával. Lujzit azért vonnám bele mert mai, igazi. Ápolhatjuk a régi eszméket, sőt kell is, hiszen mindez hozzánk tesz valami értékeset. De a mai világgal is haladni kell, s Lujzi a mai tinik nyelvén beszél. Nincsenek benne hatalmas megfejtendő mondatok, nincsenek benne erőszakos filozofálásra késztető momentumok. Egyszerű, egyedi, mai, 21 - századi. Azoknak kik nem értik még a saját világképüket, a saját gondolkodásukat útmutatást jelenthet Lujzi. Megmutatja, hogy nem velük van a probléma, egyszerűen csak a fejlődésnek az állomásai ilyenek. Néhol fájnak, néhol összetörnek, néhol nem értjük, de mindig mi vagyunk azok. El kell fogadni, feldolgozni és ezekből a téglákból építkezni. Mindaddig, amíg ki nem alakul az a vár, az az erőd, melyek mi vagyunk, a személyiségünk, a lényünk.

Nem mondom, néhol elvesztem a nevek áradatában. Akadt, hogy erősen vissza kellett emlékeznem most ki is ugrott ismét a képbe. De pont ilyen az mikor egy barátnővel beszélget az ember. És Lujzi a barátod. Lujzi te vagy. Ülj le egy pohár borral, és hallgasd meg Lujzi történetét. Biztos vagyok benne, hogy te is barátra találsz. Ahogy én is.

Nem tökéletes könyv, de hát az élet sem tökéletes. Csupán igyekszünk kihozni a legjobbat a lehetőségeinkből. Mert minden nap úgy kell felkelni, hogy „az élet szép”.

Köszönöm az Írónőnek a lehetőséget, hogy olvashattam a könyvet.

Petróczki Kitti Hivatalos Írói Oldal

Smaragd Kiadó

A könyv adatlapja