Veda Sylver - Titkok ​vihara a Boszporusznál (A Boszporusznál 1.)

Mire képes egy ember, akinek összetörték a szívét? Meddig megy el egy új szerelem reményében? Milyen az élet egy teljesen idegen kultúrában, egy új kontinensen?

Ezekre a kérdésekre mind választ ad Veda Sylver debütáló regénye, a Titkok vihara a Boszporusznál, a Boszporusz sorozat első kötete, amely a Gyémántfelhő kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A történet Holly Reed és Kemal Güven szövevényes, titkok árnyalta történetét mutatja be. A kérdés már csak az, elég erős-e a szerelmük, hogy kibírják a múlt mocskos titkait és a jövő fenyegető árnyait. Történetük nem egyszerű tündérmese, a boldog befejezés ígéretéről pedig szó sincs.

 És talán ebben rejlik a mű egyedisége. Nem kerget hiú ábrándokat, nem akarja elhitetni az olvasókkal, hogy minden tökéletes, a mesei vég nem mindenkinek garantált. Amikor csak egy karnyújtásnyira lennének a boldogságtól, a sors mindig keresztülhúzza a számításaikat.

Viszont a történt nem teljesen egyedi. Számos regény alapja a főnök-alkalmazott szerelmi viszony. Egyik legnagyobb névnek számít itt a Szürke 50 árnyalata könyvsorozat, illetve a belőle készült filmes franchise is, azzal és több száz társával ellentétben, számomra az írónő képes volt valami újat adni és izgalmassá tenni egy olyan történetet, amitől rendszerint falra mászok. Különös kedvencem volt a török kultúra fontossága és tradicióinak bemutatása, valamint jelentős hangsúlyt kaptak a kultúrák közti különbségek is, amit szintén nagyon szerettem, számos humoros és izgalmas jelenetnek volt a melegágya.

 

A mű üzenete tiszta, mégis mindenkinek más. Számomra az akarás, a küzdés és a győzni akarás érzése sugárzott a sorokból. Holly megmutatta, hogy alázattal, kitartással és mérhetetlen akarással bármit el lehet érni, akár egy olyan sivár szívet is képes meglágyítani, mint a Kemálé.

Összeségében egy aranyos és izgalmas romantikus történetet kap az olvasó, remek kulturális merüléssel karöltve. Megvannak a mű hibái, néhány helyen igencsak ráncoltam a szemöldököm. Végül rájöttem, a regény célja, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, semmi több. Ha pedig erre az érzésre rátalál az olvasó, onnantól garantált, hogy imádni fogja és teljesen elvarázsolja ez a világ.

Kirsch Ákos - Négy lövés

Eleinte vegyes érzéseim voltak Kirsch Ákos Négy lövés című kisregényével kapcsolatban, egyszerre vonzott és féltem tőle: vonzott, mert imádom a krimiket, pláne, ha olyan érdekes háttere van a cselekménynek, mint amilyen itt is volt, viszont féltem, mert nagyon rég sikerült belemélyednem egy igazán jó könyvbe, tartottam attól, hogy ezzel a kötettel sem leszek megbékélve. Szerencsére egyáltalán nem így lett.

Furcsa, meglepő, a végére pedig kellemes volt számomra a görög környezet. Mindig is imádtam ezt az országot, talán emiatt is örültem, hogy ilyen különleges helyszínen játszódik Ákos könyve. Tetszettek a tájleírások, éppen annyira voltak részletesek, hogy könnyedén el tudjam képzelni őket. A személynevek eleinte hihetetlenül szokatlanok voltak, egyeseket le is betűztem, emiatt pedig sokszor jót nevettem magamon.

A cselekmény egyszerre pörgős és mégsem. Hogy miért? A történet E/3-ban íródott, amit személy szerint egyáltalán nem szeretek, mert sosem sikerül elég közel engednem magamhoz a karaktereket, és ez most sem volt másképp. Ennek ellenére szinte minden oldalon történt valami olyan, amire felkaptam a fejem.

Iliász karaktere számomra csak azért hagyott kivetnivalót, mert én kinéztem volna belőle, hogy szerelembe esik és meggondolatlanul cselekszik a főszereplő nő miatt. A nagy románc elmaradt, de úgy gondolom, a gabalyodás nélkül is volt elég konfliktus, szikra közöttük. Iliász egy érdekes figura, volt néhány erőltetett/nem oda illő poénja, összességében viszont egy nagyon jó rendőrkarakter, aki okosan, reálisan döntött a konkrét helyzetekben.

Összességében úgy gondolom - bár nincs sok tapasztalatom még a krimik terén, főleg a magyar krimikben -, Ákos könyve ugyan nem az a tipikusan robbanásszerűen induló történet, mégis, ha az olvasó igazán elmerül benne, egy remek írással lesz gazdagabb, amire bármennyire is igyekszik figyelni, a végén úgyis rájön majd, hogy egyik karakter sem az, mint aminek mondja magát. A háttértörténet, a lezárás, a gyilkosságok módja pedig számomra igazán mély nyomot hagyott, mivel olyan történet van az okok mögött, ami miatt ökölbe szorul a kezem. Köszönöm Ákosnak a könyvet, és hogy a történetébe belecsempészte ezt a vonalat is, hiszen ez olyan mozzanat, amiről kevesen és nagyon ritkán beszélnek.

A könyv adatlapja