Fülszöveg:
Milyenné alakulhat világunk, a „világjárványok kora” után, amikor a mesterséges intelligencia már visszafordíthatatlanul átveszi a vezető szerepet a bolygón? A jövő emberei látszólag luxuséletet élnek házaik magányában. Az agyukba ültetett chip segítségével állandó internetes kapcsolatuk van, annak minden kényelmével. Olykor azonban nem eldönthető számukra, mi valós, mi virtuális. A természeti környezettől való iszonyukban már nem mernek a szabadba menni, pedig odakint minden működik, minden a kényelmükre és kiszolgálásukra szolgálhatna. Emberek még egyáltalán a mai felfogásunk szerinti értelemben?
Élnek köztük szerencsére olyanok, akik feszegetik a határokat, akik kíváncsiak létezésük értelmére. Honnan származunk? Mi a célunk? Örök kérdések ezek történelmünkben. Vajon hőseink megtalálják a válaszokat? Mi történik, ha az okos gépek hirtelen egyszerre mondják fel a szolgálatot abban az eljövendő korban, amikor az emberek már semmihez sem értenek? Túlélheti az emberi faj? Ha igen, milyen áron?
A szerző számtalan tudományos kutatás esszenciájából ad interpolált – nagyon is lehetséges – magyarázatokat. Huxley Szép új világa és Orwell 1984-e után egy újabb mérföldkövet jelentő disztópia, ami számításba veszi mind a közben eltelt évtizedek fejlődését, mind az exponenciálisan gyorsuló technológiai fejlődés lehetséges következményeit.
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, értjük, ismerjük és valamennyire irányítjuk is az életünket. A kételyeinket nagy gyakorlattal nyomjuk el, nagyvonalúan siklunk át létezésük fölött. Hiszen ez a világ bizonyos értelemben valóban minden világok legjobbika. … S bár lehetetlennek szeretnénk gondolni, mégsem lehetünk bizonyosak abban sem, hogy az emberi faj idővel (ha lesz még rá ideje) nem változik valami mássá; hogy a jövendő nem humán, hanem poszthumán jövendő lesz. Számunkra, emberek számára ez lehetetlen. A poszthumánoknak azonban maga a valóság” – írja Bene Zoltán előszavában.
„A valóság és az írói képzelet játékának eredménye ez a fordulatos, mai történet. … Igazán remek kötetnek tartom és jó szívvel ajánlom mindenkinek!” – fogalmaz Tamás Gábor könyves blogger.
Személyes véleményem:Egy újabb sci-fi regény került a kezeim közé. Pedig utoljára mintha azt mondtam volna, hogy nem mostanában fogok újra ebben a stílusban olvasni. De Patrícia tervez és Isten végez vagy valami ilyesmi. Szóval újra itt vagyok. Kicsit sokáig tartott a könyv elolvasása. Nehezen álltam rá újra erre a műfajra és időm is kissé húzós volt a vizsgák miatt és bármennyire szerettem volna még mindig lesz. Szóval most, hogy kisírtam magam jöjjön a könyvről pár gondolatom.
Milyenné alakulhat világunk, a „világjárványok kora” után, amikor a mesterséges intelligencia már visszafordíthatatlanul átveszi a vezető szerepet a bolygón? A jövő emberei látszólag luxuséletet élnek házaik magányában. Az agyukba ültetett chip segítségével állandó internetes kapcsolatuk van, annak minden kényelmével. Olykor azonban nem eldönthető számukra, mi valós, mi virtuális. A természeti környezettől való iszonyukban már nem mernek a szabadba menni, pedig odakint minden működik, minden a kényelmükre és kiszolgálásukra szolgálhatna. Emberek még egyáltalán a mai felfogásunk szerinti értelemben?
Élnek köztük szerencsére olyanok, akik feszegetik a határokat, akik kíváncsiak létezésük értelmére. Honnan származunk? Mi a célunk? Örök kérdések ezek történelmünkben. Vajon hőseink megtalálják a válaszokat? Mi történik, ha az okos gépek hirtelen egyszerre mondják fel a szolgálatot abban az eljövendő korban, amikor az emberek már semmihez sem értenek? Túlélheti az emberi faj? Ha igen, milyen áron?
A szerző számtalan tudományos kutatás esszenciájából ad interpolált – nagyon is lehetséges – magyarázatokat. Huxley Szép új világa és Orwell 1984-e után egy újabb mérföldkövet jelentő disztópia, ami számításba veszi mind a közben eltelt évtizedek fejlődését, mind az exponenciálisan gyorsuló technológiai fejlődés lehetséges következményeit.
„Hajlamosak vagyunk azt gondolni, értjük, ismerjük és valamennyire irányítjuk is az életünket. A kételyeinket nagy gyakorlattal nyomjuk el, nagyvonalúan siklunk át létezésük fölött. Hiszen ez a világ bizonyos értelemben valóban minden világok legjobbika. … S bár lehetetlennek szeretnénk gondolni, mégsem lehetünk bizonyosak abban sem, hogy az emberi faj idővel (ha lesz még rá ideje) nem változik valami mássá; hogy a jövendő nem humán, hanem poszthumán jövendő lesz. Számunkra, emberek számára ez lehetetlen. A poszthumánoknak azonban maga a valóság” – írja Bene Zoltán előszavában.
„A valóság és az írói képzelet játékának eredménye ez a fordulatos, mai történet. … Igazán remek kötetnek tartom és jó szívvel ajánlom mindenkinek!” – fogalmaz Tamás Gábor könyves blogger.
Személyes véleményem:Egy újabb sci-fi regény került a kezeim közé. Pedig utoljára mintha azt mondtam volna, hogy nem mostanában fogok újra ebben a stílusban olvasni. De Patrícia tervez és Isten végez vagy valami ilyesmi. Szóval újra itt vagyok. Kicsit sokáig tartott a könyv elolvasása. Nehezen álltam rá újra erre a műfajra és időm is kissé húzós volt a vizsgák miatt és bármennyire szerettem volna még mindig lesz. Szóval most, hogy kisírtam magam jöjjön a könyvről pár gondolatom.
Tegnapi
nap folyamán pont előjött a rokonságba a téma. Mármint a fejlődésről és, hogy
ez a könyv is arról szól, hogy mennyire fejlett a világ és, hogy mindent gépek csinálnak
az embereknek pedig semmi dolguk. Így jobban belegondolva ebe még ráció is van.
Mármint tegnap hallottam, hogy vannak olyan robotok, akik pl. targoncaként
mozognak és ők szedik össze a dolgokat és pakolásznak. Nem is gondoltam, hogy
már van ilyen. Vannak beépített szenzoraik és azzal találják meg a dolgokat.
Ezt azért írtam le, hogy lássátok miért is gondoltam végül érdekesnek a
könyvet.
Magáról a könyvről:
A
történet a jövőben játszódik, ahol a lakosság elég szépen megritkult. Ami azt
jelenti, hogy a bolygón összesen 37.000 ember él. Ami a mai lakossághoz képes
igazából semmi. Az emberek nem mennek ki az otthonukból és nem járnak dolgozni.
Nincs igazi kapcsolatuk, csakúgy vannak. Minden ember egyedül él és nincs
közvetlen kapcsolata más emberrel. A robotok irányítanak. Ők azok, akik a
legtöbb kérdésünkre választ adnak, ők azok, akik irányítják, hogy kik
szaporodhatnak és kik halnak majd meg. Nekem ez nagyon ijesztőnek tűnt az elején.
Emiatt is haladtam nagyon lassan vele. Valahogy nem tudtam hova tenni a dolgot
és most csúnyán ijesztő, hogy tényleg lehet pár száz év múlva valóság alapja.
A történet főszereplője Ádám. Aki nem sok mindent csinál. Eszik, alszik, edz és néha egy robottal folytat szexuális együttlétet. A robotok által fellehet hívni más lányt és így megismerhetsz új embereket. Viszont mindig csak ilyen kapcsolatban leszel velük és ez alapján kérhetsz a robotoktól egy robotot. Viszont megismerkedik Évával. Gondolom, mindenki rájön, hogy a két szereplő nem véletlenül Ádám és Éva. Éva teljesen felforgatja Ádám életét és innen indul be a történet. Éva nem kimondottan buta. Olvas és még a lakását is elszokta hagyni. A fiút pedig ez nagyon megrémiszti. Idővel viszont követi őt. Szuperagy pedig, aki mindent irányít úgy néz ki, hogy emberére talált Évában. Sokat nem szeretném feszegetni a történeteket, mivel a könyv nem egy terjedelmes regény. Szóval olvassátok el és élvezzétek. :)
Egyben az egész:
Egy nagyon jól megírt történt. Az egész olyan jól össze volt rakva, hogy egyáltalán nem tudok róla olyat mondani, ami rossz lenne. Az Ádám és Éva névválasztás sablonosnak tűnik, de számomra nagyon találó volt. Így azt mondanám, hogy még a névválasztás is jó volt. Viszont azt nagyon remélem, hogy a jövő nem ilyen lesz. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sci-fi könyveket és persze azoknak is, akik annyira nem. Hisz látjátok. Még én is imádtam. :D
Köszönöm, hogy benéztetek.
Xoxo, Patti
A történet főszereplője Ádám. Aki nem sok mindent csinál. Eszik, alszik, edz és néha egy robottal folytat szexuális együttlétet. A robotok által fellehet hívni más lányt és így megismerhetsz új embereket. Viszont mindig csak ilyen kapcsolatban leszel velük és ez alapján kérhetsz a robotoktól egy robotot. Viszont megismerkedik Évával. Gondolom, mindenki rájön, hogy a két szereplő nem véletlenül Ádám és Éva. Éva teljesen felforgatja Ádám életét és innen indul be a történet. Éva nem kimondottan buta. Olvas és még a lakását is elszokta hagyni. A fiút pedig ez nagyon megrémiszti. Idővel viszont követi őt. Szuperagy pedig, aki mindent irányít úgy néz ki, hogy emberére talált Évában. Sokat nem szeretném feszegetni a történeteket, mivel a könyv nem egy terjedelmes regény. Szóval olvassátok el és élvezzétek. :)
Egyben az egész:
Egy nagyon jól megírt történt. Az egész olyan jól össze volt rakva, hogy egyáltalán nem tudok róla olyat mondani, ami rossz lenne. Az Ádám és Éva névválasztás sablonosnak tűnik, de számomra nagyon találó volt. Így azt mondanám, hogy még a névválasztás is jó volt. Viszont azt nagyon remélem, hogy a jövő nem ilyen lesz. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a sci-fi könyveket és persze azoknak is, akik annyira nem. Hisz látjátok. Még én is imádtam. :D
Köszönöm, hogy benéztetek.
Xoxo, Patti