Marosi Nikolett - Szakadék

 Marosi Nikolett könyve a HazaÍrók által szervezett karácsonyi kampány forgatagában került a szemem elé, olyan szinten, hogy maga szerző keltette fel rá a legjobban az érdeklődésemet egyetlen egy mondatával. Nikolett annyit mondott nekem, hogy nem meri felajánlani a könyvet a kampány részeként, mert túl polgárpukkasztó, túl őszinte, túlontúl eltér a ma megszokottól, de ha én szeretném olvasni nagyon szívesen küld egyet. Haha, nem is volt kérdés, ide vele. Egy pillanatig nem gondolkodtam, Marosi Nikolett kimondta nekem a kulcsszavakat, amitől egyből felcsillan a szemem egy könyv iránt, bár akkor még azt gondoltam költői túlzással él. Pedig annyira nem is...

Fáradságos és nehéz időszak áll mögöttem. Talán jókor jó időben akadt a kezembe a könyv, talán ez a könyv mindig jó időben akad az ember kezébe. Még nem fejtettem meg a misztikumát, bár sejtem, hogy mindannyiunk érzéseit veti papírra, kegyelmet nem ismerve, néhol simogatva, néhol pedig egy erős jobb egyenessel arcul csapva. A szerző bevallom töredelmesen, engem az előszóval vett le a leginkább a lábamról. Annyira igaz, annyira emberi és annyira az volt amire nekem ott akkor abban a pillanatban szükségem volt. Csak hevesen bólogattam olvasás közben és azon pörgött az agyam, hogy ez a nő miért írja le minden gondolatom? Aztán rádöbbentem, azért mert mindannyiunkkal ugyan az történik ebben a világban, csak elfelejtettünk kommunikálni. 

"Az emberi érzelmek hihetetlen erővel bírnak. Észrevétlen irányítják az életünk, befolyásolják tetteink, ezáltal kihatnak ránk és a minket körülvevő világra. Minél jobban magukkal ragadnak, annál többre vagyunk képesek. Bátran állítom, bármire. Ha veszélyt érzünk, a követ is kimozdítjuk stabilnak hitt helyéről. Ha boldogok vagyunk, nincs akadály, mely legyűrné az álomszerű képet. De óvatosak legyünk, mert az erő, mit kapunk, pozitív és negatív tettekre is biztat, és az irányítást magunk felett könnyű elveszíteni feszült, fokozott állapotunkban!"

Mit sejtet az a könyv, mely így indul? Elárulom, mindent! Ebben az aprócska, cirka 135 oldalas könyvben mindenről van szó, mely ebben a világban érzékeny, kommunikációra éhes téma lenne. 

Talán nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, tőlem a politikai rész állt a legtávolabb, és nem a nézetek, hanem az abszolút felszínes érdekeltségem ez iránt a téma iránt okozta ezt. Mindazonáltal, mélyen elgondolkodtató minden sora és külön köszönet jár a szerzőnek azért, hogy korunk aktuális tragédiáiról is megemlékezett néhol. 

Agresszió, ateizmus, álmok, barátság, szerelem, egyenlőség, gyerekkérdés, haza, lélek, magány, élet... csak néhány témakör melyet boncolgat Nikolett ebben a kötetben, és nem amolyan szájbarágósan. Bizony hagy téged elgondolkodni az adott témakörökön, és kell is. Nem szabad befalni egyben ezt a kötetet, ízlelgetni értelmezni kell. 

Személyes kedvencem, ha lehet ilyet mondani erről, a "Vita a homuszexualitásról" című kiragadott Facebook poszt volt. Annyira nyersen és egyszerűen megmutatja, kik is vagyunk mi emberek és mit tett velünk a social média. Nikolett posztjához pedig külön gratulálnék, sajnos magán a felületen nem volt szerencsém olvasni, de a kötetben bepótolhattam, és abszolút egyetértek minden szavával. 

Kinek ajánlom ezt a könyvet? NEKED! Igen, pontosan neked, aki szeretnél kicsit gondolkodni a világ dolgain. Nem gond ha nem értesz egyet vele, Nikolett arra is gyönyörűen felhívja a figyelmet, hogy a vita jó dolog, de csak abban az esetben ha az érett és értelmes keretek között zajlik.

 

Kérlek, beszéljük meg egy jó kávé mellett! Kérlek, kommunikálj, nyiss a világra! Ne legyen köztünk ekkora szakadék!

Marosi Nikolett

Ferger Annamária - Néma utazás

 

"Vegyél egy nagy levegőt és bátran merülj alá!A versek egyszerű sorokból állnak, amelyek kinyílnak neked, ha olvasni kezded őket. Megelevenednek és a szemedbe mondják az igazságot.

Érezd át a verseket úgy, hogy közben megpihensz. Szakadj ki egy pillanatra a világból és hagyd, hogy a bátran alkalmazott költői képek megérintsenek, körbeöleljenek és elgondolkodtassanak téged."

Mindig nehéz verseskötetről bármiféle recenziót írnom, hiszen véleményem szerint a vers egy olyan intim irodalom, mely mindig az olvasóban magában kelt érzéseket és ezt nem lehet teljes mértékben átadni másnak ilyen formában. Olyan sok mindentől függ a vers megítélése, hogy azt nem is lehet egy pontban kategorizálni. Élethelyzet, érzelmi állapot, beállítottság, stílus... Egy vers olyan sokféle és csupán egy dolog azonos benne, a másság. Hiszen mást jelent nekem és mást neked. 

Ferger Annamária a kortárs költészet egy ilyen alakja, kinek versei tele vannak érzelmekkel, mély gondolatokkal, s ki felszínesen olvassa azokat talán nem is érti. Egy verses kötetet nem egy szusszra olvasunk el, azt ízlelgetjük, s megértjük. Ha nem értjük talán nem megfelelő időben olvassuk, tegyük félre, és valamikor majd újra elővesszük. 

Olyan sokszor hallottam azt a mondatot az iskolában verselemzés során, hogy "mire gondolt a költő", és órákat töltünk azzal, hogy kielemezzük a vers eredetét és születését, pedig szerintem egy vers sokkal inkább szól az olvasóról mint az íróról. A szerző bele ad egy érzelmi síkot, a saját világát, a saját meglátásait, melyet átad az olvasónak, aki ugyan így a maga szemléletére formálja. Így véleményem szerint, sokkal helyénvalóbb lenne az a mondat, hogy "mire gondol az olvasó". 

Nem választok kedvencet, mert holnap talán másképpen ébredek, és máris változnak a nézetek. A világunk tele van folytonossággal, változással, egyéniségekkel. A vers az mely velünk van a pillanatokban, örökkön mozgó, folyton álmodó költészet, s talán ez a legszebb a verselésben, s ez a legszebb Ferger Annamária verseiben is. Érzelmekkel teli művek, melyeket a ropogó tűz mellett egy pohár bor társaságában olvasgatunk. Ezt a kötetet nem lehet habzsolni, inkább ízlelgetni, érezni.

Köszönöm a lehetőséget a szerzőnek, bizonyos, hogy a vers örök, s Annamária költészete is a szemem elé fog még kerülni az idők múlásával. 

Ferger Annamária

Kopácsi Krisztina - Sötét gondolatok

 

"A ​Sötét múltból megismert Greg Wilson, a tárgyalótermek ünnepelt sztárja, a jóképű ügyvéd élete úgy tűnik végre révbe ér. Megismerte álmai nőjét, Lizzy Stevensont, a gyönyörű fodrászlányt, akivel már közös jövőjüket tervezik. Azonban Blystone utcáin egy fenevad bukkan fel, aki kegyetlen brutalitással mészárolja le az áldozatait. Troy Robinson, a frissen kinevezett kiemelt főnyomozó kapja az ügyet, aki nem mellesleg Greg egyik legjobb barátja. Újabb és újabb holttest kerül elő, a rendőrség pedig pedig tehetetlen. A média által A Fogorvosként elnevezett elkövető, profi módon cserkészi be a kiszemeltjeit, és hibátlanul hajtja végre a gyilkosságokat.
Nincs nyom!
Nincs gyanúsított!
Nincs kapaszkodó!
A rendőrség csak arra vár, hogy végre hibázzon, de amint ez bekövetkezik, elszabadul a pokol! Greg közvetlen közelről tapasztalja meg a rettegés, a gyötrelem és a kín keserű ízét. Minden perc számít, Troy kénytelen versenyt futni az idővel! De vajon képes lesz időben cselekedni és megállítani a gyilkost? Vagy újabb trófeával bővül a Fogorvos gyűjteménye?"

Volt szerencsém Kopácsi Krisztinának mind a három könyvét olvasni, ráadásul megjelenési sorrendben, a szerző felajánlásából, így az izgalmas történetek mellett, figyelemmel kísérhettem a szerző fejlődését, mely az írásai során kialakultak. A Sötét gondolatok egy folytatás regény, mely a Sötét múltban szereplő páros Lizzy és Greg saját szerelmi sztoriját mesélheti el, azonban néhány utaláson kívül, azt gondolom az is értelmezni tudja az eseményeket akik nem olvasták a Sötét múltat, így önálló kötetként is megállja a helyét. Korábban a Sötét múlt kapcsán, azt mondtam hogy a szerző kissé kapkodós stílusban mutatja be az eseményeket, néhol nehéz volt nyomon követni a szélviharként pörgő történetet és ez egy idő után fárasztónak hatott, habár az tény és való hogy így minden pillanatban sakkban tudta tartani az olvasó figyelmét, hiszen minden oldalon történt valami kulcsfontosságú lépés. Ez a Sötét gondolatoknál jócskán finomodott. Nagyon szépen felvezeti és bemutatja a karakterek életét, érzéseit, időt szánva arra, hogy az olvasó megkedvelje őket. Van egy kettő felesleges mozzanat, de azt gondolom ez nem ront a történet minőségén, bár én ilyen szinten nem vagyok romantikus fajta, mint amilyen Lizzy és Greg karaktere, de mindezt betudtam a kezdeti szerelmi kapcsolatnak és rózsaszín ködnek, amit nagyon szépen jellemez az ahogy viselkednek egymással. Kicsit talán sokáig is húzta a szerző az izgalmak felgöngyölítését, vártam volna hogy egy két körömrágós mozzanatot, belecsempésszen már az elején, csak olyan sejtelmesen. Azt viszont tagadni sem tudnám hogy az utolsó száz oldalt dobogó szívvel és izgatottan olvastam végig. Nagyon szép utalások voltak a történetvezetés során, a személyiségek szépen sejtelmesen rajzolódtak ki, de csak annyira hogy az olvasó gyanakodhasson, mégse tudja biztosra az igazat. 

*************************SPOILER***************************

*

*

*

Végül pedig két különböző, azonban egy közös pontba összefutó krimi szállal találhattuk szembe magunkat, amit egyébként eltartott pár percig míg értelmezni tudtam, hiszen annyira bennem volt a sorozatgyilkos szál, hogy szépen megvezetett Krisztina azzal, hogy a háttérben azért sumák módon munkálkodott egy másik krimi vonal is. Ez tetszett és izgalmassá tette még pluszban a történetet.

*

*

*

********************SPOILER VÉGE*********************

Krisztina harmadik regényében határozottan érezhető a fejlődés, és azt gondolom ha ezen a vonalon és ilyen ütemben halad tovább, figyel tanul és megfogadja a jó tanácsokat szakértőktől, akkor remek krimi regények kerülhetnek ki a keze alól. Van még mit csiszolni persze, de mindannyiunknak van bőven tanulni valója, és én azt látom Krisztina akarja is a fejlődést, és nagyon szépen halad vele.  

Nagy örömömre, a kötet végén megtudtam, hogy hamarosan újra találkozhatunk a szereplőkkel, hiszen Troy életébe is betekintést nyerhetünk, ami meglehetősen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a nyomozó élete és munkája, már a korábbi könyvekből is megtudhattuk hogy nem olyan egyszerű. Kíváncsian várom az ő sztoriját is. 

Kopácsi Krisztina

NewLine Kiadó