Ahogy a kezembe vettem, a gyerekkori
ponyclub-os könyveimre emlékeztetett, ugyanis "fazonilag" nagyon
hasonlít többjükhöz: kemény kötése ellenére is könnyű, kis terjedelmű,
és az oldalak papírjai sárgás-régies hangulatot idéző anyagúak.
De ez jót jelent, mert a ponyclub-os könyvek szerettették meg velem az olvasást! Úgyhogy eme kellemes, nosztalgikus hangulatban kezdtem Kristin könyvébe...
Ifjúsági-misztikus-
De tudom ajánlani felnőtteknek is,
egy lélegzetnyi kikapcsolódásnak, mert nekem pl jól esett olvasni. A
reggeli kávé mellett jó napindító, vagy egyszer az esti relaxációs
rituálé részeként is be lehet iktatni, egy levendula illóolajos
párologtatóval kombinálva. Mert könnyed, egyszerű olvasmányként nagyon
kellemesen elcsendesítheti az ember gondolatait... Legalábbis annak, aki
külső szemlélőként tudja figyelni az olvasottakat, mert aki nem, annak
idegtépő is lehet a testvéri civódás és nyűglődés, ami benne van. De...
én pl végig tudtam (sokat sejtetően) mosolyogni. Persze annak tudatában,
hogy ez egy gyerekkönyv, nem pedig nagy, komoly, felnőtteknek szóló
történet. Ha arra számítottam volna, akkor jókora csalódást éltem volna
meg.
A sztoriról:
Van ez az üveggyémánt, aminek átka az
ikertestvérekre hat - oly módon, hogy beszippantja őket a maga
különleges világába. Az átok lényege, hogy egymást támogatva megleljék a
kiutat.
Erre épülve én egy "felnőtt" változatot is
szívesen olvasnék, szerintem érdekes nagyon az alapkoncepció... csak
ebben a könyvben nagyon le van egyszerűsítve, és "gyerekesítve". De
persze ez nem gond, ez is hozzá tartozik a "szépségéhez".
Amit kicsit furcsálltam, hogy a
történet szerint az ikerpár az utolsó gimnáziumi évükre készül. Pedig
szerintem a viselkedésük és a gondolkodásuk a náluk sokkal
fiatalabbakéra hajaz... de lehet, hogy csak én nem vagyok igazán képbe a
mai gyerekeket illetőleg...
Másik, mivel itt egy fiú-lány testvérpárunk
van a sztoriban: az ő kapcsolatuk. Én a bátyáimmal maximum ünnepnapokon
adtunk egymásnak puszit meg kisebb ölelést, amúgy lehettem bármilyen
szomorú, nem rémlik, hogy eképp vigasztaltak volna. Emiatt nekem a
kettejük közti "intimitás" (bár ez jócskán erős szó rá...) fura volt, de
amúgy aranyos.
Szóval azt mondom: vegyétek,
olvassátok, szeressétek, aztán passzoljátok le a
lányotoknak/unokahúgotoknak, hogy neki akár az egyik kedvenc könyvévé
válhasson!
Úgy tervezem, hogy ilyen korú
gyerek rokon híján az enyém adományba fog menni (a fotóm kellékéül
szolgáló üvegkristállyal) . :) Merem remélni, hogy bőkezűen fognak rá
licitálni a támogatók...
Köszönöm Kristin ezt a kellemes kis időt, amit a könyveddel tölthettem. Még sok hasonlóan szép történetet kívánok neked!
A fotóról:
Számomra e könyv nagyon lila hangulatú (pedig
a háztetőkön és a levendulán kívül más ilyen színűt nem igen ír) és
részben ezért tetszik ennyire. Szóval igyekeztem megadni a módját a vele
készülő fotómnak, és ugyancsak lila hangulatot teremteni! Ezért is csak most osztom meg veletek a véleményemet róla - mivel felhasználtam hozzá a nőnapi-szülinapi-névnapi-
Ez úton is köszönöm (köszönjük) szeretett páromnak az "új hobbimhoz" (a fotózkodás a könyveitekkel) való közbenjárását!
Legyen csodaszép, tavaszi virágillatban gazdag napotok, (ha már nekem nem lehet, hisz' itt ma reggelre megint hóesésre keltem....)
és békés, levendulapárás, pihentető estétek!
