Kopácsi Krisztina - Sötét gondolatok

 

"A ​Sötét múltból megismert Greg Wilson, a tárgyalótermek ünnepelt sztárja, a jóképű ügyvéd élete úgy tűnik végre révbe ér. Megismerte álmai nőjét, Lizzy Stevensont, a gyönyörű fodrászlányt, akivel már közös jövőjüket tervezik. Azonban Blystone utcáin egy fenevad bukkan fel, aki kegyetlen brutalitással mészárolja le az áldozatait. Troy Robinson, a frissen kinevezett kiemelt főnyomozó kapja az ügyet, aki nem mellesleg Greg egyik legjobb barátja. Újabb és újabb holttest kerül elő, a rendőrség pedig pedig tehetetlen. A média által A Fogorvosként elnevezett elkövető, profi módon cserkészi be a kiszemeltjeit, és hibátlanul hajtja végre a gyilkosságokat.
Nincs nyom!
Nincs gyanúsított!
Nincs kapaszkodó!
A rendőrség csak arra vár, hogy végre hibázzon, de amint ez bekövetkezik, elszabadul a pokol! Greg közvetlen közelről tapasztalja meg a rettegés, a gyötrelem és a kín keserű ízét. Minden perc számít, Troy kénytelen versenyt futni az idővel! De vajon képes lesz időben cselekedni és megállítani a gyilkost? Vagy újabb trófeával bővül a Fogorvos gyűjteménye?"

Volt szerencsém Kopácsi Krisztinának mind a három könyvét olvasni, ráadásul megjelenési sorrendben, a szerző felajánlásából, így az izgalmas történetek mellett, figyelemmel kísérhettem a szerző fejlődését, mely az írásai során kialakultak. A Sötét gondolatok egy folytatás regény, mely a Sötét múltban szereplő páros Lizzy és Greg saját szerelmi sztoriját mesélheti el, azonban néhány utaláson kívül, azt gondolom az is értelmezni tudja az eseményeket akik nem olvasták a Sötét múltat, így önálló kötetként is megállja a helyét. Korábban a Sötét múlt kapcsán, azt mondtam hogy a szerző kissé kapkodós stílusban mutatja be az eseményeket, néhol nehéz volt nyomon követni a szélviharként pörgő történetet és ez egy idő után fárasztónak hatott, habár az tény és való hogy így minden pillanatban sakkban tudta tartani az olvasó figyelmét, hiszen minden oldalon történt valami kulcsfontosságú lépés. Ez a Sötét gondolatoknál jócskán finomodott. Nagyon szépen felvezeti és bemutatja a karakterek életét, érzéseit, időt szánva arra, hogy az olvasó megkedvelje őket. Van egy kettő felesleges mozzanat, de azt gondolom ez nem ront a történet minőségén, bár én ilyen szinten nem vagyok romantikus fajta, mint amilyen Lizzy és Greg karaktere, de mindezt betudtam a kezdeti szerelmi kapcsolatnak és rózsaszín ködnek, amit nagyon szépen jellemez az ahogy viselkednek egymással. Kicsit talán sokáig is húzta a szerző az izgalmak felgöngyölítését, vártam volna hogy egy két körömrágós mozzanatot, belecsempésszen már az elején, csak olyan sejtelmesen. Azt viszont tagadni sem tudnám hogy az utolsó száz oldalt dobogó szívvel és izgatottan olvastam végig. Nagyon szép utalások voltak a történetvezetés során, a személyiségek szépen sejtelmesen rajzolódtak ki, de csak annyira hogy az olvasó gyanakodhasson, mégse tudja biztosra az igazat. 

*************************SPOILER***************************

*

*

*

Végül pedig két különböző, azonban egy közös pontba összefutó krimi szállal találhattuk szembe magunkat, amit egyébként eltartott pár percig míg értelmezni tudtam, hiszen annyira bennem volt a sorozatgyilkos szál, hogy szépen megvezetett Krisztina azzal, hogy a háttérben azért sumák módon munkálkodott egy másik krimi vonal is. Ez tetszett és izgalmassá tette még pluszban a történetet.

*

*

*

********************SPOILER VÉGE*********************

Krisztina harmadik regényében határozottan érezhető a fejlődés, és azt gondolom ha ezen a vonalon és ilyen ütemben halad tovább, figyel tanul és megfogadja a jó tanácsokat szakértőktől, akkor remek krimi regények kerülhetnek ki a keze alól. Van még mit csiszolni persze, de mindannyiunknak van bőven tanulni valója, és én azt látom Krisztina akarja is a fejlődést, és nagyon szépen halad vele.  

Nagy örömömre, a kötet végén megtudtam, hogy hamarosan újra találkozhatunk a szereplőkkel, hiszen Troy életébe is betekintést nyerhetünk, ami meglehetősen izgalmasnak ígérkezik, hiszen a nyomozó élete és munkája, már a korábbi könyvekből is megtudhattuk hogy nem olyan egyszerű. Kíváncsian várom az ő sztoriját is. 

Kopácsi Krisztina

NewLine Kiadó

Kopácsi Krisztina - Fagypont

Kicsit bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésénél, hiszen annyira vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nehéz azokat objektíven megfogalmazni, mégis megpróbálom a tőlem már megszokott módon elmondani, mit is gondolok róla. 

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.

Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.

Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.

Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

Kopácsi Krisztina korábbi könyvét, a Sötét múlt című kötetet is volt szerencsém olvasni, így amellett, hogy a szerző újabb történetét olvashattam, valamilyen szinten össze is tudtam hasonlítani őket. Korábban azt javasoltam az írónőnek, hogy talán kevesebb eseményt kellene sűríteni egy kötetbe, és több időt fordítani a leírásokra, hiszen a Sötét múlt, aki esetleg olvasta már, tudja, egy abszolút cselekményorientált könyv, ahol csak úgy kapkodja a fejét az ember a történések körül. Az már bizonyos számomra, hogy az írónő teljesen erre a cselekmény alapú írásmódra van beállítva, és bár érezhetően többet foglalkozott a leírásokkal, úgy éreztem sokszor, nem a megfelelő helyen fejtette ki azokat, illetve az érzelmek mélységétől mintha egy kicsit ódzkodna. Bizonyos érzelmi síkokon olyan gyorsan átpenderültünk, hogy nem is tudtam átérezni igazán, míg egy esetleges tájleírásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett, ami megjegyzem, nem probléma, hiszen valóban ez is szükséges az átéléshez, azonban hiányoltam kissé a mélyebb gondlatokat, érzelmi tölteteket. 

Mindezek ellenére azt gondolom, a szerzőnek megvan a megfelelő fantáziája ahhoz, hogy izgalmasan kialakított történeteket alkosson, s ha ezeken még dolgozik kicsit, akkor valóban körömrágósan izgalmas könyvek születhetnek. 

Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy a főhősök között volt némi bonyodalom az elején, és nem omlottak egyből egymás karjába. 

Voltak fordulatok, melyeket előre ki lehetett találni, és voltak olyanok is, amik abszolút megleptek. Azonban itt jegyezném meg azt, hogy néhol olyan töltelékszereplőket, illetve eseményeket is véltem felfedezni, melyeknek vártam a történet felé kifejtett hatását, de ezek elmaradtak. Gondolok itt például Liam családi hátterére, melybe aprócska bepillantást engedett az írónő, azonban értelmet nem nyert (meglehet, hogy eme szálat egy másik kötetben kívánja felgöngyölíteni) Illetve ha már Liamnél tartunk, akiben egyébként sokkal több potenciál is lett volna, szívesen olvastam volna még a kapcsolatáról, a bizonyos hölggyel, kinek nem spoilerezem el a nevét, viszont annyira foggal-körömmel lett védve, hogy kíváncsi lettem volna, hogyan is alakult ez a kapcsolat végül. 

Ridge az abszolút női ideálként van feltüntetve, gazdag, jóképű, udvarias és határozott. Olyan karakter akikért bomlanak a női olvasók. Őt talán sikerült jobban megkedvelnem, viszont Ashley, főleg az elején, nagyon nem volt szimpatikus számomra. Nem tehetek róla, de ez az ösztönből jövő cinizmus a semmiért, ahogy bánt Ridge-al, miközben még az ég világon nem történt köztük semmi, ő mégis vérig volt sértve, bevallom ez számomra eléggé ellenségessé tette. Nem mondom, hogy később szimpatizáltam vele, de ez a tendencia kicsit javult ahogy jobban belemélyedtünk a történetbe, illetve bizonyos helyzetekben tanusitott bátorsága is javított a megítélésén. 

Nem tudnék kedvenc szereplőt kiemelni, hiszen nem kifejezetten kaptunk bepillantást a gondolataikba, a lelkükbe, így inkább csak pörgettem a lapokat, jöttek-mentek az események, hol lassabban, hol gyorsabban. Gyorsan lehetett vele haladni, mint már említettem a cselekmény orientált írásmód az írónő saját stílusa, mellyel az olvasót bele tudja vezetni egy olyan világba, ahol érdekli mi fog kisülni bizonyos elejtett mondatokból, eseményekből.

Rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább amolyan könnyebben emésztgető, strandon olvasós, laza olvasmányként tudnám jellemezni. 

A vége cseppet összezavart, tetszett a csavar, viszont rengeteg logikai kérdést hagyott maga után. Maga a végjáték, vagyis a befejező jelenet úgy ahogy, de meg lett oldva, s nagyon tetszett, hogy ezt a végére hagyta a szerző, mert bár merült fel néhány kérdésem, de sok mindent meg is magyarázott, s visszagondolva a történet bizonyos jeleneteire, el is varrt bizonyos szálakat.  

A lovas szálnak örültem is meg nem is, bár ez csupán a saját hibámból adódik. Lovas családból származom, és nagyon sokáig űztem ezt a sportot. Talán ebből kifolyólag magukat a lovas filmeket sem szeretem, leginkább az abszurditásuk miatt, melybe kicsit az írónő is beleszaladt, de nagyon nehéz erről objektíven írni, főleg akkor, ha valaki kevésbé van benne. Ami kifejezetten tetszett, hogy a két testvér szöges ellentétével be is mutatta a tehetősebb családok gyermekeinek két típusát. Ez kifejezetten üdítő volt számomra, hogy volt a sikeres, a szülői ház adta lehetőségeket kihasználó, dolgozó egyén, és a másik, aki csupán a szülői segítségből él, s ezen nem is kíván változtatni. 

Összességében a kellemes szerelmi történetet kaptam, néhol krimi vonásokkal és izgalmakkal. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik, ha a cselekmény pörög, egymás után jönnek az események, némi érzelmi töltettel, de teljes mértékben a cselekményen van a hangsúly. 

Köszönöm a lehetőséget a szerzőnek, hogy olvashattam Ashley és Ridge történetét, és remélem, az elvarratlan szálakat, illetve a háttérbe szorított szereplők hátterét is megismerhetjük hamarosan, akár könyv, akár novellák formájában. 

A szerző következő regénye a Sötét múlt folytatása, Sötét gondolatok címmel november végén jelenik meg, melyet izgatottan várok. 

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

NewLine Kiadó

 

Kopácsi Krisztina - Sötét múlt

 Fülszöveg

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

 

Értékelésem

5/4

Kettős érzésem van, nagyon erősen ezzel a történettel kapcsolatban. Hogy őszinte legyek, egy kicsit haragszom az Írónőre. Kitalált egy őrült izgalmas, csavarokkal teli történetet és elkapkodta. Na, azt azért megjegyzem, hogy amikor már tövig rágtam a körmöm, hogy most mi lesz, nem bántam, hogy szaladunk előre.

 Ez a történet vagy több oldalszámért, vagy több kötetért kiált. Néhol túl sokat pattogtunk, ugráltunk az események között. Ugyan az Írónő felhívta a figyelmemet arra, hogy a példány, amit kaptam hibás, össze csúsztak a jelenetek közti kihagyások, így nekem sokszor még nehezebb volt követni az eseményeket. Volt ahol kellett pár mondat, hogy feleszméljek most hol is járunk térben és időben, s hogy kerültek ide azok az emberek. Ez az egyetlen negatívum, amit tudok mondani a kötetre. Emellett kaptunk egy fordulatokkal és izgalmakkal teli történetet, összetett karaktereket és eseményeket. Úgy sunnyogtak a megoldások a bőrünk alá, hogy azt észre sem vettük, és amikor már ott voltunk a küszöbén annak, hogy a történések értelmet nyertek, nem egyszer majdnem felkiáltottam a felismeréstől, hogy „neee”. 

Azonban, végig fent tartotta az érdeklődésemet, mert hiába léptünk át egy ajtót, az arcomba csapott egy másikat, amiért izgulhattam, hogy mi is van mögötte. Sőt mi több, csak hogy legyen min rágódnom, a végén még egy kis agyalni valót hagyott azért a levegőbe. No nem sokat, csak pont annyit, hogy meglegyen az az érzésed, hogy ezt még bizony lehetne tovább ragozni. És őszintén szólva szívesen olvasnám. Bizonyos mértékben megszerettem a karaktereket, megszerettem az Írónő észjárását. Csak az a fránya sietség. 

Mindenesetre, Kopácsi Krisztinát figyelemmel fogom kísérni ezután is. Remek képzelettel és gondolkodással megáldott Írónő, és nagyon remélem, hogy az első kötet mámora után, jobban oda fog figyelni a jelenetek és karakterek kidolgozására.

Az, ami számomra kifejezetten különlegesség tette az egész történetet, azok a levelek. Bevallom először nem tulajdonítottam nagy dolgot nekik, nem hittem, hogy lesz bármi értelme. Aztán ahogy haladtunk előre a sztoriban, azon kaptam magam, hogy egyre jobban érdekelnek, egyre kíváncsibb vagyok hogyan is kötődnek ezek Stephanie és Alex történetéhez. Igazán eredeti ötlet volt.

Ha teljesen őszinte akarok lenni nem kerültek kifejezetten közel hozzám a főszereplők, de nem is éreztem ellenszenvet irántuk. Alex kissé szimpatikusabb volt, mint Stephanie, de a vége felé már kezdett ő is átmenni a semleges zónába. Csak úgy halkan szeretnék súgni az Írónőnek, hogy nekem az abszolút legszimpatikusabb Troy volt (khm, csak mondom). Illetve aki még nagyon szimpatikus volt az Georg. Vártam, hogy kapjon ő is, valamilyen komolyabb szerepet a történetben, bár azért jelentősen vitte előre a sztorit, de őt egy kicsit befejezetlennek éreztem.

És persze akit mindenképpen meg kell említenem, Rose. Na az ő élete még megérne egy kötetet. Nehéz spoiler mentesen beszélni erről a könyvről.  Sokat adott, mégis sok kérdést hagyott a levegőben is. Nem szeretem mikor az írókat unszolják a további szálak boncolgatására, mindenesetre ebben a regényben van még potenciál, amit remélem az Írónő ki is fog használni. Én biztosan olvasni fogom.

Köszönöm szépen az Írónőnek, ezt az élményt, hogy megtisztelt azzal, hogy recenziós példányként olvashattam a művét.

Kopácsi Krisztina szerzői oldal

NewLine Kiadó

A könyv adatlapja