Túlélőfelszerelés íróknak

 

Mi az a túlélőfelszerelés íróknak? Azon dolgok összessége, amik elengedhetetlenek az írás folyamatához, vagy nagyban megkönnyítik azt. Novemberben az összes lehetséges trükköt és könnyítést érdemes kihasználnod, ha remek eredményeket akarsz elérni. A túlélőfelszerelés is egy ilyen könnyítésnek nevezhető. Mindenki túlélőfelszerelése valamennyire el fog térni egymástól, hiszen máshogy írunk, másféle körülmények között. Azonban néhány olyan eleme is van, ami a legtöbbeknél megegyezik. Itt egy példa egy történetfelszerelésre kategóriákra bontva:

TECHNIKA:

💻 laptop

💻 fülhallgató

💻 lejátszási lista

💻 discord

PAPÍROK ÉS ÍRÓSZEREK:

📋 történetfelszerelés (írónapló, munkafüzet, jelenetsor/vázlat)

📋 kedvenc toll

📋 post-itek

KOMFORT:

☕ illatgyertya

☕ fények: fényfüzér, olvasólámpa

☕ kedvenc, kényelmes ruhadarabok

☕ tea/kávé

Miben könnyíti meg a dolgod, ha van egy ilyen listád a történetfelszerelésedről? Először is, mikor összeállítod, átgondolod, mi mindenre lesz szükséged novemberben, így időben beszerezheted/alkalmassá teheted használatra. Egy példa: a fülhallgatód egy ideje vacak, már rég le akarod cserélni, de még nem jutottál el odáig. Vegyél újat még időben, hogy ne a nano alatt menjen tönkre, mikor égető szükséged van rá!

Másodszor, ha úgy döntesz, hogy kimozdulsz írni pl. kávézóban vagy könyvtárban, akkor ez a lista segíteni fog abban, hogy miket kell magaddal vinned. Így semmi fontos nem marad otthon, és nem leszel hátráltatva a munkában. (Persze a kedvenc pizsidet és az illatgyertyádat nem kell magaddal vinned.)

Mire figyelj, ha összeállítod a saját túlélőfelszerelésed? A fenti egy általános lista általános pontokkal. A személyre szabott túlélőfelszerelésedben egyéb kategóriák is lehetnek, részletezheted mennyi lejátszási listád van, mi a neve, miből áll a történetfelszerelésed pontosan, milyen egyéb írószer-kellékeket használsz, milyen illatú az illatgyertyád stb stb.

Jelvény is jár azért, ha te is összeállítod a túlélőfelszerelésed!

Ehhez a történetfelszereléshez a forrásom volt:

https://www.youtube.com/watch?v=o_P39LmjgmI&list=PLS55lX3rGvatbJIf_OicoW3Z5pBleoq-9&index=2&ab_channel=RachaelStephen

Motivációcsalogató és produktivitásnövelő tippek íráshoz

Hogy maradj motivált az írómaraton alatt? A nanowrimo emberpróbáló kihívás, különösen akkor, ha az embernek még nem alakult ki írói rutinja, illetve nem alkalmaz olyan trükköket, amelyekkel könnyen növelheti a szószámát. Gondoltad volna például, hogy az érzékeidet kihasználva, a saját elmédet becsapva könnyebben mehet az írás? Előfordulhat, hogy így még nem gondoltál rá, de már te is bevetettél ilyen trükköt. Az interneten számtalan tanács kering arról, hogyan legyél produktívabb, és hogyan maradj motivált. Ezért a következő tippek és trükkök közül lehet, hogy egyik sem lesz ismeretlen számodra, de most újra elgondolkodhatsz rajta, hogy kipróbálod-e valamelyiket.

📌 Egy sokak számára unszimpatikus tippel kezdek: akkor is ülj le írni, ha nincs kedved hozzá! A múzsára várva alig fog megszületni egy regény. Egy olyan író számára, aki nem csak a fióknak ír, el kell fogadnia, hogy az írást rendszeressé, szokássá kell tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor is neki kell fogni az írásnak, ha a múzsa valahol nagyon messze jár. A jó hír viszont az, hogy a hiedelemmel ellentétben nem feltétlenül a motiváció érkezik előbb, és az írás utána, hanem fordítva is működik: ha nekiállsz írni, egy idő után felbukkan a motiváció, felkarol, és viszi tovább a történeted. Csak át kell küzdened magad az első kb 20-40 gyötrelmes percen, és az írás be fog indulni – legtöbbször. Azonban ha az üres doksi bámulása túl hosszúra nyúlik, érdemes lehet szünetet tartani.

📌 Olvass cikkeket, blogokat stb. vagy hallgass podcasteket az írás témájában! Akár napi egy blogbejegyzés/podcast stb. is elég ahhoz, hogy az agyadat az írásra koncentrálja, emellett sokat tanulsz is. A legtöbb esetben az, hogy mások az írásról beszélnek, motiválttá fog tenni ahhoz, hogy írj!

📌 Legyen megszabott időd az írásra! Szinte mindenki küzd az időhiánnyal. A napok csak elrohannak felettünk, és könnyen ocsúdhatunk arra, hogy már megint eltelt egy hét, és mi nem írtunk semmit. Ennek kiküszöbölésére tervezd meg előre, mikor fogsz írni! Nano alatt ez elengedhetetlen.
Minden nap ugyanakkor, ugyanannyi időre le tudsz ülni írni? Többműszakban dolgozol, ezért A, B esetleg C hetekben tudsz gondolkodni? Vannak délutáni elfoglaltságaid pl kurzus, edzés stb., ezért naponta más-más időben tudsz írni? Gondold át, mikor van halaszthatatlan programod, és ennek megfelelően szúrj be napi egy hosszabb vagy több rövidebb írásszakaszt! Írd fel a naptáradba, vagy készíts külön írós időbeosztást! Aztán pedig vedd komolyan, és foggal-körömmel védd az íróidődet! Előfordulhat, hogy le kell mondanod néhány dologról, hogy beleférjen az írás az életedbe. Mi az, amit el tudsz engedni?

📌 Legyen egy megszabott helyed az írásra! Mindenkinél más és más, hogy hol tud produktívan írni. Van, aki az ágyban, van aki íróasztalnál, van aki a szabad ég alatt, és van aki könyvtárban vagy kávézóban. Találd meg, mi az, ami neked a legkényelmesebb! Ha az ágyban hamar kényelmetlenné válik az ücsörgés, akkor inkább szokj az íróasztalhoz! Ha íróasztalnál írsz, legyen rajta rend, és minél kevesebb olyan tárgy, ami elvonja a figyelmed! Próbáld ki a változatosságot, hátha pozitívan hat a produktivitásodra! Ha még nem tetted, mozdulj ki otthonról, írj könyvtárban, kávézóban, parkban stb! Csak ha odakint vagy, akkor figyelj oda, hogy ne fázz meg!

📌 Legyen egy olyan illatgyertyád, amit csak akkor gyújtasz meg, amikor írsz! Ez lesz az írás illata számodra a hónapban, és hamarosan az agyad összekapcsolja, hogy amikor ezt az illatot érzed, akkor írni kell. Sőt, hozni fogja magával az írási kedvet is!

📌 Ugyanezt megcsinálhatod egy tea- vagy kávéfajtával is! Vegyél egy olyat, amit csak írás közben ihatsz! Trükközz bátran az érzékeiddel, mert az agyat ilyen könnyű becsapni, hogy neked és ne ellened dolgozzon!

📌 Ígérj magadnak jutalmakat, amikor elérsz bizonyos szószámot! Úgy válaszd ki, hogy motiváljon, és tartsd be szigorúan!

📌 A kedvenc motivációs idézeteidet/gondolatokat tűzd ki valahova az írósarkodban!

📌 Emlékeztesd magad arra, hogy miért vágtál bele a nanóba, a regényedbe! Miért fontos neked ez a történet?

📌 Rakd jól látható helyre a moodboardod, vagy nézegesd gyakran! Segíteni fog hangulatba kerülni, és meghozza a motivációd!

📌 Legyen írós lejátszási listád! Vagy olyan számokból, amik segítenek koncentrálni, vagy kifejezetten olyanokból, amik illenek a regényed hangulatához! Hallgasd ezeket írás közben! Az agyad tudni fogja, hogy ha ezt hallod, akkor írnod kell, és a hangulatot, motivációt is meghozza!

📌 Most írsz, átírni később fogsz! Ne állj meg az elején, hogy újra és újra átírd a történetet, és később se pazarold erre az időt! Most a kreativitásé a főszerep, ne engedd, hogy a „belső szerkesztőd” beleszóljon a kreatív folyamatba. Majd átírod a regényed, ha kész az első kézirat.

📌 Ha teljesen magad alatt vagy, mert elkap az érzés, hogy, rettenetes, amit csinálsz, olvasd vissza a pozitív visszajelzéseket, amiket korábban kaptál az írásaidra! Ez emlékeztetni fog arra, hogy igenis tehetséges vagy, és az olvasók szeretik az írásaid.

📌 Mozogj! A mozgással több oxigén jut az agyadba, és ez felpumpálja a kreativitásod is!

📌 Tea, kávé és csoki! Ezek segíteni fognak felpörgetni az agyad, csak ne vidd túlzásba!

📌 Beszélgess írótársaiddal! Akár pozitív, akár negatív élményeidet szeretnéd megosztani, a közösségben hatalmas erő lakozik!

Hogyan is írjunk mentális betegségekről?

Napjainkban a mentális betegségek még mindig tabu témának számítanak, a pszichológushoz járás pedig azzal tesz egyenlővé, hogy aláírtad, te igenis pszichiátriai páciens alap vagy. Abba viszont mostanában is kevesen gondolnak bele, hogy mik is állnak ezen betegségek háttérben sokszor. Mai napon erről is szó lesz, ez esetben viszont írásainkra vonatkoztatva. Olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan is lehet ezeket úgy megjeleníteni, hogy se ne túlidealizált, se ne tiszteletlen legyen, vagy éppen arra, hogy mentális betegséggel nem rendelkező író írhat-e erről a témáról, és ha igen, hol érdemes tájékozódnia. Akkor vágjunk is bele!

Hogyan tud az író úgy megjeleníteni mentális betegségeket az írásaiban, hogy azok tiszteletteljesek legyenek?

Első és legfontosabb dolog, hogy értékelned kell a motivációjukat. Fontos az, hogy első körben kidolgozd a karakteredeidet és csak utána add hozzá a mentális betegséget. Ismételten hoztam néhány kérdést számodra, hogy még véletlenül se szenvedj hiányt belőle: Miért ábrázolod ilyen módon a karakteredet? Miért teszed bele a történetbe és mi a motiváció mögötte? 

Válasz során légy teljesen őszinte magaddal és lehetőleg kerüld az olyan indokot, hogy azért írom bele, mert az annyira menő. Hidd el, nem olyan menő, mint ahogy Hollywood ábrázolja. 

Nézd meg a szándékaidat. Erre már feljebb is utaltam. Mi a célja annak, hogy kiadtad ezt a sztorit, amiben ilyen ábrázolás van? Mit szeretnél, hogyan reagáljanak az emberek és mit gondolsz hogyan fognak válaszolni? 

A könyv írásakor azt kell szem előtt tartani, hogy az olvasótábor kettő nagy csoportra fog oszlani: akiknek nincs mentális betegsége és akiknek van. 

Hogyan tud az író utánanézni a mentális betegségeknek, ha nincs személyes tapasztalata? 

Első és legfontosabb dolog, hogy ismerje a betegséget. Írása során pedig ne csak úgy bedobálja az információkat, hanem következetesen, tényeken alapuljon a szöveg ezen része, hiszen ezen betegségek a tudomány által is el vannak ismerve. A másik legfontosabb dolog pedig, hogy semmiképpen sem Hollywoodi filmeket vedd alapul, ha egy betegségnek akarsz utánanézni. Hiszen azok igencsak ki vannak cicomázva. 

Jó kiindulási alap lehet a ICD-10 Európában (DSM-5 az USA-ban). A DSM a Diagnostic Statistical Manuel, ami magyarul annyit tesz, hogy diagnózisok statisztikai kézikönyve. Másik fontos és hasznos dolog, hogy memoárokat, beszámolókat, cikkeket olvassunk, amik azon emberek által íródtak, akik maguk is szenvednek a betegségben. 

Milyen félreértéseket javasolt kerülni az íróknak? 

Elég gyakori hiba az írók körében, hogy az a plot twist, hogy valaki mentálisan sérült vagy még gyakoribb, hogy a főgonosz az. Ezzel próbálja az író kimenteni mindenféle szituációból. De ez természetesen nem így működik, hiszen ezek a betegségek leggyakrabban valami nagy trauma hatására alakulnak ki, nem csak úgy. Ezen páciensek körében pedig inkább az empátia játszik, mintsem az indokolatlan agresszió. 

Ne fényezzük a mentális betegségeket és állítsuk be őket úgy, hogy az mennyire egy klassz dolog. 

Hogyan írjunk úgy mentális betegségekről, hogy közben ne ezzel határozzunk meg egy karaktert? 

A legfontosabb dolog itt talán, hogy a mentális betegséget ne úgy kezeld, mintha egy tulajdonsága lenne a szereplődnek. A másik fontos dolog pedig, itt a legjobb lehetőség rá, hogy használd a mutasd, ne mondd metódusát :D

Hogyan írjunk mentális betegségről a karakter egyedülálló perspektívájából? 

Mint tudjuk, minden egyes személynél másképp "folynak le" ezek a betegségek. Igaz ez a karakterekre is. Éppen ezért fontos ismernünk őt teljesen, hogy tudjuk a betegség tüneteire ő maga hogyan regálna.

Másik fontos dolog az a kutatás, az a kulcsa úgy mindennek is. Viszont fontos megjegyezni itt azt, hogy nem kell az összes tünetet feltűntetni a könyvedben, amit a Webbeteg kiad, szelektálni kell, hiszen normál esetben sem jelentkezik az összes egyetlen személynél. Amire még jó odafigyelni, hogy vannak olyan mentális betegségek, amelyek együtt járnak, például a depresszió és a szorongás. Ezeket nem a legjobb szétválasztani, mert elég valótlan képet fest. 

Mikor vagy "kizsákmányoló"? 

Hányszor hangzott el könyvekben az a mondat, hogy ne félj, majd én meggyógyítalak ebből és abból a betegségedből, megmentelek tőle. Ez a mondat pedig úgy hangzik mintha a karakter azt mondaná, hogy én megmentelek a saját agyadtól. Teljesen valótlan ez, úgyhogy amennyiben lehet, kerüld az ilyesmit. 

Itt meg kell említeni a szenzációhajhászást, a fent említett kamu hősiességet és a gonoszok indokolatlan mentális beteggé tételét. Ezek mind olyan dolgok, amik csorbát ejtenek a valóságon és elősegítik, hogy az emberek fejében teljesen hamis kép alakuljon ki a mentális betegségekről és a tőlük szenvedő emberekről.

Rendben van az, ha olyan emberek írnak mentális betegségekről, akik nem is szenvednek benne?

A válasz a motivációtól és a szándéktól függ. Viszont ez esetben is fontos a kutatás és olyan emberek megkérdezése, akik részei a "közösségnek".

Források: Hol érdemes keresni?

Néhány külföldi forrást említek meg azoknak, akiknek nem okoz gondot az angol nyelv. De természetesen magyar nyelven is biztosan léteznek hasonlóak. NAMI, NIMH amik nagyon jók lehetnek erre a célra a fent említett ICD-10, de a YouTube, különböző blogok szintén a barátaid.

Fontos, hogy legyenek béta olvasóid és egy kritikus partnered. Plusz jó, ha a béta olvasóid között van olyan, aki maga is érintett a problémával. Így azt is megtudhatod miként érinti a könyv azokat, akik maguk is hasonló problémával küzdenek.

A cikk videós inspirációját itt megtudjátok nézni, nagyon izgalmas beszélgetés, nem éri meg azt sem kihagyni :) Ahogyan a HazaWrimót se, hiszen már csak napok kérdése és startol a közös írás! 

Hogyan válassz zsánert és korcsoportot, és miért fontosak ezek?

Miért fontos, hogy ismerd a regényed zsánerét és korcsoportját? Elsősorban azért, mert ezek lesznek azok a tulajdonságai, amik bekategorizálják, ezek fogják elvezetni az olvasókat hozzá. Tehát ez azt jelenti, hogy le kell fektetnem a zsánert már az írói folyamat elején? Nem feltétlenül. Legelőször érdemes arra koncentrálnod, hogy megírd azt a történetet, ami kikívánkozik belőled, és talán jobb, ha nem próbálod meg már a kezdetekkor belegyömöszölni valami skatulyába. Mikor már alakul a történeted, mondjuk már elértél a feléig, akkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy egy zsánerhez társítsd.

Hogy válaszd ki a megfelelő zsánert a történetednek?

1.) Ismerd meg a zsánereket! Ha nem vagy otthon a zsánerekben, akkor nehéz lesz döntened a saját regényed fölött. Nézz utána, olvass leírásokat, és valószínűleg megtalálod azt, ami megszólít téged. Ha ez nem sikerül, akkor próbáld meg a következő lépést!

2.) Térj vissza a történeted alapjaihoz! Az alapok elárulják neked, hogy milyen zsánerbe tartozik a regényed. Pl. a cselekmény, a téma, a helyszín stb. Még mindig nem? Akkor jöjjön a következő lépés!

3.) Vannak-e különleges lények a történetedben? Ebben az esetben valószínűleg horror vagy fantasy történetet írtál.

4.) Végül pedig mik a főbb kapcsolatok a történetedben? Szerelem? Akkor valószínűleg romantikus regényed van. Inkább a testi kapcsolatról szól? Akkor erotikus. Fontos, hogy a legtöbb történetben van szerelmi szál, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a főszál, azaz, hogy erről szól a történeted, azaz hogy ez határozza meg a zsánert.

5.) Mi van, ha több zsánerbe is beleillik a történeted? Ez elég gyakori, és teljesen rendben van. Ettől csak sokszínűbb, rétegesebb lesz a regényed. Bátran keverd a zsánereket! Ez persze nem jelenti azt, hogy ötféle címkét is ragasztanod kellene a regényedre. A kulcs, ahogy a 2. pontban is írtam, az, hogy az alapvető dolgokból indulj ki, mikor zsánert választasz. Attól még, hogy a fantasy történetedben vannak horror elemek, nem feltétlenül lesz horror-fantasy.

A korcsoport mutatja meg, hogy milyen életkorú olvasóknak íródott a könyv. Ezt össze szokták kötni a főszereplő korával is, mert a legtöbb esetben az olvasó és a főszereplő kora nagyjából azonos. Azonban minden esetben az olvasó a meghatározó. Előfordulhat ugyanis, hogy egy felnőtteknek íródott regény főszereplője egy kisgyermek, de például egy young adult regény főszereplője sosem lehet felnőtt.

Fontos, hogy a korcsoport sosem a teljes olvasóréteged fogja lefedni, csupán a túlnyomó részét. Felnőttek gyakran olvasnak young adult regényeket, és tizenévesek is olvashatnak felnőtteknek szóló könyveket. Azonban a korcsoport meghatározza a stílust, amiben írnod kell, hiszen máshogy írsz egy nyolcévesnek, mint egy tizenkét évesnek, vagy tizennyolc évesnek, vagy huszonnégy évesnek. Ennek megfelelően káromkodás, erotikus vagy erőszakos tartalom nem kerülhet gyermekkönyvekbe, young adult könyvekben szerepelhet, de nem részletekbe menően ábrázolva, new adult és felnőtt regényekben pedig minden további nélkül megjeleníthető.

A gyermekirodalom főbb témái a barátság, a család és a kaland. Romantikus témában csupán a gyermeki szerelem jöhet szóba, káromkodás vagy erotikus jelenetek nem megjeleníthetők.

A YA (young adult) vagy ifjúsági regények 12-18 éveseknek íródnak, és a karakterei általában 13-17 évesek. Tipikus ifjúsági témák a barátság, család, identitás és főként a felnőtté válás, mikor a karakter gyermekből felnőtté érik. Szerepelhet benne drog, alkohol, iskolai bántalmazás, erőszak és szex. Ezek a témák azonban nem részletesen ábrázoltak; vagy csak említés szintjén jönnek elő, vagy nagyvonalakban ábrázoltak.

A NA (new adult) regények szereplői lehetnek 18-30 évesek, de legtöbb esetben 18-24 évesek. Fő témája a felnőtt élet első tapasztalatai, például az első munkahely vagy az egyetem elkezdése. Mivel a NA regények már felnőtteknek íródtak, bármilyen erotikus és erőszakos tartalom megjelenhet bennük.

A felnőtteknek szóló regények jelentik az alapkategóriát, ez a kategória létezik a legrégebb óta. A karakterei és a főhőse is bármilyen idős lehet, és már itt sincsenek korlátozások sem az erotikus, sem az erőszakos tartalomra nézve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a regénynek erőszakos vagy erotikus tartalmat kell felmutatnia ahhoz, hogy felnőtt regény legyen. Fő vagy jellemző témája nincs, szinte bármiről szólhat. Azonban valószínűleg nem a felnőtté válásról vagy az egyetemi évekről fog szólni, mert ezek tipikusan YA és NA témák.

Hogy válaszd ki a megfelelő korcsoportot a regényedhez?

1.) Mennyi idős olvasóknak szántad?

2.) Mennyi idős a főhősöd?

3.) Mik a fő témái a regényednek?

4.) Fontos szerepet játszik benne a testiség vagy az erőszak?

Rendkívül fontos, hogy a zsánerekhez és a korcsoportokhoz is tartoznak olvasói elvárások, amiket olyan komolyan kell venni, hogy ha megsérted ezeket a szabályokat, akkor le fogják tenni a könyved. Erről, és a zsáner illetve a korcsoport egyéb vonatkozásairól remek cikkeket olvashatsz a következő linkeken MAGYARUL:

http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2015/11/zsanerek-es-korcsoportok.html

https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/azok-franya-zsanerek-korcsoportok-es.html

http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/igy-talald-meg-irokent-celkozonsegedet.html

Forrásaim voltak:

https://www.youtube.com/watch?v=qHhqd3j2BXc&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

https://www.youtube.com/watch?v=cOyVhmqa7dA&t=185s&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

https://www.youtube.com/watch?v=gzoZJTt5wvM&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

És a jelvény, amit megszerezhetsz, ha kiválasztottad a nanowrimón megírandó regényed zsánerét és korcsoportját:

Slow burn romance — a perzselő romantika írásának titka

Slow burn romance. Hangzatos név, de vajon mit is takar? Ahhoz, hogy megértsd, egy egyszerű játékra invitállak téged. Gondolj egy könyves párosra, akik ha egy helyre kerültek, csak úgy izzott a levegő körülöttük, te pedig mint olvasó csapkodtál össze-vissza, mint egy veszett bálna, miközben az agyad megszűnt működni egy pillanatra. Na, ez a slow burn romance. Az az eljárás, amely során a két szereplőd közti kapcsolat szépen lassan és perzselően épül fel, elérve, hogy az olvasó az eszét is elveszítse abban a pillanatban, mikor ez a két karakter színre lép. 

A következőkben 5 fontos "szabályt" osztok meg veled, amelyek segítségével akár te is lehetsz az, akinek a szereplői kapásból beugranak az olvasóknak :D

1. Minden karakternek megvan a saját útja, amin halad és fejlődik. A történetedben az individuális cél legyen előtérben, ne az élvezzen központi szerepet, hogy a két karakter össze akar jönni. 

Tehát a regény NE csak erről a kapcsolatról szóljon, mint valami mágikus valamiről, amit a karakterek egész életükben hiányoltak. Hiszen minden karakternek meg kell legyen a saját egyénisége, konfliktusa. A legjobb pedig az, ha az utóbbi a két szereplőnek egymástól független. És mikor összejönnek, a konfliktus nem tűnik el a történetből mágikus módon, mint mikuláscsokik a boltból december negyedikén. 

Ide készültem néhány kérdéssel is nektek, amik nagy segítséget nyújthatnak:

• Mi a belső konfliktus, amivel mindkét karaktered küzd?
• Milyen kapcsolat van közöttük a sztori elején és miért?
• Milyen régóta ismerik egymást?
• Hogyan találkoztak?
• A karakter mennyit tud a B karakter belső konfliktusáról és fordítva?
• Titkolnak valamit egymás elől? Ha igen, mit?

2. Hagyj valami izgalmasat a végére is!

Hagyj izgalmas dolgokat a végére is, ne lőj le mindent az elején. Bár ezzel óvatosan azért, mert az sem jó, ha az eleje üres, mint a wc papíros sor, a végén pedig minden is történik. Erre tökéletes példa Alice Broadway - Ink c. kötete. 

Nincs románc feszültség előtt! Ez egy aranyszabállyal is felér szerintem. A vonzalom pedig amint szárba szökken két karakter között, azt szépen lassan, írói csalafintasággal kezdd el építgetni. Itt fontos, hogy ne csak a testiségre koncentrálj, mint majdnem csók, érintések, stb, ugyanis így a történet száraz és unalmas lesz. Bátran adj hozzá fűszert és jöjjenek azok a lelki vívódások, plusz toldd ki őket a konfliktus zónából és állítsd kihívás elé :D

3. Haladjon a történet!

Viszont fontos vigyázni arra, hogy ne legyen parkolás belőle! A slow burn, azaz "lassú égésű" románc nem egyenlő azzal, hogy semmi előrehaladás nem történik. Az ok-okozati összefüggés jó barátod, amit használj ki! Ha kezd ellaposodni a történet, jusson eszedbe, hogy a lehetőségek végtelenek, és nyugodtan dobj be valami izgalmasat, pl árulás vagy titok, és a következmények majd továbbviszik az izgalmakat!

4. A cselekményszerkezetek a barátaid!

A struktúrák segítenek a sztorid és a romantika helyes irányba terelésében. Bővebben ezekről korábbi cikkeinkben olvashattok :D

5. Írd azt, amit szeretsz... és amit az olvasóid szeretnének!

Mindig arra törekedj íráskor, hogy olyan könyvet írj, amit te is szeretnél olvasni. A sztori elsősorban neked számítson, és ne azért kezdd el írni, mert éppen az az aktuális trend. Viszont ez nem egyenlő azzal, hogy teljesen ignorálod az olvasóidat. Hiszen azért mégsem csak a fióknak írsz. 

Ide ismét hoztam egy szett kérdést nektek:

• Hogyan változtak a karakterek és fejlődtek az utazásuk/kapcsolatuk révén?
• Mennyire folyásolta be A karakter belső konfliktusát B karakter, és fordítva?
• Vannak még titkaik egymás előtt? Ha igen miért, ha nem miért nem?
• Hogy néz ki a jövő a karaktereid számára?

Ha nem okoz gondot az angol nyelv, a cikk inspirációját adó videót itt megtudjátok nézni. Ha még nem tettétek, akkor csatlakozzatok a HazaWrimo-hoz, és írjunk együtt novemberben!

 

 

A hópihemetódus - Egy regényvázlatolási módszer

Elérkeztünk az utolsó cselekménykidolgozással kapcsolatos cikkünkhöz, amely a hópihemetódusról fog szólni.

A hópihemetódus abban tér el a korábbiaktól, hogy itt nem cselekményszerkezetről van szó, hanem egy olyan metódusról, ami megmutatja nekünk, hogyan lehet kidolgozni egy regény cselekményét. Magyar írói körökben igen elterjedt ez a módszer, míg a cselekményszerkezetek már sokkal kevésbé. És mivel ilyen sokan használják, ezért gondoltam, erről is hozok egy cikket.

A metódus Randy Ingermanson nevéhez fűződik, aki egyébként fizikusként és matematikusként kezdte pályafutását, majd később kezdett el írást tanítani. Előtte rengeteget írt, de csak évekkel később publikálta első regényét. Rögtön a megjelenés után felkérték, hogy tanítson írást egy helyi írókonferencián. Miért meséltem ezt el? Mert mint oly sok másoknak, Ingermansonnak is évekbe telt, míg megírt egy olyan történetet, amit aztán kiadásra eresztett. Ez hosszú út, és rengeteget tanul az ember alatta. Szeretném idézni Ingermanson pár szavát, amire a weboldalán találtam rá:

’The only trick to writing is to do a lot of it and then take it to a critique group to get hammered and then go read another book on how to write fiction. And then do that over and over again.’

Az írás egyetlen trükkje az, hogy sokat csináljuk, aztán vigyük el kritikusokhoz, akik jól fejbe vernek, aztán olvassunk még egy könyvet arról, hogy hogyan írjunk regényt. Aztán ezt csináljuk meg újra és újra.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az írói folyamat csupán abból áll, hogy szavakat írunk a kéziratunkba. Hogy írunk. Ez viszont nem így van. Az írói folyamat része, azaz írás az, ha kitörlünk három fejezetet, mert rájöttünk, hogy nem működik jól a történetben; írás az, ha írástechnikai könyveket, cikkeket, tippeket olvasunk; írás az, mikor jegyzetelünk, ötletelünk, vázlatolunk; írás az, mikor kutatómunkát végzünk; írás az, ha zenét hallgatva nézegetjük a moodbordjainkat, és közben a regényünkhöz ötletelünk; írás az, ha csak ülünk és bámulunk magunk elé, a regényünkön gondolkodva. Az íráshoz annyi minden tartozik, ami nem maga az írás. És mégis írás, hiszen kulcsszerepet játszik abban, hogy létrejöjjön a regényünk, tagadhatatlanul az írói folyamat része. Sokan azért adják fel nagyon hamar, mert nem látják, hogy haladnának. Mert a haladást szavakban szokás mérni, de valójában nem lehet. Mert az írói folyamatnak nagyon nagy része nem látszik, nem kézzel fogható, nem beszámozható. Ezekkel a gondolatokkal szeretném megalapozni az idei nanowrimót számotokra.

És akkor térjünk rá Randy Ingermanson módszerére, a hópihemetódusra!

A cselekményblokkot bevezető cikkemben írtam már az elnevezésről:

A hópihe nevet Koch matematikus görbéjéről kapta, melyet az úgy hozott létre, hogy egy egyszerű alakzatból indult, és azt felosztva majd önmagával kombinálva egyre bonyolultabb alakot hozott létre, ami a végén egy hópehelyre hasonlított. A hópihe-metódus így arról szól, hogy az egyszerűtől építkezünk az összetett felé. Azaz megragadjuk az alapötletünket, és az adott szempontoknak megfelelően addig bővítjük, míg el nem készül a vázlatunk.

’Writing a novel is easy. Writing a good novel is hard.’

Regényt írni könnyű. Jó regényt írni nehéz.

Még egy nagy igazság Ingermansontól, amit szerintem kinyomtatok és felrakom a falra. Ezzel a kijelentésével kezdi Ingermanson A hópihemetódus egy regény megtervezéséhez (The Snowflake Method for Designing a Novel) című cikkét. Ebben fejti ki a hópihemetódus 10 lépését, melyek a következők:

1. lépés: Szánj egy órát arra, hogy egy mondatban összefoglalod a regényed!

Ingermanson példája: Egy fizikus gazember visszautazik az időben, hogy megölje Pál apostolt. Ez az első regényének összefoglaló mondata. Ez a mondat mindig ott lesz neked, hogy pár pillanat alatt eladja a regényedet: a szerkesztőnek, a kiadónak, az olvasóknak. Ezért hozd ki a legtöbbet ebből az egyetlen mondatból!

tippek:

✒ Minél rövidebb, annál jobb! Próbálj meg 15 szó alatt maradni!

✒ Ne írj bele nevet! Figyelemfelkeltőbb a „mozgássérült trapézművész”, mint a „Jane Doe”.

✒ Kösd össze a nagy totált a karakter szemszögével: ki az, aki a legtöbbet veszíthet a történetben? Most mondd el, mi az, amit meg akar szerezni!

✒ Olvass egymondatos összefoglalókat például a New York Times Bestseller listáján!

2. lépés: Szánj még egy órát arra, hogy ezt az egy mondatot egy bekezdéssé bővíted!

A bekezdésben a következők szerepeljenek:

✒ tér, idő, környezet

✒ a legnagyobb katasztrófák

✒ a regény vége

Ingermanson azt írja, ő általában három katasztrófából és egy lezárásból építi fel a történeteit. Így minden katasztrófa kibontakozása a történet egynegyedét veszi igénybe, a lezárás pedig az utolsó negyedet. Ebben az esetben a katasztrófák a háromfelvonásos szerkezetnek megfelelően az első tetőpontnál, a felezőpontnál és a második tetőpontnál történnek meg, a lezárás pedig a harmadik felvonásban. (Ismét ez a háromfelvonásos szerkezet… Ugye, ugye, hogy mindennek ez az alapja?)

Az író szerint rendben van, ha az első katasztrófát külső tényező okozza, de a második és harmadik jobb, ha abból adódik, hogy a karakter próbálja megoldani a fő problémát, de kudarcot vall.

Ideális esetben 5 mondatból áll ez a bekezdés:

✒ egyben megtörténik a hely, idő és a környezet bemutatása;

✒ három mondat a három katasztrófának;

✒ egy mondat pedig a lezárásnak.

3. lépés: Írj egy-egy oldalas összefoglalót a főbb szereplőid száláról a történetben!

Mi legyen benne?

✒ a karakter neve

✒ egy mondatban a történetszála

✒ motivációja (mi az az absztrakt dolog, amit el akar érni?)

✒ célja (mi az a konkrét dolog, amit el akar érni?)

✒ konfliktusa (mi az, ami megakadályozza abban, hogy elérje, amit akar?)

✒ a megvilágosodás számára (mit fog megtanulni, hogyan fog megváltozni?)

✒ egy bekezdés a karakter történetszáláról

Amennyiben ezután úgy érzed, hogy meg kell változtatnod azt, amit az 1. vagy 2. pontban írtál, akkor tedd meg nyugodtan! Mindig dolgozhatsz visszafelé, ez azt jelenti, hogy egyre jobban megérted a történeted. Inkább most javíts, mint miután már többszáz oldalt megírtál.

4. lépés: Térj vissza a 2. pontban leírt bekezdésedhez, és minden mondatát bővítsd egy bekezdéssé!

Az a jó, ha minden bekezdésed katasztrófával végződik, az utolsót kivéve.

Ekkor elkészül egy nagyszerű szinopszisod! Ami kb egyoldalas.

5. lépés: Írj egy-egy oldalas összefoglalót a főbb karaktereidről!

Ingermanson azt írja, hogy neki ez a kedvenc vázlatolási pontja. Ezek a szinopszisok az egyes karakterek szemszögéből fogják elmesélni a történetet. Ennél a lépésnél is, mint az összes többinél, visszatérhetsz a korábbi pontokhoz, és átfogalmazhatod őket, ha szükséges.

6. lépés: Szánj rá egy hetet, hogy a 4. lépésben megírt kb egyoldalas szinopszisod négyoldalassá bővíted!

Minden bekezdést bővíts ki egy oldallá!

7. lépés: Szánj egy újabb hetet arra, hogy a karaktereidnek elkészítsd a lehető legrészletesebb leírását!

Fontos, hogy itt azt is tisztázd, hogyan fog megváltozni a karakter a történet során. A 3. pontban megírt leírásokat fogod kibővíteni, és ezzel nagyon sokat tanulsz majd a karaktereidről. Itt is előfordulhat, hogy vissza kell térned a korábbi lépésekben leírtakhoz, és változtatnod kell a történeten, ahogy a szereplőid élni kezdenek, és hatni kezdenek a történetre. Ha át kell írnod a cselekményt, az azért jó, mert mutatja, hogy a történeted karakterközpontú, és a karakterközpontú művek a legjobbak – írja Ingermanson.

8. lépés: Készíts táblázatot!

Az eddig kiötlött jeleneteidet rendezd táblázatba! Ez azért jó, mert egyben látod magad előtt a történeted. A sorok legyenek a jelenetek, az oszlopok pl olyanok lehetnek, mint: nézőpontkarakter, fejezetcím, tervezett oldalszám stb. De nem is muszáj, hogy egynél több oszlopod legyen, azaz elég lehet, ha csak a jeleneteket magukat jegyzed fel összefoglalva.

9. lépés: Bővítsd a táblázatot!

Ingermanson azt írja, hogy már ki szokta hagyni ezt a lépést, tehát ez opcionális.

Fogd a táblázat sorait, azaz az egyes jeleneteket, és kezdd el írni őket! Részletezd, mi történik, illessz be párbeszédeket, és jelöld ki a jelenetben a konfliktust. A konfliktus nagyon fontos, ezért ha egy jelenetedből hiányzik, akkor rakj bele egyet vagy pedig húzd ki a jelenetet! Így meglesz az első előtti kéziratod!

10. lépés: Kezdd el írni a történetet!

Azt gondolhatod, hogy eddig a pontig már minden kreativitást száműztél a történetből. Hát nem így van. Még mindig tele van a történeted kisebb-nagyobb lyukakkal, kérdésekkel, és egyéb bőséges hellyel, ahol kiélheted a kreativitásod. Majd meglátod!

Fontos, hogy az itt megadott időszakok csak irányjelzők, tölts annyi időt egy-egy pont kidolgozásával, amennyire szükséged van! Hiszen ezeket a lépéseket azért teszed, hogy ne kelljen sok-sok oldalt kihúznod a kéziratodból, amiért csak utólag jöttél rá egy-egy hibára.

Forrásaim voltak:

https://www.ingermanson.com/about/

https://www.advancedfictionwriting.com/articles/snowflake-method/

A Plot Embryo cselekményszerkezet

A ma tárgyalt cselekményszerkezetünk, a plot embryo Dan Harmon nevéhez fűződik. Dan Harmon író és rendező, többek között a Rick és Morty forgatókönyvírója és rendezője. Fogta Joseph Campbell struktúráját (ami Christopher Vogler a hős útja nevű cselekményszerkezetének is alapját képezte), és leegyszerűsítette, elkészítve a plot embryót, magyarosan „cselekménymagzatot”. Azonban mivel nincs hivatalos magyar neve ennek a szerkezetnek – legalábbis én nem tudok róla – így a plot embryo kifejezésnél maradok a későbbiekben.

Ez az ábra azért remek, mert könnyen összefoglalható: Adott egy főhős, akinek szüksége van valamire, ezért elindul, keresi, megtalálja (akár tetszik neki, amit talált, akár nem), elveszi (azaz magas árat fizet érte), majd visszatér a kalandról, megváltozva.

A kört horizontálisan kettészelve a történet külső világát, a helyszínét, jobban mondva a szituációt kapjuk meg: a felső körcikk a főhős számára az életet, a rendet és az ismerőst testesíti meg, míg az alsó körcikk a halált, a káoszt és az ismeretlent. Ez az alsó cikk az, amiben a főhős fejlődik, változik. Dan Harmon szerint ez az oda-vissza körkörös mozgás az, amin nem csak minden történet, de az agyunk működése és az élet maga is alapszik. Az ismerős szegmensnek nem az olvasónak kell ismerősnek lennie, hanem a főhősnek. Tehát például egy fantasy történetben az a falu/város/birodalom stb. lesz az ismerős hely, amiben a főhős él, amit megszokott. Az ismeretlen meg lehet, hogy az olvasó számára nem ismeretlen, de a főhős számára igen. Illetve fontos, hogy ez a két szegmens nem feltétlenül fizikai helyszínt jelöl, hanem szituációt. A főhős számára ismeretlen lesz, ha egy új városba kell utaznia, de az is, ha valaki új költözik a környékre, és ezzel változást hoz magával, új szituációt.

Ha függőlegesen választjuk ketté a kört, akkor a történet belső, érzelmi világa mutatkozik meg, azaz a karakter két lélekállapota: jobb oldalt a változatlanság és tudatlanság, bal oldalt a változás és tudás. Valójában ebben rejlik a történeted témája (theme). A főhős azon a ponton fogja megtanulni a leckét, amikor átlép a változatlanból a változásba, a tudatlanságból a tudás állapotába, azaz az 5. pontban, mikor megtalálja, amit keresett, „találkozik az istennővel”. Amit itt megtanul a főhős, az lesz a téma.

Ezekből látszik, hogy ez a cselekményszerkezet nagyon erősen karakterközpontú. Hiszen a főhős belső és külső világára épül. És ezért nagyon népszerű ez a cselekményszerkezet.

Remekül mutatja a legfőbb cselekménypontokat, ahol a horizontális és a függőleges vonal metszi a kört. Ezek határátlépéseket jelentenek, egyúttal kulcsfontosságú mozzanatot jelölnek minden történetben.

A 3. pontban a főhős átlépi a küszöböt, az ismert világból az ismeretlenbe lép. Ekkor indul be igazából a történet.

Az 5. pontban a főhős a változatlanság körcikkéből a változáséba lép, a tudatlanságból a tudásba. Megtanul valamit (a theme-t), ezáltal megváltozik. Ezen a ponton lényeges változáson megy keresztül, miután mélyen magába nézett, és sikerült legyőznie a hibáját. Ám itt nem áll meg a karakterfejlődés, a későbbiekben még olyan megpróbáltatásokon megy keresztül, ahol tesztelik, valóban megtanulta-e a leckét.

A 7. pontban a főhős hazatér. Visszatér az ismerős környezetébe, de megváltozva, más emberként.

Akkor lássuk a cselekménypontokat egyesével!

1. TE

Megalapozzuk a főhős személyiségét, környezetét, bemutatjuk, milyenek a hétköznapjai, milyen számára a status quo.

2. SZÜKSÉG

Ennél a pontnál szembesül azzal az olvasó, hogy valami nincs rendben. Az, hogy a karakterednek szüksége van valamire, beindítja a történetet. Ez lesz a karakter célja.

3. INDUL

A karakter elindul megszerezni azt, amire szüksége van. Átlép az élet-rend-ismerős szférából a halál-káosz-ismeretlen szférába; ennek a két szférának jól el kell különülnie egymástól.

4. KERES

A főhős elindult, de nem találja meg azonnal, amire szüksége van, keresnie kell. És a keresés közben számtalan akadállyal kell szembenéznie. A karakter itt rengeteget tanul és tapasztalatot szerez, amikre azért lesz szüksége, hogy megszerezhesse azt, amiért elindult. Testben és lélekben is készen kell állnia az 5. pontra, mikor „találkozik az istennővel”. Ehhez az is szükséges, hogy a hős magába nézzen, és megtalálja a tudatalattijában azt, ami igazán fontos, túl kell látnia azokon a dolgokon, amik jelenleg fontosnak tűnnek számára.

5. TALÁL

Az előző pont, a keresés arra szolgál, hogy a főhős felkészüljön arra a pillanatra, amikor megtalálja, amit keresett. Ezt a pontot Joseph Campbell és Dan Harmon is úgy hívja, hogy „találkozás az istennővel”. Sokszor ugyanis a főhős megtalálja, amire szüksége van, de nem épp úgy alakul, ahogy várta. Nem azt találta meg, amit hitt, hogy találni fog. Megtörténik a nagy felfedezés, a nagy leleplezés, ez a megvilágosodás pillanata. A hős itt a legsérülékenyebb. Ez egy rendkívül fontos fordulópont: a hős itt habozik kicsit, majd döntést hoz. Az istennő lehet egy gesztus, egy ötlet, egy fegyver, egy személy vagy egy helyszín. A 2. pontban megfogalmazódott szükséglet itt beteljesül, akkor is, ha a hős nagyon nem erre számított.

6. ELVESZ

Ez a legnehezebb rész a főhős számára. Ráébred valami fontosra, ami sokkal fontosabb nála, az életénél. A főhősnek el kell vennie, amit megtalált, és fizetnie kell érte. A lehető legmagasabb árat kell fizetnie, ami csak kihozható a történetből, a főhősnek meg kell törnie, annyira, hogy már nem akarja folytatni. Aztán mégis feláll, a kezébe veszi a sorsát, és passzív hősből aktív hőssé válik. Eddig a dolgok csak megtörténtek vele, és ő próbált alkalmazkodni. Most viszont ő irányít.

7. VISSZATÉR

A visszatérés néhány történetben olyan egyszerű lehet, mint hogy a főhős felébred, vagy olyan komplikált, hogy valahogy ki kell szabadulnia egy igen összetett helyzetből. A főhős felülemelkedett a halál-káosz-ismeretlen szférán, de súlyos veszteséget szenvedett. Visszatér a kezdetekhez. Megváltozott a megszerzett tapasztalatai alapján, és most új szükséglete van.

8. VÁLTOZÁS

Ezt a pontot „két világ mestereként” is emlegetik (Master of Two Worlds). Megmutatkozik, mivé változott a hős. Gyakran szó szerint visszatér a kiindulópontba, ahol a környezet változatlan, a hős viszont egy más ember. Azonban nem csak megváltozott, hanem képes a változtatásra, képes megváltoztatni a régi környezetét, ha erre szükség van a történetben.

És ez még nem minden. Az összefüggéseknek még nincs vége, merthogy a cselekménypontok szimmetriát mutatnak egymással.

1 ÉN – 5 TALÁL: Az 1-es pontban a főhős kényelmesen érzi magát a tudatlanságában. Az 5. pontban ez a karakter igencsak kényelmetlenül érzi magát, azért, mert megvilágosult.

2 SZÜKSÉG ­– 6 ELVESZ: A 2. pontban a karakter rájön, hogy szüksége van valamire, a 6. pontban elveszi ezt a valamit. És magas árat fizet érte.

3 INDUL – 7 VISSZATÉR: A 3. pontban a főhős elhagyja az ismertet az ismeretlenért tudatlan állapotában, a 7. pontban visszatér az ismeretlenből az ismertbe, megvilágosultan.

4 KERES – 8 VÁLTOZÁS: A 4. pontban a főhős keresi, amiért elindult, és közben rákényszerül arra, hogy adaptálódjon az ismeretlen környezethez. A 8. pontban a karakter megváltozott, és meg van a lehetősége arra, hogy változtasson, jobbá tegye a status quót.

Az egyik legnagyobb előnye ennek a cselekményszerkezetnek az a szimmetriája. Ha az egyik pont nem működik jól a történetben, akkor nézz rá arra, mi történik az ellentétes cselekménypontban, és fordítsd a visszájára! És működni fog.

Forrásaim voltak:

(Ha csak egyet néztek meg, akkor az a 3. legyen.)

https://www.youtube.com/watch?v=-XGUVkOmPTA&t=165s&ab_channel=StudioBinder

https://www.youtube.com/watch?v=RG4WcRAgm7Y&ab_channel=AdultSwim

https://www.youtube.com/watch?v=LuD2Aa0zFiA&ab_channel=WillSchoder

https://www.youtube.com/watch?v=_pZ3ZZd1mms&list=PLS55lX3rGvav5FnjSnFV9sB1q2kfsswXe&ab_channel=RachaelStephen

https://www.rachaelstephen.com/3emb29?mc_cid=18f75543ad&mc_eid=[3873d176ad]

https://www.rachaelstephen.com/4emb81?mc_cid=29ca925ead&mc_eid=[3873d176ad]

A hős útja cselekményszerkezet - The Hero's journey

„Indul a küszöbről az Út…” / 'The road goes ever on and on…'

Joseph Campbell a The Hero with a Thousand Faces (Az ezerarcú hős) című nagyon híres regényében fejtette ki, hogy számos mítoszt és régi történetet megvizsgálva a világ különböző pontjairól, megállapította, hogy minden történet nagyjából ugyanarra a sémára épül fel: a hős elindul, különböző kalandokon vesz részt, majd a kezdőpontba tér vissza, de már megváltozott emberként. (Ez az út és a kalandok működhetnek átvitt értelemben is, azaz pl. az út lehet egy új szerelem kibontakozása is romantikus regények esetében, a kalandok pedig azok az események, amikből fokozatosan felépül a kapcsolat.) Az emberiség a kezdetektől fogva így mesél történeteket. Christopher Vogler fogta ezt az elképzelést, és kisebb módosításokkal megalkotta belőle a hős útja nevű cselekményszerkezetet.

A hős útja is a háromfelvonásos szerkezeten alapszik: a főhős éli világát, majd elérkezik egy katalizátor esemény, ami kimozdítja a komfortzónájából, elindul, hogy megtalálja azt, aminek a segítségével (újra) békében lehet, az út akadályokkal teli, de a hős megszerzi, amiért elindult, majd hazatér, de megváltozva.

Joseph Campbell a könyvében a hármas tagolás részeinek a következő neveket adta:

1. Az indulás felvonása (The Departure Act),

2. A beavatás felvonása (The Initiation Act),

3. A visszatérés felvonása (The Return Act).

A következő táblázatban összeszedtem nektek a felvonások elnevezéseit az eddigi három tárgyalt cselekményszerkezetben. Azért érdemes ezeket összehasonlítani, mert egyértelműen látszik, hogy mindháromnak ugyanaz az alapja, ugyanakkor azt is megmutatja, miben térnek el egymástól.

	1.      felvonás neve	2.      felvonás neve	3.      felvonás neve
háromfelvonásos szerkezet	1.      felvonás/ nyitókép	2.      felvonás/ konfrontáció	3.      felvonás/ döntés
15 ütemű szerkezet	1.      felvonás/ eleje	2.      felvonás/ közepe	3.      felvonás/ vége
a hős útja	az indulás felvonása	a beavatás felvonása	a visszatérés felvonása

A táblázat kimutatja, hogy míg a háromfelvonásos és a 15 ütemű szerkezet lineárisan látja a történetet, addig a hős útja körkörösen, és ezért a hős útja dinamikusabbnak is hat. A hős útjában már az első felvonást sem statikus, hanem dinamikus kifejezés jelöli. (Nem prototipikus főnév, hanem igéből főnévképzővel képzett főnév, hogy hasznosítsam azt is, amit az egyetemen tanultam.) A második felvonás elnevezéséből (beavatás) látszik, hogy itt egy hosszadalmas folyamatról van szó, talán ez a legjobb kifejezés a négy közül, ami visszaadja azt is, hogy a második felvonásban a főhős nemcsak akadályokkal küzd meg, de közben fejlődik, azaz nem csupán kívül (a cselekményben), hanem belül is (a karakter lelkében) zajlanak az események. A harmadik felvonás (visszatérés) pedig arra koncentrál, hogy a karakter vissza is tér a történet végén az otthonába vagy átvitt értelemben az „ismerős” helyzetébe, megtalálta a békét, így visszatért oda, ahonnan elindult. De már más ember, mint az elején.

Akkor lássuk a hős útjának 12 cselekménypontját!

AZ INDULÁS FELVONÁSA

1. hétköznapok (Ordinary World)

Egy előző cikkből bemásolva:

Ez egy nyitókép, mely bemutatja a főhősünk mindennapi környezetét, megismerjük a karakter legalapvetőbb tulajdonságait, hogy mik fontosak számára, és megtudhatjuk, hogy az élete nem teljes, valamire szüksége van, valamit akar, vagy valami kényszeríti a változtatásra.

2. kalandra hívás (Call to Adventure)

Mint már korábbi cikkekben említettem, ez az a pont, ami nélkül a történet nem jöhetne létre. Itt egy olyan esemény történik, ami kikényszeríti a főhőst a komfortzónájából. Egy olyan probléma, kihívás ez a cselekménypont, amit a főhősünk nem tud ignorálni.

3. visszautasítás (Refusal of the Call)

Egy előző cikkből másolva:

Előfordulhat, hogy a karakterünk valami okból kifolyólag először ellenáll a hívásnak, elutasítja azt. Pl. az út túlsáogsan veszélyes és félelmetes. Ezen a ponton a karakter olyanokon gondolkodhat, mint például:

❔ hogyan fog megváltozni az élete?

❔ az útjuk hogyan fogja befolyásolni a közeli környezetükben élők életét?

❔ mi forog kockán ha sikerrel jár? és ha nem jár sikerrel?

4. találkozás a mentorral (Meeting the Mentor)

Ez a cselekménypont a 15 ütemű szerkezet mellékszálának felel meg. Azaz a főhős találkozik azzal a személlyel, aki segíteni fog neki felkészülni mindenre, ami előtte áll, hiszen a hősünk még tapasztalatlan. Illetve a mentor abban is segít, hogy a főhős „megtanulja a leckét”, megtanulja az igazságot, megértse az üzenetet, amiről a regény szól.

5. átlépni a küszöböt (Crossing the First Threshold)

A főhős készen áll, és elhivatott a kaland irányába. Ide tartozik a konkrét elindulás pillanata, innen már nincs visszakozás. Három pont, amit eddig a cselekménypontig teljesítened kell:

✔ megalapozni a fő konfliktust

✔ megalapozni a történet theme-jét (igazság, üzenet, mondanivaló)

✔ elkezdeni a karakterfejlődés folyamatát a főhősnél

A BEAVATÁS FELVONÁSA

6. megpróbáltatások, ellenségek és szövetségesek (Tests, Allies, Enemies)

Előző cikkekből másolva:

A történetnek egy nagyobb felét teszi ki ez a rész. Itt a főhős az utat járja, közben akadályokba ütközik. Megismerkedik az új környezettel, szövetségesekkel és ellenségekkel, itt feltűnhet már a legfőbb ellenfél is (amennyiben ez egy másik személy). A főhős kezdi megérteni, mi vár még rá, ezért lassan megváltozik, adaptálódik a környezetéhez, hogy nagyobb eséllyel érje el a célját. Ebben a szakaszban azonban még inkább passzív, mint aktív a szereplőnk, nem annyira cselekszik, mint amennyire mindenféle dolog történik vele, ő pedig igyekszik adaptálódni mindehhez. A sok akadály és megpróbáltatás előtt vagy közben felfedezi az új világot, esetleg az újonnan kapott képességét, kísérletezik, jól érzi magát. Ez az a rész, ahol a főhős mélységeket és magasságokat él meg, próbálja megérteni, mi zajlik körülötte, ha pedig egy új világba csöppent, akkor ez a remek alkalom arra, hogy íróként bemutathassuk ezt a világot az olvasónak, párhuzamosan azzal, ahogy a főhősünk felfedezi. Nem csupán a külsőségeket, hanem a szabályokat, törvényeket, viszonyokat, kultúrát, fajokat stb stb, attól függ, mennyire részletesen kellett világot építenünk (ha sci-firől vagy fantasyről van szó, akkor kicsit hosszabb lesz ez a rész, ha a főszereplő számára az új környezet egy új iskola, akkor talán rövidebb).

7. a lélek mélységei (Innermost Cave)

A főhős egy barlanghoz közeledik. Ez a barlang általában egyszerre külső és belső, azaz: hősünk ezen a ponton nagyon közel ér az ellenség főhadiszállásához, vagy egy olyan helyszínhez, ami csupa veszélyt rejt számára. Az volt a célja, hogy ide eljusson, de már az elején tudta, milyen veszélyes vállalkozás ez. Hamarosan testközelből is megtapasztalhatja, ez pedig óhatatlanul is magával vonja, hogy magába néz, és reflektál a fő konfliktusra. Előjöhetnek ugyanazok a félelmei, mint a 3. pontban, bátorságot kell keresnie magában, hogy a következő cselekménypontban megtegye, amire vállalkozott. Ez segít az olvasónak megérteni, hogy milyen nagy horderejű dolog következik, ez a pont növeli a feszültséget. Itt a főhős még nem lép be ebbe a barlangba, itt még csak felkészül arra, hogy belépjen.

8. istenítélet (Ordeal)

A főhős belép a barlangba. Itt vagy egy szinte lehetetlen fizikai kihívással vagy egy mély belső krízissel találkozik, vagy mindkettő. Ha elbukik, akkor vagy meghal, vagy a világ, ami körbeveszi, örökre megváltozik. A rossz irányba. Akár a legnagyobb ellenségével, akár a legnagyobb félelmével kell megküzdenie, akár a kettővel együtt, hősünknek szüksége van minden erejére és minden eszközre, amit az idáig vezető út során megszerzett (fizikai és átvitt értelemben is). Ezen a ponton valaki vagy valami meghal a főhős számára, elveszít egy nagyon fontos dolgot, mert csak egy metaforikus újjászületés után kapja meg az erőt, ami szükséges ahhoz, hogy győzhessen.

9. jutalom (Reward)

Főhősünk túlélt, legyőzte az ellenfelét, és legyőzte önmagát is: a belső krízist; „megtanulta a leckét”. Ennek hatására megváltozott, erősebb lett, és talán megszerzett valamiféle jutalmat is. A jutalom nagyon sokféle lehet: fizikai tárgy, de valami egyéb is, például egy titok, valamiféle tudás vagy kibékülés a szerelmével. A hős megünnepelheti a győzelmet, de hamarosan újra útnak kell indulnia. Hazafelé.

A VISSZATÉRÉS FELVONÁSA

10. visszaút (The Road Back)

Ez a cselekménypont a 2., azaz a kalandra hívás ellentéte. Ott a karakter kilépett az ismertből az ismeretlenbe, most pedig maga mögött hagyja az ismeretlent, és visszalép az ismertbe. Hazatér a jutalmával, de ezúttal nem veszélyre számít, ahogy az elején, hanem éljenzésre, esetleg igazolásra (azaz beigazolódik az igaza, és ezt elismerik), bűnbocsánatra vagy felmentésre, megszabadításra. De az út itt még nem ér véget, még szüksége lehet a hősnek egy utolsó lökésre, hogy visszatérjen a hétköznapokba. Esetleg egy-két akadály még szembejön vele, mielőtt megérkezne. Előfordulhat, hogy a hősnek foglalkoznia kell a 8. pontban, az istenítéletkor történtek következményeivel.

11. feltámadás (Resurrection)

Ez a tetőpont, ahol a főhősnek még egyszer utoljára szembe kell néznie a halállal. Az ellenség egy utolsó esélyt kap, hogy tesztelje a hőst: megtanulta-e a leckét. A főhős újra „feltámad”.

12. hazatérés az elixírrel (Return with the Elixir)

A főhős visszatér az otthonába az elixírrel, azaz a megtanult leckével és a jutalommal, megváltozva és erősebben, mint valaha. Már egy más ember, aki új életet kezd. Visszatérése reményt hozhat a környezete számára, konkrét megoldást a problémáikra, vagy egy új perspektívát, amelyet mindenkinek meg kellene ismernie. A végső jutalom, amit itt kap a hős, szintén lehet fizikai vagy metaforikus, de bármi is ez, három dolgot reprezentál:

✒ változás,

✒ siker,

✒ bizonyíték a kalandjára nézve.

Akik a hősben kételkedtek, kirekesztődnek, az ellenségei megbűnhődnek, a szövetségeseit kitüntetik.

Forrásaim voltak:

https://blog.reedsy.com/guide/story-structure/heros-journey/#1__ordinary_world

https://www.movieoutline.com/articles/the-hero-journey-mythic-structure-of-joseph-campbell-monomyth.html