Csernovszki-Nagy Alexandra - Lina múltja

 Fülszöveg:

„A szív elhatározza, hogy nem érez többé, az ész eldönti, hogy nem hisz többé, s erre jön valaki, aki felforgatja az egész világunkat.”

1867.

Gyarmaty Karolina a kor szokásaitól eltérően, már-már vénlányként megpecsételve megy feleségül az ellenállhatatlanul jóképű Végváry Gyulához. Nagynénje, aki fiatalkorától kezdve neveli őt, ellenére van a frigynek, de a szerelmes lány nem hallgat a józan észre. Ahogy halad előre az idő, Lina rájön arra, hogy a férje nem az, akire oly sokáig várt és vágyott. Rosszabb annál.

1870.

Lina bizalmatlan és sebezhető, amikor legjobb barátnője családjához költözik. Eltökélt szándéka, hogy újra felépíti önmagát, és megtanul bízni az emberekben.

Hamarosan betoppan az életébe Márton, a Lévay család legmagánakvalóbb tagja, akibe talán bele is tudna szeretni. De lehet-e erre esélye egy olyan múlttal, amilyen neki adatott?

Megérkezése után nem sokkal a ház közelében egy holttestet találnak, és lassan világossá válik, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Lina hiába hagyta maga mögött a múltját, a rémálom az új házban, az új emberek között is folytatódik. Megkezdődik a nyomozás, melyben a tét nem kevés: Lina élete.

Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének első éve.

Recenzió:

Csernovszki-Nagy Alexandra regényének az első, 2019-es kiadását olvastam, ami a Garbo Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet igen rövid, ezért akik a rövidebb történeteket szeretik, azoknak tökéletes, de akik úgy gondolnák, hogy egy ilyen rövid történetbe nem érdemes belekezdeni, azoknak felhívom a figyelmét, hogy ne kövesennek el hatalmas hibát! A Lina múltja igazán fordulatos és akciódús krimi, feszültség vibrál szinte minden oldalán, olyannyira letehetelen, hogy pár óra alatt kiolvastam.

Minden megvan benne, ami egy jó krimihez kell: fokozatosan adagolt információk, amelyek végig fenntartják a figyelmet; hátborzongató jelenetek, amikor a főhős közvetlen életveszélybe kerül; fenyegető üzenetek egy ismeretlentől; családi titkok; holttestek stb stb.

Nagyon tetszett, hogy két szálon futott a történet: az egyik a múltban, 1867-68-ban, amikor Lina rettenetes házasságát ismerhettük meg, a másik a „jelenben”, 1870-ben, mikor Lina a férje halála után új életet kezd legjobb barátnője családjában. Azaz új életet kezdene, mert kísérti a múlt, mintha a férje még a halála után is képes lenne megkeseríteni az életét. Különféle titkos üzenetek, jelek várják időről időre a szobájában, melyek egyre hátborzongatóbbá válnak, így nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki áll a szörnyű tettek mögött. Ebben segítségére van a család egyik tagja, Márton, egy rendkívül kedves, szimpatikus, és jóképű fiatalember. Titokban nyomozásba kezdenek.

A családban a múltban is történtek rejtélyes halálesetek, mielőtt még Lina odakerült volna, de a megjelenésével folytatódnak a gyilkosságok, hamarosan egy hullát mos ki a megáradt víz a talajból a ház közelében. Katalin, annak a nőnek a húga, aki befogadta Linát, úgy tűnik, hogy nagyon is sok mindent tud a halálesetekről, de nem hajlandó semmit elárulni, csupán nyomatékosan figyelmezteti Linát, hogy jobban tenné, ha elmenekülne a házból, mert ott nincs biztonságban.

A regény remekül ábrázolja a 19. századi férfi-nő viszonyokat, és a nemekről való gondolkodást. A történetben többször határozottan kijelentik, hogy a férfi dolga a gondolkodás, a politizálás, a család fenntartása, a nő helye pedig otthon van, az, hogy egyetemi tanulmányokat kezdjen, egyenesen nevetséges, lehetőleg ne is olvasson, mert tudományosan bizonyított (!), hogy a gondolkodás olyan hatással van a női testre, ami megnehezíti a gyerekszülést. És ugyebár mi lehetne fontosabb egy nőben, mint annak a lehetősége, hogy gyermeket szüljön?

Lina nyíltan és homlokegyenest nekimegy ezeknek a nézeteknek, helyet követel a gondolatainak, a tetteinek. Hisz önmagában, még azután is, hogy egy igen durva, bántalmazó kapcsolatból lépett ki nem is olyan régen, azzal, hogy a férje meghalt. Gyula szörnyen bánt vele, testileg és lelkileg is bántalmazta, és ez azért fájt Linának még jobban, mert ő a kapcsolatuk elején még fülig szerelmes volt a férfiba. Most mégis megállíthatatlanul tör előre a célja eléréséért, azaz, hogy felfedje annak a személynek a kilétét, aki veszélyes játékot űz vele. Márton, hű társa a nyomozásban, azon kevesek egyike, akiben feltétlenül megbízik. De a gyilkos és/vagy az ő fenyegetője valószínűleg a ház népéből való. Ki árulta el?

Kinek fog tetszeni?
- Annak, aki szereti a romantikus krimit;
- akinek tetszett az Ambrózy báró esetei sorozat;
- aki egy izgalmas, fordulatos krimire vágyik;
- aki szereti az erős női karaktereket.

Megyeri Judit - Rózsakői rejtélyek 1. - Holttest az Ambróziában

Tudtátok, hogy szeretem a krimit? Nem? Na, hát én sem. Eddig! 

Mikor Megyeri Judit írónő felkeresett azzal a lehetőséggel, hogy elolvasnám-e az egyik könyvét, egyrészt persze nagyon boldog voltam, hogy számomra új szerző munkáját ismerhetem meg, másrészt viszont féltem is kicsit, mert tudtam, hogy Judit krimiket ír, én pedig még soha nem olvastam ilyen jellegű könyveket. Az a fajta ember vagyok, aki, ha oda van írva, hogy csak erős idegzetűeknek, már továbbgörgetek. Hiszek én a népnek, nekem meg nem erős az idegzetem. Pontosan emiatt nem bírom a horrort. Na, persze, egy krimi azért messze van ettől, de tudom magamról, hogy ha valami éket ver az agyamban, azt soha nem pucolom ki onnan. Félek ettől a zsánertől, talán pont a valóságalapjuk miatt. Addig amíg arra kicsi az esély - egyelőre -, hogy egy zombi ugrik rám a sarokból, addig sokkal nagyobb esély van arra, hogy egy kés landol a mellkasomban egy esetleges bagatell szócsata következményeként. Hosszas mérlegelés után, melyik regényre is essen a választásom, a lányok rántottak ki a döntésből, mert ők a Rózsakői rejtélyek – Holttest az Ambróziában című kötetre adták le a szavazatukat. Én pedig, mint ahogy a „csak erős idegzetűeknek” felirat nyomán, mentem a tömeg felhívása után. És milyen jól is tettem.

Fülszöveg:

Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok...Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra. Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak. Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a kötet egy romantikus krimi, úgyhogy megvoltak benne azok a finom cselekmények is, melyek korábbi olvasásaimból már ismerősnek számítottak. Ezen a szálon továbbhaladva a karaktereket kifejezetten megszerettem. Bár, mint általában, itt is a férfi karaktereket kedveltem meg jobban. Ben az a tipikus rosszul kiismert, lelkiismeretes csábító, akiről azt gondolja a világ, csak a szoknyák libbenése kelti fel a figyelmét, pedig ennél sokkal több van benne, ami ki is derül a regény történései során. Ben legjobb barátja Alex, ő volt számomra az a karakter, akit tudtam, hogy nagyon kedvelek, azt viszont nem, hogy miért. Aztán a regény végén ez a megfejtés is közelebb kerül hozzám. Ugyancsak egy-két mondat erejéig, de megláttam benne azt, amit már az elejétől éreztem. Flóra igazából olyan átlagos szereplő volt számomra. Se nem kedveltem túlzottan, de nem is volt vele semmiféle ellenszenvem.

És akkor maga az esemény. Mint ahogy az a fülszövegben is olvasható, adott egy kávézó, az Ambrózia, ahol holttestet találnak. Elindulnak a találgatások, az események, én pedig elsőnek görcsösen összpontosítottam, hogy rájöjjek a tettes kilétére. Ez persze abbamaradt, ahogy sodortak magukkal az események. Amikor felötlött bennem egy gyanú, az írónő egyből elhessegette. Aztán a végén legszívesebben felordítottam volna a felismeréstől, pedig nem tudtam semmit egészen addig a pontig, amíg a szerző meg nem engedte, hogy tudjam. Judit végig szórakozott az elmémmel.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy amikor az utolsó lapokat olvastam, a szívem olyan erősen dobogott, hogy szerintem a pólón keresztül is látni lehetett. Nem tudom nektek megmondani, mi váltotta bennem ki ezt az érzést, de én így érettségi óta még nem izgultam. Pedig szinte biztos voltam az események végkimenetelében, mégis legszívesebben ordítottam volna, bele a könyvlapok közé, utasításokat adva, ki mit csináljon.

Azt mondom, nagyon jó kezdés volt nekem ez a krimik világába. Kicsit hazai terep (ez a romantikus szál), kicsit újdonság. Biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még ebben a zsánerben, és abban is, hogy Megyeri Judittól is fogok még könyvet olvasni. 

Köszönöm szépen az Írónőnek, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget.

 Egy élmény volt minden sort olvasni!

Megyeri Judit szerzői oldal

NewLine kiadó