Veda Sylver - Titkok ​vihara a Boszporusznál (A Boszporusznál 1.)

Mire képes egy ember, akinek összetörték a szívét? Meddig megy el egy új szerelem reményében? Milyen az élet egy teljesen idegen kultúrában, egy új kontinensen?

Ezekre a kérdésekre mind választ ad Veda Sylver debütáló regénye, a Titkok vihara a Boszporusznál, a Boszporusz sorozat első kötete, amely a Gyémántfelhő kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A történet Holly Reed és Kemal Güven szövevényes, titkok árnyalta történetét mutatja be. A kérdés már csak az, elég erős-e a szerelmük, hogy kibírják a múlt mocskos titkait és a jövő fenyegető árnyait. Történetük nem egyszerű tündérmese, a boldog befejezés ígéretéről pedig szó sincs.

 És talán ebben rejlik a mű egyedisége. Nem kerget hiú ábrándokat, nem akarja elhitetni az olvasókkal, hogy minden tökéletes, a mesei vég nem mindenkinek garantált. Amikor csak egy karnyújtásnyira lennének a boldogságtól, a sors mindig keresztülhúzza a számításaikat.

Viszont a történt nem teljesen egyedi. Számos regény alapja a főnök-alkalmazott szerelmi viszony. Egyik legnagyobb névnek számít itt a Szürke 50 árnyalata könyvsorozat, illetve a belőle készült filmes franchise is, azzal és több száz társával ellentétben, számomra az írónő képes volt valami újat adni és izgalmassá tenni egy olyan történetet, amitől rendszerint falra mászok. Különös kedvencem volt a török kultúra fontossága és tradicióinak bemutatása, valamint jelentős hangsúlyt kaptak a kultúrák közti különbségek is, amit szintén nagyon szerettem, számos humoros és izgalmas jelenetnek volt a melegágya.

 

A mű üzenete tiszta, mégis mindenkinek más. Számomra az akarás, a küzdés és a győzni akarás érzése sugárzott a sorokból. Holly megmutatta, hogy alázattal, kitartással és mérhetetlen akarással bármit el lehet érni, akár egy olyan sivár szívet is képes meglágyítani, mint a Kemálé.

Összeségében egy aranyos és izgalmas romantikus történetet kap az olvasó, remek kulturális merüléssel karöltve. Megvannak a mű hibái, néhány helyen igencsak ráncoltam a szemöldököm. Végül rájöttem, a regény célja, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, semmi több. Ha pedig erre az érzésre rátalál az olvasó, onnantól garantált, hogy imádni fogja és teljesen elvarázsolja ez a világ.

Kopácsi Krisztina - Sötét múlt

 Fülszöveg

Egy vagyonos és jóképű férfi. Egy szegény, de csodaszép lány. Az esély, hogy valaha is találkozzanak, egy az ezerhez. A sors mégis úgy dönt, hogy egy véletlen baleset eredményeképp keresztezzék az útjaik egymást. Alex és Stephanie között lassan lángra lobban a szerelem, ám kapcsolatukat egyre durvább fenyegetések árnyékolják be. Végül Stephanie cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, amit csodával határos módon túlél. Minden nyom egy ember felé mutat, és a zaklatót letartóztatják. De vajon tényleg a bűnös került rács mögé? Amikor elrabolják Stephanie-t, robban a bomba, a múlt újra életre kel. Túléli-e a kapcsolatuk a napvilágra bukkanó titkokat? Vajon képes lesz-e Stephanie megbirkózni a szörnyű igazsággal és a feltáruló családi tragédiával?

 

Értékelésem

5/4

Kettős érzésem van, nagyon erősen ezzel a történettel kapcsolatban. Hogy őszinte legyek, egy kicsit haragszom az Írónőre. Kitalált egy őrült izgalmas, csavarokkal teli történetet és elkapkodta. Na, azt azért megjegyzem, hogy amikor már tövig rágtam a körmöm, hogy most mi lesz, nem bántam, hogy szaladunk előre.

 Ez a történet vagy több oldalszámért, vagy több kötetért kiált. Néhol túl sokat pattogtunk, ugráltunk az események között. Ugyan az Írónő felhívta a figyelmemet arra, hogy a példány, amit kaptam hibás, össze csúsztak a jelenetek közti kihagyások, így nekem sokszor még nehezebb volt követni az eseményeket. Volt ahol kellett pár mondat, hogy feleszméljek most hol is járunk térben és időben, s hogy kerültek ide azok az emberek. Ez az egyetlen negatívum, amit tudok mondani a kötetre. Emellett kaptunk egy fordulatokkal és izgalmakkal teli történetet, összetett karaktereket és eseményeket. Úgy sunnyogtak a megoldások a bőrünk alá, hogy azt észre sem vettük, és amikor már ott voltunk a küszöbén annak, hogy a történések értelmet nyertek, nem egyszer majdnem felkiáltottam a felismeréstől, hogy „neee”. 

Azonban, végig fent tartotta az érdeklődésemet, mert hiába léptünk át egy ajtót, az arcomba csapott egy másikat, amiért izgulhattam, hogy mi is van mögötte. Sőt mi több, csak hogy legyen min rágódnom, a végén még egy kis agyalni valót hagyott azért a levegőbe. No nem sokat, csak pont annyit, hogy meglegyen az az érzésed, hogy ezt még bizony lehetne tovább ragozni. És őszintén szólva szívesen olvasnám. Bizonyos mértékben megszerettem a karaktereket, megszerettem az Írónő észjárását. Csak az a fránya sietség. 

Mindenesetre, Kopácsi Krisztinát figyelemmel fogom kísérni ezután is. Remek képzelettel és gondolkodással megáldott Írónő, és nagyon remélem, hogy az első kötet mámora után, jobban oda fog figyelni a jelenetek és karakterek kidolgozására.

Az, ami számomra kifejezetten különlegesség tette az egész történetet, azok a levelek. Bevallom először nem tulajdonítottam nagy dolgot nekik, nem hittem, hogy lesz bármi értelme. Aztán ahogy haladtunk előre a sztoriban, azon kaptam magam, hogy egyre jobban érdekelnek, egyre kíváncsibb vagyok hogyan is kötődnek ezek Stephanie és Alex történetéhez. Igazán eredeti ötlet volt.

Ha teljesen őszinte akarok lenni nem kerültek kifejezetten közel hozzám a főszereplők, de nem is éreztem ellenszenvet irántuk. Alex kissé szimpatikusabb volt, mint Stephanie, de a vége felé már kezdett ő is átmenni a semleges zónába. Csak úgy halkan szeretnék súgni az Írónőnek, hogy nekem az abszolút legszimpatikusabb Troy volt (khm, csak mondom). Illetve aki még nagyon szimpatikus volt az Georg. Vártam, hogy kapjon ő is, valamilyen komolyabb szerepet a történetben, bár azért jelentősen vitte előre a sztorit, de őt egy kicsit befejezetlennek éreztem.

És persze akit mindenképpen meg kell említenem, Rose. Na az ő élete még megérne egy kötetet. Nehéz spoiler mentesen beszélni erről a könyvről.  Sokat adott, mégis sok kérdést hagyott a levegőben is. Nem szeretem mikor az írókat unszolják a további szálak boncolgatására, mindenesetre ebben a regényben van még potenciál, amit remélem az Írónő ki is fog használni. Én biztosan olvasni fogom.

Köszönöm szépen az Írónőnek, ezt az élményt, hogy megtisztelt azzal, hogy recenziós példányként olvashattam a művét.

Kopácsi Krisztina szerzői oldal

NewLine Kiadó

A könyv adatlapja