Önéletrajz
A Hobo Blues Band szerette meg velem a verseket. Gyermekkoromban többnyire Delfin és Sirály könyveket olvastam. Középiskolában, érdekes módon nem a magyar, hanem az orosz tanárnőm ajánlott nekem jó könyveket. Mostani kedvenceim, akik hatással vannak rám, Kosztolányi, Márai, Harmos Ilona, Tar Sándor, Háy János, Móra Ferenc. Legközelebb az életrajzi regények állnak hozzám. Viszonylag későn, a negyvenes éveim végén kezdtem el írni. Lábnyomok a sárban című regényemmel szeretnék emléket állítani a családom tragikus sorsú tagjainak és a szüleimnek. Szeretnék mesélni a sváb hagyományokról, hétköznapokról. Fontosnak tartom, hogy a ma embere is megismerje az akkor történteket. Népünk kevéssé kibeszélt fejezetei ezek. Hiszem, hogy hiánypótló lehet a könyvem. Bár korábban nem foglalkoztam a témával, ahogy korosodom, úgy lesz ez egyre fontosabb nekem. Tervezem a regény folytatását. Két másik rokonról szól majd. Bele is kezdtem, de még sok kutatás vár rám. Fel kell keresnem apai nagyapám öccsének fiát Németországban, hogy anyagot gyűjtsek. Sajnos egyre kevesebb ember van már köztünk, akiktől ezekről a dolgokról lehetne kérdezni. A második kötet témája szintén a második világháború, és 1956 lesz. Különösen érdekes lehet, hogy az utolsó rabtábor Csolnokon egy bányában üzemelt az ötvenes években. 1956 októberében szabadult fel. Elkezdtem egy másik regényt is írni, ami inkább napló. Az Ausztriában velem történt kalandokról mesélek róla benne, korábbi verseimmel, novelláimmal megtűzdelve."
Eddig megjelent könyv:
Pfeiffer Gábor - Lábnyomok a sárban (2020 július)
A történelmet, ha száraz tényekre és adatokra támaszkodunk, könnyen meg lehet hamisítani, félre lehet magyarázni. Egyedül személyes történetek tehetik hitelessé. Ilyen történeteket oszt meg velünk könyvében Pfeiffer Gábor saját családjának tagjairól és egy kicsit önmagáról is. Így válnak élővé a második nagy háború évei, átélhetjük a zsidótörvény és a kitelepítés, a hadifogság megrázkódtatásait, majd ízelítőt kapunk a korai szocializmus légköréből, miközben bejárjuk Csolnokot, Budakeszit, Budapestet, Ukrajnát, Brno-t és az egykori NSZK városait. Az izgalmas családregény fontos helytörténeti dokumentum, de ennél sokkal több. Egyszerre tud hatni az értelemre és az érzelmekre. A mű hús-vér emberi sorsokon keresztül kelti életre a megidézett korszakokat. Születés, szerelem, betegség, küzdelem, halál zajlik a szemünk előtt, s bizony szívesen átadnánk magunkat az illúziónak, hogy ez "csak" irodalom, de a szerző a legváratlanabb pillanatokban kegyetlenül visszaránt a valóságba, metsző, józan pontossággal idézve fel a nagyon is realisztikus politikai és szociokulturális körülményeket. A szubjektív és objektív nézőpontot tehetséges érzékenységgel váltogatva nem engedi feledni, hogy ezek a történetek valódiak. Az élményt a kiadvány eredeti fotói koronázzák meg.
Vajon mi köti össze korunk blueszenészét, egy magyarországi német SS mesterlövésszel, egy kitelepített sváb cselédlánnyal, és egy fiatal párral a hatvanas évek szocialista rendszeréből? Ha elolvassuk a „Lábnyomok a sárban” című könyvet, választ kaphatunk erre a nem mindennapi kérdésre. Pfeiffer Gábor egy átlagosnak ígérkező nyaralás alkalmával észrevett egy német kisfiút. A kisfiú emlékek sorát indította el az elméjében, és a lelkében, a gyermekkoráról, a szüleiről, a nagyszüleiről, a rokonságáról, a szülőfaluja sváb mindennapjairól, a bányász közösségről.
A bevezetőben elmeséli, hogyan is jutott eszébe mindezekről egy családregényt írni.
Elérhetőségek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése