Náray Mia - Bíborfelhők Savaria felett

 Úgy kellett nekem ez a könyv, mint a levegő. Nem tudom igazán megmagyarázni mi is kötött ennyire hozzá, de teljesen a tudatomba férkőzött, és elnyelte minden gondolatom. 

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét. Ezzel egy olyan lavina indul el, amely felforgatja az egész Római Birodalmat, így az éppen átalakulófélben lévő Pannonia Superior tartomány új polgári székhelyén, Savariában élő emberek mindennapjait is.

Ez a morális kérdéseket is feszegető, valós történelmi alapokon nyugvó regény lebilincselően korhű leírásokkal és izgalmas karakterek kalandjain keresztül mutatja be a kor társadalmi, gazdasági, jogi és vallási sajátosságait, különös hangsúlyt fektetve a korai keresztények életére, dilemmáira és félelmeire.

A kötetre és az írójára egy kedves szerző társam, Fayer Sándor hívta fel a figyelmem, és adta meg a lehetőséget úgymond, hogy olvashassam, amiért borzaszó hálás vagyok neki is, és Náray Miának is, hogy megtisztelt bizalmával és hallgatott Sándor ajánlására, miszerint keressen fel engem.  

Aki korábbról már ismer, az tudja, hogy sajnálatos módon, nekem meggyűlt a bajom anno az iskolában a történelemmel, így kicsit félve vettem a kezembe ezt a könyvet. Ironikus módon, a történelmet és magukat az eseményeket, a hozzájuk kapcsolódó elbeszéléseket nagyon szeretem, és szomjazom a tudást, hogy még jobban megismerhessem a régi korokat, mégis az iskolából bennem maradt, száraz, évszám magolós történelem órák még a mai napig meg tudnak ijeszteni és zavarba tudnak hozni ha erről kell beszélnem. Ilyen kettősséggel, és azzal az érzéssel veszek a kezembe egy ilyen könyvet, hogy görcsösen indulok neki és meg akarok jegyezni minden mozzanatot, mert később biztosan fontos jelentősége lesz, és ha egy évszámot eltévesztek már borul az egész sztori a fejemben. Kezdetben ezzel a görccsel olvastam, bár az igaz hogy a nevekkel olykor meggyűlt a bajom, hiszen hasonló csengésű, és különböző titulusban megnevezett személyekkel van tele a kötet, mégis miután engedett ez a kezdeti feszültség bennem, olyannyira magába szippantott a történet, hogy még mindig a hatása alatt vagyok.

 Talán amiatt is izgultam nagyon, mert tudtam, hogy a szerző mennyi kutatómunkát és energiát fektetett bele. Olyannyira lenyűgözött az igyekezet, amit ennek a könyvnek a tökéletesítésére fordított, hogy nagyon szerettem volna szeretni. De feleslegesen aggódtam, nem hogy szerettem, imádtam minden sorát, minden mondatát. 

Az utóbbi időben, inkább könnyedebb olvasmányaim voltak, javarészt a szórakoztató kategóriából, melyen annyira nem kellett gondolkodni, inkább csak érezni, megélni a pillanatokat. Talán ezért is esett ennyire jól ez a történet most, mert amellett hogy szórakoztatott, rengeteget tanított. Nem is értem, miért nem ilyen könyveket választanak a középiskolában kötelező olvasmányoknak. Magamból kiindulva, ha egy ilyen kötet kerül a kezembe anno, biztosan állíthatom, hogy sokkal nagyobb érdeklődéssel vetem bele magam a tanulásba, és még az évszámok sem zavartak volna. 

Innen szeretném halkan üzenni a oktatásban részt vevőknek, hogy a diákokkal igenis meg lehet szerettetni a tananyagot, és nem feltétlenül csak beléjük verni erőszakkal (szerencsére vannak ezen a nézőponton még tanárok, hálás köszönet nekik). Náray Mia ezt most megtette velem. 

Minden szereplőt megkedveltem, mindenkiben volt valami igazán szerethető. 

Az igazán nagy kedvencem azonban Nara és Rufus lett. Ők ketten voltak azok a karakterek akiknek minden mozzanata bele ivódott az agyamba, és akár órákat is tudtam gondolkodni rajtuk. Érdekes volt olvasni az akkori szokásokról, meggyőződésekről és félelmetes mennyire természetes volt anno a rabszolgatartás és hogy az ember maga egy másik, egy feljebb valónak a tulajdona legyen. 

Minden benne van ebben a könyvben amit csak egy jó történettől elvárok. Szerelem, csalódás, keserűség, bánat, öröm, titkok és igazságok. Harc az igazságért, küzdelem a hazugságban, s végül egy olyan végkifejlett mely az után sem hagy nyugodni, hogy becsuktad a könyvet. 

Biztos vagyok benne, hogy számomra ez a könyv nem egyszer olvasós lesz. Elő fogom még venni, és újra átélni mindazt amit ad és amit elvesz. Tanulni belőle, megérteni és nem érteni. Mert tudom, hogy van ami felett átsiklottam, és tudom, hogy több olvasás után, többet fog adni. 

Köszönöm még egyszer a lehetőséget. És hogy kiknek ajánlom ezt a könyvet? Neked! Mindenkinek! 

A szerzőnek meg csak annyit üzenek, hogy haladjon tovább ezen az úton, mert én még nagyon sok ilyen remek történetet akarok olvasni tőle. 

Náray Mia szerzői oldal

Blog

Smaragd kiadó

Bauer Barbara - A fekete rózsa

FÜLSZÖVEG:

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

Bauer Barbara legújabb, személyes élmények és érzések ihlette, mélyen átélt regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

..............................

Körülöttünk háború dúl, a nevetést elnyomja a fegyverek hangja, a szeretetet a gyűlölet, a hitet az erőszak. Hát milyen világ ez?

RECENZIÓ:

A fekete rózsa nem egy könnyű olvasmány. Nem lehet, és nem is szabad gyorsan haladni vele, a sorait ízlelgetni kell, átgondolni, érezni. Annak ellenére, hogy egy átlagos hosszúságú könyvről van szó, én majdnem egy hétig olvastam, mert néha már sok volt, le kellett tennem egy kicsit, és hagyni ülepedni.

Tegnap még a pajta mögött játszottunk, futottunk, vödörrel locsoltuk egymást. Önfeledtek lehettünk, boldog gyerekek, ma pedig, egy hír hallatán, minden megváltozott.
Felnőttünk.

A fekete rózsát az élet írta. A könyv végén a köszönetnyilvánításban olvasható, hogy az írónő az etyekiek elbeszéléseiből és a saját tapasztalataiból, családi történeteiből ollózta össze, alkotta meg a regényt. Nagyon sok mindenről mesél nekünk: háborúról, gyűlöletkeltésről, elnyomásról, tehetetlenségről, szerelemről, életről és halálról, ígéretről, megannyi érzelemről. A könyvben bölcsesség követ bölcsességet, általuk generációk történeteit ismerhetjük meg a második világháború előtti, alatti és utáni időszakból, emellett magunkról és Az Emberről is tanulhatunk.

Mindig azt hisszük, hogy nem történhet meg, aztán végignézzük, ahogy mások ott állnak a halálsoron, vonulnak a halálmenetben, és még mindig nem hisszük el, hogy a következőben már mi is ott lehetünk. Más eszme mögött felsorakoztatva, más ideológia mentén.

A regény sablonkarakterekkel dolgozik, és pont ez benne a jó. Ezzel is univerzálissá teszi szereplőinek érzelmeit, gondolatait problémáit; ahogy az írónő írja az utószóban: „… hisz mindenhol van egy öreg templom, régi iskola, rétest sütő nagymama. Mindenhol jelen volt a történelem, pusztított vihar és szólt a harang”. Főszereplőnk, Annus, egyes szám első személyben meséli el életét kiskorától fiatal felnőtt koráig bezárólag, egy gyermeki szerelemtől kezdve egy örökké tartó ígéret beteljesüléséig.

Éppen újra fellendült a karja, amikor elkaptam a markában lévő vékony bőrdarabot, a kezemre tekertem, és odahúztam vele magamhoz. Nem állt ellen. A közénk szorult satu sem akadályozta meg, hogy a benne feszülő indulat és a bennem tomboló szenvedély egymásra találjon.

Annus kiskorában szerelmes lesz egy fiúba, és ez a szerelem az évekkel egyre erősebbé válik. Azonban Magyarország belép a második világháborúba, Annus szerelme, Andris megkapja a behívóját, és a két szerelmesnek el kell válnia egymástól. A gyermeki, majd az elsöprő szerelem néhány jelenetét követően elérkezik a búcsú ideje, majd a könyv középső és leghosszabb része a várakozásról, az ígéretről szól, illetve arról, hogy hogyan vészeli át Annus és családja a háborús időszakot. A legvégén pedig vagy megtörténik Andris visszatérése, vagy sem, ezt nem árulom el.

Tudod, ha belépünk a körülöttünk dúló háborúba, akkor nem én döntöm el, hogy megyek vagy sem. Ezt tudnod kell. Hidd el, a férfiak nem ostobák, nem akarnak fegyvert fogni. De ha meg kell védeni az országot, benne a családjainkat, akkor ott a helyünk, ez nem kérdés.

A regény egy olyan időutazás, aminek segítségével az 1930-as, de inkább 40-es évek emberének hétköznapjaiba nyerünk betekintést. Követjük őket a pincébe a bombázások alkalmával, a boltba fejadagért menet, de egészen a borsópucolásig vagy répahámozásig a leveshez. Különösen tetszett, hogy olyan praktikákról is olvashattam, amiket az asszonyok kénytelek voltak feltalálni annak érdekében, hogy az ínséges időkben is tudjanak ételt biztosítani a családjuknak. A kedvencem talán az újságpapírra kent rántás volt, amit csak fel kellett önteni forró vízzel, és használhatóvá vált. De az egész titkos láda a padláson, ami tele volt hasonlóan szemfülesen elrejtett étellel, lenyűgözött. Történelemből tanultam arról, hogy a földbe ástak el ételt a háború idején, hogy ne kelljen beszolgáltatni, de itt olyan dolgokról is olvashattam, amik nem lelhetőek fel a történelemkönyvekben, és ez tette számomra igazán különlegessé és élővé a történetet. Akik pedig megélték ezeket az időket, azoknak ez a könyv emlék, ami fölött lehet sírni vagy mosolyogni.

Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségességet szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot.

A Vénember, Andris nagypapája személyében, de leginkább az ő különleges borán keresztül egy misztikus szál is került a történetbe. A Vénember remeteként él a hegyen (dombon), és hatalmas szeretettel műveli a szőlőjét. Olyan bort tud készíteni, amihez hasonló nem létezik, szinte mágikus erővel bír. Miután Annus megkóstolja, homályos képeket lát a jövőből. A háború végeztével felköltözik a hegyre a Vénemberhez, hogy ott várja vissza Andrist, mert még akkor is várja, mikor megrendül a hite abban, hogy valaha hazatér. A természettel összhangban műveli a szőlőt, közben megfejti a fekete rózsa és a Vénember különleges borának rejtélyét is, és annak mintájára elkészíti a saját borát, amibe beleönti önmagát, a szeretetet és az ígéretet is.

Ha valamire szükséged van, azt megtalálod. Odavezet az utad […]

Azoknak ajánlom A fekete rózsát, akik szeretnének elmerülni egy korszakban, érzelmekben és leírásokban. Akiket érdekel, milyen nyomot hagy a háború az emberekben, akik inkább lélektani mint kalandregényre vágynak. Akciódús, fordulatos cselekményre ne számítson az olvasó, itt máson van a hangsúly: a gondolatokon és az érzelmeken.

Kopácsi Krisztina - Fagypont

Kicsit bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésénél, hiszen annyira vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nehéz azokat objektíven megfogalmazni, mégis megpróbálom a tőlem már megszokott módon elmondani, mit is gondolok róla. 

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.

Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.

Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.

Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

Kopácsi Krisztina korábbi könyvét, a Sötét múlt című kötetet is volt szerencsém olvasni, így amellett, hogy a szerző újabb történetét olvashattam, valamilyen szinten össze is tudtam hasonlítani őket. Korábban azt javasoltam az írónőnek, hogy talán kevesebb eseményt kellene sűríteni egy kötetbe, és több időt fordítani a leírásokra, hiszen a Sötét múlt, aki esetleg olvasta már, tudja, egy abszolút cselekményorientált könyv, ahol csak úgy kapkodja a fejét az ember a történések körül. Az már bizonyos számomra, hogy az írónő teljesen erre a cselekmény alapú írásmódra van beállítva, és bár érezhetően többet foglalkozott a leírásokkal, úgy éreztem sokszor, nem a megfelelő helyen fejtette ki azokat, illetve az érzelmek mélységétől mintha egy kicsit ódzkodna. Bizonyos érzelmi síkokon olyan gyorsan átpenderültünk, hogy nem is tudtam átérezni igazán, míg egy esetleges tájleírásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett, ami megjegyzem, nem probléma, hiszen valóban ez is szükséges az átéléshez, azonban hiányoltam kissé a mélyebb gondlatokat, érzelmi tölteteket. 

Mindezek ellenére azt gondolom, a szerzőnek megvan a megfelelő fantáziája ahhoz, hogy izgalmasan kialakított történeteket alkosson, s ha ezeken még dolgozik kicsit, akkor valóban körömrágósan izgalmas könyvek születhetnek. 

Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy a főhősök között volt némi bonyodalom az elején, és nem omlottak egyből egymás karjába. 

Voltak fordulatok, melyeket előre ki lehetett találni, és voltak olyanok is, amik abszolút megleptek. Azonban itt jegyezném meg azt, hogy néhol olyan töltelékszereplőket, illetve eseményeket is véltem felfedezni, melyeknek vártam a történet felé kifejtett hatását, de ezek elmaradtak. Gondolok itt például Liam családi hátterére, melybe aprócska bepillantást engedett az írónő, azonban értelmet nem nyert (meglehet, hogy eme szálat egy másik kötetben kívánja felgöngyölíteni) Illetve ha már Liamnél tartunk, akiben egyébként sokkal több potenciál is lett volna, szívesen olvastam volna még a kapcsolatáról, a bizonyos hölggyel, kinek nem spoilerezem el a nevét, viszont annyira foggal-körömmel lett védve, hogy kíváncsi lettem volna, hogyan is alakult ez a kapcsolat végül. 

Ridge az abszolút női ideálként van feltüntetve, gazdag, jóképű, udvarias és határozott. Olyan karakter akikért bomlanak a női olvasók. Őt talán sikerült jobban megkedvelnem, viszont Ashley, főleg az elején, nagyon nem volt szimpatikus számomra. Nem tehetek róla, de ez az ösztönből jövő cinizmus a semmiért, ahogy bánt Ridge-al, miközben még az ég világon nem történt köztük semmi, ő mégis vérig volt sértve, bevallom ez számomra eléggé ellenségessé tette. Nem mondom, hogy később szimpatizáltam vele, de ez a tendencia kicsit javult ahogy jobban belemélyedtünk a történetbe, illetve bizonyos helyzetekben tanusitott bátorsága is javított a megítélésén. 

Nem tudnék kedvenc szereplőt kiemelni, hiszen nem kifejezetten kaptunk bepillantást a gondolataikba, a lelkükbe, így inkább csak pörgettem a lapokat, jöttek-mentek az események, hol lassabban, hol gyorsabban. Gyorsan lehetett vele haladni, mint már említettem a cselekmény orientált írásmód az írónő saját stílusa, mellyel az olvasót bele tudja vezetni egy olyan világba, ahol érdekli mi fog kisülni bizonyos elejtett mondatokból, eseményekből.

Rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább amolyan könnyebben emésztgető, strandon olvasós, laza olvasmányként tudnám jellemezni. 

A vége cseppet összezavart, tetszett a csavar, viszont rengeteg logikai kérdést hagyott maga után. Maga a végjáték, vagyis a befejező jelenet úgy ahogy, de meg lett oldva, s nagyon tetszett, hogy ezt a végére hagyta a szerző, mert bár merült fel néhány kérdésem, de sok mindent meg is magyarázott, s visszagondolva a történet bizonyos jeleneteire, el is varrt bizonyos szálakat.  

A lovas szálnak örültem is meg nem is, bár ez csupán a saját hibámból adódik. Lovas családból származom, és nagyon sokáig űztem ezt a sportot. Talán ebből kifolyólag magukat a lovas filmeket sem szeretem, leginkább az abszurditásuk miatt, melybe kicsit az írónő is beleszaladt, de nagyon nehéz erről objektíven írni, főleg akkor, ha valaki kevésbé van benne. Ami kifejezetten tetszett, hogy a két testvér szöges ellentétével be is mutatta a tehetősebb családok gyermekeinek két típusát. Ez kifejezetten üdítő volt számomra, hogy volt a sikeres, a szülői ház adta lehetőségeket kihasználó, dolgozó egyén, és a másik, aki csupán a szülői segítségből él, s ezen nem is kíván változtatni. 

Összességében a kellemes szerelmi történetet kaptam, néhol krimi vonásokkal és izgalmakkal. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik, ha a cselekmény pörög, egymás után jönnek az események, némi érzelmi töltettel, de teljes mértékben a cselekményen van a hangsúly. 

Köszönöm a lehetőséget a szerzőnek, hogy olvashattam Ashley és Ridge történetét, és remélem, az elvarratlan szálakat, illetve a háttérbe szorított szereplők hátterét is megismerhetjük hamarosan, akár könyv, akár novellák formájában. 

A szerző következő regénye a Sötét múlt folytatása, Sötét gondolatok címmel november végén jelenik meg, melyet izgatottan várok. 

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

NewLine Kiadó

 

a hónap könyve - Fegyverem a farkasom

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A történet főszereplője Megaira Diamond, egy átlagos 17 éves lány, mindaddig, amíg életében feltűnik egy farkas, aki minden veszélytől óvja a lányt. Minekután szert tesz egy különleges tőrre, meghívást kap a Fegyverek házába, ahol a hozzá hasonló tanulókat képezik ki fegyvereik használatára és a velük történő kapcsolat elmélyítésére, ugyanis eme fegyverek képesek emberi alakot ölteni. Ezután nyomon követhetjük, ahogy Megaira mind lelkileg, mind testileg fejlődik és közben változatos bajokba keveri saját magát. A könyv a maga nevében páratlan. Zsófi egy olyan világot hoz létre, amellyel ezelőtt nem volt szerencsém találkozni sem a magyar, sem a világirodalom berkein belül. Részletesen és már-már filmszerűen tárja az olvasó elé a fegyverfogatók világát, melyben semmi sem az, aminek látszik. Ezzel feszült izgalommal teli légkört keltett az olvasó számára, váratlan fordulatokkal, titkokkal és humorral fűszerezve mindezt, létrehozva egy majdhogynem letehetetlen olvasmányt, amely napok múltán sem engedi olvasóját.

Megaira karaktere számomra példaértékű és motiváló volt, mert bármi történt is, ő sosem adta fel, még akkor sem, ha az élet padlóra küldte, hanem még erősebben küzdött és minden akadályon túllendült. A másik kapcsolódási pontom vele a korán túl - ami megegyezik az enyémmel -, a szarkasztikus humora és a végtelen jósága volt, nem utolsó sorban pedig az elköteleződése a barátaiért. Ezek olyan tulajdonság, amelyek az én életemben is jelen vannak és kissé eufórikus érzés volt olvasni róla és ezáltal valamilyen szinten kívülről látni magam.

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A regény másik pozitívuma a módozatban rejlett, ahogy Zsófi dolgozott a mellékszereplőivel. Sikerült úgy „operálni” velük, hogy sokszor azt hihette volna az ember hogy nem is „háttérfiguraként” szolgálnak, hanem igenis eszenciálisan. Ezen felül pedig hamar az olvasók szívébe lopták magukat és táptalajt adtak a különböző teóriáknak is.

A mű legnagyobb üzenete számomra talán az, hogy ne félj az újtól, a változástól. A másik fontos pedig: harcolj és küzdj alázattal, mert minden helyzetből van kiút, még akkor is ha nem érezzük ezt adott pillanatban. Én a könyvre végül öt csillagot adtam az ötből, részében azért mert nagy hatást gyakorolt rám, megragadott az egész világ, amit Zsófi alkotott, Megaira pedig az a főszereplő, akiben szinte teljes egészében magamra ismertem. A fordulatok, titkok és az akció nagyot ütötték nálam, az írónő pont eltalálta az arányokat, még akkor is, ha az eleje picit kapkodós volt számomra.

Ferenc K. Zoltán - Az ördög evangéliuma

Teljes hírzárlatot rendeltek el! Soha, sehol, senki sem fog írni erről, mert ez nem történik meg! Nem fér bele az állam rendjébe egy sorozatgyilkosság! 

Fülszöveg

1963 ​tavaszán Budapest lakossága nyugodtan készülhetett a felszabadulás ünnepére. Az utcákon rend volt és fegyelem, a gyárakban munka, otthon pedig család és étel várta az embereket. Senki sem hitte volna, hogy a városban szörnyű gyilkosság történhet. Egy megcsonkított nő holttestére bukkannak, körülötte pedig vérrel festett szimbólumokra. A párt azonnali hírzárlatot rendel el, az ügyet pedig két veterán nyomozóra Benkő Miklósra és Fehér Zoltánra bízzák. Eközben Fehér Zoltán felesége Zsuzsanna, a Magyar Nemzet újságírója titokban nyomozni kezd, hogy megtalálja az elkövetőt, ám hamar rá kell döbbennie, hogy ezúttal nem egy elszigetelt esetről van szó, hanem olyasmiről, ami a kommunista paradicsomban nem történhet meg: egy rituális gyilkosságsorozatról. Az események forgatagában mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel. Ki fog végezni velük előbb, az állam vagy a gyilkos?

Egy rituális gyilkosságsorozat története a kora Kádár-korszakból, ahol mindenkinek súlyos titkai vannak, ahol mindenki fél igazat mondani és ahol nem minden fohász az Úrhoz szól…

...

A történetben két családot ismerünk meg a Kádár-korszakban, a gyilkossági ügyben nyomozó Fehér Zoltán és Benkő Miklós családjait. Zoltánnak van egy kisfia és felesége, akit mind a ketten rajongásig szeretnek. Miklós két feleségét is elveszítette a háborús időkben, most idős édesanyjával él, és két gyermekével, a fiatal felnőtt Tímeával és a kis Gergővel. A két család közt szoros a kötelék, Tímea gyakran vigyáz az öccsére és Zoltán kisfiára, Tamásra. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor Gábor megjelenik a történetben. Tímeával két éve együtt vannak, és néhány más fiatallal együtt egy Horthy-kört alapítottak. Amikor a felszabadulás ünnepén a Horthy-kör egy látványos rendszerellenes eseményt produkál, a fiatalokra akasztás vár. Miklós rendőri befolyása révén kihúzza a lányát a bajból, Gábort pedig Zoltán veszi a szárnyai alá. Így hamarosan hárman (Zoltán, Miklós, Gábor) kapják meg a feladatot, hogy találják meg egy igen felkavaró rituális gyilkosság elkövetőjét, méghozzá egy héten belül, mert ebben az országban, ebben a rendszerben nem fordulhat elő gyilkosság, brutális kegyetlenséggel elvégzett rituális sorozatgyilkosság pedig abszolút lehetetlen.

Zoltán és Gábor között eleinte nagy a feszültség, a fiú előbb halna meg, mint hogy kiszolgálja a Kádár-rendszert, ahogy Zoltán teszi. Azonban Zoltán ráébreszti, hogy a halála teljesen értelmetlen lenne, semmin sem változtatna, és a történet során Gábor lassan azt is megérti, Zoltánnak fel kellett adnia az elveit, hogy mentse a saját és családja életét. Már így is túl sokat veszített. Gábor az a szereplő, aki a legnagyobb karakterfejlődésen megy keresztül, sok mindent megért nézetekről és elvekről, a rendszerek működéséről, és szépen lassan felnőtté érik a történet során.

Érdekes arról olvasni, hogy a fiatalok milyen határozottan, ugyanakkor meggondolatlanul ragaszkodnak a régi Horthy-rendszerhez, míg az idősebbek, akik megélték a háborút és a rendszerváltást, egyrészt mennyi mindent és mindenkit elveszítettek, másrészt hogy voltak kénytelenek feladni az elveiket az életükért cserébe. Most pedig mennyire haszontalannak, kiöregedettnek érzik magukat. Zoltán és felesége, Zsuzsa többször beszélgetnek arról, hogy egész addigi életükben mennyire aktívak voltak, és mennyire fontos volt, amit csináltak, most azonban csak látszatügyekkel, látszatproblémákkal foglalkoznak mind a rendőrségnél, mind az újságnál. Zsuzsannát ez is vezeti oda, hogy titokban nyomozni kezdjen a gyilkos után, előtör régi oknyomozó újságíró énje. A nő nagyon bátor, tettei figyelemreméltóak, de meggondolatlanok is, nyomozásával ugyanis életveszélybe kerül.

A könyv cselekménye aprólékosan kidolgozott, izgalmas, fordulatos. A nyomozás, a sorozatgyilkos felkutatása Zsuzsa és Zoltánék párhuzamos szálaival remekül felépített, az olvasóban egyre fokozódik az izgalom, ahogy a nyomozók közelebb kerülnek a gyilkoshoz. A döntő fordulat nekem teljes meglepődést okozott, nem tudtam magamtól rájönni, hogy ki a gyilkos, mert az író olyan ügyesen és olyan apró nyomokat hintett el a történetben. Ám utólag visszagondolva logikussá és érthetővé vált minden mozzanat, ami a gyilkosra utalt.

A regény közegét fantasztikusan festette meg a szerző. Közelről láthatjuk a Kádár-rendszerben élő emberek hétköznapjait, problémáit, kihívásait, mely utóbbiból nem volt kevés. Egy olyan korról beszélünk, ahol folyamatos az életveszély, és minden túlzás nélkül egy rossz szó vagy mozdulat börtönt, kínzást vagy kivégzést hoz magával. Ahol a rendszer nem ismer kegyelmet. Ahol mindenki arcok mögé rejtőzik, hogy védje önmagát, családját, és ahol pusztán ennyin múlik egy élet:

Azt mondtam, kivésés, maga ostoba, nem azt, hogy kivégzés! […] Nem érdekel, hogy maga nagyothall! Akkor ne a süket fülére rakja a kagylót, az isten verje meg!

A regény Márai egyik híres versére is rájátszik az alábbi sorral:

Ez a világ a tehetségtelenek aranykora volt, ahol a szorgalom, a tisztesség és a becsület üldözendővé vált.

Hogyan boldogul a tisztességes ember ebben a világban? Hogyan képes elfogadni, hogy életében több rendszert is ki kell szolgálnia, olyanokat, melyek ellen korábban a vérét adta egy szabad hazáért és a szerettei életéért?

– Szégyellem, hogy őket szolgálom – hajtotta le a fejét Zoltán.

– Nem őket szolgálod. Hanem a hazádat és a családodat.

Ilyen, és hasonló kérdésekkel is foglalkozik a könyv, olyan morális dilemmákkal, melyek szépen lassan felőrlik egy ember lelkét.

Az ördög evangéliumában az a leghátborzongatóbb, hogy az érzékletes leírásokkal bemutatott brutális rituális sorozatgyilkosság messze nem indokolatlan vérengzés, hanem a kifosztott, meggyalázott emberi elme és lélek olyan megnyilvánulása, amely képes igazolni önmagát. Azaz a történet antagonistája, a sorozatgyilkos, jogosnak érzi több tucat lány megkínzását és meggyilkolását, mert az ördöggel szövetségre lépve kíván visszatalálni belső békéjéhez.

Soha nem érdekelt mások fájdalma. Elég volt együtt élnem a sajátommal.

A karakterek egytől egyig szerethetőek, részletesen kidolgozottak, valóban izgul értük az olvasó, a korfestés hibátlan, humorból sincs hiány, és az emberi lélek olyan mélységeit tárja fel a regény, ami egészen hátborzongató.

Azoknak ajánlom az ördög evangéliumát,

- akik kedvelik a horrorisztikus 18+-os jelenetektől való borzongást;

- akik szeretnének egy izgalmas, fordulatos krimit olvasni;

- akik szeretik a lélektani regényeket;

- akik szívesen olvasnának a Kádár-korszak mindennapjairól;

- akiket érdekelnek a rituális gyilkosságot megjelenítő könyvek.

Farkas Bíborka - Az Istenek akarata I. : Druidaösvény

 

Fülszöveg:

Az ókori Britannia csaták zajától hangos, népeit belviszályok mérgezik. A druidák kora leáldozóban van, ősi Isteneik kultusza hanyatlásnak indult, a távolból pedig új hódító próbálja eltiporni az egymással acsarkodó kelta törzsek világát: Róma, a hatalmas császári birodalom.

A népek összefogásának szükségességét csak kevesen látják be, ám Kernow-i Connor, a vándor druida közéjük tartozik. Az Istenek parancsára ki kell mentenie ellenségei keze közül egy kilencéves, látomásoktól vezérelt kislányt, Gwyneth-t, akit később tanítványául fogad. A habókosnak tartott gyermeknek azonban rá kell ébrednie arra, hogy számára a legnehezebben leküzdhető akadályt nem a törzsi ellenségeskedés, a természetfeletti világ, vagy Róma hódítási kísérlete jelenti, hanem a saját irányíthatatlan képességeivel és félelmeivel való szembenézés.

Vajon képes lesz Gwyneth végigjárni a Druidaösvényt? Miféle küldetést tartogatnak számára az erejüket még egyszer megmutató, ősi Istenek? Mi vár rá és szülőföldjére a Római Birodalom fojtogató ölelésében?

A Druidaösvény egy lebilincselően részletgazdag utazás a felnőtté válás mélységein keresztül a kelta kultúra lenyűgöző világába. A bátorság, az önfeláldozás, az állhatatosság merész próbája, a kelta törzsek történetének szomorú, de felemelően hősi krónikája.

Személyes véleményem:

Végre nekem is sikerült a Hónap Könyvét befejeznem és kicsit csúszva, de megérkeztem az értékelésemmel. Ez volt az első könyvem az írónőtől és hiába kerestem nem találtam más könyvet tőle, így egy első könyves írónőt fogtam ki. Aki valljuk be kemény fába vágta a fejszéjét mikor egy könyvsorozattal rukkolt elsőre elő. De nagyon szépen megugrotta az akadályt. Voltak hibák, amik engem minimálisan zavartak, de ettől függetlenül egy nagyon érdekes történetet kaptam. Ebben a korban, amiben játszódik még nem olvastam könyvet, de mindent el kell kezdeni. Viszont egyáltalán nem csalódtam benne. Egy összeszedett, jól összerakott történet bontakozott ki szépen lassan és a főszereplő a szemünk előtt nőtt fel, amit én egyszerűen imádtam. Folyamatosan nyomon követtük Gwyneth-et és láthattuk, ahogy cseperedik és tanul a hibáiból.

Magáról a könyvről:

A történet Britanniában játszódik, ahol egyre több a törzsek közti belső viszály, ahol a druidák egyre kevésbé kapnak figyelmet és ezenkívül egy külső ellenség is fenyegeti őket, aki nem más, mint a hatalmas római birodalom. A történet pedig folyamatosan egyre izgalmasabbá vált, ahogy az Istenek próbáltak segíteni a népen, akik minden egyes nappal távolodtak el tőlük és mondtak nemet tanításaiknak és segítették a druidákat, akik mindenben követték a tanácsaikat és útmutatásaikat. A történet azzal kezdődött, hogy Gwyneth szokásához híven elkóborolt és fogságba esett. A Nagy Feketét szerették volna érte, de annyit viszont nem ért a leányzó, így a legidősebb nővére jött, hogy saját magát ajánlja fel kishúgáért, aki olyan volt neki, mintha a lánya lenne. Végül Kernow-i Connor volt az, aki megmentette a két lányt, vagyis csak egy

ideig, mert Gwyneth nővérét a hazafelé tartó utazás közben elrabolták a rómaiak. Eközben az is kiderül, hogy Gwyneth nem csupán csak egy lány, hanem az Isteneknek dolga van vele. A történet innentől vált egyre izgalmasabbá és egyre több minden történt. Itt már kellett figyelni, hogy pontosan tudd, hogy kivel mi történik és éppen mennyi idő telt el az első oldalaktól számítva. Gwyneth rátért egy olyan ösvényre mely tele volt kételyekkel és veszéllyel. Folyamatosan nehézségekkel küszködött és mégis csodálatos módon vette az akadályokat. Ez a lány soha nem adta fel és mikor hibázott akkor sem ült és nyalogatta a sebeit, hanem felállt és azt mondta akkor is végig viszem, akkor is megcsinálom. Nem azért csinálta, hogy büszkék legyenek rá, bár lehet kicsit örült volna, ha az édesapja az lett volna, de még ő sem hitt abban, hogy Gwyneth ilyen különleges lány. Ilyenkor pedig mindig könny szökött a szemembe.

Egyben az egész:

Első könyves írónőként nem gondoltam volna, hogy egy ennyire jól összerakott könyvet tarthatok majd a kezemben. Szóval tényleg le a kalappal az írónő előtt. Már nagyon várom, hogy a folytatást is a kezembe vehessem, hisz már megöl a kíváncsiság, hogy mennyire lehet még ezt fokozni és mit tartogat nekünk az írónő. Ritka mikor tényleg így ajánlok egy könyvet és bár az elején valamiért nekem nagyon nehezen indult a közepe és a vége annál jobb lett. Így bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a történelmi vagy épp a fantasy könyveket. Én nem úgy álltam neki, hogy lesz ami lesz, hanem elvárásaim voltak, hisz bár saját hibából, de nem néztem utána az írónő munkásságának és mégis az elvárások legtöbbjét ténylegesen megugrotta, emiatt is merem ténylegesen ajánlani a könyvet nektek.

 

Ha megszeretnétek vásárolni akkor a líránál most 15% kedvezménnyel megtehetitek :)

Köszönöm, hogy benéztetek,

Xoxo, Patti 😊