Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

Teljes hírzárlatot rendeltek el! Soha, sehol, senki sem fog írni erről, mert ez nem történik meg! Nem fér bele az állam rendjébe egy sorozatgyilkosság! 

Fülszöveg

1963 ​tavaszán Budapest lakossága nyugodtan készülhetett a felszabadulás ünnepére. Az utcákon rend volt és fegyelem, a gyárakban munka, otthon pedig család és étel várta az embereket. Senki sem hitte volna, hogy a városban szörnyű gyilkosság történhet. Egy megcsonkított nő holttestére bukkannak, körülötte pedig vérrel festett szimbólumokra. A párt azonnali hírzárlatot rendel el, az ügyet pedig két veterán nyomozóra Benkő Miklósra és Fehér Zoltánra bízzák. Eközben Fehér Zoltán felesége Zsuzsanna, a Magyar Nemzet újságírója titokban nyomozni kezd, hogy megtalálja az elkövetőt, ám hamar rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem egy elszigetelt esetről van szó, hanem olyasmiről, ami a kommunista paradicsomban nem történhet meg: egy rituális gyilkosságsorozatról. Az események forgatagában mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel. Ki fog végezni velük előbb, az állam vagy a gyilkos?

Egy rituális gyilkosságsorozat története a kora Kádár-korszakból, ahol mindenkinek súlyos titkai vannak, ahol mindenki fél igazat mondani és ahol nem minden fohász az Úrhoz szól…

...

A történetben két családot ismerünk meg a Kádár-korszakban, a gyilkossági ügyben nyomozó Fehér Zoltán és Benkő Miklós családjait. Zoltánnak van egy kisfia és felesége, akit mind a ketten rajongásig szeretnek. Miklós két feleségét is elveszítette a háborús időkben, most idős édesanyjával él, és két gyermekével, a fiatal felnőtt Tímeával és a kis Gergővel. A két család közt szoros a kötelék, Tímea gyakran vigyáz az öccsére és Zoltán kisfiára, Tamásra. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Gábor megjelenik a történetben. Tímeával két éve együtt vannak, és néhány más fiatallal együtt egy Horthy-kört alapítottak. Amikor a felszabadulás ünnepén a Horthy-kör egy látványos rendszerellenes eseményt produkál, a fiatalokra akasztás vár. Miklós rendőri befolyása révén kihúzza a lányát a bajból, Gábort pedig Zoltán veszi a szárnyai alá. Így hamarosan hárman (Zoltán, Miklós, Gábor) kapják meg a feladatot, hogy találják meg egy igen felkavaró rituális gyilkosság elkövetőjét, méghozzá egy héten belül, mert ebben az országban, ebben a rendszerben nem fordulhat elő gyilkosság, brutális kegyetlenséggel elvégzett rituális sorozatgyilkosság pedig abszolút lehetetlen.

Zoltán és Gábor között eleinte nagy a feszültség, a fiú előbb halna meg, mint hogy kiszolgálja a Kádár-rendszert, ahogy Zoltán teszi. Azonban Zoltán ráébreszti, hogy a halála teljesen értelmetlen lenne, semmin sem változtatna, és a történet során Gábor lassan azt is megérti, Zoltánnak fel kellett adnia az elveit, hogy mentse a saját és családja életét. Már így is túl sokat veszített. Gábor az a szereplő, aki a legnagyobb karakterfejlődésen megy keresztül, sok mindent megért nézetekről és elvekről, a rendszerek működéséről, és szépen lassan felnőtté érik a történet során.

Érdekes arról olvasni, hogy a fiatalok milyen határozottan, ugyanakkor meggondolatlanul ragaszkodnak a régi Horthy-rendszerhez, míg az idősebbek, akik megélték a háborút és a rendszerváltást, egyrészt mennyi mindent és mindenkit elveszítettek, másrészt hogy voltak kénytelenek feladni az elveiket az életükért cserébe. Most pedig mennyire haszontalannak, kiöregedettnek érzik magukat. Zoltán és felesége, Zsuzsa többször beszélgetnek arról, hogy egész addigi életükben mennyire aktívak voltak, és mennyire fontos volt, amit csináltak, most azonban csak látszatügyekkel, látszatproblémákkal foglalkoznak mind a rendőrségnél, mind az újságnál. Zsuzsannát ez is vezeti oda, hogy titokban nyomozni kezdjen a gyilkos után, előtör régi oknyomozó újságíró énje. A nő nagyon bátor, tettei figyelemreméltóak, de meggondolatlanok is, nyomozásával ugyanis életveszélybe kerül.

A könyv cselekménye aprólékosan kidolgozott, izgalmas, fordulatos. A nyomozás, a sorozatgyilkos felkutatása Zsuzsa és Zoltánék párhuzamos szálaival remekül felépített, az olvasóban egyre fokozódik az izgalom, ahogy a nyomozók közelebb kerülnek a gyilkoshoz. A döntő fordulat nekem teljes meglepődést okozott, nem tudtam magamtól rájönni, hogy ki a gyilkos, mert az író olyan ügyesen és olyan apró nyomokat hintett el a történetben. Ám utólag visszagondolva logikussá és érthetővé vált minden mozzanat, ami a gyilkosra utalt.

A regény közegét fantasztikusan festette meg a szerző. Közelről láthatjuk a Kádár-rendszerben élő emberek hétköznapjait, problémáit, kihívásait, mely utóbbiból nem volt kevés. Egy olyan korról beszélünk, ahol folyamatos az életveszély, és minden túlzás nélkül egy rossz szó vagy mozdulat börtönt, kínzást vagy kivégzést hoz magával. Ahol a rendszer nem ismer kegyelmet. Ahol mindenki arcok mögé rejtőzik, hogy védje önmagát, családját, és ahol pusztán ennyin múlik egy élet:

Azt mondtam, kivésés, maga ostoba, nem azt, hogy kivégzés! […] Nem érdekel, hogy maga nagyothall! Akkor ne a süket fülére rakja a kagylót, az isten verje meg!

A regény Márai egyik híres versére is rájátszik az alábbi sorral:

Ez a világ a tehetségtelenek aranykora volt, ahol a szorgalom, a tisztesség és a becsület üldözendővé vált.

Hogyan boldogul a tisztességes ember ebben a világban? Hogyan képes elfogadni, hogy életében több rendszert is ki kell szolgálnia, olyanokat, melyek ellen korábban a vérét adta egy szabad hazáért és a szerettei életéért?

– Szégyellem, hogy őket szolgálom – hajtotta le a fejét Zoltán.

– Nem őket szolgálod. Hanem a hazádat és a családodat.

Ilyen, és hasonló kérdésekkel is foglalkozik a könyv, olyan morális dilemmákkal, melyek szépen lassan felőrlik egy ember lelkét.

Az ördög evangéliumában az a leghátborzongatóbb, hogy az érzékletes leírásokkal bemutatott brutális rituális sorozatgyilkosság messze nem indokolatlan vérengzés, hanem a kifosztott, meggyalázott emberi elme és lélek olyan megnyilvánulása, amely képes igazolni önmagát. Azaz a történet antagonistája, a sorozatgyilkos, jogosnak érzi több tucat lány megkínzását és meggyilkolását, mert az ördöggel szövetségre lépve kíván visszatalálni belső békéjéhez.

Soha nem érdekelt mások fájdalma. Elég volt együtt élnem a sajátommal.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, részletesen kidolgozottak, valóban izgul értük az olvasó, a korfestés hibátlan, humorból sincs hiány, és az emberi lélek olyan mélységeit tárja fel a regény, ami egészen hátborzongató.

Azoknak ajánlom az ördög evangéliumát,

- akik kedvelik a horrorisztikus 18+-os jelenetektől való borzongást;

- akik szeretnének egy izgalmas, fordulatos krimit olvasni;

- akik szeretik a lélektani regényeket;

- akik szívesen olvasnának a Kádár-korszak mindennapjairól;

- akiket érdekelnek a rituális gyilkosságot megjelenítő könyvek.

S.A. Locryn - Edinburgh kék fényei

 Minden könyvnek megvan a megfelelő ideje és abban az időben a célja. Hiszem, hogy egy könyv nagyobb fegyver tud lenni, mint azt bárki gondolná. Gondolkodásra, elmélkedésre sarkall, nézeteket, véleményeket változtathat meg. Még nagyobb csoda az, amikor a szerző tudtán kívül alkot egy olyan történetet, melynek a megjelenés pillanatában nagyobb jelentősége lesz, mint azt a kezdetekkor gondolta volna.

Pokolian ​indul a nap, Davist ultimátum elé állítják. Már az ötödik mentőtisztet akarják a nyakába sózni. Neki, a veterán, Afganisztánt megjárt orvosnak! Méghogy ő kiállhatatlan?! Csak annyit akar, hogy mindenki hagyja békén.
Dennis sem vágyik ennél többre, mégis társak lesznek. Amikor beosztják Davis mellé, megfogadja, hogy nem hagyja magát még egyszer megfutamítani, hiszen eleget tűrt egész eddigi életében.
Rázósan indulnak a közös napok. Dennisnek nem csak a melóba kell visszaszoknia, de társa értelmezhetetlen viselkedését is kezelnie kell.
Sokáig azt hiszik, hogy ennél rosszabb nem is történhetett volna velük, de a végeláthatatlan műszakok és riasztások alatt egyre jobban megismerik egymást, rájönnek mi volt az, ami eddig hiányzott az életükből. Hogy ezt megtalálják, nem pusztán a környezetükkel, hanem saját érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Sejtelmük sincs, hogy eddigi megpróbáltatásaik pusztán bemelegítésül szolgáltak ahhoz, ami rájuk vár. Vajon képesek lesznek közös nevezőre jutni, vagy elkerülhetetlen, hogy Davis elveszítse a munkáját?

A történet olyan hétköznapi hősök életét mutatja be, akiknek mindannyian hálásak lehetünk a munkájukért, kitartásukért és az erőn felüli teljesítményükért, mely kevésbé kaotikus időkben is komoly megpróbáltatásokat jelentenek. Ez az időszak is, vagyis inkább a kezdete, bele van szőve a történetbe, finoman, mégis érezhetően, ami szerintem még egy plusz realisztikus mivoltot adott neki. 
Főhőseink, Dennis és Davis, mentősként dolgoznak Edinburgh utcáin, nap nap után harcolnak élet és halál között, teszik a dolguk, annak ellenére hogy mindkettejük életében vannak sötétebb foltok. Tele vannak rossz emlékekkel, fájdalmakkal, kínokkal, melyeket háttérbe szorítva annak szentelték az életüket, hogy másokon segítsenek. Annak ellenére, hogy a világ, melyért harcolnak, többször kitaszította már őket magából, és úgy bánt velük, ahogy ők azt cseppet sem érdemelnék. 

Őszintén szólva először nagyon furcsa volt megszoknom a neveket. Olyan egybefüggő hangzása van mindkettőnek, hogy többször előfordult az első oldalakon, hogy vissza kellett olvasnom, most akkor kiről is van szó? De ez a problémám gyorsan tova szállt, mert miután megismerhettem őket, két annyira erős karakter és jellem alakult ki a szemem előtt, hogy ha esetleg át is siklottam a név felett, akkor is tudtam, kiről is van éppen szó. Annak ellenére, hogy mindketten pontosan és érezhetően jól átgondoltan meg lettek formálva a szerző által, éreztem hasonlóságokat is bennük, mely végül okozott súrlódást, de sok pozitívumot is. 
A mellékszereplők szintén érdekesek voltak, egyiküknél sem éreztem azt, hogy amikor kissé a középpontba került, akkor unnám a történetet. Mindenkiről szívesen olvastam, mindenki nagyon szépen meg volt formálva. 
Bár a szerző előző könyvét is nagyon kedveltem, nálam ez a történet vitte most a prímet, és sokkal jobban tetszett. Persze nem is lehet összehasonlítani a két sztorit, hiszen más időben és környezetben játszódnak, bár sajnálattal kellett észrevennem, hogy haladunk vissza néhol az időben, és ezt nagyon szomorúan veszem tudomásul. 
A könyvnek nagyon mély és tartalmas mondanivalója van a mai világról, a mai ember felfogásáról, és nagyon bízom benne, hogy el fog jutni olyanokhoz is, akiknek szükségük van rá. Olyanokhoz, akiknek támogatásra, és olyanokhoz is, akiknek nézetváltásra lenne szükségük. Hiszen nem az identitása alapján kell néznünk egy bizonyos személyt és nem ez alapján ítélünk, hanem a személyisége, a lelke alapján. Én ezt hiszem és vallom is. Azt pedig soha senki ne feledje, hogy a gonoszt a környezet szüli. Mindig mindennek megvan az oka, és lehet, hogy ez az ok saját magunkban keresendő. 

Nem szoktam csillagokkal dobálózni, és az értékeléseimbe sem írom bele, de azt hiszem, sokat elárul, ha azt mondom, én erre a kötetre abszolút 5 csillagot adtam, sőt kedvencnek is jelöltem. 
Érdemes elolvasni, érdemes végiggondolni, nyitott szívvel és lélekkel nézni a sorok mögé. Az ember mögé. Az érzelmek mögé. 

S.A. Locryn olvasói kerekasztal

Smaragd kiadó

Veda Sylver - Titkok ​vihara a Boszporusznál (A Boszporusznál 1.)

Mire képes egy ember, akinek összetörték a szívét? Meddig megy el egy új szerelem reményében? Milyen az élet egy teljesen idegen kultúrában, egy új kontinensen?

Ezekre a kérdésekre mind választ ad Veda Sylver debütáló regénye, a Titkok vihara a Boszporusznál, a Boszporusz sorozat első kötete, amely a Gyémántfelhő kiadó gondozásában jelent meg 2019-ben. A történet Holly Reed és Kemal Güven szövevényes, titkok árnyalta történetét mutatja be. A kérdés már csak az, elég erős-e a szerelmük, hogy kibírják a múlt mocskos titkait és a jövő fenyegető árnyait. Történetük nem egyszerű tündérmese, a boldog befejezés ígéretéről pedig szó sincs.

 És talán ebben rejlik a mű egyedisége. Nem kerget hiú ábrándokat, nem akarja elhitetni az olvasókkal, hogy minden tökéletes, a mesei vég nem mindenkinek garantált. Amikor csak egy karnyújtásnyira lennének a boldogságtól, a sors mindig keresztülhúzza a számításaikat.

Viszont a történt nem teljesen egyedi. Számos regény alapja a főnök-alkalmazott szerelmi viszony. Egyik legnagyobb névnek számít itt a Szürke 50 árnyalata könyvsorozat, illetve a belőle készült filmes franchise is, azzal és több száz társával ellentétben, számomra az írónő képes volt valami újat adni és izgalmassá tenni egy olyan történetet, amitől rendszerint falra mászok. Különös kedvencem volt a török kultúra fontossága és tradicióinak bemutatása, valamint jelentős hangsúlyt kaptak a kultúrák közti különbségek is, amit szintén nagyon szerettem, számos humoros és izgalmas jelenetnek volt a melegágya.

 

A mű üzenete tiszta, mégis mindenkinek más. Számomra az akarás, a küzdés és a győzni akarás érzése sugárzott a sorokból. Holly megmutatta, hogy alázattal, kitartással és mérhetetlen akarással bármit el lehet érni, akár egy olyan sivár szívet is képes meglágyítani, mint a Kemálé.

Összeségében egy aranyos és izgalmas romantikus történetet kap az olvasó, remek kulturális merüléssel karöltve. Megvannak a mű hibái, néhány helyen igencsak ráncoltam a szemöldököm. Végül rájöttem, a regény célja, hogy kikapcsoljon, szórakoztasson, semmi több. Ha pedig erre az érzésre rátalál az olvasó, onnantól garantált, hogy imádni fogja és teljesen elvarázsolja ez a világ.

Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió, Pál Babette - Szökés

 

Sziasztok!

Ma egy igaz történet alapján íródott könyvről osztom meg veletek a véleményemet:

Pál Babette – Szökés

Fülszöveg:

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Egy sötét diktatúra,
amelyben tilos ellenszegülni,
különben elenyészel.
Emily mégis megkísérli a lehetetlent,
hogy beteljesítse szerelme
hőn áhított álmát.
Megéri szembeszállni az országot védő
őrszemekkel egy olyan férfi kedvéért, akit az első perctől kezdve lefizettek?
Van rá esély, hogy a szeretetlensége újult
fordulatot vegyen?
Vajon kinek az illúziói teljesülnek?

A borítóról:

Egyszerűsége mellett az egyik legkifejezőbb borító, amire leginkább csak a könyv végére jöhet rá az olvasó. Mindenesetre nekem már olvasás előtt is nagyon tetszett.

Egy nagyravágyó anya, és az országot sújtó diktatúra által szétzilált, „tönkrement” család története.

A sztori az 1980-as években játszódik, de írónőnk közlése nélkül a könyv világát/hangulatát megalapozó konkrét helyet illetőleg csak találgathatunk, hogy pontosan hol.

Azt gondolom, hogy hogyha tudom, hogy hol játszódik a sztori, jobban bele tudtam volna képzelni/élni magamat. Ez eleinte kicsit zavart is, bár ha úgy vesszük, másrészről emiatt érdekesebb is volt. Hogy ez volt-e a cél, s emiatt nem lettünk ebbe „beavatva”, vagy csak bizalmasan kellett kezelnie ezt az infót az írónőnek, nem tudom. De jól megoldotta, és végül is enélkül is érthető, s átérezhető volt a történet.

Babette váltott szemszögekből íródott regényében több akkori személy szemén keresztül láthatjuk az akkori világot, több gondolkodásmóddal és többféle érzéssel, értékrenddel bíró, és más-más mozgatórugóval rendelkező karakterek „mesélik” el az általuk vélt- és megélt gondolataikat. 

Legfőbb főszereplőnk Emily, egy nagyon naív, szerethető, de a családja által mégsem szeretett, kedves és szép lány, aki a felnőtté válás küszöbén áll. Anyja már a születésétől kezdve elutasítja, s kb szolgaként tekint rá. Apja bár szereti, saját problémái miatt mégsem foglalkozik vele. A bátyja pedig az anyjuk példáját követve nagyravágyó, önző, kapzsi, és pénzsóvár lett, s ebből adódóan ő is elfordult, eltávolodott tőle.

Viszont abban a pillanatban, mikor megpillantotta Johnt, az élete megváltozott. 

Egy minden nehézség ellenére kitartó kapcsolat bontakozik ki közöttük, amit a szerelem, a bizalom, a hűség és az önzetlenség tesz elszakíthatatlanná. 

De a legnagyobb megmérettetéseket talán nem is az országuk sötét diktatúrája méri rájuk, hanem Emily édesanyja, Donna. 

Egy nő, aki érdekből házasodott, és ha MINDEN az övé lehetne, az sem lenne neki elég. Egy nő, aki a saját lányát képes kisemmizni, fenyegetni, az őrszemek elé vetni. Egy nő, aki némi plusz „előjog” reményében simán odaadja magát egy befolyásos embernek, úgy, ott, és akkor, amikor akarja. Egy nő, aki ahelyett, hogy a saját házasságát tenné rendbe, másét akarná tönkrevágni.

A nő, akiről én azt gondolnám, soha nem tanúsítana megbánást a tettei iránt, olyan szinten velejéig romlott. – Vagy mégsem?

Írónőnk regénye egyszerűen megfogalmazott, de annál bonyolultabb történetet mesél el, tele titkokkal, ármánnyal, gátlástalansággal, és egy jobb élet utáni vággyal.

Az írásmódja pedig egészen lényegre törő. Ami... igazából nem ment a történet, s e könyv rovására, de személy szerint én nem bántam volna, ha inkább 2-3 kötetben olvashattam volna, és sokkal jobban részletezve, kibontva. Mert bizony, azok a részek, amik kitehettek volna még vagy plusz 200-200 oldalt külön-külön, csak 1-2 oldalt kaptak. Ilyen volt pl John és Emily kapcsolatának elmélyülése, azaz az, hogy miként ismerkedtek meg.

Ez a rész kb úgy van leírva, hogy Emily velük (a bátyjával és annak haverjaival) tartott egy nyaralásra, ahol jobban megismerhették egymást, sokat beszélgettek, nevettek, aztán hoppá, már össze is jöttek. Ennyi. Megtudjuk, hogy ez történt, de hogy hogyan, azt nem, mivel annak a nyaralásnak, annak a környezetnek, annak a sok beszélgetésnek és nevetésnek nem lehettünk a „részesei”. 

Ez jó hír a kevésbé romantikus olvasóknak, ezért ők betudhatják az írónő lényegretörőségének. Viszont akiket meg érdekelt volna, azokban hiányérzetet okozhatott, és simán írhatják a felületesség számlájára. Nos, bárki-bárhogy veszi, ez van, ezt „kell” szeretni.

Nekem furcsa volt, és bevallom, eleinte volt is némi meglepett pislogásom az ilyen eseteknél, de végülis... tetszett!

Ahogy a hatalmas csavarok is! Szuperek voltak, nagyon szépen felépítve, majd lebontva!

A drámaibb részek pedig a rövid terjedelmük ellenére is megérintettek, és a Donnás fejezetek, amiket leginkább az aljasság, a kicsinyesség és a rosszindulat jellemzett, hipp-hopp el tudott borzasztani, nem volt ott sem szükség sok-sok oldalnyi iszapra, hogy fullasztó legyen. – És ezek miatt is vagyok azon a véleményen, hogy Babette lényegretörősége nem ment a sztori rovására. És így azok is a részesévé válhatnak, akik nem csípik a több száz oldalas trilógiákat...

Örülök neked, Babette, és nagyon köszönöm, hogy megosztottad Emilyék történetét velünk, olvasókkal!

Szerintem ez egy nagyszerű kezdete írói pályádnak, és még nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Szeretettel:

E.Klaudia

A képekről:

Fotó: Pásztor Digi Gábor 

( GP Photography Gabor Pasztor )

Smink: Sóvári Dóra

Farkas Bíborka - Az Istenek akarata I. : Druidaösvény

 

Fülszöveg:

Az ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.

A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.

Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében?

A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

Személyes véleményem:

Végre nekem is sikerült a Hónap Könyvét befejeznem és kicsit csúszva, de megérkeztem az értékelésemmel. Ez volt az első könyvem az írónőtől és hiába kerestem nem találtam más könyvet tőle, így egy első könyves írónőt fogtam ki. Aki valljuk be kemény fába vágta a fejszéjét mikor egy könyvsorozattal rukkolt elsőre elő. De nagyon szépen megugrotta az akadályt. Voltak hibák, amik engem minimálisan zavartak, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes történetet kaptam. Ebben a korban, amiben játszódik még nem olvastam könyvet, de mindent el kell kezdeni. Viszont egyáltalán nem csalódtam benne. Egy összeszedett, jól összerakott történet bontakozott ki szépen lassan és a főszereplő a szemünk előtt nőtt fel, amit én egyszerűen imádtam. Folyamatosan nyomon követtük Gwyneth-et és láthattuk, ahogy cseperedik és tanul a hibáiból.

Magáról a könyvről:

A történet Britanniában játszódik, ahol egyre több a törzsek közti belső viszály, ahol a druidák egyre kevésbé kapnak figyelmet és ezenkívül egy külső ellenség is fenyegeti őket, aki nem más, mint a hatalmas római birodalom. A történet pedig folyamatosan egyre izgalmasabbá vált, ahogy az Istenek próbáltak segíteni a népen, akik minden egyes nappal távolodtak el tőlük és mondtak nemet tanításaiknak és segítették a druidákat, akik mindenben követték a tanácsaikat és útmutatásaikat. A történet azzal kezdődött, hogy Gwyneth szokásához híven elkóborolt és fogságba esett. A Nagy Feketét szerették volna érte, de annyit viszont nem ért a leányzó, így a legidősebb nővére jött, hogy saját magát ajánlja fel kishúgáért, aki olyan volt neki, mintha a lánya lenne. Végül Kernow-i Connor volt az, aki megmentette a két lányt, vagyis csak egy

ideig, mert Gwyneth nővérét a hazafelé tartó utazás közben elrabolták a rómaiak. Eközben az is kiderül, hogy Gwyneth nem csupán csak egy lány, hanem az Isteneknek dolga van vele. A történet innentől vált egyre izgalmasabbá és egyre több minden történt. Itt már kellett figyelni, hogy pontosan tudd, hogy kivel mi történik és éppen mennyi idő telt el az első oldalaktól számítva. Gwyneth rátért egy olyan ösvényre mely tele volt kételyekkel és veszéllyel. Folyamatosan nehézségekkel küszködött és mégis csodálatos módon vette az akadályokat. Ez a lány soha nem adta fel és mikor hibázott akkor sem ült és nyalogatta a sebeit, hanem felállt és azt mondta akkor is végig viszem, akkor is megcsinálom. Nem azért csinálta, hogy büszkék legyenek rá, bár lehet kicsit örült volna, ha az édesapja az lett volna, de még ő sem hitt abban, hogy Gwyneth ilyen különleges lány. Ilyenkor pedig mindig könny szökött a szemembe.

Egyben az egész:

Első könyves írónőként nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jól összerakott könyvet tarthatok majd a kezemben. Szóval tényleg le a kalappal az írónő előtt. Már nagyon várom, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, hisz már megöl a kíváncsiság, hogy mennyire lehet még ezt fokozni és mit tartogat nekünk az írónő. Ritka mikor tényleg így ajánlok egy könyvet és bár az elején valamiért nekem nagyon nehezen indult a közepe és a vége annál jobb lett. Így bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi vagy épp a fantasy könyveket. Én nem úgy álltam neki, hogy lesz ami lesz, hanem elvárásaim voltak, hisz bár saját hibából, de nem néztem utána az írónő munkásságának és mégis az elvárások legtöbbjét ténylegesen megugrotta, emiatt is merem ténylegesen ajánlani a könyvet nektek.

 

Ha megszeretnétek vásárolni akkor a líránál most 15% kedvezménnyel megtehetitek :)

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 😊