Csernovszki-Nagy Alexandra - Lina múltja

 Fülszöveg:

„A szív elhatározza, hogy nem érez többé, az ész eldönti, hogy nem hisz többé, s erre jön valaki, aki felforgatja az egész világunkat.”

1867.

Gyarmaty Karolina a kor szokásaitól eltérően, már-már vénlányként megpecsételve megy feleségül az ellenállhatatlanul jóképű Végváry Gyulához. Nagynénje, aki fiatalkorától kezdve neveli őt, ellenére van a frigynek, de a szerelmes lány nem hallgat a józan észre. Ahogy halad előre az idő, Lina rájön arra, hogy a férje nem az, akire oly sokáig várt és vágyott. Rosszabb annál.

1870.

Lina bizalmatlan és sebezhető, amikor legjobb barátnője családjához költözik. Eltökélt szándéka, hogy újra felépíti önmagát, és megtanul bízni az emberekben.

Hamarosan betoppan az életébe Márton, a Lévay család legmagánakvalóbb tagja, akibe talán bele is tudna szeretni. De lehet-e erre esélye egy olyan múlttal, amilyen neki adatott?

Megérkezése után nem sokkal a ház közelében egy holttestet találnak, és lassan világossá válik, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Lina hiába hagyta maga mögött a múltját, a rémálom az új házban, az új emberek között is folytatódik. Megkezdődik a nyomozás, melyben a tét nem kevés: Lina élete.

Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének első éve.

Recenzió:

Csernovszki-Nagy Alexandra regényének az első, 2019-es kiadását olvastam, ami a Garbo Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet igen rövid, ezért akik a rövidebb történeteket szeretik, azoknak tökéletes, de akik úgy gondolnák, hogy egy ilyen rövid történetbe nem érdemes belekezdeni, azoknak felhívom a figyelmét, hogy ne kövesennek el hatalmas hibát! A Lina múltja igazán fordulatos és akciódús krimi, feszültség vibrál szinte minden oldalán, olyannyira letehetelen, hogy pár óra alatt kiolvastam.

Minden megvan benne, ami egy jó krimihez kell: fokozatosan adagolt információk, amelyek végig fenntartják a figyelmet; hátborzongató jelenetek, amikor a főhős közvetlen életveszélybe kerül; fenyegető üzenetek egy ismeretlentől; családi titkok; holttestek stb stb.

Nagyon tetszett, hogy két szálon futott a történet: az egyik a múltban, 1867-68-ban, amikor Lina rettenetes házasságát ismerhettük meg, a másik a „jelenben”, 1870-ben, mikor Lina a férje halála után új életet kezd legjobb barátnője családjában. Azaz új életet kezdene, mert kísérti a múlt, mintha a férje még a halála után is képes lenne megkeseríteni az életét. Különféle titkos üzenetek, jelek várják időről időre a szobájában, melyek egyre hátborzongatóbbá válnak, így nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki áll a szörnyű tettek mögött. Ebben segítségére van a család egyik tagja, Márton, egy rendkívül kedves, szimpatikus, és jóképű fiatalember. Titokban nyomozásba kezdenek.

A családban a múltban is történtek rejtélyes halálesetek, mielőtt még Lina odakerült volna, de a megjelenésével folytatódnak a gyilkosságok, hamarosan egy hullát mos ki a megáradt víz a talajból a ház közelében. Katalin, annak a nőnek a húga, aki befogadta Linát, úgy tűnik, hogy nagyon is sok mindent tud a halálesetekről, de nem hajlandó semmit elárulni, csupán nyomatékosan figyelmezteti Linát, hogy jobban tenné, ha elmenekülne a házból, mert ott nincs biztonságban.

A regény remekül ábrázolja a 19. századi férfi-nő viszonyokat, és a nemekről való gondolkodást. A történetben többször határozottan kijelentik, hogy a férfi dolga a gondolkodás, a politizálás, a család fenntartása, a nő helye pedig otthon van, az, hogy egyetemi tanulmányokat kezdjen, egyenesen nevetséges, lehetőleg ne is olvasson, mert tudományosan bizonyított (!), hogy a gondolkodás olyan hatással van a női testre, ami megnehezíti a gyerekszülést. És ugyebár mi lehetne fontosabb egy nőben, mint annak a lehetősége, hogy gyermeket szüljön?

Lina nyíltan és homlokegyenest nekimegy ezeknek a nézeteknek, helyet követel a gondolatainak, a tetteinek. Hisz önmagában, még azután is, hogy egy igen durva, bántalmazó kapcsolatból lépett ki nem is olyan régen, azzal, hogy a férje meghalt. Gyula szörnyen bánt vele, testileg és lelkileg is bántalmazta, és ez azért fájt Linának még jobban, mert ő a kapcsolatuk elején még fülig szerelmes volt a férfiba. Most mégis megállíthatatlanul tör előre a célja eléréséért, azaz, hogy felfedje annak a személynek a kilétét, aki veszélyes játékot űz vele. Márton, hű társa a nyomozásban, azon kevesek egyike, akiben feltétlenül megbízik. De a gyilkos és/vagy az ő fenyegetője valószínűleg a ház népéből való. Ki árulta el?

Kinek fog tetszeni?
- Annak, aki szereti a romantikus krimit;
- akinek tetszett az Ambrózy báró esetei sorozat;
- aki egy izgalmas, fordulatos krimire vágyik;
- aki szereti az erős női karaktereket.

Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

Teljes hírzárlatot rendeltek el! Soha, sehol, senki sem fog írni erről, mert ez nem történik meg! Nem fér bele az állam rendjébe egy sorozatgyilkosság! 

Fülszöveg

1963 ​tavaszán Budapest lakossága nyugodtan készülhetett a felszabadulás ünnepére. Az utcákon rend volt és fegyelem, a gyárakban munka, otthon pedig család és étel várta az embereket. Senki sem hitte volna, hogy a városban szörnyű gyilkosság történhet. Egy megcsonkított nő holttestére bukkannak, körülötte pedig vérrel festett szimbólumokra. A párt azonnali hírzárlatot rendel el, az ügyet pedig két veterán nyomozóra Benkő Miklósra és Fehér Zoltánra bízzák. Eközben Fehér Zoltán felesége Zsuzsanna, a Magyar Nemzet újságírója titokban nyomozni kezd, hogy megtalálja az elkövetőt, ám hamar rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem egy elszigetelt esetről van szó, hanem olyasmiről, ami a kommunista paradicsomban nem történhet meg: egy rituális gyilkosságsorozatról. Az események forgatagában mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel. Ki fog végezni velük előbb, az állam vagy a gyilkos?

Egy rituális gyilkosságsorozat története a kora Kádár-korszakból, ahol mindenkinek súlyos titkai vannak, ahol mindenki fél igazat mondani és ahol nem minden fohász az Úrhoz szól…

...

A történetben két családot ismerünk meg a Kádár-korszakban, a gyilkossági ügyben nyomozó Fehér Zoltán és Benkő Miklós családjait. Zoltánnak van egy kisfia és felesége, akit mind a ketten rajongásig szeretnek. Miklós két feleségét is elveszítette a háborús időkben, most idős édesanyjával él, és két gyermekével, a fiatal felnőtt Tímeával és a kis Gergővel. A két család közt szoros a kötelék, Tímea gyakran vigyáz az öccsére és Zoltán kisfiára, Tamásra. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Gábor megjelenik a történetben. Tímeával két éve együtt vannak, és néhány más fiatallal együtt egy Horthy-kört alapítottak. Amikor a felszabadulás ünnepén a Horthy-kör egy látványos rendszerellenes eseményt produkál, a fiatalokra akasztás vár. Miklós rendőri befolyása révén kihúzza a lányát a bajból, Gábort pedig Zoltán veszi a szárnyai alá. Így hamarosan hárman (Zoltán, Miklós, Gábor) kapják meg a feladatot, hogy találják meg egy igen felkavaró rituális gyilkosság elkövetőjét, méghozzá egy héten belül, mert ebben az országban, ebben a rendszerben nem fordulhat elő gyilkosság, brutális kegyetlenséggel elvégzett rituális sorozatgyilkosság pedig abszolút lehetetlen.

Zoltán és Gábor között eleinte nagy a feszültség, a fiú előbb halna meg, mint hogy kiszolgálja a Kádár-rendszert, ahogy Zoltán teszi. Azonban Zoltán ráébreszti, hogy a halála teljesen értelmetlen lenne, semmin sem változtatna, és a történet során Gábor lassan azt is megérti, Zoltánnak fel kellett adnia az elveit, hogy mentse a saját és családja életét. Már így is túl sokat veszített. Gábor az a szereplő, aki a legnagyobb karakterfejlődésen megy keresztül, sok mindent megért nézetekről és elvekről, a rendszerek működéséről, és szépen lassan felnőtté érik a történet során.

Érdekes arról olvasni, hogy a fiatalok milyen határozottan, ugyanakkor meggondolatlanul ragaszkodnak a régi Horthy-rendszerhez, míg az idősebbek, akik megélték a háborút és a rendszerváltást, egyrészt mennyi mindent és mindenkit elveszítettek, másrészt hogy voltak kénytelenek feladni az elveiket az életükért cserébe. Most pedig mennyire haszontalannak, kiöregedettnek érzik magukat. Zoltán és felesége, Zsuzsa többször beszélgetnek arról, hogy egész addigi életükben mennyire aktívak voltak, és mennyire fontos volt, amit csináltak, most azonban csak látszatügyekkel, látszatproblémákkal foglalkoznak mind a rendőrségnél, mind az újságnál. Zsuzsannát ez is vezeti oda, hogy titokban nyomozni kezdjen a gyilkos után, előtör régi oknyomozó újságíró énje. A nő nagyon bátor, tettei figyelemreméltóak, de meggondolatlanok is, nyomozásával ugyanis életveszélybe kerül.

A könyv cselekménye aprólékosan kidolgozott, izgalmas, fordulatos. A nyomozás, a sorozatgyilkos felkutatása Zsuzsa és Zoltánék párhuzamos szálaival remekül felépített, az olvasóban egyre fokozódik az izgalom, ahogy a nyomozók közelebb kerülnek a gyilkoshoz. A döntő fordulat nekem teljes meglepődést okozott, nem tudtam magamtól rájönni, hogy ki a gyilkos, mert az író olyan ügyesen és olyan apró nyomokat hintett el a történetben. Ám utólag visszagondolva logikussá és érthetővé vált minden mozzanat, ami a gyilkosra utalt.

A regény közegét fantasztikusan festette meg a szerző. Közelről láthatjuk a Kádár-rendszerben élő emberek hétköznapjait, problémáit, kihívásait, mely utóbbiból nem volt kevés. Egy olyan korról beszélünk, ahol folyamatos az életveszély, és minden túlzás nélkül egy rossz szó vagy mozdulat börtönt, kínzást vagy kivégzést hoz magával. Ahol a rendszer nem ismer kegyelmet. Ahol mindenki arcok mögé rejtőzik, hogy védje önmagát, családját, és ahol pusztán ennyin múlik egy élet:

Azt mondtam, kivésés, maga ostoba, nem azt, hogy kivégzés! […] Nem érdekel, hogy maga nagyothall! Akkor ne a süket fülére rakja a kagylót, az isten verje meg!

A regény Márai egyik híres versére is rájátszik az alábbi sorral:

Ez a világ a tehetségtelenek aranykora volt, ahol a szorgalom, a tisztesség és a becsület üldözendővé vált.

Hogyan boldogul a tisztességes ember ebben a világban? Hogyan képes elfogadni, hogy életében több rendszert is ki kell szolgálnia, olyanokat, melyek ellen korábban a vérét adta egy szabad hazáért és a szerettei életéért?

– Szégyellem, hogy őket szolgálom – hajtotta le a fejét Zoltán.

– Nem őket szolgálod. Hanem a hazádat és a családodat.

Ilyen, és hasonló kérdésekkel is foglalkozik a könyv, olyan morális dilemmákkal, melyek szépen lassan felőrlik egy ember lelkét.

Az ördög evangéliumában az a leghátborzongatóbb, hogy az érzékletes leírásokkal bemutatott brutális rituális sorozatgyilkosság messze nem indokolatlan vérengzés, hanem a kifosztott, meggyalázott emberi elme és lélek olyan megnyilvánulása, amely képes igazolni önmagát. Azaz a történet antagonistája, a sorozatgyilkos, jogosnak érzi több tucat lány megkínzását és meggyilkolását, mert az ördöggel szövetségre lépve kíván visszatalálni belső békéjéhez.

Soha nem érdekelt mások fájdalma. Elég volt együtt élnem a sajátommal.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, részletesen kidolgozottak, valóban izgul értük az olvasó, a korfestés hibátlan, humorból sincs hiány, és az emberi lélek olyan mélységeit tárja fel a regény, ami egészen hátborzongató.

Azoknak ajánlom az ördög evangéliumát,

- akik kedvelik a horrorisztikus 18+-os jelenetektől való borzongást;

- akik szeretnének egy izgalmas, fordulatos krimit olvasni;

- akik szeretik a lélektani regényeket;

- akik szívesen olvasnának a Kádár-korszak mindennapjairól;

- akiket érdekelnek a rituális gyilkosságot megjelenítő könyvek.

Varga Erzsébet - Kaméleon és Tulipán királylány

 Leírás:
A könyv izgalmas, olvasmányos urban fantasy stílusban írt krimi, mely két fő részre, a Kaméleonra és a Tulipán királylányra tagolódik. Főhősei, Vali, az alakváltó lány, és Áron, a bátor és nagyon emberi nyomozó válásuk után próbálnak új életet kezdeni, ám útjaik ismét keresztezik egymást. Szerencsére félelmetes ellenségeik legyőzésében nagyszerű barátaik is segítenek.
Vajon újra egymásra talál-e Vali és Áron? Leona, az igazságügyi miniszter asszony megússza-e az ellene szőtt ördögi tervet, vagy Demóna, a katatón állapotba került Tulipán királylány gyilkos vagy áldozat?

Varga Erzsébet regényét egyelőre csupán e-könyv formában szerezhetitek be a Holnap Magazin webáruházából.

Mi vár rád ebben a történetben? Nyomozók, rendőrök, egy különleges képességekkel rendelkező lány, egy sorozatgyilkos, egy pedofil, egy korrupt rendőr, fenyegetés, zsarolás, tettesek, áldozatok, és még sok más. A könyv két nagyobb részre tagolódik, ahol a konfliktus eltérő, de a szereplőgárda egy része megegyezik. Az első rész, a Kaméleon című, Valiról szól, arról a lányról, aki képes megváltoztatni a külsejét. A regény nagyon fontos kérdéseket feszeget: Érdemes-e megváltoznunk azért, hogy szeressenek? Ha éveken át mindenkinek azt az arcunkat mutatjuk, amelyiket a leginkább látni akarja, és elveszítjük önmagunkat, boldogok lehetünk? Ki vagyok én, ha bárki lehetek? Vali egyszerre mindenki és senki. Szomjazza a szeretetet, de sosem kaphatja meg, ha nem változik vissza önmagává. Hiszen akkor nem őt fogják szeretni, hanem csak egy arcot, amit visel.

Egy ilyen képesség önmagában véve is veszélyes a személyiségre nézve, azonban akár az életébe is kerülhet. Hiszen gonosz, önös célokra használva olyan eszköz, amivel szinte mindent megkaphat az, aki birtokolja. Valit pedig csapdába is ejti egy bűnöző, aki a lány képességét kiaknázva akar meggazdagodni.

A Tulipán királylány már összetettebb, és komolyabb témákat boncolgat. Itt több gyilkosság is történik, és szinte mindenkinek veszélyben forog az élete. Ebben a részben hőseinknek egy sorozatgyilkossal és egy pedofillal kell megküzdeniük.

Nehéz a könyvről spoilermentesen írni, egyrészt rövidsége miatt, másrészt azért, mert egymást érik az események, valóban egy pörgős, izgalmas krimiről beszélünk.

Úgy érzem, a könyv néha nincs tisztában a korcsoportjával és a zsánerével sem. Az egyik oldalon meseszerűen fogalmaz, tinilányok flörtölését utánozza, és cukormázas a romantikája, a másikon káromkodnak és véresen gyilkolásznak, a két stílust pedig meg sem próbálja összebékíteni. Emellett a nyelvezeten érződik, hogy a szerző még nem gyakorlott az írásban.

Varga Erzsébetnek azonban remek a fantáziája, a történetalkotása kellően kreatív, egy igen összetett történetet/történeteket kaphattunk tőle. Ezért úgy hiszem, hogy jobbnál jobb írásokat olvashatunk még a tollából.

Buótyik Dorina - III. Amenemhat rejtélye

Buótyik Dorina története egy izgalmas és érdekes kalandregény. A könyv nem túl hosszú, és kevés szereplőt mozgat, ezáltal nagyszerűen lehet követni az eseményeket, pedig szinte minden oldalon felsejlik egy titok, egy kérdés, vagy egy újabb rejtély, ahogy kalandoraink egyre közelebb jutnak III. Amenemhat fáraó rejtélyének megfejtéséhez.

Adott Gracie, egy egyiptológus a British Múzeumból; az ő asszisztense, a kissé habókos Louis; titkokat hordozó nagybátyja, Adam; David, a nagymenő, "ami a szívén az a száján" srác, akit pont e tulajdonsága miatt nemrég kirúgtak riporteri posztjából; Ahmed, az Egyiptomi Nemzeti Múzeum alkalmazottja, egyben Gracie barátja, aki segíti a többiek nyomozását; Rania, az eltűnt egyiptológus illetve Lara Nazira, a titokzatos és gyanús archeológus.

Rania, aki összerakott és megszervezett egy nagyszerű tárlatot az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban, érthetetlen módon a tárlatvezetés előtt pár nappal egy felmondólevelet hagy Ahmed asztalán, és később senki sem tudja elérni őt. Ahmed Gracie-t kéri fel, hogy tartsa meg a tárlatot, ezért a lány asszisztensével, Louisszal Egyiptomba utazik, véletlenül pont azzal a járattal, amivel David, az exriporter is, azzal az egyszerű céllal, hogy megnézze a piramisokat. Aztán az események bepörögnek. A tárlat után Gracie összefut a bazárban nagybátyjával, aki zaklatott lelkiállapotban átadja a lánynak rajzokkal és titkosírással teli naplóját, miközben homályos utasításokkal és figyelmeztetésekkel látja el őt. A csapat így belekeveredik III. Amenemhat rejtélyébe, a napló segítségével titkos alagutakra és rég elveszettnek hitt ékszerekre bukkannak, melyekről kiderül, hogy többek is, mint puszta ékszerek, valamint egyéb egészen elképesztő dolgokra lelnek a piramisok mélyén. Például egy másik világra. A kalandorok igyekeznek felgöngyölíteni a szálakat, de csak egyre több kérdőjelre és megmagyarázhatatlan dologra bukkannak. A végére azonban minden a helyére kerül, Gracie-ék megoldják a rejtélyt.

A III. Amenemhat rejtélye egy nagyszerűen megkomponált mű, az események logikusan követik egymást, de azzal, hogy az írónő több megoldási lehetőséget is felvet a történet folyamán, mégsem lehet kitalálni a könyv végét. Különösen tetszettek azok a nyomok, amiket Adam hagyott Gracie-nek a naplón kívül. Nagyon kreatívak.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a rövidebb történeteket, a kalandregényeket, a krimit, a low-fantasyt/portál fantasyt, vagy akik szeretnének egy távoli, egzotikus országba utazni a könyvek lapjain.

Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

A ​rémálomban egyetlen jó dolog van: az ébredés.
Kivéve, ha a valóság szörnyűbb, mint az álom.

A Gyilkos emlék kisregényben két nő idővonala tárul elénk, az egyikük, Connie V. Marshall, fotós már túl van élete legdurvább cselekményén: ámokfutást végzett egy irodában, maga után hagyva 15 áldozatot. A másik, Shauni Hullivan, nyomozó pedig még előtte áll a saját legdurvább élménye feldolgozásának: miért lát rettenetes rémálmokat nemi erőszakról és képtelen lefeküdni férfiakkal? Két nő üldözi a gólemét, egymást és végül önmagát. Mindeközben nem is sejtik, hogy sorsuk több szálon kapcsolódik össze, mint azt hitték… Mindketten a saját poklukból indulnak, de eljutnak a saját Paradicsomukba a végén?

A Tinnitusz novellában egy házaspár konfliktusa egy buli után bontakozik ki, amikor nem várt vendégeik érkeznek… Ismerik-e egymást annyira, hogy megmentsék az életüket?

A Testcserés számadás előzetes egy nagyon megosztó és bizarr erotikus-misztikus lélektani thrillerhez. Sarah Z. Montgomery nem mindennapi nő: képes lélekként testekben utazni, így spirituális testszállítóként tevékenykedik. Saját erkölcsi állapota és a házassága is komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. Vajon el lehet viselni a lelki erőszakot? És mi lesz a Montgomery család további sorsa?

A #WeToo – Kettős kereszt vérmes, tabudöntögető lélektani thrillere mindannyiunk története, akár keresztülmentünk a családon belüli erőszaktól a szexuális abúzuson át a totális lelki és testi sérülésig, akár nem.

Borító:

A borító igazán hozza a thriller feelinget, és bevallom, én még csak ízlelgetem ezt a műfajt, szóval csak a borítót nézve igencsak fontolgattam, hogy kell-e ez nekem. Aztán elolvastam a fülszövegét plusz, amit a webshop írt róla, és rábólintottam.

Személyes véleményem:Éreztem, hogy nem lesz egyszerű menet, hisz' az a típus vagyok, aki nagyon beletudja élni magát az olvasottakba. És itt az írónő egy különösen érzékeny (tabu) témát feszeget. Ami első sorban a nemi erőszak.

Ha jól értettem, ihletként a zaklatási botrányok és a 2017-es #MeToo-mozgalom szolgált.

Magáról a könyvről:Maga a könyv 3 storyt foglal magába.

Egy lélektani krimi kisregénnyel kezdődik, amiben egy mészárlást elkövető, megerőszakolt nő után nyomoznak. Itt nem csak az elkövető tetteiről olvashatunk, hanem az előzményekről, ami erre a tettre késztette, és az előzetes-, közbeni-, és utána levő érzéseiről, gondolatairól. Továbbá az ügyén dolgozó nyomozónő múltjáról, plusz a kollégájával való kapcsolatának fejlődéséről. Mondanom se kell, mindegyikben nagy hangsúlyt kap a nemi erőszak. És mindegyik úgy, hogy próbálhatnánk nyugtatni magunkat: "ó, ilyenek csak a könyvekben/filmekben van!"- de nem. Hiába ámítjuk önmagunkat, ezek sajnos nagyon is reális dolgok, és egyikőnk sem tudhatja, hogy az épp velünk szembe sétálóval, vagy a kasszánál előttünk sorba állóval, vagy a kereszteződésben elsőbbséget adóval, vagy ne adj' ég pont egy barátunkkal/rokonunkkal előfordult már hasonló, csak úgy eltemette magában, hogy még maga sem emlékszik rá.

És itt jövünk rá, hogy milyen határozottan ráillő címet kapott maga a könyv: "WeToo", azaz "mi is". Mert bármelyikünkkel előfordulhatott/fordulhat ilyesmi.

Aztán következik a "TINNITUSZ" c. novella.

Bevallom, ez nekem picit zavaros volt. Lehet, hogy kimerültem (agyilag-lelkileg) az előtte olvasott kisregényben, és talán amiatt ezt itt most nem igen értettem.

Egy párról szól, akik házibulit tartottak, és miután a vendégek leléptek, feltehetőleg az alkohol hatásának köszönhetően nyitva felejtették az ajtót, és a kimerültségnek köszönhetően a nappaliban elbóbiskoltak, majd arra ébredtek, hogy "betörtek" hozzájuk, és épp kifosztják őket. Aztán még el is foglalják a házukat, a betörők maguk tartanak ott egy bulit, aztán utána meg kiderül, hogy mégsem. Ez a story, ha jól értettem, valami metafora akart lenni az "incepció"-ra. De szerintem még vissza kell térnem rá, hogy igazán megértsem, mert pihent aggyal, kisimult lélekkel tutira jobban átjönne, amit az írónő mondani szeretne ezzel.

Végül a "TESTCSERÉS SZÁMADÁS" c. erotikus-misztikus lélektani thriller regényelőzetesét olvashatjuk. Itteni főszereplőnk (Sarah) "spirituális testszállító"-ként tevékenykedik, ami annyit tesz, hogy gyakorlatilag alvás közben a lelke testet cserél egy másik lélekkel, és míg a másik lélek az ő testében szunnyad, addig ő az "elfoglalt" testet elviszi "A"-ból "B"-be. Ennek valami olyan oka van, mármint azért van szükség egyeseknek az ilyen jellegű szolgáltatására, hogy olyanokat is megtegyenek, amit ők, önmaguktól nem tennének/nem mernének megtenni. Értsétek úgy, mint pl szakítani egy pasival/nővel, akivel amúgy a "kuncsaft" nem tud/nem mer, vagy pl felülni egy repülőre és elutazni valahová, holott az illető amúgy retteg a repüléstől. Azaz alapjába véve jó célokra használja eme képességét, csak hogy a most következő "küldetésen" valami balul sül el, és beleesik egy anomáliába (is), és ebből adódóan elég durva lelki megrázkódtatások részesévé válik. Megtapasztalja, hogy milyen, mikor a szabad akaratának gátat szabnak, mikor bezárják egy idegen testbe, és olyanokat "csináltatnak" vele, amihez igencsak nem fűlne foga. Eme lelki megrázkódtatásoknál van egy pont, amikor kicsapódnak testivé is, és a stressz, a pánik, a félelem, az erőszak megélte lelki trauma hatására szegény el is hányja magát. Na, nálam itt tört el a mécses, mert pont előtte 2 sorral kezdtem én is émelyegni. Ahogy mondtam, nagyon beletudom élni magamat az olvasottakba, pláne ha az úgy is van megírva, hogy már-már nem is lehet másképp olvasni. De ahogy főhősünk is tovább haladt a történetben, haladtam vele én is.

És ez csak egy regényelőzetes volt az írónőtől, és minden "rossz érzésem" ellenére se tudnám nem elolvasni a folytatását. A téma, ha megrázó is, érdekes, és hát tanulságos is, ha úgy vesszük.

Olvasás közben felmerült bennem, hogy e könyv végeztével tartok egy szünetet, és olvasok valami "lightosabbat", mielőtt belevágnék a következő részbe, de egy olyan befejezést kapott, hogy nem tudom nem folytatni rögtön, ha már módomban áll. Úgyhogy már sejthetitek, miről fogok írni legközelebb.

Visszakanyarodva a könyv eredeti témájához, megosztanék veletek pár sort az index.hu-ról,

"Habár a #metoo (#énis) hashtaghez tartozó eredeti felhívás egyértelműen a kéretlen és erőszakos közeledésekkel kapcsolatos tapasztalatokra épít, nagyon, akár egyénenként is eltérő lehet, hogy egy adott cselekményt ki hogyan ítél meg."

"A fizikai nemi erőszak melletti, talán még rejtettebb és kevésbé tudatosított, így már-már elfogadott jelenségekkel szemben sokkal elfogadóbb a magyar társadalom, mint a manipuláció, a nyaggatás, a szexre való rábeszélés, az érzelmi zsarolás, amik nagyon sokak szerint az udvarlás részei, mások szerint pedig távolról sem azok."

Itt merül fel a kérdés: Kinek-mit jelent az erőszak/nemi erőszak?

Nagyon sokáig magam sem voltam tisztában vele, hogy nekem mit jelent, pedig ennyi idős fejjel (28) visszatekintve nekem is vannak hasonló jellegű emlékeim (leginkább az érzelmi zsaroláson belül, bár közel sem kell olyan, hű de durvára gondolni), és kicsit a könyvben szereplő nyomozóhoz hasonlóan, akár eltemetett emlékeim is. Ha valakinek van olyan korszak az életében, amire visszagondolva konkrét emléket nem tud felidézni, viszont nagy (lelki) fájdalmat érez és sírhatnékja van, az tudja, miről beszélek. Úgyhogy igen. #MeToo

Tabu téma? Igen. Érdemes róla beszélni? Ezt mindenki maga döntse el. Egy biztos, ROW írt róla, és csak annak ajánlom elolvasni, akinek van ideje és ereje helyén kezelni az olvasottakat. Mert ha pl egy régi emléket hoz fel a felszínre, nem árt, ha épp szabadságon vagy, és eltudsz menni egy pszichológushoz.

Én ennek nem érzem szükségét, bár itt megemlíteném a "13 okom volt" (13 Reasons Why)c. filmsorozatot. Mert nagyon is eszembe jutott e könyv, e téma kapcsán. Engem pl. hiába nagyon durván depresszív állapotba taszított, örülök, hogy megnéztem, és csak ajánlani tudom, főleg tini gyerekek szüleinek, és tanároknak!

Ha valaki látta már, az biztosan érti, hogy miért.

Most pedig fogok egy nagy tábla csokit, és nekiállok a #WETOO2-nek.

U.I.: A regényelőzetesben elég sok a francia szóhasználat! Én ennek csak örültem, hisz' épp franciául tanulok, és kevés alkalmam van gyakorolni, viszont akik cseppet sem konyítanak e nyelvhez, bosszantó lehet, hogy semmi módon nincsenek kifejtve/elmagyarázva/lefordítva. Aláírom, nagyban hozzájárulnak a történet feelingjéhez, és tényleg szuper, hogy bele lettek csempészve, VISZONT szerintem nem ártott volna, hogy azok számára is teljes olvasói élményt nyújt az írónő, akik cseppet sem konyítanak a francia nyelvhez - azaz pl megszámozva ezeket a szavakat, az oldal alján kifejthette volna.

Bár e történet így is érthető, úgy gondolom, minél érthetőbb maga a szöveg, annál élvezhetőbb maga a történet, szóval adott volna némi pluszt.

S bár itt elmaradt, de a következő részben viszont megkapjuk függelékben ezen szavakat (is), úgyhogy no para!

Megyeri Judit - Rózsakői rejtélyek 1. - Holttest az Ambróziában

Tudtátok, hogy szeretem a krimit? Nem? Na, hát én sem. Eddig! 

Mikor Megyeri Judit írónő felkeresett azzal a lehetőséggel, hogy elolvasnám-e az egyik könyvét, egyrészt persze nagyon boldog voltam, hogy számomra új szerző munkáját ismerhetem meg, másrészt viszont féltem is kicsit, mert tudtam, hogy Judit krimiket ír, én pedig még soha nem olvastam ilyen jellegű könyveket. Az a fajta ember vagyok, aki, ha oda van írva, hogy csak erős idegzetűeknek, már továbbgörgetek. Hiszek én a népnek, nekem meg nem erős az idegzetem. Pontosan emiatt nem bírom a horrort. Na, persze, egy krimi azért messze van ettől, de tudom magamról, hogy ha valami éket ver az agyamban, azt soha nem pucolom ki onnan. Félek ettől a zsánertől, talán pont a valóságalapjuk miatt. Addig amíg arra kicsi az esély - egyelőre -, hogy egy zombi ugrik rám a sarokból, addig sokkal nagyobb esély van arra, hogy egy kés landol a mellkasomban egy esetleges bagatell szócsata következményeként. Hosszas mérlegelés után, melyik regényre is essen a választásom, a lányok rántottak ki a döntésből, mert ők a Rózsakői rejtélyek – Holttest az Ambróziában című kötetre adták le a szavazatukat. Én pedig, mint ahogy a „csak erős idegzetűeknek” felirat nyomán, mentem a tömeg felhívása után. És milyen jól is tettem.

Fülszöveg:

Amikor azzal az emberrel kell összefognod, akitől legjobb lenne távol tartani magad, a következmények beláthatatlanok...Flóra házassága romokban, és a katasztrófát azzal tetézi, hogy a munkahelyén is felmond. Valóságos megváltás, mikor az apja hazahívja Rózsakőre, hogy távollétében felügyelje a családi kávézót, az Ambróziát. Ám néhány nap a békés kisvárosban, és Flóra élete ismét fenekestül felfordul. Holttestre bukkan az Ambróziában, és kénytelen a helyi magánnyomozó, Ben segítségét kérni, pedig semmi szüksége egy újabb megbízhatatlan nőcsábászra. Ben élete egykor a bulizás és a nők körül forgott, de kimászott a gödörből, megnyitotta magánnyomozó irodáját. Most mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy eltervezte. Nem válogathat a megbízások között, pedig Flórát jobb lenne messzire elkerülnie. Közös nyomozásba kezdenek, ami egyre váratlanabb fordulatokat vesz, a kalandok során pedig csak egymásra és kissé bolondos barátaikra számíthatnak. Sikerül ép bőrrel megoldaniuk a rejtélyt, ami Rózsakő legmagasabb szintjeire is felgyűrűzik? És vajon hová vezet az egymás iránt érzett szenvedélyük, amit egyre nehezebben tudnak kordában tartani?

Persze azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a kötet egy romantikus krimi, úgyhogy megvoltak benne azok a finom cselekmények is, melyek korábbi olvasásaimból már ismerősnek számítottak. Ezen a szálon továbbhaladva a karaktereket kifejezetten megszerettem. Bár, mint általában, itt is a férfi karaktereket kedveltem meg jobban. Ben az a tipikus rosszul kiismert, lelkiismeretes csábító, akiről azt gondolja a világ, csak a szoknyák libbenése kelti fel a figyelmét, pedig ennél sokkal több van benne, ami ki is derül a regény történései során. Ben legjobb barátja Alex, ő volt számomra az a karakter, akit tudtam, hogy nagyon kedvelek, azt viszont nem, hogy miért. Aztán a regény végén ez a megfejtés is közelebb kerül hozzám. Ugyancsak egy-két mondat erejéig, de megláttam benne azt, amit már az elejétől éreztem. Flóra igazából olyan átlagos szereplő volt számomra. Se nem kedveltem túlzottan, de nem is volt vele semmiféle ellenszenvem.

És akkor maga az esemény. Mint ahogy az a fülszövegben is olvasható, adott egy kávézó, az Ambrózia, ahol holttestet találnak. Elindulnak a találgatások, az események, én pedig elsőnek görcsösen összpontosítottam, hogy rájöjjek a tettes kilétére. Ez persze abbamaradt, ahogy sodortak magukkal az események. Amikor felötlött bennem egy gyanú, az írónő egyből elhessegette. Aztán a végén legszívesebben felordítottam volna a felismeréstől, pedig nem tudtam semmit egészen addig a pontig, amíg a szerző meg nem engedte, hogy tudjam. Judit végig szórakozott az elmémmel.

Arra viszont határozottan emlékszem, hogy amikor az utolsó lapokat olvastam, a szívem olyan erősen dobogott, hogy szerintem a pólón keresztül is látni lehetett. Nem tudom nektek megmondani, mi váltotta bennem ki ezt az érzést, de én így érettségi óta még nem izgultam. Pedig szinte biztos voltam az események végkimenetelében, mégis legszívesebben ordítottam volna, bele a könyvlapok közé, utasításokat adva, ki mit csináljon.

Azt mondom, nagyon jó kezdés volt nekem ez a krimik világába. Kicsit hazai terep (ez a romantikus szál), kicsit újdonság. Biztos vagyok benne, hogy olvasni fogok még ebben a zsánerben, és abban is, hogy Megyeri Judittól is fogok még könyvet olvasni. 

Köszönöm szépen az Írónőnek, hogy megadta nekem ezt a lehetőséget.

 Egy élmény volt minden sort olvasni!

Megyeri Judit szerzői oldal

NewLine kiadó

Kirsch Ákos - Négy lövés

Eleinte vegyes érzéseim voltak Kirsch Ákos Négy lövés című kisregényével kapcsolatban, egyszerre vonzott és féltem tőle: vonzott, mert imádom a krimiket, pláne, ha olyan érdekes háttere van a cselekménynek, mint amilyen itt is volt, viszont féltem, mert nagyon rég sikerült belemélyednem egy igazán jó könyvbe, tartottam attól, hogy ezzel a kötettel sem leszek megbékélve. Szerencsére egyáltalán nem így lett.

Furcsa, meglepő, a végére pedig kellemes volt számomra a görög környezet. Mindig is imádtam ezt az országot, talán emiatt is örültem, hogy ilyen különleges helyszínen játszódik Ákos könyve. Tetszettek a tájleírások, éppen annyira voltak részletesek, hogy könnyedén el tudjam képzelni őket. A személynevek eleinte hihetetlenül szokatlanok voltak, egyeseket le is betűztem, emiatt pedig sokszor jót nevettem magamon.

A cselekmény egyszerre pörgős és mégsem. Hogy miért? A történet E/3-ban íródott, amit személy szerint egyáltalán nem szeretek, mert sosem sikerül elég közel engednem magamhoz a karaktereket, és ez most sem volt másképp. Ennek ellenére szinte minden oldalon történt valami olyan, amire felkaptam a fejem.

Iliász karaktere számomra csak azért hagyott kivetnivalót, mert én kinéztem volna belőle, hogy szerelembe esik és meggondolatlanul cselekszik a főszereplő nő miatt. A nagy románc elmaradt, de úgy gondolom, a gabalyodás nélkül is volt elég konfliktus, szikra közöttük. Iliász egy érdekes figura, volt néhány erőltetett/nem oda illő poénja, összességében viszont egy nagyon jó rendőrkarakter, aki okosan, reálisan döntött a konkrét helyzetekben.

Összességében úgy gondolom - bár nincs sok tapasztalatom még a krimik terén, főleg a magyar krimikben -, Ákos könyve ugyan nem az a tipikusan robbanásszerűen induló történet, mégis, ha az olvasó igazán elmerül benne, egy remek írással lesz gazdagabb, amire bármennyire is igyekszik figyelni, a végén úgyis rájön majd, hogy egyik karakter sem az, mint aminek mondja magát. A háttértörténet, a lezárás, a gyilkosságok módja pedig számomra igazán mély nyomot hagyott, mivel olyan történet van az okok mögött, ami miatt ökölbe szorul a kezem. Köszönöm Ákosnak a könyvet, és hogy a történetébe belecsempészte ezt a vonalat is, hiszen ez olyan mozzanat, amiről kevesen és nagyon ritkán beszélnek.

A könyv adatlapja