Kopácsi Krisztina - Sötét gondolatok

 

"A ​Sötét múltból megismert Greg Wilson, a tárgyalótermek ünnepelt sztárja, a jóképű ügyvéd élete úgy tűnik végre révbe ér. Megismerte álmai nőjét, Lizzy Stevensont, a gyönyörű fodrászlányt, akivel már közös jövőjüket tervezik. Azonban Blystone utcáin egy fenevad bukkan fel, aki kegyetlen brutalitással mészárolja le az áldozatait. Troy Robinson, a frissen kinevezett kiemelt főnyomozó kapja az ügyet, aki nem mellesleg Greg egyik legjobb barátja. Újabb és újabb holttest kerül elő, a rendőrség pedig pedig tehetetlen. A média által A Fogorvosként elnevezett elkövető, profi módon cserkészi be a kiszemeltjeit, és hibátlanul hajtja végre a gyilkosságokat.
Nincs nyom!
Nincs gyanúsított!
Nincs kapaszkodó!
A rendőrség csak arra vár, hogy végre hibázzon, de amint ez bekövetkezik, elszabadul a pokol! Greg közvetlen közelről tapasztalja meg a rettegés, a gyötrelem és a kín keserű ízét. Minden perc számít, Troy kénytelen versenyt futni az idővel! De vajon képes lesz időben cselekedni és megállítani a gyilkost? Vagy újabb trófeával bővül a Fogorvos gyűjteménye?"

Volt szerencsém Kopácsi Krisztinának mind a három könyvét olvasni, ráadásul megjelenési sorrendben, a szerző felajánlásából, így az izgalmas történetek mellett, figyelemmel kísérhettem a szerző fejlődését, mely az írásai során kialakultak. A Sötét gondolatok egy folytatás regény, mely a Sötét múltban szereplő páros Lizzy és Greg saját szerelmi sztoriját mesélheti el, azonban néhány utaláson kívül, azt gondolom az is értelmezni tudja az eseményeket akik nem olvasták a Sötét múltat, így önálló kötetként is megállja a helyét. Korábban a Sötét múlt kapcsán, azt mondtam hogy a szerző kissé kapkodós stílusban mutatja be az eseményeket, néhol nehéz volt nyomon követni a szélviharként pörgő történetet és ez egy idő után fárasztónak hatott, habár az tény és való hogy így minden pillanatban sakkban tudta tartani az olvasó figyelmét, hiszen minden oldalon történt valami kulcsfontosságú lépés. Ez a Sötét gondolatoknál jócskán finomodott. Nagyon szépen felvezeti és bemutatja a karakterek életét, érzéseit, időt szánva arra, hogy az olvasó megkedvelje őket. Van egy kettő felesleges mozzanat, de azt gondolom ez nem ront a történet minőségén, bár én ilyen szinten nem vagyok romantikus fajta, mint amilyen Lizzy és Greg karaktere, de mindezt betudtam a kezdeti szerelmi kapcsolatnak és rózsaszín ködnek, amit nagyon szépen jellemez az ahogy viselkednek egymással. Kicsit talán sokáig is húzta a szerző az izgalmak felgöngyölítését, vártam volna hogy egy két körömrágós mozzanatot, belecsempésszen már az elején, csak olyan sejtelmesen. Azt viszont tagadni sem tudnám hogy az utolsó száz oldalt dobogó szívvel és izgatottan olvastam végig. Nagyon szép utalások voltak a történetvezetés során, a személyiségek szépen sejtelmesen rajzolódtak ki, de csak annyira hogy az olvasó gyanakodhasson, mégse tudja biztosra az igazat. 

*************************SPOILER***************************

*

*

*

Végül pedig két különböző, azonban egy közös pontba összefutó krimi szállal találhattuk szembe magunkat, amit egyébként eltartott pár percig míg értelmezni tudtam, hiszen annyira bennem volt a sorozatgyilkos szál, hogy szépen megvezetett Krisztina azzal, hogy a háttérben azért sumák módon munkálkodott egy másik krimi vonal is. Ez tetszett és izgalmassá tette még pluszban a történetet.

*

*

*

********************SPOILER VÉGE*********************

Krisztina harmadik regényében határozottan érezhető a fejlődés, és azt gondolom ha ezen a vonalon és ilyen ütemben halad tovább, figyel tanul és megfogadja a jó tanácsokat szakértőktől, akkor remek krimi regények kerülhetnek ki a keze alól. Van még mit csiszolni persze, de mindannyiunknak van bőven tanulni valója, és én azt látom Krisztina akarja is a fejlődést, és nagyon szépen halad vele.  

Nagy örömömre, a kötet végén megtudtam, hogy hamarosan újra találkozhatunk a szereplőkkel, hiszen Troy életébe is betekintést nyerhetünk, ami meglehetősen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a nyomozó élete és munkája, már a korábbi könyvekből is megtudhattuk hogy nem olyan egyszerű. Kíváncsian várom az ő sztoriját is. 

Kopácsi Krisztina

NewLine Kiadó

Csete Dóra - A zöldlomb-erdő lakói

 Dóra könyvét volt szerencsém előolvasóként is olvasni, és most fizikai példány formájában már a kislányom is élvezheti a meséket. 

Kedvelem azokat a gyermektörténeteket, melyek amellett hogy szórakoztatnak, még valamilyen szinten tanítanak is. Nem kell ezeknek nagyon mélyenszántó gondolatoknak lennie, hiszen a gyerekek nagyon fogékonyak az apró dolgokra is. Sőt, kisebb korosztálynak még a mindennapok eseményeiről, történéseiről és miértjeiről kell beszélni, hiszen ez által tudnak megfelelően szocializálódni. Dóra meséiben az tetszett a legjobban, hogy kedves erdei állatok segítségével, - akiket a gyerekek azonosítani tudnak, akár a környezetükből, akár a mindennapokból, - mesél el olyan egyszerű eseményeket, melyek bármikor megtörténhetnek akár velük is. 

Fontos ünnepeket, mint a karácsony, húsvét, farsang és a hozzájuk tartozó szokások is megelevenednek a könyv lapjain. Mivel a történetek, viszonylag hosszabbak, és nyugodtak, ezért bátran merem ajánlani őket esti meseként. A gyerekek kedves, olykor csintalan történetekkel térhetnek át az álmok világába, ahol tovább folytathatják a meséket. 

Csete Dóra

NewLine kiadó

műhelytitkok - Mimi Taylor és a Newline Kiadó

2018 decemberében robbant be a köztudatba Mimi Taylor neve, mint kiadóvezető, a Newline kiadó ezalatt a néhány év alatt rengeteg szerzőnek adott megjelenési lehetőséget, köztük már befutott és kevésbé ismert alkotóknak is. A kiadó alapítóját a személyes tapasztalatairól, terveiről kérdeztem.

– Mikor és minek az ösztönzésére alapítottad a kiadót? Miért szerettél volna egy saját kiadót?

A kiadó 2018. december elsején indult el hivatalosan a webshop megnyitásával. A korábbi kiadómmal nem voltam maradéktalanul elégedett, a második regényem kiadása előtt kutakodni kezdtem, de nem találtam meg a számomra megfelelő kiadót. Így hát létrehoztam azt.

– Mit gondolsz az elmúlt évekről? Mennyire viselte meg a kiadót a 2020-as év?

Mivel még igencsak gyerekcipőben járunk, nem nagyon van összehasonlítási alapunk. Tulajdonképp csak 1 éves tapasztalatunk van 2020 előttről, amikor még a kezdeti nehézségekkel küzdöttünk. Ahhoz képest nem történt visszaesés kiadás terén. A webshopban vettünk észre némi vásárlási „kedv” csökkenést.

– Jelenleg hány írója van a kiadónak?

Te is tapasztalod, hogy a létszám folyamatosan nő. Álmomban nem gondoltam az induláskor, hogy erre az időre ennyi csodálatos, tehetséges magyar szerzővel fogunk együtt dolgozni. Jelenleg 42 írója van a kiadónak. Vannak köztük már befutott, sokkönyves szerzők, és tehetséges elsőkönyvesek is.

– Mik a terveid a 2021-es évre? 

Mindig sok tervem van, ha csak a fele megvalósul, már boldog leszek. Mindenesetre azt látom, hogy egyelőre a tervezés részben nem rajtam múlik. Örülnék, ha végre visszatérhetne minden a régi kerékvágásba, mert nagyon hiányoznak a nagyobb könyves rendezvények, és a könyvbemutatók, a személyes találkozás az írótársakkal és az olvasókkal. Ezekre készülünk és reménykedünk, illetve nagyon sok új megjelenés várható ebben az évben is.

– Mesélj kicsit a „segítőidről”. Kikkel dolgozol együtt? (szerkesztő, grafikus...)

Nagyszerű emberekkel dolgozunk együtt, akik remek szakemberek egytől egyig. A borítóink döntő többségét Ashley Redwood tervezi, akivel mindig öröm a közös munka, egyszerűen profi abban, amit csinál és én büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhatunk. De fontosnak tartom megemlíteni Halasi Miklós nevét, aki nemcsak fantasztikus borítókat tervezett már néhány írónknak, de a webshop megszületésében is ő volt a segítőm és rengeteg dolgot tanultam és tanulok tőle a mai napig, amiért mindig hálás leszek neki. A szerkesztők/korrektorok, akikkel együtt dolgozunk: NeylaGrey, K. Zsófi és már Sebők Balázzsal is volt és bízom benne, hogy még lesz is közös munkánk. Hálás vagyok nekik a munkájukért, ami nélkülözhetetlen. Ha már segítők, szeretném megemíteni azt az embert is, aki a kezdetektől mellettem áll, akire bármikor számíthatok, Vargáné Wolf Andrea, vagy ahogy talán többen ismerik, Abby Winter már az indulásnál bizalmat szavazott nekem és aktívan kiveszi a részét a teendőkből is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. A borítóink döntő többségét Ashley Redwood tervezi, akivel mindig öröm a közös munka, egyszerűen profi abban, amit csinál és én büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhatunk. De fontosnak tartom megemlíteni Halasi Miklós nevét, aki nemcsak fantasztikus borítókat tervezett már néhány írónknak, de a webshop megszületésében is ő volt a segítőm és rengeteg dolgot tanultam és tanulok tőle a mai napig, amiért mindig hálás leszek neki. A szerkesztők/korrektorok, akikkel együtt dolgozunk: NeylaGrey, K. Zsófi és már Sebők Balázzsal is volt és bízom benne, hogy még lesz is közös munkánk. Hálás vagyok nekik a munkájukért, ami nélkülözhetetlen. Ha már segítők, szeretném megemlíteni azt az embert is, aki a kezdetektől mellettem áll, akire bármikor számíthatok, Vargáné Wolf Andrea, vagy ahogy talán többen ismerik, Abby Winter már az indulásnál bizalmat szavazott nekem és aktívan kiveszi a részét a teendőkből is, amiért végtelenül hálás vagyok neki.

– Terveztek pályázatokat indítani?

Egyelőre biztosan nem, ehhez nem rendelkezünk megfelelő háttérrel.

– Hogyan látod jelenleg a hazai könyvpiacot? Mire számítson egy frissen publikált szerző? 

Tapasztalataim szerint az elsőkönyves szerzők általában lassan tudnak elindulni, hiszen amíg egy szerző neve ismeretlen, kevésbé szavaznak bizalmat neki. Fontos, hogy a szerzőknek – ha életben akarnak maradni ezen a piacon – legyen kitartása. Hiszen a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét! Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az írónak/leendő írónak legyen önkritikája is, és fogadja meg a segítő szándékú tanácsot. Amiben csak tudunk, igyekszünk segíteni szerzőinknek, de a járványhelyzet sajnos ebben is korlátoz.

– Mik a hosszútávú terveitek?

Egyet már említettem korábban, hogy hagyományos kiadóként tudjunk működni, de vannak olyan tervek is, amikről egyelőre nem szeretnék beszélni.

– Minden frissen publikált szerző története egy előszűrésenvesz részt, mely alapján eldöntitek, hogy kívántok e dolgozni az adott szerzővel. Volt már rá példa, hogy valakit vissza kellett utasítani? Mi volt ennek az oka?

Igen, volt már többször is, de szerencsére nem ez a jellemző. Legtöbbször az a helyzet, hogy van

egy jó alapötletük, csak nem tudják megfelelően kidolgozni, átadni mindazt, ami az ő fejükben ott van, és ugye épp ez lenne a lényeg.

– Mi alapján döntötök úgy, hogy egy adott szerzővel együtt szeretnétek dolgozni? Van kifejezett zsáner vagy stílus, amit kerestek?

Sem stílus, sem zsánermegkötés nincs. A lényeg, hogy a kézirat legyen elég érett a kiadásra.

– Mit üzennél azoknak, akik kacérkodnak a publikálás gondolatával, illetve mit üzennél a hazai íróknak, akik már a könyvpiac létráin lépdelnek?

Csupán annyit, amit mindenki másnak is, ha valamilyen célt akarnak elérni, hiszen minden helyzetben ez a legfontosabb: Kitartás!

- Tormási Vyktória

a hónap könyve - Fegyverem a farkasom

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A történet főszereplője Megaira Diamond, egy átlagos 17 éves lány, mindaddig, amíg életében feltűnik egy farkas, aki minden veszélytől óvja a lányt. Minekután szert tesz egy különleges tőrre, meghívást kap a Fegyverek házába, ahol a hozzá hasonló tanulókat képezik ki fegyvereik használatára és a velük történő kapcsolat elmélyítésére, ugyanis eme fegyverek képesek emberi alakot ölteni. Ezután nyomon követhetjük, ahogy Megaira mind lelkileg, mind testileg fejlődik és közben változatos bajokba keveri saját magát. A könyv a maga nevében páratlan. Zsófi egy olyan világot hoz létre, amellyel ezelőtt nem volt szerencsém találkozni sem a magyar, sem a világirodalom berkein belül. Részletesen és már-már filmszerűen tárja az olvasó elé a fegyverfogatók világát, melyben semmi sem az, aminek látszik. Ezzel feszült izgalommal teli légkört keltett az olvasó számára, váratlan fordulatokkal, titkokkal és humorral fűszerezve mindezt, létrehozva egy majdhogynem letehetetlen olvasmányt, amely napok múltán sem engedi olvasóját.

Megaira karaktere számomra példaértékű és motiváló volt, mert bármi történt is, ő sosem adta fel, még akkor sem, ha az élet padlóra küldte, hanem még erősebben küzdött és minden akadályon túllendült. A másik kapcsolódási pontom vele a korán túl - ami megegyezik az enyémmel -, a szarkasztikus humora és a végtelen jósága volt, nem utolsó sorban pedig az elköteleződése a barátaiért. Ezek olyan tulajdonság, amelyek az én életemben is jelen vannak és kissé eufórikus érzés volt olvasni róla és ezáltal valamilyen szinten kívülről látni magam.

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A regény másik pozitívuma a módozatban rejlett, ahogy Zsófi dolgozott a mellékszereplőivel. Sikerült úgy „operálni” velük, hogy sokszor azt hihette volna az ember hogy nem is „háttérfiguraként” szolgálnak, hanem igenis eszenciálisan. Ezen felül pedig hamar az olvasók szívébe lopták magukat és táptalajt adtak a különböző teóriáknak is.

A mű legnagyobb üzenete számomra talán az, hogy ne félj az újtól, a változástól. A másik fontos pedig: harcolj és küzdj alázattal, mert minden helyzetből van kiút, még akkor is ha nem érezzük ezt adott pillanatban. Én a könyvre végül öt csillagot adtam az ötből, részében azért mert nagy hatást gyakorolt rám, megragadott az egész világ, amit Zsófi alkotott, Megaira pedig az a főszereplő, akiben szinte teljes egészében magamra ismertem. A fordulatok, titkok és az akció nagyot ütötték nálam, az írónő pont eltalálta az arányokat, még akkor is, ha az eleje picit kapkodós volt számomra.

Buótyik Dorina - III. Amenemhat rejtélye

Buótyik Dorina története egy izgalmas és érdekes kalandregény. A könyv nem túl hosszú, és kevés szereplőt mozgat, ezáltal nagyszerűen lehet követni az eseményeket, pedig szinte minden oldalon felsejlik egy titok, egy kérdés, vagy egy újabb rejtély, ahogy kalandoraink egyre közelebb jutnak III. Amenemhat fáraó rejtélyének megfejtéséhez.

Adott Gracie, egy egyiptológus a British Múzeumból; az ő asszisztense, a kissé habókos Louis; titkokat hordozó nagybátyja, Adam; David, a nagymenő, "ami a szívén az a száján" srác, akit pont e tulajdonsága miatt nemrég kirúgtak riporteri posztjából; Ahmed, az Egyiptomi Nemzeti Múzeum alkalmazottja, egyben Gracie barátja, aki segíti a többiek nyomozását; Rania, az eltűnt egyiptológus illetve Lara Nazira, a titokzatos és gyanús archeológus.

Rania, aki összerakott és megszervezett egy nagyszerű tárlatot az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban, érthetetlen módon a tárlatvezetés előtt pár nappal egy felmondólevelet hagy Ahmed asztalán, és később senki sem tudja elérni őt. Ahmed Gracie-t kéri fel, hogy tartsa meg a tárlatot, ezért a lány asszisztensével, Louisszal Egyiptomba utazik, véletlenül pont azzal a járattal, amivel David, az exriporter is, azzal az egyszerű céllal, hogy megnézze a piramisokat. Aztán az események bepörögnek. A tárlat után Gracie összefut a bazárban nagybátyjával, aki zaklatott lelkiállapotban átadja a lánynak rajzokkal és titkosírással teli naplóját, miközben homályos utasításokkal és figyelmeztetésekkel látja el őt. A csapat így belekeveredik III. Amenemhat rejtélyébe, a napló segítségével titkos alagutakra és rég elveszettnek hitt ékszerekre bukkannak, melyekről kiderül, hogy többek is, mint puszta ékszerek, valamint egyéb egészen elképesztő dolgokra lelnek a piramisok mélyén. Például egy másik világra. A kalandorok igyekeznek felgöngyölíteni a szálakat, de csak egyre több kérdőjelre és megmagyarázhatatlan dologra bukkannak. A végére azonban minden a helyére kerül, Gracie-ék megoldják a rejtélyt.

A III. Amenemhat rejtélye egy nagyszerűen megkomponált mű, az események logikusan követik egymást, de azzal, hogy az írónő több megoldási lehetőséget is felvet a történet folyamán, mégsem lehet kitalálni a könyv végét. Különösen tetszettek azok a nyomok, amiket Adam hagyott Gracie-nek a naplón kívül. Nagyon kreatívak.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a rövidebb történeteket, a kalandregényeket, a krimit, a low-fantasyt/portál fantasyt, vagy akik szeretnének egy távoli, egzotikus országba utazni a könyvek lapjain.

Szilágyi-Kiszler Adrienn: A napfény hangja

Mindenki álmodik a hírnévről. Mindenki titkon szeretne ennek a kegyetlen világnak a része lenni, bele sem gondolva abba, hogy mi vár ott rá. Hollywood nem egy barátságos hely tele menő hírességekkel, ahogy azt sokan hiszik, sztárjaink élete pedig nem csupa csillogás. Senki nem beszél a dolog sötét oldaláról. Minek tenné az ember? A fényűzés megbabonázta és nem lát át a függönyön.

 

Ki ne akarna híres lenni? De hajlandó vagy megfizetni az árát? Képes vagy csendben és mosolyogva tűrni a megalázást? Eltudnád viselni, hogy minden lépésed kamerák kereszttüzében éled? Barátok csak addig vannak, amíg híres vagy és gazdag, a titok fogalma pedig egy nemlétező dolog ebben a világban. Nincs őszinteség, nincs bizalom. Mindenki egy képet fest magáról, a csillogás álarca mögé bújik, miközben a felszín alatt haldoklik. Így is vállalnád, hogy híres leszel? Képes lennél elviselni a vállaidat nyomó terhet és felelősséget?

Tormási Vyktória - Szerethetetlen

Rohanunk a világban. Egy pillanatra sem állunk meg, sőt a lassítás gondolatától is ráz a hideg. Nem látunk arcokat, csak egy csapatnyi árnyalakot, akik vakon követve egymást igyekeznek valahova. Álarcok mögé bújunk és a világtól elvárt test sablonba próbáljuk szuszakolni magunkat. Nincsenek valódi érzések, minden csak egy jól felépített színjáték része. Elnyomjuk a fájdalmat, a szekrény mélyére rejtjük démonjainkat és belevetjük magunkat a névtelen és arctalan tömegbe, hogy eggyé váljunk velük. Mosolyogva tűrjük a megalázást, a szakítást, nem hagyunk időt a gyászra. A világ minden nap egy parányi sebet ejt rajtunk, mi azonban félünk megmutatni a hegeket. Rettegünk az ítélettől, amit a társadalom olvas ránk. Ha egyszer rád kerül a billog, nincs az a tett, azaz istenség, amelyik megszabadít tőle. Fejemben hallom az emberek szavait minden egyes nagyobb lépésem előtt: mit fog gondolni xy? ; Ne mond hangosan, nehogy meghallja más! ; Más ezt és azt hiszi majd rólad…

 

Ennek a világnak mutat egy görbe tükröt Tormási Vyktória fantasztikus debütáló regénye, a Szerethetetlen, amely a Newline kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban. A Szerethetetlen egy fájdalmasan gyönyörű szerelmi történet. Mégis többről is szól ennél: az önmegtalálásról, önelfogadásról, függőségeink levetkőzéséről, mindezt 180 oldalban elmesélve, így az olvasó tömény dózisban kapja a fájdalmat. Ez a kötet nem nem az a tipikus cukormázas történet, mint amire az olvasó vár a műfaja vagy éppen a címe okán. A regény új szinteken képes összetörni téged, talán ott és úgy, amiről csak álmodni mertél volna.

A regény váltott szemszögben meséli el Zétény és Léna történetét. Léna újságíró, egy helyi internetes portálnak ír cikkeket annak reményében, hogy egy napon előléptetik és álmát valóra váltva híres újságíró lehet.  Biztos ez az ő álma?  Az olvasóban minduntalan felmerül ez a kérdés. Jól tanult, viszonylag jó pozíciója van, de nem boldog. Vállát a társadalom, a család elvárásainak súlya nyomja, amiknek ő rendületlenül meg akar felelni, úgy érzi, csakis ettől vállhat boldoggá. De mindez csak kegyes hazugság volt. Nem erre vágyott, de ezt még magának is félt beismerni, nemhogy a világnak.

 

Kicsit ismerős, nem igaz? Hányszor rettegtünk váltani, valami újat kipróbálni, mert tartottunk az ítélettől? Sokszor tapasztalom, főleg az internet világában azt a mentalitást, hogy ítélj, és akkor nem ítéltetsz meg. Könnyebb mást szapulni (általában a celebek esnek ebbe a célkeresztbe), annak reményében, hogy a tömeges utálat elrejt téged a világ vizslató tekintete elől. Az anonimitás korában ez csak még inkább felerősödött, amikor is abba a hiú ábrándba ringatjuk magunkat, hogy az arc és névnélküliség mindenható védőpajzs.

 

Zétény teljes ellentéte Lénának, a férfi, aki elizolálja magát a külvilágtól. Ő a tipikus rossz fiú, akitől minden anyuka félti a lányát, azzal a különbséggel, hogy ezt a rosszfiút a világ alkotta, annak kegyetlenségei zúzták porrá és hitették el vele, hogy ő szerethetetlen.

 

Ennek a két, látszólag teljesen eltérő személynek fonódik egybe a története. Azért látszólag, mert igazából több a közös bennük, mint azt elsőre hinné az olvasó. Mindketten megtörtek, mindketten keresik önmagukat, de mégis erősek maradtak és küzdöttek a végéig. Az ő történetük nem tündérmese, hanem a kegyetlen, szívet tépő valóság, ahol sajnos kevés esetben győz a jó. 

Ez a könyv nem hemzseg nagy grandiózus akciójelenetektől, mindinkább a lelkedre hat, azt simogatja csendesen, hogy aztán egy tollvonással darabjaira törje. Elgondolkodtat minden sora, bár a monológok néhol hosszasak, mégsem szárazak. Óvatosan pengetik szíved húrjait, majd újra és újra elérik, hogy számba vedd az életed. Nem egy könnyű olvasmány, mint azt sokan feltételeznék a hosszúsága miatt. Rövid, de annál velősebb. Kicsit olyan érzés, mint egy megtermett gyomros, ami arra sarkall, hogy felállj és tovább küzdj, merj váltani. Ne a világnak, a társadalomnak élj, hanem magadnak. Éld át a pillanatot, vésd örökre az eszedbe, mert sosem tudod, mikor jön el az a perc, amikor többé már nem teheted. Most szeress, ne akkor, mikor késő…

Szerintem ez a regény egyik legfontosabb üzenete. Ne félj a változástól, éld meg a pillanatot, és ha az élet úgy hozza, merj kockáztatni, akkor is ha nagy az esély rá, hogy te húzod a rövidebbet.

 

Szívből ajánlom ezt a kötetet mindenkinek. Röpke kis történet ugyan, de annál mélyebb mondanivalóval. Ezúton is Köszönöm Tormási Vykinek, hogy megalkotta ezt a csodát. És köszönöm azt is, hogy kezemben tarthatom, bármikor újra elolvashatom, ha csak menekülni szeretnék a világ elől.

Darvas Petra - Ikrek mágiája

 

Nem is olyan régen egy NewLine kiadós szerzőtársam kért meg arra a megtisztelő feladatra, hogy olvassam el és véleményezzem első publikált regényét, a Hópelyhek májusban trilógia első részét, az Ikrek mágiája című fantasy kötetet.

Azt elöljáróban szeretném tisztázni, mert úgy látom, hamis képek keringenek rólam, bár ezt soha nem jelentettem így ki, de nagyon is szeretem a fantasy történeteket, és nagyon sok ilyen zsánerű könyvet olvastam már, és valószínűleg még fogok is.

Petra regényétől, bevallom, először kicsit megijedtem. Az első oldalak nem ragadtak magukkal, és már féltem tőle, hogy nem fogom megtalálni ebben a regényben azt, amit én általában keresek egy történetben. Nem tudtam megbarátkozni egy karakterrel sem, az események, dramaturgia pedig nem tudott átjönni nekem. Így hát már féltem, hogy csalódnom kell Petrában, a sztorijában. Aztán megérkezett a várva várt pillanat, amikor felcsillant a szemem. Tisztán emlékszem, hangosan felkiáltottam: „Na végre!”. Hajszálpontosan a kétszázadik oldalon történt meg számomra az áttörés, onnantól kezdve pedig teljesen beszippantott és magával ragadott a történet. Megkedveltem a szereplőket, az eseményeket, a helyszínt. Megkaptam azt, amit várok egy sztoritól. Jól rám ijesztettél, Petra, de aztán kárpótoltál mindenért. A kötet természetesen függővéggel ér véget, csak hogy minél nagyobb izgalommal várhassam a folytatást. Köszönöm, Petra, tudom, ezt megérdemeltem, mert az elején nem bíztam benned és a sztoridban. Most viszont vezekelhetek, és várakozhatok a következő kötetig.

Azt hiszem, nem árulok egy nagy titkot azoknak, akik olvasták, azzal, hogy az abszolút kedvencem Borrao karaktere. Egy kicsit emlékeztetett egyik kedvenc filmem kedvenc karakterére, nevezetesen a Gyűrűk Ura Aragornjára, így talán ezért lett számomra ekkora szerelem.

A másik abszolút kedvelt személy Emma, akiben teljesen magamra ismertem. Egyet tudtam érteni minden mozdulatával, minden mondatával, minden megnyilvánulásával. Teljesen az én karakterem, és ezúton köszönöm meg az írónőnek, hogy megalkotta őt. Még soha nem tudtam magam ennyire fantasy regénybe képzelni.

Gary a legjobb barát kategória számomra. Az a fiú, akiben megbízhatsz, és kicsit esetlen jelleme ellenére a tűzbe menne érted.

Lora pedig, hát mit ne mondjak, hatalmas figura. Viccein, beszólásain és bohókás karakterén jókat mosolyogtam mindig.

Néhány mondat furcsán hatott a regény lapjain. Volt, amit nem igazán tudtam beleilleszteni egy középkori jellegű világ karakterének szájába, de annyi baj legyen, ezeken gyorsan túltettem magam, és nem is volt belőle túl sok.

Vannak gyanús karakterek, akikkel kíváncsi vagyok, az írónő végül mit kezd.

A pszichológia és a mentális betegségek, mint tudjátok, nagyon is érdekelt téma nálam, így az, hogy a szerző valami módon ezt is belecsempészte a kötetbe, plusz pont a részemről, sőt, ha a további részekben ezt még jobban kifejtené, még jobban örülnék neki. Szerintem adott egy plusz borzongást és ízt az amúgy is végül izgalmassá vált történetnek.

Szó, ami szó, Petra minden várakozásom és előítéletem ellenére nagyon izgalmas világot alkotott, szerethető karakterekkel, akikben tudom, hogy sokkal, de sokkal több lakozik, mint amit ebben az első regényben elárult nekünk. Én nagyon várom a folytatást, és remélem, hogy a szerző megtartja a kötet második felében felvett fonalat, ami tele volt izgalommal. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy eme páratlan világ részese lehettem. Egy élmény volt, minden mozzanatával, karakter- és dramaturgiai fejlődésével, érzelmi hullámvasútjával. Egy jövőbeli potenciális olvasót már megvett magának a szerző. Csak így tovább!

Darvas Petra szerzői oldal

NewLine kiadó

Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

A borítóról:

Őszinte leszek. Idén márciusban a borítókra és a fülszövegekre alapozva jó néhány meglepetés ért a könyveket olvasván. Míg a Vivecát látva egy "light"-osabb olvasmányra, a Mágusnál pont fordítva történt, egy jócskán komolyabb-"nehezebb" storyra számítottam.

Bár nagyon bejön ez a borító, viszont valahogy nekem ehhez a történethez túl komoly.

És akkor nézzük is azt a történetet...

Nekem ez ARANYOS volt.

Egy mágus "papa" egy "balszerencse" folytán elkezdi belevonni az unokáját (Lisát) eme "tudományba", de mivel a szülők "humbuknak" tartják, és nem nézik jó szemmel, így önmegtartóztatást tanusít, és eldönti, hogy nem fogja képezni.

No de az unoka nyilván ezt nem hagyja annyiban, ahogy a "sors" sem, hisz' a kiscsaj útjába sodor egy másik, méghozzá egy sötét mágust, aki nyilván nem kevés hátsószándéktól vezérelve tanítványául fogadja.

Ahhoz, hogy Lisát "visszaszerezzék", a fehér mágusunknak és a lányának el kell fogadniuk a sorsukat - hogy bizony, ahogy Lisának, úgy az anyjának is ki kell tanulnia eme tudományt.

És többet magáról a történetről nem akarok elárulni, mert nehogy ne legyen miért elolvasni.

Inkább a "filozófiájáról" ejtenék pár szót, mivel... volt egy időszakom, mikor picit mélyebben ismerkedtem az ezotériával, és ezáltal egyáltalán nem voltak idegenek az ebbe a könyvbe rejtett "elméletek".

Szó van itt pl.

-a vonzás törvényéről

-a gondolat teremtő erejéről

-csakrákról

-auráról

-kristályokról, stb...

De igazából Soldier mindegyikről kb csak érintőlegesen ír, azaz egyáltalán nem próbálja senki torkán leerőltetni az efféle "hitvilágot-világnézetet".

Mindenesetre én az eddigi tapasztalataim és rálátásom végett talán, hogy teljesen nyitottan és érdeklődve követtem eme gondolatait. Mert... már csak a mindennapjaimból kifolyólag is úgy vélem, hogy nem 1-ben van ráció, és igenis működőképesek lehetnek, főleg, ha valaki tudatosan alkalmazza őket (lehet, hogy eme soraim által most néhányotoknál kivertem a biztosítékot, és talán még el is ítéltek, és nem is várom el, hogy ne higgyetek bolondnak, szívetek joga, hogy mit hisztek/képzeltek, az legyen a ti bajotok...)

Hozok fel egy-két példát szemléltetés gyanánt.

A gondolat teremtő ereje:

Ha pl késésben vagyok valahonnan (sajna előfordul...), tök jó, ha a kocsiba szállva eszembe jut és megfogalmazódik bennem az "univerzum felé" a kérés: "csak legyenek tiszták az utak, tököljenek máshol a mazsolák, pucoljanak el előlem, hadd tudjak haladni rendesen!" - és ha hiszitek, ha nem, ilyenkor tényleg úgy adódik, hogy minden nyugdíjas teknősbéka PONT mielőtt lassítanom kéne, félreáll, lekanyarodik, stb...

Ha esetleg kérem, és mégsem így alakulna, hanem ott tobzódik egy egész birkanyáj egy kamion seggébe, mikor haladni akarnék - épp attól óv meg az "univerzum", hogy bemérjenek, mert PONT azon a szakaszon ácsorognak a zsandárok...

A gondolat teremtő ereje/a vonzás törvénye:

A fotómhoz kellékül vett koponyát (ami amúgy jócskán eltér a történetben írottól) igencsak az utolsó pillanatban rendeltem, mert mikor kitaláltam, hogy egy ilyet szeretnék ehhez a fotóhoz, utána több napra el is felejtkeztem róla. Aztán...mit ad Isten, egyszer csak megjelent egy amazonos hirdetés/reklám a facebookomon róla, így azonnal meg is rendeltem. Úgy, hogy sanszos volt, hogy nem fog megérkezni még márciusban a fotózásra (pedig a könyv NewLine-sága végett még nagyon márciusba akartam, és úgy gondoltam, ha már lesz egy fényképészem "kéznél", akkor vele...). Valamikor április végére volt datálva a várható érkezése, de úgy éreztem, nem véletlen dobta az éter elém, úgyhogy próbáljuk meg! És a rendelésre rá 2 napra már meg is érkezett.

Szóval ilyenek...

Nem, nem hiszem, hogy a vízből bort tudok varázsolni (pedig milyen jó biznisz lenne), és abban sem reménykedek, hogy valaha levitálni fogok. De pl nem egyszer elég volt csak kérnem valamit az "égiektől", és teljesült, amire szükségem volt. Ha pedig nem, úgy voltam vele, hogy annak is megvolt az oka. Persze sikereim nagy részét magamnak köszönhetem, nem csak a levegőbe beszélve vártam a sültgalambot a számba, de határozottan úgy vélem, hogy lehet ezekben a dolgokban valami, és hébe-hóba segítségemül szolgáltak/szolgálnak.

A mágusunk által az írónk e könyvben ilyesmikre "tanítja" az olvasóit is, már aki nyitott rá. Méghozzá egy könnyed, aranyos, és érdekes stílusban.

Amúgy nem mondanám, hogy ezeket a dolgokat tudatosan "alkalmazom", csak... mivel már hallottam róluk, akadnak helyzetek, amikor jönnek maguktól. Úgyhogy azé' még ne nézzetek totál dilinyósnak...

Számomra picit nosztalgikus, szívet melengető, és egy nagyon aranyos történetet olvashattam J.Soldiertől, amit ezúton szeretnék is nagyon megköszönni! És... ha jól sejtem, ennek a könyvnek íródhat egy "komolyabb" folytatása is, aminek lehetőségével őszintén remélem, hogy élni fog!

Csodaszép napot/estét, jó egészséget és sok boldogságot kívánok mindannyiotoknak!

Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

Fogadjátok szeretettel, Tormási Vyktória - Rólunk szólt 

hamarosan megjelenő regényéről írt véleményemet! 

Csoportunk alapítójától számomra (mint itteni "vélemény-író") nem is lehet nagyobb elismerés, mint

hogy felkért az idén áprilisban megjelenő 2.kötetének előolvasására! (Naaaagyon köszikösziköszi, puszi  )

Így büszkén tudhatom magamat e gyönyörű történet első olvasói között, és mivel már megrendeltem a könyvet, büszke tulajdonosa is leszek, hisz' a könyvtáram egyik ékességeként fogok rá tekinteni. 

És ezzel azt hiszem, a borítóról már el is mondtam mindent... (... millió szivecske )

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy hajdani ismeretségünk (középsuli) végett nehogy bárki is azt gondolja, hogy elfogult voltam/vagyok/leszek Viki könyveivel a véleményírásaim során! Mert hogy... emiatt valójában még inkább kritikusan állok hozzá (az a típus vagyok, akinek bőven vannak fenntartásai a barátok kapcsán). Úgyhogy elhihetitek, teljesen őszinte írásom lesz - ez is!

Viszont a dolgom annyival van nehezítve, hogy ez a könyve még nem jelent meg, így most még nem a végleges állapotában olvashattam, szóval nem térek ki az összes észrevételemre, hisz' Viki kérésének eleget téve voltak dolgok, amikre felhívtam a figyelmét, és kíváncsian várom, fog-e változtatni rajtuk, s ha igen, miként... :) Ezeket meghagyom a mi titkunknak. ;)

Viszont! Ha valaki olvasta az írónőnk előző kötetét... kíváncsian várom, hogy mit fog szólni a mostanihoz!

Ugyanis számomra érezhető volt a fejlődés, szerintem ez a történet sokkal kiforrodtabb, összeszedettebb, kerekebb! Bár a "Szerethetetlen" is többek számára egy elképesztő story, nekem a "Rólunk szólt" még jobban tetszett, számomra is meglepő módon nagyon-nagyon jól esett olvasni!

A szerző stílusilag hű maradt önmagához, azaz a könyvben:

- rengeteg a mélyen szántó gondolat,-elmélkedés

- gyönyörű az érzelmek megfogalmazása

- van romantika, humor, dráma, tragédia

- keser-édes boldogság,

- na meg persze tanulság is.

Nem igen fordul elő velem, és gondolkoztam is rajta, hogy ezt megosszam veletek: Anna, a főszereplőnk karaktere kísértetiesen hasonló (gondolkodásmódban) a 10-22 éves önmagamhoz. Én akkoriban éltem olyan "szabályok" szerint, ahogy e történetben ő. Zárkózott, céltudatos, másokkal szembe bizalmatlan, kimért, komoly, és amolyan "magának való". De még azzal is segíthetem a róla kialakítható kép leírását, hogy azt mondom: a legtöbbek számára úgy fest, hogy egy érzéketlen, karót nyelt, unalmas, anti-partyarc, jégkirálynő.

Pedig... valójában ez csak egy "fal", ami egy amolyan önvédelmi reflexként jött létre nála, az eddigi csalódásai végett, és a kitűzött célja elérésének sikeressége érdekében.

Számomra nem volt nehéz azonosulni vele, könnyedén megértettem az ő személyiségét, és az ő gondolkodásmódja és tettei miértjét.

Bár Anna szemén-fülén keresztül láthatjuk-hallhatjuk a történetet, a többi karakter kidolgozottságáról is kapunk bőven elég "infót" ahhoz, hogy ugyanannyira ismerhessük őket, ahogy Anna maga. Nekem sikerült éreznem mindent, amit-ahogy ő érzett velük kapcsolatba. És az összkép minden szereplő kapcsán pozitív, nagyon szerethetőek és szimpatikusak! Mindegyik komplex, a maguk ügyes-bajos hibáikkal és erényeikkel, így mindegyik érdekes is.

Ami még nagyon megdöbbentő volt a számomra: annak ellenére, hogy ez egy rövid történet, egy csomó minden történik benne, ráadásul úgy, hogy telis-tele van "elmélkedéssel", és ennek ellenére egyáltalán nem unalmas!

Karaktereink a story folyamán mind-mind jókora fejlődésen mennek keresztül, és eddigi életük több szempontból hatalmas fordulatot vesz.

A romantika része nincs túlcukrozva, ahogy a "kínlódós" gondolatok sincsenek túlnyújtva, nincsen az a mély depresszió és szenvedés (na jó, van, de csak 1x, és pont csak a kellő mértékben - oda az tényleg kellett, és úgy, ahogy meglett írva!), ahogy egetrengető, tündérmesebeli boldogság sem.

Ez most nem a végletek könyve, egy abszolút realisztikus, könnyedén "napjainkban is előfordulható" történet, de valahogy mégis azt mondhatom, hogy egészen egyedi!

Az én világomat ezáltal Vyki igencsak megrengette, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy romantikus könyvtől kapom meg a nagy "Ó"-t. (Nem ő-t... ó-t.) Mert bár nagyon szerettem az eddigi könyveimet is, ezt a történetet most kifejezetten jól esett olvasni!

Viki, nagyon köszönöm, és örülök, hogy töretlenül büszke lehetek rád! 

A fotóról:

Mivel Vyki szeretett csoportunk nagyrabecsült alapítója, és még a középsuliban osztálytársam is volt (sőt, a kollégiumban majdnem egymással szemközti szobában laktunk), így nem volt kérdés, hogy a most megjelenő könyvével egy "komolyabb", minőségibb képet készítsek. (Megsúgom, hogy a Szerethetetlennel is pótolni fogom eme elmaradásomat.) Ráadásul, a régebbi ismeretségünkből kifolyólag igyekeztem egy csipetnyi személyes töltetet is adni a képnek, amire kíváncsi vagyok, hogy rá fog-e jönni, kifogja-e találni, hogy mi az.  (Hajrá drága, várom a válaszod!)

Szóval, ahogy megjelent a kobakomba a koncepció, máris elkezdtem az itteni (ausztriai) "csapatomat" összetoborozni, hogy a tőlem telhető legjobban készülhessen el az elképzelésem. Amúgy... ha már magyar írókat támogatunk, megemlíteném, hogy a "projektem" által is egy itteni magyar fényképeszt ( Pásztor Digi Gábor), és egy magyar sminkest (Dóra Sóvári) hívtam segítségül. Ezúton is nagyon köszönöm/köszönjük a munkájukat! 

És elárulom, hogy Magyarországra is vár haza egy lelkes csapat, akiknek biztosra veszem, hogy ugyancsak szuper képeket köszönhetünk majd! (1-1 könyvvel, és ha rendelhetőek lesznek majd a "HazaÍrók"-os termékek, (khm... ehhez díszpárnában, pólóban, és bögrében reménykedek, magamnak meg egy faliórában!) akkor azokkal is.)

Szóval, megéri nyomon követni csoportunkat, hisz' a jobbnál-jobb tartalmakon túl, ki tudja... lehet, hogy pont a TE könyved lesz a soron következő, amiről írni fogok, és amivel "pózolni próbálok"! 

(...ami nem mellesleg a csoportunknak, - így Vykinek hála, mivel ha ő nincs, most nem olvasnék ennyit tőletek, nem írnék véleményeket, s pláne nem fotózkodnék ennyit...)

NewLine kiadó

Tormási Vyktória írói oldal