Ezúttal Mimi Taylorral és Abby Winterrel beszélgettem közös könyvük: Az utolsó kívánsággal kapcsolatosan. Azért is érdekes ez az interjú, mert maguk az interjú alanyok sem tudják mi is hangzik el pontosan, hiszen az Írónőket külön kérdeztem meg. Szándékos volt ez a lépésem, mert kíváncsi voltam mit is gondolnak külön külön. Azt meg kell hogy mondjam, mint ahogy az a válaszokon is látszik olykor, hogy az Írónők között nagy az összhang, többször adtak azonos választ.
Ez a könyv hatalmas élményt nyújtott számomra, mint olvasmányilag, mint lelkileg. Azt gondolom, nagyon sok mondani valója van, és érdemes megfontolni benne bizonyos dolgokat. Az elfogadás, elmúlás és újrakezdés köré fonódik a történet, izgalmas csavarokkal és karakterekkel.
Honnan jött a közös könyv ötlete?
Abby: Egyik nap beszélgettünk chaten, amikor Mimi felhozta az ötletet.
Mimi: Derült égből :))))
Tulajdonképp én korábban szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban. Nem tudtam elképzelni, hogyan lehet megírni egy könyvet ketten úgy, hogy aztán ne legyen észrevehető, hogy melyik szövegrészt ki írta. Mert ugye mindenkinek más a stílusa.
Andi már írt korábban közösen könyvet, engem pedig egyre jobban foglalkoztatott a gondolat, hogyan lehet mindent összeegyeztetni.
Egy este teljesen más témáról beszélgettünk, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve felvetettem az ötletet. Poén volt. :))) Nem esett le neki, hogy őrá céloztam. Gratulált az ötlethez, aztán megkérdezte, hogy kivel, mire én: veled.
Miért szerettetek volna közös történetet alkotni?
Mimi: Tanulni, tapasztalatot szerezni akartam. Megtudni, hogy képes vagyok-e rá, ezáltal átlépni a saját határaimat. A legjobb partnert választottam. :)
Abby : Nekem már volt lehetőségem mással együtt írni. Egyrészt nagyon jól szórakoztam, másrészt meg hatalmas megtiszteltetés számomra, ha ilyenkor rám gondolnak J
Mennyire volt könnyű vagy esetleg nehéz a közös munka? Mi volt a legnehezebb, illetve a legkönnyebb?
Abby : Nekem nehézség nem akadt, esetleg a borító kapcsán J De a közös munka során nem volt ilyen. Gördülékenyen ment minden.
Mimi : Egy percig sem éreztem nehézséget írás közben. Tökéletesen kiegészítettük egymást. Amikor az egyikünk megakadt, a másik folytatta.
Az egyetlen nehézség a borító elkészítésénél volt. Alaposan megizzasztottuk Ash-t, hiszen ebben nagyon nehezen jutottunk dűlőre, de végül szerintem sikerült kihozni belőle a maximumot.
Ha úgy mélyen belegondolunk és átlátunk a romantikus szálon, elég nehéz témát választottatok. Olyat mely több karakter szemszögéből megmutatja a legnagyobb félelmeinket, az elmúlást és hogy mi történik azokkal kiket itt hagyunk, s hogy lehet feldolgozni valaki elvesztését, aki a legfontosabb számunkra. Tudatos ez a téma választás? Mit szerettetek volna üzenni ezzel?
Abby: Igen. Amikor eldöntöttük, hogy belevágunk a közös munkába, Mimi felvetett több témát is, végül ezt választottam J Az üzenet talán annyi, hogy soha nem vagyunk egyedül, és a felhők fölött mindig süt a nap.
Mimi: Három sztoriötletet vetettem fel Andinak, végül ő döntött emellett. Az alapötlet megvolt, és leginkább a romantikus szálat akartuk kidolgozni
Ki a kedvenc karakteretek?
Abby: Nekem talán Sebastian.
Mimi : Nekem Joan. Épp csak megismerjük őt, de a lénye, a személyisége áthatja az egész sztorit.
Szpojlermentes választ kérek. Ti megtettétek volna azt, amit Joan? Lett volna ez az utolsó kívánságotok?
Abby: Ez nagyon jó kérdés. Az egyik felem rögtön azt válaszolná, hogy igen, de ha jobban meggondolom, nem biztos, hogy ilyen előre megfontolt beteg lennék.
Mimi: A legjobbat akarnám a gyerekeimnek, de azt hiszem erre nem lettem volna képes. Őrületes erő kellhet hozzá.
Sok szereplő, sokféle fájdalmát részletesen és mélyenszántóan írtátok le. A kisfiú érzelmeit viszont csak érintőlegesen említettétek. Bevallom ez nekem nőként, sőt anyaként igazán jól esett, mert már ebbe az érintőlegességbe is megszakadt a szívem. Tudatos volt ez a döntés, vagy ez a női, -anyai ösztönök alakították így?
Abby: Ez inkább Mimi kérdése, általában ő írta ezeket a részeket.
Mimi: Szerintem ez nem volt tudatos… talán csak annyira, hogy a romantikus szálra próbáltunk nagyobb hangsúlyt fektetni.
Terveztek még közös munkát? Mik a terveitek a jövőre nézve?
Abby: Egyelőre mindegyikünk a saját megkezdett munkáit igyekszik befejezni, de nem zárkózunk el az ötlet elől
Mimi: Egyelőre most mindketten a saját, megkezdett sztorijainkat szeretnénk befejezni, de nem zárkózunk el újabb közös munkától sem, hiszen mindketten nagyon élveztük azt a 4 hónapot, amikor minden este együtt írtunk. De ez még a jövő zenéje.
Abby: Nekem nem volt ilyen. Joan szívszorítóra sikerült, így talán az övét, az viszont Mimi munkája
Mimi: Azt hiszem Joan. Aki elolvassa a könyvet, érteni fogja, hogy miért.
Melyik a kedvenc (szpoilermentes) jelenetetek? Mennyire volt nehéz elengedni ezt a könyvet?
Abby: Én nagyon szeretem az első érzelmi kinyilatkoztatást, és a barátokkal való kiruccanást is J
Mimi: Lehet azt mondani, hogy mind? :)))
Ez a regény több dolog miatt is nagyon közel áll a szívemhez. Vannak benne olyan pillanatok, sőt, olyan mondatok is, amik valójában megtörténtek / elhangzottak.
Bennem kettős érzés volt, miután befejeztük. Részben sajnáltam, mert annyira jó volt elmerülni a történetükben, ugyanakkor alig vártam már, hogy mások is megismerjék őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése