Ronnie W. A - A róka vére

" Azt mondják a jövendölések, hogy a vérző szemű istennő hozza el a halált a népünknek."

Ki gondolta volna hogy ez a történet ennyire fog tetszeni...? Mikor kinyitottam a könyvet és rögtön az első oldalon azt ecsetelték, hogy főhősünk éppen egy exkluzív szex klubba készül, már a szememet forgattam. 

"Amikor bejelentettem, hogy ma este ne várjanak haza, mert munka után szexklubba megyek, anyuból azonnal előtört az ő pici lányát féltő nőstény tigris."

(első mondat)

Ne már, annyira unom az erotikus jelenetekkel tűzdelt, semmit mondó könyveket, amikor csak azért lesz egy könyv a topplisták élén, mert a helyi kemény csávó lépten nyomon kéjes helyzetbe kerül egy csajszival. Komolyan néha azt érzem, az irodalom jó része olyan lett mint egy begerjedt kamasz. Félreértés ne essék, nincs bajom az erotikus jelenetekkel, elfogadtam azt is hogy az irodalomban jelentős szerepet játszik ez a zsáner, sőt nem hőkölök hátra az ilyen fajta sztoriktól. Nagyon jól meg lehet ezeket is írni, csak nekem az utóbbi időben sok volt az ilyen fajta történetből, és sajnos bele is futottam az igénytelenebbik fajtába többször. Na de, ne ítéljünk első oldalra, ugyebár. És milyen jól tettem...

"Rita Miller a fiatal FBI-ügynök lövöldözésbe keveredett és súlyosan megsebesült.

Miközben nyolchónapos lábadozása során az FBI-nál átmenetileg felfüggesztették, felépülését követően a New York-i Metropolitan rendőrkapitányságon segít be szakértőként a „Valentine”-nak nevezett, emberi szíveket kivágó sorozatgyilkos levadászásában.

Sikertelenül.

Eközben a felettese arra biztatja, hogy próbáljon beépülni a helyi maffiába, amelyre leginkább a Lázálom szexklubban lenne lehetősége. Csakhogy hiába ismerkedik össze a klub sármos vezetőjével, hű társa, a balszerencse nem hagyja el. Valentine újra gyilkol és az új kiszemeltjéről is csúnya dolgok kezdenek kiderülni… Ráadásul, Rita a legutóbbi gyilkosság helyszínén egy furcsa, vésett követ talál az áldozat közelében, és ez a korong teljesen megváltoztatja az életét. Valami nehéz és sötét kezd éledezni benne, és a suttogása őrült tettekre készteti…

…de vajon tud-e tenni ellene?"

 Amikor becsuktam a könyvet, az futott végig az agyamon...Végre! Na nem azért mert örültem, hogy vége lett, azt borzasztóan sajnáltam, bár már nagyon izgultam mi lesz a végkifejlett. Annak szólt inkább, hogy végre egy könyv, ahol a szex jelenetek nem csak az eladási számot növelő, töltelék oldalak, amik nem viszik előre a sztorit. Ebben a könyvbe igenis kellettek a szexjelenetek, meg volt mindennek az oka, a miértje, és nem volt túl sok, annak ellenére sem, hogy konkrétan egy azték szexistennő köré épül a történet. Szerettem a konfliktusokat, szerettem hogy nagyon sokáig nem tudtam igazán ki kicsoda is valójában. A titkok a bőröm alá férkőztek, és ott zakatoltak a fejemben folyamatosan. Tudni akartam mindent, mégis úgy érzetem helyes, hogy még nem értem. Mert pont emiatt lett izgalmas.

Rita karakterével abszolút tudtam azonosulni, imádtam a csípős megjegyzéseit amik még a legszorultabb helyzetekben is adtak egy olyan plusz humort és élvezetet ami meg tudott mosolyogtatni, és azt gondoltam végre nem egy hisztis nőszemély, hanem egy igazi vagány csaj, aki nem kap egyből rohamot minden egyes oldalon, és nem csap jelenetet minden apróság miatt.

Az abszolút kedvenc karakterem viszont Lee volt. Az első pillanattól kezdve teljesen oda voltam érte bármit is csinált. Éreztem benne valami különlegeset, nem tudott átverni, tudtam, hogy van benne valami plusz, ami miatt csak szeretni lehet. Mondjuk a személyisége miatt akkor is imádtam volna ha pusztán az, amit mutat magából, és Ritával egy olyan párost alkottak együtt minden harccal és nehézséggel ami miatt akartam olvasni minden nap, minden órában. Nem is csoda hogy ilyen gyorsan végeztem vele. Nem hagyott nyugodni az agyam, a szerző abszolút jól játszotta a kártyákat és nagyon szépen fent tudta tartani a kíváncsiságom. 

Nem sűrűn dobálózom a kedvenc kategóriával, de nekem ez a könyv most bekerült a topplistába, és nagyon várom, hogy végre olvashassam a folytatást. Mert természetesen a befejezés is olyan, hogy amikor megláttam az összes azték istent leszidtam az égről, hogy ennek így kell véget érnie. 

Borzasztó hálás vagyok, hogy lehetőségem adódott olvasni ezt a történetet. Nem fogok hazudni, ha a könyvesboltban látom meg, valószínűleg elmegyek mellette, minden zokszó nélkül, de ez egy hatalmas hiba lett volna. Szerencsémre a szerző megadta nekem a lehetőséget, hogy ezt a hibát ne kövessem el, és egy remek történettel lettem gazdagabb, egy újabb tehetséges hazai szerzőre figyelhettem fel. 

Ronnie W.A.

DeltaVision Kiadó

Szollár Bence - Frontláz

Amikor ma reggel belekezdtem ebbe a nem mindennapi kötetbe, fogalmam sem volt arról mire is számíthatok. Több szempontból is újdonság volt nekem. Egyrészt nem olvastam még forgatókönyv szerű kötetet, úgy gondoltam nem tudja nekem átadni azokat az érzéseket amire nekem szükségem van egy egy történet kapcsán. Tévedtem...

Ebben a kötetben forgatókönyveket találhatunk. Nem novellákat és kisregényeket, hanem irodalmi forgatókönyveket. Ha a szemünk hozzászokik a nem hétköznapi formához és képesek vagyunk megbarátkozni a filmírás kötött, merev szabályrendszerével, akkor olvashatunk háborúról, szenvedésről, halálról, múltbéli démonokról, gyerekkori traumákról. Más szóval: az élet sötét oldaláról.

Röpke tájékozódásom után, világossá vált számomra hogy nem csak abban lesz újdonság ez a kötet, amilyen formai világot mutat. Több értékelésben, megjegyzésben olvastam, hogy kissé horror beállítottságú témákat ölel fel, bár így olvasás után ezt kissé cáfolnám. Én inkább a pszicho irányba vinném el a bekategorizálását, mert az ember elméjében igencsak nagy zűrzavart tud okozni, pláne egy ilyen gazella lelkűében mint amilyen én is vagyok.

A legérdekesebb az volt számomra, hogy én aki aztán a barokk körmondatok alkotásáért majdhogynem már díjat érdemelnék, olyannyira élvezni tudtam egy egyszerű tőmondatokból és jelenetekből álló kötetet, hogy az teljesen befészkelt a bőröm alá. Mint azt korábban említettem, óckodtam a forgatókönyv jellegű kötetektől, de Bence az élő példa arra, hogy egy ilyen formájú könyv is jócskán bele lehet csempészni a drámát, az érzelmeket és egy olyan mentális világot ami után az olvasó leforrázva ül a kanapén, kötettel a kezében, és hirtelen nem tud megszólalni. Talán a valóság alapja a legsokkolóbb, mert ezek a bárhol, bármikor megtörténhetnek, semmi misztikum nincs bennük. Lehet az akár a szomszédod is, vagy lehet a legjobb barátod. Valaki akit teljesen félre ismersz.

Imádom a drámai, elgondolkodtató jeleneteket, hát itt megkaptam, egy cseppnyi mentális zavarral, háborúval, kannibalizmussal, tragédiával fűszerezve. Ezekből egy olyan egyveleget gyúrt össze a szerző ami után nehéz észhez térni. Mindenesetre, ha ezek a történetek megfilmesítésre kerülnek azt nem garantálom, hogy meg merem nézni, de a párom nagy horror rajongó, neki bátran merem majd ajánlani. Nekem bőven elég volt a sorok mögött megbúvó képzeletem alkotta kép.

Köszönöm szépen a szerzőnek a lehetőséget. Talán abszurd azt mondani egy ilyen kötetre, hogy élmény volt olvasni, mégis valami hasonlót tudnék megfogalmazni vele kapcsolatban. Vitt magával, tudni akartam mi lesz egy egy novella vége, és tudni akartam mi lesz a következőben. Ezt a tényt az is mutatja, hogy alig pár óra alatt kiolvastam az egészet. Gratulálok a szerzőnek az alkotásához. Egyedi és néhol felfoghatatlan.

Underground Kiadó

D.Somogyi Eszter - A kegyelem érintése

 

D.Somogyi Eszterrel a véletlen,  vagy ha a történetéhez akarok hű lenni, Isten akarata sodort össze. Nagyon örülök minden szerzői felkérésnek, akik arra kérnek olvassam el a munkájukat, így hát Eszter kérdésére is azonnal igent mondtam még mielőtt tudtam volna miről is szól valójában a történet. Erre csak akkor döbbentem rá mikor a postás a kezembe adta a csomagot, én pedig a külsejét feltépve, izgatottan olvastam a tartalmat. Már az egyből megfogott, és éreztem hogy itt egy különleges könyvet foghatok a kezemben, olyat melyet érdemes olvasni minden korosztálynak, de főleg a fiataloknak, akik a züllés és a kárhozat útjára próbálnak lépni, talán dacból, talán külső erőszak hatására vagy szimplán azért hogy valakinek imponáljanak ezzel. Aztán bele kerülnek egy olyan ördögi mókuskerékbe melyből már nem tudnak egyedül kimászni.

Tudjátok, ez a mániám, de én jobban bele mentem volna az érzelmi részekbe, a fájdalomba, a szenvedésbe, bár tisztában vagyok vele hogy a kórházi illetve a neurológiai folyamat nem egy szociális munkás hatásköre, mégis biztosan van rálátása erre, amivel még jobban fejbe lehetett volna kólintani virtuálisan a züllött kamasz társadalmat. Voltak benne ugyan jelenetek amikor kitértek a következményekre, hol finomabb hol erőszakosabb megfogalmazásban, de még így is kevésnek éreztem.

Mindezek ellenére egy nagyon tanulságos könyv alakult Eszter tolla által amelyet sajnos az élet írt, és minden tollvonása maga a valóság.

A kötet egyik erős alap pillére a hit és az Istennel való kapcsolat megtalálása amely egy teljesen új megvilágításban került a szemem elé. Mint azt már korábban is említettem nem vagyok kifejezetten hívő ember, amolyan hiszem is meg nem is hogy van egy felsőbb hatalom, mely terelgeti az utunkat. Néha úgy érzem csak a hit segít abban hogy átvészeljem a nehéz időket, vagy ha magát a világot nézem, akkor erre a hitre támaszkodva remélem, mindennek oka van és minden probléma megoldódik egyszer. Néha pedig azt érzem magunk vagyunk a saját pusztításunk poklában, egy olyan vég peremén melyen már ha  létezne a Mindenható akkor Ő sem tudna segíteni. Nem tudom mit higgyek, melyik a helyes válasz, azt szoktam mondani azt hiszem el amit látok, de még azt sem biztosan. Láttunk már isteni csodákat, talán nem vagyunk egyedül ebben a zord világban. Mindenesetre akárhogy is van, az ebben a könyvben megvilágított hitvilág és szemlélet abszolút szimpatikus volt számomra. Nem erőszakosan akart meggyőzni, nem töményen nyomta le a torkomon azt hogy nekem hinnem kell különben elkárhozok. Egy szelíd tanítás alapú szemlélet mutatkozik meg a történetben. Ráadásul azt hiszem a szociális munkásoknak, akik ilyen körülmények között és ilyen helyzetekben állják a sarat, ahogy Eszter is szemléltette, talán szükségük van egyfajta hitre, egy erőre mely vigyáz rájuk, a lelkükre és óvja a világot amennyire csak tudja. Bárhogy is van, minden tiszteletem az övék és a munkájuké.

Hatalmas élmény volt számomra a könyv, a maga tanításaival és történetével. Nagyon sok elgondolkodtató részt találtam benne, és mindenkinek bátran merem ajánlani. Egy olyan különleges kötetet formált Eszter és az élet amiről beszélni kell, ami felett nem szabad szemet hunyni, és ami a rideg valóságon túlmutató szeretetet, féltést és gondoskodást tárja a szemünk elé. Mert vannak még jó emberek, vannak még akik küzdenek egy nemes célért, egy jobb világért. Istennek hála értük, és rengeteg erőt és kitartást kívánok nekik. 

Köszönöm az élményt D.Somogyi Eszternek, és köszönöm a szociális munkások áldozatos munkáját. 

Eszti-téka

Blog

Varga Erzsébet - Kaméleon és Tulipán királylány

 Leírás:
A könyv izgalmas, olvasmányos urban fantasy stílusban írt krimi, mely két fő részre, a Kaméleonra és a Tulipán királylányra tagolódik. Főhősei, Vali, az alakváltó lány, és Áron, a bátor és nagyon emberi nyomozó válásuk után próbálnak új életet kezdeni, ám útjaik ismét keresztezik egymást. Szerencsére félelmetes ellenségeik legyőzésében nagyszerű barátaik is segítenek.
Vajon újra egymásra talál-e Vali és Áron? Leona, az igazságügyi miniszter asszony megússza-e az ellene szőtt ördögi tervet, vagy Demóna, a katatón állapotba került Tulipán királylány gyilkos vagy áldozat?

Varga Erzsébet regényét egyelőre csupán e-könyv formában szerezhetitek be a Holnap Magazin webáruházából.

Mi vár rád ebben a történetben? Nyomozók, rendőrök, egy különleges képességekkel rendelkező lány, egy sorozatgyilkos, egy pedofil, egy korrupt rendőr, fenyegetés, zsarolás, tettesek, áldozatok, és még sok más. A könyv két nagyobb részre tagolódik, ahol a konfliktus eltérő, de a szereplőgárda egy része megegyezik. Az első rész, a Kaméleon című, Valiról szól, arról a lányról, aki képes megváltoztatni a külsejét. A regény nagyon fontos kérdéseket feszeget: Érdemes-e megváltoznunk azért, hogy szeressenek? Ha éveken át mindenkinek azt az arcunkat mutatjuk, amelyiket a leginkább látni akarja, és elveszítjük önmagunkat, boldogok lehetünk? Ki vagyok én, ha bárki lehetek? Vali egyszerre mindenki és senki. Szomjazza a szeretetet, de sosem kaphatja meg, ha nem változik vissza önmagává. Hiszen akkor nem őt fogják szeretni, hanem csak egy arcot, amit visel.

Egy ilyen képesség önmagában véve is veszélyes a személyiségre nézve, azonban akár az életébe is kerülhet. Hiszen gonosz, önös célokra használva olyan eszköz, amivel szinte mindent megkaphat az, aki birtokolja. Valit pedig csapdába is ejti egy bűnöző, aki a lány képességét kiaknázva akar meggazdagodni.

A Tulipán királylány már összetettebb, és komolyabb témákat boncolgat. Itt több gyilkosság is történik, és szinte mindenkinek veszélyben forog az élete. Ebben a részben hőseinknek egy sorozatgyilkossal és egy pedofillal kell megküzdeniük.

Nehéz a könyvről spoilermentesen írni, egyrészt rövidsége miatt, másrészt azért, mert egymást érik az események, valóban egy pörgős, izgalmas krimiről beszélünk.

Úgy érzem, a könyv néha nincs tisztában a korcsoportjával és a zsánerével sem. Az egyik oldalon meseszerűen fogalmaz, tinilányok flörtölését utánozza, és cukormázas a romantikája, a másikon káromkodnak és véresen gyilkolásznak, a két stílust pedig meg sem próbálja összebékíteni. Emellett a nyelvezeten érződik, hogy a szerző még nem gyakorlott az írásban.

Varga Erzsébetnek azonban remek a fantáziája, a történetalkotása kellően kreatív, egy igen összetett történetet/történeteket kaphattunk tőle. Ezért úgy hiszem, hogy jobbnál jobb írásokat olvashatunk még a tollából.

Pál Babette - Szökés

Pál Babette első regényét, a Szökést recenziós példányként volt szerencsém megkaparintani és olvasni, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szerzőnek. Egy igazi, fordulatokkal teli, történetről van szó, amelynek minden egyes mondata titkokat, ármányt és fondorlatot rejt.

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Egy sötét diktatúra,

amelyben tilos ellenszegülni,

különben elenyészel.

Emily mégis megkísérli a lehetetlent,

hogy beteljesítse szerelme

hőn áhított álmát.

Megéri szembeszállni az országot védő

őrszemekkel egy olyan férfi kedvéért, akit az első perctől kezdve lefizettek?

Van rá esély, hogy a szeretetlensége újult

fordulatot vegyen?

Vajon kinek az illúziói teljesülnek?

Első olvasatra az egész regény hangulata az egyik kedvenc családregényemre emlékeztetett, amely Jeffrey Archer Clifton krónikái. Bár magában a történetben semmi hasonlóság nincs, hacsak nem az hogy minden sarkon rejtőzik egy családi titok amely felfedésre vár, mégis magának a regény hangulatának abszolút ezt a kötetet éreztem. Kissé talán túl sok is volt az esemény egy könyvben, néhol úgy éreztem sorra osztja a pofonokat, még nincs is időm felfogni már jön a másik, a szereplők pedig olyan könnyen siklanak el fontos események felett mintha az abszolút magától értetődő lenne. Nekem néhol, túl gyors volt. Azt gondolom ennek az eseménysorozatnak, legalább két kötetben kellett volna megíródnia, vagy legalábbis egy sokkal vaskosabb regényben. Túl sűrűn záporoztak az események, olykor pedig azt éreztem a szerző nem finoman húzza el a gyanakvás mézes madzagát előttem, hanem agresszívan arcon csapkod vele. Néhol már bosszantott, hogy minden mondat után a karakter elmondta hogy van egy két hatalmas titka de ezt nem fedheti fel előttem még. Ezt talán finomabban kellett volna hangolni, akkor sokkal élvezhetőbb lett volna. 

A rövid fejezetek, és a kellemes látvány kivitelezés nagyban elősegítette a könnyed olvasást, így nagyon gyorsan tudtam vele haladni. A szereplők sűrű váltakozása is igen furcsa volt, főleg hogy némelyik csak egy két mondat erejéig vett ki az előző karakter hangulatából és már ment is tovább. Ezt sokszor nehéz volt nyomon követni, és pont ezek miatt a kapkodó jelenetek miatt nem is tudtam egy karaktert sem igazán megkedvelni, mert nem is tudtam megismerni őket. 

Egy igazán izgalmas, fordulatokkal teli történetről van szó, ami ha valóban igaz történet akkor egyben megdöbbentő hogy ilyen létezik, azonban a kivitelezést szerintem még finomítani kellett volna. Amellett hogy azt is furcsálltam hogy nincs kifejezetten térben elhelyezve a történet. Beszélünk folyamatosan egy Diktátorról, egy mocskos világról, egy jobb élet reményéről, ami egy másik országban kecsegtet, de mind csak ilyen légbőlkapott helyszínek, így fogalmunk sincs hogy hol vagyunk igazán. Talán ennek megvolt az oka, nem tudom, az is igaz hogy mindenki tud saját helyszínt gyártani a történet köré, azonban ha valaki belevág egy sztoriba akkor azt véleményem szerint azért el kéne helyezni térben is időben, legalább egy nagyjábóli behatárolásban. 

A borító egyszerűen csodaszép, abszolút tükrözi a regény hangulatát, a reményt egy szebb élet vágyakozása iránt, egy olyan országból ahol a diktatúra felemészti a lelket.

Babette egy nagyon jó történetet kapott a kezébe, és igazán fondorlatosan igyekezett megírni, ami tulajdonképpen sikerült is, azonban szerintem egy kis körítés, egy kis átgondolás még szükséges lett volna, mert így egy nagyon erős vázlata a regény, egy igazán nagyszerű és kimagasló történetnek. 

Az igaz, hogy abszolút fent tudta tartani az érdeklődésem, vártam az események alakulását lapról lapra, és a legtöbb fordulat olyan hirtelen jött, olyan váratlanul hogy nem is számítottam rá. Az emberek kellőképpen kiszámíthatatlanok voltak, szinte senkiről nem tudtam biztosra "megbízhatok e benne" vagy sem. Ezt abszolút jól vezette fel a szerző.

Babette kezében szerintem megvan az alap arra hogy igazán kimagasló és olvasmányos családregényeket alkosson, csak még egy kis finomhangolás kell hozzá. Mindenképpen ajánlom számára a fent említett regényt, ha még nem olvasta, azt gondolom ilyen fantasztikus regények kerülhetnek ki a keze alól, ha kicsit jobban odafigyel és nagyobb türelemmel fordul a karakterei felé. Tudom, hogy az első regény megjelenését mindig sietteti az ember, de ezt tapasztalatból mondom én is, hogy nem szabad elkapkodni. 

Az élmény mindenesetre megvolt, szerettem ezt a történetet a buktatóival együtt, mert összességében nagyon tanulságos. A harcokról, az álmokról, egy szebb jövő reményéről szól, és hogy egy ember meddig képes elmenni az általa hőn áhított jövő felé. És hogy vajon ez a jövőkép megfelelő e, vagy az úton kisiklottunk egy rossz irány felé arra talán csak túl későn jövünk rá. De ha a célunk nemes, akkor az élet megadja nekünk azt amire mindig is vágytunk. Boldogságban és békességben eltöltött időt, olyanok társaságában akik igazán szeretnek és becsülnek. 

Pál Babette

Honlap

Buótyik Dorina - III. Amenemhat rejtélye

Buótyik Dorina története egy izgalmas és érdekes kalandregény. A könyv nem túl hosszú, és kevés szereplőt mozgat, ezáltal nagyszerűen lehet követni az eseményeket, pedig szinte minden oldalon felsejlik egy titok, egy kérdés, vagy egy újabb rejtély, ahogy kalandoraink egyre közelebb jutnak III. Amenemhat fáraó rejtélyének megfejtéséhez.

Adott Gracie, egy egyiptológus a British Múzeumból; az ő asszisztense, a kissé habókos Louis; titkokat hordozó nagybátyja, Adam; David, a nagymenő, "ami a szívén az a száján" srác, akit pont e tulajdonsága miatt nemrég kirúgtak riporteri posztjából; Ahmed, az Egyiptomi Nemzeti Múzeum alkalmazottja, egyben Gracie barátja, aki segíti a többiek nyomozását; Rania, az eltűnt egyiptológus illetve Lara Nazira, a titokzatos és gyanús archeológus.

Rania, aki összerakott és megszervezett egy nagyszerű tárlatot az Egyiptomi Nemzeti Múzeumban, érthetetlen módon a tárlatvezetés előtt pár nappal egy felmondólevelet hagy Ahmed asztalán, és később senki sem tudja elérni őt. Ahmed Gracie-t kéri fel, hogy tartsa meg a tárlatot, ezért a lány asszisztensével, Louisszal Egyiptomba utazik, véletlenül pont azzal a járattal, amivel David, az exriporter is, azzal az egyszerű céllal, hogy megnézze a piramisokat. Aztán az események bepörögnek. A tárlat után Gracie összefut a bazárban nagybátyjával, aki zaklatott lelkiállapotban átadja a lánynak rajzokkal és titkosírással teli naplóját, miközben homályos utasításokkal és figyelmeztetésekkel látja el őt. A csapat így belekeveredik III. Amenemhat rejtélyébe, a napló segítségével titkos alagutakra és rég elveszettnek hitt ékszerekre bukkannak, melyekről kiderül, hogy többek is, mint puszta ékszerek, valamint egyéb egészen elképesztő dolgokra lelnek a piramisok mélyén. Például egy másik világra. A kalandorok igyekeznek felgöngyölíteni a szálakat, de csak egyre több kérdőjelre és megmagyarázhatatlan dologra bukkannak. A végére azonban minden a helyére kerül, Gracie-ék megoldják a rejtélyt.

A III. Amenemhat rejtélye egy nagyszerűen megkomponált mű, az események logikusan követik egymást, de azzal, hogy az írónő több megoldási lehetőséget is felvet a történet folyamán, mégsem lehet kitalálni a könyv végét. Különösen tetszettek azok a nyomok, amiket Adam hagyott Gracie-nek a naplón kívül. Nagyon kreatívak.

Ajánlom azoknak, akik szeretik a rövidebb történeteket, a kalandregényeket, a krimit, a low-fantasyt/portál fantasyt, vagy akik szeretnének egy távoli, egzotikus országba utazni a könyvek lapjain.

Szép Zsolt - Sárkányhant (Kárpát Walzer 2.)

A természet és az ember párharcában lehet csatákat nyerni, de a háborút nem kétséges, hogy melyik fél nyeri majd.

 

Szép Zsolt újra tartalommal ruházza fel a klisét, hogy milyen szép a magyar nyelv; úgy ír, hogy feléleszti bennem a hálát, amiért magyarnak születtem és eredetiben olvashatom ezeket a művészi sorokat.

Mikor megláttam, hogy a Sárkányhant mennyivel rövidebb az első résznél, attól féltem, hogy esetleg össze lett csapva, vagy az író lassan kifogy az ötletekből. Nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A Sárkányhant bőven hozza azt a színvonalat, amit a Kárpát Walzerben megszokhattunk. Mind a csavaros történet, mind a fantasztikus szereplők, mind a gyönyörűen megkomponált sorok tekintetében, mely utóbbiak fölött rendre meg-megáll az olvasó, és újra meg újra elolvassa, ízlelgeti, csodálja őket.

Ebben a kötetben a Lúdvércnél is hatalmasabb és veszélyesebb szörnnyel kell szembenézniük a karaktereknek: a Kalamonával. A Kalamona az időjárást irányító, leginkább egy sárkánygyíkra hasonlító mágikus bestia. A Lúdvérc esetével ellentétben a Kalamonát már évekkel korábban foglyul ejtették a vigilisták, de a természet egyensúlya megbomlott, ezért kezdi visszanyerni az erejét. A Kalamona mozgolódik. Cservejtő, a falu, aminek határában eltemették a bestiát, átok alá esik: az emberek szenvednek a szárazságtól, vannak akik egy furcsa betegségben halnak meg, és vannak, akiket elrabol a Kalamona. Újabb mitikus lények is említésre vagy a színre kerülnek, például a Bákász.

A Föld kifordult a sarkából, és csak idő kérdése, hogy mikor mossa el az ember alkotta világot!

Nagyon érdekes, hogy Réd-Allmáry gróf – aki fontos szerepet tölt be mind a vigilisták között, mind a történet alakulásában – egy sakkjátszmához hasonlítja a jó és a rossz közt dúló jelenlegi harcot. Ez a gondolat már a Kárpát Walzerben is megjelent, ahol a szerző egészen különlegesen bontotta ki ezt a koncepciót. Itt pedig visszatér ez a motívum: a békéért és az egyensúlyért küzdő fehér bábuk játszanak a káoszt és sötétséget előidézni igyekvő fekete bábuk ellen. Mindkét oldalon vannak erősebb és gyengébb bábuk, és minden lépést alaposan át kell gondolni, különben katasztrofális következményekkel járhat.

Az egyik dolog, amit különösen kedvelek az író munkáiban, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel. Az őszintét elárulják, a tisztességeset megbecstelenítik, az erényesen erőszakot tesznek, a csupa szív embert pedig értelmetlenül, kegyetlenül meggyilkolják. Hihetetlenül erős jelenetek ezek, a szereplők újra és újra a tűréshatárukon túlra taszítódnak, miközben az olvasónak megszakad értük a szíve. Aztán miután leülepszik a könyves gyász okozta sokk és a fájdalom, rádöbbenünk, hogy talán azért nyújt maradandó élményt a történet, mert kiszakít és elrabol egy darabot a lelkünkből, amelyet magával visz, összekötve az olvasót a történettel az emlékezet örökében.

Delilovics úr megrökönyödve figyelte, hogy mi történik körülötte, mozdulni sem tudott.

Ezt a pillanatot használta ki Körmöczi kisasszony. Kiugrott a kocsiból, közben kisméretű táskájából pisztolyt rántott elő, és a harmadikként feltűnő férfi orra alá dugta. […]

– Ez nem az a nő, akit én ismerek! – bukott ki Delilovics úrból a félelemmel vegyes megállapítás.

– Ő már halott – válaszolta rezzenéstelen arccal a fegyvert markoló dáma. – Maguk ölték meg.

A viszontagságok és a próbatételek mindig megmutatják, hogy igazából mik vagyunk […]. Békében és jólétben könnyedén játszhatjuk a hőst, de a baj és a vész ideje az, ami megmutatja az igaz embert.

 

Mindemellett humorban sem szegény a Sárkányhant. A következő önjellemzés az egyik új szereplő, Tasziló szájából hangzik el, és találóbb nem is lehetne:

Tudok inni, nem ismerem a félelmet, emelkedett stílusban, választékosan szitkozódom, illetve a művészi balegyeneseim és jobbhorgaim is párjukat ritkítják. Hiába, erre a mesterségre teremtődik az ember, tanulni nem lehet.

A Sárkányhantban találtam egy olyan gondolatot, ami különösen megfogott, mert úgy gondolom, hogy sokkal több van a szavak mögött, mint ami első látásra tűnik. Ezzel zárom a recenzióm:

[...] tiszteljétek és szeressétek a világot és az életet. Adni, nem csak elvenni, mindössze ennyi teendőtök van!

C&H Projects - "Szerettünk volna egy olyan irodalmi kezdeményezést, aminek a neve biztos garanciát jelent a jövőben mind az íróknak, mind az olvasóknak arra, hogy egy színvonalas novelláskötetet tartanak a kezükben."

   

Mutatkozzatok be kérlek külön- külön, mint szerzők, mint alapítók. Kik is vagytok ti, akik megálmodták a C&H Projectet?

Miriam Z. Chapelle vagyok, a projekt nevéből a „C” betű. Realista, romantikus-erotikus, LMBTQ történeteket írok többnyire, de szeretem kipróbálni magam a különféle zsánerekben, a Bújj-Bújj című antológiában például egy horrornovellát olvashattok tőlem. Wattpadon is megtalálható néhány írásom, valamint The Untamed fanficet, amik közül az egyik húszezres megtekintettségnél jár. Imádom ezt a sorozatot.

Eredetileg egyébként szociális munkát végeztem, majd interkulturális pszichológiát&pedagógiát és van egy bölcsész diplomám is. Nagyon szeretek tanulni, az egyetemi évek alatt azonban az írás háttérbe került. Az utóbbi két évben kezdtem el tudatosan írástechnikai cikkeket, könyveket olvasni, a legkülönfélébb irodalmi pályázatokra jelentkeztem, éppen azért, hogy kimozdítsam magam a komfortzónámból. Azt hiszem, sikerült, ez alatt a rövid idő alatt sokkal többet fejlődtem, mint az azt megelőző évek alatt, amíg csak a fióknak írogattam.

Bekerültem a Stigma című antológia szervezésébe, amely után vegyes érzésekkel ugyan, de hasznos tapasztalatokkal felvértezve fogant meg bennem a gondolat, hogy szeretnék több antológiában is részt venni, nem csak íróként, hanem szervezőként is. Nos, ez lett a C&H.

Alex L. Hooper vagyok, a ,,H”. Főként fantasy zsánerben alkotok new adult történeteket, de közel áll hozzám a pszichothriller is. Szervezőként és íróként részt vettem a Stigma projektben, illetve a most júniusban megjelent Gyermektelenül című antológiában is szerepel az egyik novellám. Továbbá lehet tőlem olvasni Wattpaden és az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán is.

2018 óta foglalkozom komolyabban az írással, azóta folyamatosan tanulok, fejlődöm.

Bennem is a Stigma szervezése után ötlött fel a gondolat, hogy – a hibákból tanulva – szeretnék részt venni további antológiák létrejöttében.

 Mi az a C&H Projects?

Az írói neveink kezdőbetűjét használtuk fel: Chapelle&Hooper. Olyan projekteket, könyveket takar, amik kiadását mi szervezzük meg. Facebookon és Instán is megtalálhatóak vagyunk.


Miért hoztátok létre? 

Szerettünk volna egy olyan irodalmi kezdeményezést, aminek a neve biztos garanciát jelent a jövőben mind az íróknak, mind az olvasóknak arra, hogy egy színvonalas novelláskötetet tartanak a kezükben. Az a tapasztalatunk, hogy hiába a jó ötlet, hogy írjunk együtt, ha nincs mögötte egy precíz, minden munkafolyamatot szívügyeként kezelő csapat, akkor a végeredmény közel sem lesz olyan, mint amilyennek az elején képzelték a résztvevők. A szerzők meghívásától kezdve a novellák szerkesztésén, korrektúrázásán át a borító megtervezéséig minden lépésre hangsúlyt fektetünk, és vagy mi végezzük el vagy olyan személyt bízunk meg vele, akiről tudjuk, hogy minőségi munkát végez.

 Miért ezt a témát választottátok első kötetnek? Meséljetek kicsit róla.

Olyan zsánert kerestünk, ami sokakhoz közel áll, ami kicsit kiszakítja az embereket a nehézségekkel teli, fáradt hétköznapokból, és amiben sokféle történet megfér egymás mellett. A kötetben egyaránt szerepel realista, fantasy, misztikus-romantikus írás. Vannak köztük könnyed, szórakoztató olvasmányok és szívszorító, a lelkünket felforgató történetek is. Aki igényes, erotikus novellákat olvasna, szintén megtalálja a neki megfelelőt a könyvben.

Terveztek további antológiát?

Igen, több másik antológia is várható a C&H Projects szervezésében, valamint terveink közt szerepelnek még irodalmi pályázatok is, melyek ingyenes e-book formátumban lesznek olvashatók.

Hogyan lehet bekerülni hozzátok?

Szívesen vesszük a jelentkezőket, már most kaptunk megkereséseket olyanoktól, akik szeretnének benne lenni a következő antológiánkban.

Érdemes elmondani, hogy antológiánként válogatjuk be a szerzőket, hiszen nem mindenki tud és szeret különböző zsánerekben írni. A Sssh! kötet szerzői gárdájából sokan vannak, akikkel szívesen dolgoznánk együtt a jövőben, de természetesen új emberek is biztosan be fognak kerülni a következő kötetünk csapatába.

Mi a fontos számotokra egy történetben?

Legyen olyan erős hangulata, hogy azonnal behúzza az olvasót. A jó ötlet mellett fontos a megvalósítás, átgondoltság.
A téma mindegy is, bármiről lehet jó novellát írni, legyen atmoszférája, az egyedisége.

 
 Kikkel dolgoztok együtt?

Szerzőink közt szerepelnek már ismert, publikált szerzők is, mint a [bekezdés]-díjas Pataki ikrek, illetve olyan feltörekvő, roppant tehetséges alkotók, mint Szilágyi Heléna, Sárközi Nilla, Este llIvy… és még sokan mások. Nem spoilereznék többet, a C&H Projects oldalára úgyis felkerülnek a következő hetekben az írói bemutatkozások.

Nagy Renáta (Rainy Art) készítette el a csodálatosan szép borítónkat, amit már alig várunk, hogy felfedhessünk az olvasók előtt is, illetve Szilágyi Heléna rajzolt illusztrációkat az egyes novellákhoz. Mi vagyunk a kötet kiadói, a terjesztést pedig a Smaragd Kiadó intézi nekünk.

 Nagyon sokat segít az előkészületekben és a szövegek szerkesztésében, átnézésében Monos Anett.

 Mik a hosszútávú terveitek?

Írni, írni…megjelenni. Szeretnénk minél szélesebb körben ismertté tenni a C&H Projects nevét, és bízunk benne, hogy az első kötetünk után az olvasók bizalmat szavaznak nekünk ahhoz, hogy további projekteket hozhassunk tető alá.

Természetesen mi is és az íróink is folytatjuk emellett az önálló munkásságukat.

Miriam: Párizstól keletre című LMBTQ regényem kiadói gondozásba került, és várhatóan év végén fog megjelenni.

Alex: Én jelenleg egy NA fantasy történetem átírásán dolgozom, amit remélhetőleg a közeljövőben olvashattok. 

 Mit gondoltok a hazai irodalmi összefogásról? Hogyan látjátok? Tudnak a szerzők együtt dolgozni vagy még mindig inkább a farkas törvények uralkodnak?

Miriam: Személy szerint elég alkalmazkodó típus vagyok, így mondhatni bárkivel együtt tudok dolgozni, akinek azonosak a céljai és nem gáncsol el az út során. Szeretek kimaradni a belső harcokból, de tudom, hogy sajnos akadnak összezördülések, még egy olyan szűk közegben is, mint a magyar írók közössége. Azonban azt gondolom, a többség nyitott az összefogásra és félre tudja tenni az ellentéteket, ha arról van szó, hogy egy fontos ügyért együtt kell dolgozni. Ebben tagadhatatlan érdeme van a HazaÍrók csapatának is.

Alex L. Hooperrel egy írós csoportban ismerkedtünk meg, és elmondható, hogy egy borzasztó mérgező légkörű szervezés hálójából keveredtünk ki úgy, hogy nem csak jó munkakapcsolat, de barátság is kialakult közöttünk. Szerintem ha valahol, hát az irodalmon belül bármi lehetséges, csak néha az írók is elfelejtenek hinni a tündérmesékben.

Alex: Úgy gondolom, fontos az irodalmi összefogás, mert sokat tudunk tanulni egymástól. Sosem éreztem azt, hogy ha egy író sikereket ér el, az rám negatív befolyással lenne, de azt már tapasztaltam, milyen jó dolgok sülnek ki egy-egy összefogásból. Nagyon nehéz a megjelenés, a boldogulás, és sokat segít, ha valaki mögött egy támogató közösség áll.

C&H Projects

Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió, Simondán-Szabó Edit: Minden nap egy új kezdet/Sorsunk egybefonódik!

Sziasztok!

Ma Simondán-Szabó Edit romantikus történetének két kötetéről írok nektek.

1. kötet: Minden nap egy új kezdet

A sztorit a két főszereplő szemszögéből követhetjük:

- Debiéből, aki egy kisvárosi fiatal nő, írói és/vagy szerkesztői pályáról álmodozik, de mivel nem akarja szeretett és már idős nagyanyját magára hagyni, így csak nagyvártatva indul a nagyvárosba szerencsét próbálni

- és Danéből, aki egy jól menő kiadó egyik főnöke (az ikertestvére pedig a másik...)

Mindketten nagyon kedves és szimpatikus karakterek, és mindketten hatalmas szerelmi csalódáson vannak túl.

Végül is a sztori lényege, hogy mindamellett, hogy nagyszerűen helyt állnak a munkahelyükön, össze is boronálódnak – méghozzá elég hamar.

Ám de, természetesen nincs jó történet némi konfliktus és dráma nélkül.

A konfliktust Dan hibbant exe okozza...

A legszomorúbb helyzetet pedig a drága mama egyre romló, s már nem visszafordítható állapota.

A happy end viszont nem maradt el! Bár keserédes hangulatút kaptunk, kaptunk, és az a lényeg...

2. kötet: Sorsunk egybefonódik!

Az első kötet története a másodikban szinte minden átmenet nélkül folytatódik, úgyhogy ajánlott az elsőt nem kihagyni, mielőtt olvasná valaki!

Ebben a kötetben viszont már kismillió dolog történik:

- itt osztja meg velünk az írónő, hogy Debit miként viselte meg a nagyi halála, és miként élte meg mindemellett a várandósságot és a kislánya születését, na meg persze Dan is mesél, hogy ő miként látta/élte meg ezeket

- több karakterrel is megismerkedhetünk

- Dan exe „mellett” a képbe kerül Debi exe is

- több dolgot is ünnepeltek (ballagás, babaváró buli, eljegyzés, esküvő...)

- kiderül pár dolog Debi anyjáról, és a valódi apjáról

- de volt egy emberrablásos szitu is...

- és Edit, ha úgy vesszük, megosztja velünk pár novellaszerű írását is, méghozzá Debin keresztül, hiszen mindamellett, hogy megtalálja és olvassa az anyja naplóit, a szerkesztői munkája által az íróik írásaiba is belekóstolhatunk...

Hogy hogyan fér bele ennyi minden egy ilyen iciri-piciri (és óriási betűmérettel írt...) könyvbe?

Úgy, hogy az írónő egészen lényegretörően fogalmaz. Semmi sincs igazán részletezve, semmi sincs igazán kidolgozva. És... leginkább rövid tőmondatokban van az egész történet elmesélve. S bár én egyáltalán nem ehhez vagyok szokva, mégis tetszett! Voltak dolgok, amiket sajnálok, hogy nem voltak jobban „kibontva” (pl. a kutyák – Debinek és Dannek is volt kutyája – mindig épp csak említés szintjén voltak, Dan kutyájának pl. még a nevét sem tudom, mert talán még megírva sem volt, pedig egyszer-kétszer esett róla szó, mint pl. hogy dokihoz vitte, de pl. az sem derült ki, hogy pontosan miért + pl. azt sem tudhattuk meg, hogy Debi szülei miként is haltak meg...) DE ennek ellenére is, összességében mégiscsak egy egész jó, érdekes és élvezhető sztorit kaptam.

Edit tele van jó ötletekkel, viszont mint írót, ezen könyveinél még amolyan „csiszolatlan gyémánt”-nak éreztem. De nagyon örülök, hogy elindult az igazi gyémánttá válás útján!

Ehhez pedig gratulálok, plusz kitartást és sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Szeretettel:

E.Klaudia

fotós: Pásztor Digi Gábor

kutyus: Drágó

helyszín: Ausztria, Wagrain

Drágó kendőjét készítette: Sike Koczka Enikő

Gyermektelenül antológia

 A Gyermektelenül című antológia a Stílus és Technika által indított Érzékeny téma sorozat első kötete. A sorozat a társadalmat és az egyént érzékenyen érintő témákat dolgoz fel. 

Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a Gyermektelenül című antológia tiszteletpéldányainak egyik tulajdonosa lehettem, mely a Stílus és Technika Érzékeny téma sorozatának első kötete. Társadalmunk egyik fő vita témája a gyermektelenség, mint a tudatos, mint az egészségügyi problémákon alapuló okokat vesszük is számba. 

Be kell vallanom, egy idő után már nyomta a lelkemet a kötet, hiszen szülőként talán érzékenyebben érint a téma, mint másokat. Mindig is azt hangoztattam és a mai napig vallom is, hogy a tudatos gyermektelenségről mindenkinek joga van dönteni, és nincs értelme külső nyomást gyakorolni azokra, akik nem szeretnének a szülővé válás útjára lépni. Társadalmunk bevett szokása ez, hogy egy bizonyos kor után tudatosan vagy akár tudat alatt lelki terrorban tartják azokat, akik még nem váltak szülővé. Szándékosan használom folyton ezt a kifejezést, mert úgy vélem, a szülővé válás egy érzelmi síkon alapuló döntés, még a gyermek vállalása csupán tudatos, erkölcsi normáknak való megfelelési kényszer. Ezért is mondom azt, hogy egy gyermeket akarjunk, ne vállaljunk. Nagyon jól mutatta be a kötet azt, milyen is ez a nyomás, és milyen bosszantó tud lenni, mikor valaki minduntalan ezt hallgatja, figyelmen kívül hagyva az ő saját akaratát. 

Az egészségügyi problémákon alapuló gyermektelenség természetesen teljesen más kategóriába tartozik. Ez sokkal fájdalmasabb és érzékenyebb téma, míg a másik inkább bosszantó és idegőrlő. Több novella olvasása közben facsarodott össze a szívem, leginkább ott, ahol nem a tudatosságon alapult a probléma. El sem tudom képzelni azt a fájdalmat, amit ilyenkor érezhet egy nő, akinek minden vágya az, hogy anyává válhasson. 

A kötetben, az én meglátásaim szerint, voltak erősebb illetve gyengébbre sikerült novellák. Akadt, ami jobban kiemelkedett a többi közül és volt olyan is. ami felett csupán átsiklottam. Nem szeretném ezeket külön emlegetni, hiszen a kötet teljes egészében közvetít egy üzenetet. Én egy olvasatra pörgettem végig a lapokat, ami talán nem a megfelelő szisztéma a kötet olvasásakor. Itt is, mint alapjáraton az érzékeny témákkal foglalkozó antológiáknál, úgy gondolom, kellenek hatásszünetek, hogy az ember fel tudja dolgozni az ott látottakat, olvasottakat. 

A kötet megjelenése után talán mindkét tábor megnyugvásra talál egy kicsit, akár lelki támogatásról, akár meggyőződésről legyen szó. Remélem hogy eléri a célját, és méltán lesz a neve érzékenyítő antológia. 

A  kivitelezése nem tetszett kifejezetten, nem volt túl kényelmes a fogása olvasás közben. Egy kicsit kisebb forma sokkal komfortosabb tartást és olvasási élményt nyújtott volna. A borító sem ragadta meg a tekintetemet, ennél hatásosabbat is el tudtam volna képzelni hozzá. 

Kettő novellát mégis ki szeretnék emelni a többi közül, ez pedig a két utolsó írás lenne. Mind a kettőt egy olyan történetnek tartom, melyért azt mondom, hogy kár. Kár, hogy csupán novella formájában jelent meg, mert egy olyan világ felépítését tárják a szemünk elé amit érdemes lenne bővebben kifejteni. Ez a két történet, jócskán kitűnik a többi közül. 

Alex L Hooper - Egy végzet kezdete című novellája, kicsit számomra Margaret Atwoot - A szolgálólány meséje című kötetet idézte fel, egy kis Beavatott beütéssel. Éreztem a szerzőn egyfajta dacot, a végkifejlettnél a jelen helyzetre való tekintettel, de ez lehet csupán belemagyarázás, a mostani életünkbe is. Mindenesetre egy olyan világ rendszert épített ki ami szerintem nem ebbe a kötetbe lett volna való, sokkal inkább egy külön könyvet szentelni neki. Kicsit furcsállottam is, az előző novellák után egy ilyen történetet olvasni elég nagy döbbenet volt. Mindenesetre így is hatalmas élmény volt számomra, és szívből gratulálok a szerzőnek. 

Füzes V. Polda - Amerre nem szállnak gólyák című novellája pedig azt gondolom, a tökéletes végszava volt ennek a kötetnek. Nekem abszolút kedvenccé avanzsált, a maga sokat mondó, sorok között megbúvó történetével. Ezt a sztorit is, szívesen olvasnám, hosszabb, jobban kifejtett formában, mivel azt gondolom sok lehetőséget hagyott benne az író, amiből egy sokkal kerekebb történet is kialakulhat. 

Mindenesetre, örülök neki hogy olvashattam és köszönöm a bizalmat, és minden szerzőnek szívből gratulálok. 

Smaragd Kiadó