A mesékről, azok alkotásáról és fejlesztő hatásairól kérdeztem Bombicz Juditot, a NewLine Kiadó szerzőjét, aki azt is elárulta nekem hogy a meséken túl, más tervei is vannak a hazai irodalomban.
Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésünket.
Az Íróbörzében olvashatjuk, hogy kezdetben a kislányodnak mondtál, saját, kitalált meséket. Honnan jött ez az ötlet? Miért így alakult, hogy te találod ki a meséket?
Először is köszönöm a lehetőséget az interjúra. Igyekszem teljeskörűen megválaszolni a kérdéseidet. Igazság szerint gyermekkorom óta szerettem történeteket kitalálni. Unokanővérem, amikor együtt nyaraltunk nagyszüleinknél, minden este saját mesét talált ki elalvás előtt. Hozzáteszem, összesen két héttel idősebb csak nálam, így nem a nagy altatta a kicsit. Úgyhogy a történetek kitalálása családi vonás. Lányomnak sokat meséltem mesekönyvekből is, folyamatosan vásároltam neki, sőt, az én gyermekkori mesekönyveimet is őrzöm. Úgyhogy nem csak saját mesét kapott. Viszont nagyon élvezte, amikor ő lehetett egy történet főszereplője, és köré találtam ki egy történetet. Aztán amikor már nagyobb lett, nem igényelte a mesélést, a kitalálásuk is elmaradt. Juditom már majdnem felnőtt korba lépett, amikor újra elkezdtek zümmögni a fejemben a mesék, de ezeket már muszáj volt leírnom, mert addig nem nyugodtak.
Mit gondolsz a mai, s főleg a hazai mesekönyv piacról? Mennyire készülnek igényes mesék?
A piac nagyon változó. Igazság szerint nagyon vegyes a felhozatal, mert léteznek nagyon igényes, értelmes mesekönyvek, de sajnos az ellenkezője is igaz. Számomra a mese varázslat. Megtörténnek benne olyan dolgok, amik csak a képzeletünkben történhetnek. Elvisznek egy olyan világba, ahová másképp nem léphetünk be. Biztos vagyok benne, hogy sokkal több jó mesekönyv születhetne meg, ha az írójuknak meglennének hozzá a feltételek. Akár lelki, akár anyagi. Ha ezek nincsenek meg, ha ő nem tudja megteremteni, akkor egyszerűen a feledés homályába vész, és a gyerekek elesnek olyan történetektől, amikből tanulhatnak, amiket magukévá tehetnek. Biztos vagyok benne, nagyon sok igényes mese készül ebben a percben is az országban, amiről nem tudunk még, vagy talán soha nem is fogunk.
Hogyan készülnek az illusztrációid a történeteidhez? Kérlek mesélj nekem kicsit a folyamatról? Hogyan születik nálad egy mese?
Nagyon szerencsés vagyok, mivel úgymond saját illusztrátorom van. A neve Hiczkó Zsuzsanna, és lányommal nagyon jó barátnők az óvoda óta. Furcsa, hogy amíg nem kerestem illusztrátort, nem is tudtam, hogy mennyire jól tud rajzolni, mivel nem ez a szakmája. Kedvtelésből rajzol a meséimhez, amiket elmondása szerint nagyon szeret. Amikor elkészül az illusztrációkkal, megkapom tőle a kész rajzokat, amiket szkennelnem kell. Amint ezzel készen vagyok, jöhet a grafikus szerkesztés, vagy mondhatjuk digitális szerkesztésnek is. Mivel kezdettől fogva olyan mesekönyvet szerettem volna, amiben nincsenek fehér, csakis színes hátterű oldalak, a beszkennelt illusztrációk hátterét először ki kell vetítenem a teljes oldalra, s ezekkel a színes hátterekkel rögtön üres, képmentes oldalakat is létre kell hoznom, hogy legyen mire írni majd a kész szöveget. Lényegében egy-egy színes hátterű oldal kb. öt lépésből készül el. Rajzolás, szkennelés, a kép hátterének kiegészítése, beillesztés egy teljes oldalra, majd a háttér kivetítése az egész lapra.
A mese szinte magától születik. Bármiből lehet mese. Látok valamit az utcán, megfog egy kép, álmodok valamit, hallok valamit, esetleg a tévében látok, vagy bármilyen filmben. Erre nincsen szabály. A lényeg, hogy kell egy pici dolog, ami elindít bennem valamit, ami aztán addig cikázik az agyamban, amíg nem engedem, hogy megszülessen. Igazság szerint, ha valaki megmondja, mit szeretne egy mesében viszont látni, akár szereplőt, akár cselekményt, én bármikor köré kanyarítom a történetet. Lényegében így történik a havi nyereményjátékaimban is a nyertesnek történő meseírás.
Már korábban is említetted, és én is észrevettem, hogy visszatérő motívuma a meséidnek a kisegér. Miért van ez? Tudatos vagy puszta véletlen?
Igazából soha nem volt tudatos, azt hiszem. Egyszerűen a kisegereket nagyon kis cukinak lehet ábrázolni a mesékben, annak ellenére, hogy az életben nem nagyon szeretnek vele találkozni az emberek. Kicsi, fürge, és az illusztrációkon is nagyon aranyosan mutatnak. Ennek ellenére biztos, hogy nem véletlen, mert azokban nem hiszek. Véleményem szerint az életben minden okkal történik, még ez is. Csak nem mindig tudom az okokat beazonosítani.
Mit gondolsz a mesék fejlesztő hatásairól? Azt mind tudjuk, hiszen rengeteg platformon jelen van a tény, hogy a mese jótékony hatással van a fejlődésre. Viszont én vallom azt is, hogy nem mindegy milyen mese, hiszen ahhoz, hogy megfelelő mesét írjunk a fiatal generációnak, olyat, ami hozzá ad a jellemükhöz, ahhoz kell egyfajta paradoxon, érettség és gyermeteg lélek egyben. Mit gondolsz erről?
Teljesen egyetértek veled. Egy mese írásához összetett személyiség kell. Kell, hogy elő tudjam hívni magamból azt a kislányt, aki valaha voltam. Szerencsére ez nem nehéz, mert nagyon sok dolgot megőriztem a személyiségemben, gyermekkoromból. Ezek nélkül talán nem is tudnék mesét írni. A másik, hogy nagyon kell hozzá érettség, talán egy kis bölcsesség is, hogy az ember tudja, nem adhat ki a kezéből bármit meseként, ami gyermekekhez kerül. Hiszen az ő fejlődésüket segíteni kell, nem pedig hátráltatni, vagy éppen rossz irányba vinni. Szerintem egy mesének mentesnek kell lennie az agressziótól, a szitokszavaktól, káromkodástól. A meséknek nevelniük kell, méghozzá a jóra, a jó irányba. Úgy kell elültetni a fontos dolgok magvait a gyermekek agyában, hogy azt ők észre sem veszik, hiszen szórakozva szívják magukba a pozitív és fontos dolgokat. Gondolok itt a szeretetre a másik iránt, az őszinteségre, mások iránti tiszteletre stb.
Ha egyetlen egy mesédet kéne kiválasztani, amire azt mondod mindenkinek olvasnia kellene, melyik lenne az?
Számomra ez mindig a legnehezebb kérdés. Néhányszor már megkaptam, és igazából soha nem tudtam választani csak egyet. Pontosan azért, mert minden mesémben létezik tanulság, minden mesémben feltűnnek azok a fontos értékek, amikről az előzőekben írtam. Azonban van egy mesém, amivel legelőször kerültem be egy antológiába, a Havakba égetett szavakba. A mese címe Télapó ajándéka. Ebben nem az állatok a főszereplők, hanem két kislány, a Mikulás, Mikulásné, a manók. Ezt a mesét az amerikai karácsonyi családi filmek inspirálták, de nagyon szerettem akkor is, ma is. Ettől függetlenül mindegyik mesém a kedvencem, hiszen belőlem születtek.
Említetted, hogy a regényírásba is bele kóstoltál már. Mesélj nekem erről. Mik a terveid vele?
Igen, van egy kész kéziratom. Igazság szerint függővéggel rendelkezik, így nem ártana, ha végre neki tudnék állni a második kötetének is. Eredetileg egy kötetnek készült, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy két kötet lett a végleges terv. Romantikus fantasy zsánerben íródott. Jelenleg a NewLine Kiadónál van a kézirat, meglátjuk, érdemesnek tartják-e majd a kiadásra. Úgy tervezem, első körben e-könyv formájában szeretném kiadni, a többit majd menet közben meglátjuk. Hogy mikor lesz belőle valami, vagy egyáltalán lesz-e, az majd a későbbiekben kiderül.
Mire számíthatunk tőled a jövőben? Min dolgozol éppen?
Jelenleg a harmadik mesekönyvemen dolgozom, pontosabban az illusztrációk digitális szerkesztésén. Még két meséhez várom a rajzokat. Ebben a könyvben nyolc mese lesz, mindegyikhez több illusztráció, plusz mindegyikbe írtam egy-egy gyermekverset is. Terveim szerint év vége felé jelenne meg, így a szülők már a karácsonyfa alá tudnák tenni a kicsiknek.
Idén ez a legfontosabb projekt, amin dolgozom. Mellette van egy négy, téli meséből álló kéziratom, amit e-könyv formájában, vagy csak pdf formában gondoltam elkészíteni. Meglátjuk, mi lesz vele. Arra is gondoltam már, hogy a könyvem vásárlói számára egy plusz ajándék lenne. Idén talán kiderül, hogy ezzel mi fog történni.
Mit üzennél a mai gyerekeknek, s szüleiknek?
Ez fogós kérdés. Minden felnőttnek üzenem, hogy soha ne felejtsék el, hogy minden irodalmi mű alapja a mese. Ha nem hallgatunk, olvasunk gyerekkorunkban meséket, nem lépünk be az irodalom varázslatos világába. Ha nem lépünk be, akkor nem szeretjük meg az olvasást. Soha ne becsüljék le a mesék hatalmát, mert a megfelelő mesékkel jó irányba tudják terelni csemetéiket, akikből felnőttként hasznos tagja lehet az emberi társadalomnak. Ráadásul ne higgye azt senki, hogy a mesékből ki lehet nőni. Néha, szabad perceiben fogjon egy mesekönyvet egy-egy felnőtt és csak saját magának olvassa el. Merüljön el abban a világban, ahol a gyerekek annyira jól érzik magukat, s meglátja, hogy jól fogja érezni magát. Felnőttként sem szégyen mesekönyvet olvasni és visszarepülni a boldog gyermekkorba, sőt.
A gyerekeknek pedig azt kívánom, minél több jó mesét halljanak szüleiktől, minél több jó mesekönyv kerüljön a kezükbe, s hogy ezek a mesék arra tanítsák őket, hogy mindig higgyenek magukban, ne tántorítsák el őket az útjukba kerülő akadályok, viszont mindig tegyenek meg minden tőlük telhetőt a céljaik eléréséhez, de úgy, hogy másoknak ezzel soha ne okozzanak kárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése