Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) · M. Z. Chapelle (szerk.) - Sssh!

 Mikor a hazai szerzők összefognak, mindig valami különleges és egyedi alakul. Ha pedig elfojtott titkokról van szó, akkor mindannyian tudunk azonosulni a leírtakkal. 



Mindenkinek van, mégsem beszélünk róla. Görcsösen kapaszkodunk belé, féltve őrizzük. Néha egészen apró, olykor viszont mázsás súlyként nehezedik a vállunkra.
A lapokon szárnyat bont a sokszínű szerelem. Tizenhárom novella kalauzol izgalmas világokba, különböző sorsokat, életutakat mutatva be.
Az ecset mérgező fullánkká változik a festő kezében, aki bánatát pasztellzöld életfestékbe mártja. Vibráló feszültség tölti meg a kocsit, de a vizsgájára siető lány a megfelelő autóba szállt be? Érzelmeik pokolian perzselik a harcost és királyát: vajon Lucifer meddig képes leplezni emésztő vágyát?
Szenvedély.
Elfojtott vágyak.
Elsuttogott ígéretek.
Mindenkinek van titka. Mi a tiéd?


A művek szerzői: 


Általában, ha egy antológia ötlete felröppen, akkor azt bekategorizálják mind a téma, mind pedig zsáner tekintetében. Itt azonban nem volt ilyen kritérium, ebben a kötetben megtalálhatóak a filozófiai hangvételű novelátol kezdve, a fantasyn át, az egyszerű szerelmes történetekig. Volt szó kétségbeesett szerelmekről, harcos úrnőkről, a pokol uráról, angyalokról, varázslatról. Egy valami volt csupán közös az összes történetben, a szerelem, a szenvedély, a vágyakozás és az el nem suttogott titkok. Kicsit féltem ettől a sokszínűségtől. Egymást érték a történetek, hol egy fantasy, hol pedig egy élettörténet, de be kellett látnom, hogy kifejezetten üdítően hatott ez a kötetre nézve. Hiszen nem volt sok egymás után egy bizonyos zsáner, ha több történetet olvastam egymás után, néhol olyan erős volt a kontraszt, hogy kellett egy kis idő, míg átáll az agyam egy másik zsánerre, de azt gondolom, ez cseppet sem vett el az élményből, és a szerzők tudták úgy vezetni a gondolataimat, hogy azonosultam a legtöbb élethelyzettel. Nyilván nekem is vannak jobban, illetve kevésbé tetsző novellák, ezeket pár szóban ki is fejteném. 

Hóvarázs 

Kedves kis kezdő történetként indult, amolyan bemelegítő sztori. Bár én kissé húztam a számat, mikor olvastam, hogy a mai világban csak úgy behuppanunk egy idegen autójába, kedvesen csacsogva. De nézzétek el nekem, lányos anyukaként, görcsben volt végig a gyomrom, ha erre gondoltam, pedig sejthettem, hogy ennek a sztorinak nem lesz olyan barbár végkimenetele. 

A Szakember
Lekli Medárdot már korábban is dicsértem. Engem teljesen megragad a mai, huszonegyedik századba illesztett filozofikus írásmódja. Szeretem az ilyen sejtelmes, figyelmet igénylő írásokat. Olyanok ezek, mint a horoszkóp. Az is a saját életébe tudja illeszteni, aki nem is akarja igazán. 

A Határvidék Úrnője

Na ez volt az első novella, ami hirtelen pofán csapott. A két életszagú történet után egy fantasy. Itt kellett kattannia egyet az agyamnak, hogy már nem iktathatom a valóságba a szereplőket, hanem magasabb, képzeletbeli vizekre kell eveznem. Miután átállt erre az elmém, egyre jobban kezdtem élvezni a dolgot. Bár a vége számomra kicsit furcsa volt, de mint megtudtam, ez nem is igazán vég, csak a kezdet. Ebben az esetben pedig izgatottan várom a folytatást, mert az én érdeklődésem nagyon felkeltette az a misztikum ami ebben a könyvben elkezdődött. És itt jegyezném meg, hogy végre egy női harcos. Na nem olyan lagymatag, aki játssza az eszét, aztán a végén mindig miatta halnak az emberek. Hanem egy igazi, vérbeli amazon, aki kivívta magának a tiszteletet. Imádtam a karaktert, és szívesen olvasnék még róla. 

Tükörlélek

Remekül felépített történet a másságról, arról mikor még mi magunk sem tudjuk kik is vagyunk igazán. Mikor a saját elménkben keressük a válaszokat, aztán egy csoda folytán bebizonyítja az élet, hogy pont azok vagyunk akinek kell, és pont ott vagyunk ahol lennünk kell. Szerettem az érzelmi hullámokat, ahogy felvezeti micsoda kételyek és szorongás lehet egy fiatalban, és szerettem a megnyugvást is amit adott végül. 

A béklyók mögött


Oké, Hölgyeim, tegye fel a kezét, aki nincs oda totálisan a sorozatbéli Luciferért... Sejtettem! Na hát ezzel én is így vagyok, és micsoda meglepő módon, kissé az ő karakterét képzeltem ide, habár nem egészen ugyan arról van szó. Mindenesetre a pokoli sztorik mindig is közelebb állnak valamiért a szívemhez, mint az angyalos történetek. Nagyon szépen feszítette a húrt az írónő, bár a végét egy kicsit kapkodósnak éreztem. Valamivel tovább írtam volna a sztorit, vagy más lezárást adtam volna neki, mert ez így nagyon hirtelen volt számomra, ahhoz képest, hogy végig feszítette az idegeimet, aztán egyszer csak bumm, vége. És csak zárójelben jegyzem meg, kedves szerzőtársaimnak, hogy annyira szeretnék már Lilithről bővebben olvasni. Miért pakoljátok őt mindig a háttérbe? Kérek szépen valakit, írjon róla egy jó kis sztorit. 

Fecske

Érdekes történet volt, bár némely részét kicsit kidolgozatlannak találtam. Elég hamar rájöttem a végkifejletre, ennek ellenére tudtam élvezni a sztorit. Sokat nem tudok mondani róla, hiszen nagyjából egy azon esemény köré épül az egész, majdhogynem egy helyszínen. Nem volt rossz, viszont szerintem lehetett volna ezt még feszíteni egy kicsit. 

A zenébe szikkadó, szétfolyt életfesték

Az egyik kedvencem lett, de talán ez nem meglepő, hiszen szeretem az ilyen jellegű történeteket. Ugyan itt is hamar rájöttem mire is megy ki a játék, azonban a szerző olyan gondolatokkal fűszerezte meg a sztorit, hogy sorról-sorra érdemes volt tovább olvasni. Remek feldolgozása ez az elengedésnek. Gratulálok. 

Mint tavaszi zápor fűszere a földnek


Ezzel a novellával kissé bajban voltam bevallom, mert nem igazán érintett meg. Úgy éreztem, ez egy hosszabb történet első pár oldala, mikor felvezetjük a történetet, bemutatjuk a szereplőket és később érkezik a dráma, az izgalom. Sajnos ezen a novellán gyorsan túl tudtam lépni, pedig maga a történet izgalmas lehetett volna, hiszen a családi dráma mindig jó alap. 

Szerelmünk örök lángja


Ezt is egy átlagos szerelmi sztorinak könyveltem el, cseppet klisés jelenetekkel. Tudtam végül mi lesz belőle, és azt is mi miért történik. Nem igazán lepett meg. 

Játsszuk el!

Szintúgy egy teljesen kiszámítható történet volt számomra, elég gyorsan fel lehetett figyelni azokra a jelekre amik bemutatták a teljes végkimenetelt. Néhol ezért elmosolyodtam az abszurd jeleneteken. Összességében azonban, a mondani valóját tekintve szépen értelmezhető történetnek gondolom. 


A két kehely próbája


Mint már korábban is említettem, a pokoli történetek jobban megragadnak, talán az izgalmak miatt, illetve ha angyalokról van szó, mindig félek, hogy átmegy túlzottan vallásos irányba a történet, és azt egy idő után, ha erőteljesen van hangsúlyozva, nehezen tudom megemészteni. Ebben a sztoriban azonban nem volt hiba egyik részről sem. Izgalmas, jól felépített történet, pont annyi vallással és hittel.amennyi kell bele. 

OdOn 

Érdekes történet volt, bár elég tipikus jelenetekkel. Viszont ez nem vett el az élvezhetőségéből. Viszont a szerző korábbi írásait olvasva ez kicsit furcsán hatott nekem. Az előző világ jobban tatszett amit alkotott a könyvben. 


A lány aki kívánni sem mert

És a végére azért kapunk egy jókora gyomrost, csak hogy legyen min rágódni, miután letettük a könyvet. Az LMBTQ világa meglehetősen ismeretlen számomra, azonban azt már felfedeztem, hogy a férfi párokról szóló történetekhez valamiért sokkal bátrabban nyúlnak a szerzők, mint a női párosokhoz. Ezért is tartom kifejezetten különlegesnek a sztorit, arról nem is beszélve, hogy végig körbeöleli valami olyan sejtelmesség amit nem lehet megmagyarázni. Bevallom én féltem is egy kicsit. Vártam, hogy hol zúdít a nyakamba valami olyat amit nem biztos, hogy fel tudok dolgozni olyan könnyen. Hát, nem tudom ez bekövetkezett e vagy sem, még mindig kattog az agyam ezen a sztorin. De hát ilyennek kell lennie egy jó történetnek, nem?