a hónap könyve - Fegyverem a farkasom

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A történet főszereplője Megaira Diamond, egy átlagos 17 éves lány, mindaddig, amíg életében feltűnik egy farkas, aki minden veszélytől óvja a lányt. Minekután szert tesz egy különleges tőrre, meghívást kap a Fegyverek házába, ahol a hozzá hasonló tanulókat képezik ki fegyvereik használatára és a velük történő kapcsolat elmélyítésére, ugyanis eme fegyverek képesek emberi alakot ölteni. Ezután nyomon követhetjük, ahogy Megaira mind lelkileg, mind testileg fejlődik és közben változatos bajokba keveri saját magát. A könyv a maga nevében páratlan. Zsófi egy olyan világot hoz létre, amellyel ezelőtt nem volt szerencsém találkozni sem a magyar, sem a világirodalom berkein belül. Részletesen és már-már filmszerűen tárja az olvasó elé a fegyverfogatók világát, melyben semmi sem az, aminek látszik. Ezzel feszült izgalommal teli légkört keltett az olvasó számára, váratlan fordulatokkal, titkokkal és humorral fűszerezve mindezt, létrehozva egy majdhogynem letehetetlen olvasmányt, amely napok múltán sem engedi olvasóját.

Megaira karaktere számomra példaértékű és motiváló volt, mert bármi történt is, ő sosem adta fel, még akkor sem, ha az élet padlóra küldte, hanem még erősebben küzdött és minden akadályon túllendült. A másik kapcsolódási pontom vele a korán túl - ami megegyezik az enyémmel -, a szarkasztikus humora és a végtelen jósága volt, nem utolsó sorban pedig az elköteleződése a barátaiért. Ezek olyan tulajdonság, amelyek az én életemben is jelen vannak és kissé eufórikus érzés volt olvasni róla és ezáltal valamilyen szinten kívülről látni magam.

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A regény másik pozitívuma a módozatban rejlett, ahogy Zsófi dolgozott a mellékszereplőivel. Sikerült úgy „operálni” velük, hogy sokszor azt hihette volna az ember hogy nem is „háttérfiguraként” szolgálnak, hanem igenis eszenciálisan. Ezen felül pedig hamar az olvasók szívébe lopták magukat és táptalajt adtak a különböző teóriáknak is.

A mű legnagyobb üzenete számomra talán az, hogy ne félj az újtól, a változástól. A másik fontos pedig: harcolj és küzdj alázattal, mert minden helyzetből van kiút, még akkor is ha nem érezzük ezt adott pillanatban. Én a könyvre végül öt csillagot adtam az ötből, részében azért mert nagy hatást gyakorolt rám, megragadott az egész világ, amit Zsófi alkotott, Megaira pedig az a főszereplő, akiben szinte teljes egészében magamra ismertem. A fordulatok, titkok és az akció nagyot ütötték nálam, az írónő pont eltalálta az arányokat, még akkor is, ha az eleje picit kapkodós volt számomra.

Farkas Bíborka - Az Istenek akarata I. : Druidaösvény

 

Fülszöveg:

Az ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.

A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.

Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében?

A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

Személyes véleményem:

Végre nekem is sikerült a Hónap Könyvét befejeznem és kicsit csúszva, de megérkeztem az értékelésemmel. Ez volt az első könyvem az írónőtől és hiába kerestem nem találtam más könyvet tőle, így egy első könyves írónőt fogtam ki. Aki valljuk be kemény fába vágta a fejszéjét mikor egy könyvsorozattal rukkolt elsőre elő. De nagyon szépen megugrotta az akadályt. Voltak hibák, amik engem minimálisan zavartak, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes történetet kaptam. Ebben a korban, amiben játszódik még nem olvastam könyvet, de mindent el kell kezdeni. Viszont egyáltalán nem csalódtam benne. Egy összeszedett, jól összerakott történet bontakozott ki szépen lassan és a főszereplő a szemünk előtt nőtt fel, amit én egyszerűen imádtam. Folyamatosan nyomon követtük Gwyneth-et és láthattuk, ahogy cseperedik és tanul a hibáiból.

Magáról a könyvről:

A történet Britanniában játszódik, ahol egyre több a törzsek közti belső viszály, ahol a druidák egyre kevésbé kapnak figyelmet és ezenkívül egy külső ellenség is fenyegeti őket, aki nem más, mint a hatalmas római birodalom. A történet pedig folyamatosan egyre izgalmasabbá vált, ahogy az Istenek próbáltak segíteni a népen, akik minden egyes nappal távolodtak el tőlük és mondtak nemet tanításaiknak és segítették a druidákat, akik mindenben követték a tanácsaikat és útmutatásaikat. A történet azzal kezdődött, hogy Gwyneth szokásához híven elkóborolt és fogságba esett. A Nagy Feketét szerették volna érte, de annyit viszont nem ért a leányzó, így a legidősebb nővére jött, hogy saját magát ajánlja fel kishúgáért, aki olyan volt neki, mintha a lánya lenne. Végül Kernow-i Connor volt az, aki megmentette a két lányt, vagyis csak egy

ideig, mert Gwyneth nővérét a hazafelé tartó utazás közben elrabolták a rómaiak. Eközben az is kiderül, hogy Gwyneth nem csupán csak egy lány, hanem az Isteneknek dolga van vele. A történet innentől vált egyre izgalmasabbá és egyre több minden történt. Itt már kellett figyelni, hogy pontosan tudd, hogy kivel mi történik és éppen mennyi idő telt el az első oldalaktól számítva. Gwyneth rátért egy olyan ösvényre mely tele volt kételyekkel és veszéllyel. Folyamatosan nehézségekkel küszködött és mégis csodálatos módon vette az akadályokat. Ez a lány soha nem adta fel és mikor hibázott akkor sem ült és nyalogatta a sebeit, hanem felállt és azt mondta akkor is végig viszem, akkor is megcsinálom. Nem azért csinálta, hogy büszkék legyenek rá, bár lehet kicsit örült volna, ha az édesapja az lett volna, de még ő sem hitt abban, hogy Gwyneth ilyen különleges lány. Ilyenkor pedig mindig könny szökött a szemembe.

Egyben az egész:

Első könyves írónőként nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jól összerakott könyvet tarthatok majd a kezemben. Szóval tényleg le a kalappal az írónő előtt. Már nagyon várom, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, hisz már megöl a kíváncsiság, hogy mennyire lehet még ezt fokozni és mit tartogat nekünk az írónő. Ritka mikor tényleg így ajánlok egy könyvet és bár az elején valamiért nekem nagyon nehezen indult a közepe és a vége annál jobb lett. Így bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi vagy épp a fantasy könyveket. Én nem úgy álltam neki, hogy lesz ami lesz, hanem elvárásaim voltak, hisz bár saját hibából, de nem néztem utána az írónő munkásságának és mégis az elvárások legtöbbjét ténylegesen megugrotta, emiatt is merem ténylegesen ajánlani a könyvet nektek.

 

Ha megszeretnétek vásárolni akkor a líránál most 15% kedvezménnyel megtehetitek :)

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 😊