Műhelytitkok című rovatunk következő beszélgető partnere Szabó Borka, kinek nevét valószínűleg már mindannyian ismeritek, s ha még nem, az bizony nagy hiba, itt az ideje megismernetek. :)
Borkának széleskörű rálátása van a hazai irodalomra, s azon belül a könyv kiadás misztikus világára.
Köszönöm szépen hogy elfogadtad az interjú felkérésünket.
Mindig is tudtam, hogy összetett tudással rendelkezel, ami a könyvkiadást illeti. Szöveggondozó, grafikus-, kiadványszerkesztő, nyomdai előkészítő és természetesen, nem utolsó sorban író. Mesélj nekem, kérlek, kicsit erről? ! Hogyan is szerezted meg ezt a tudást és tapasztalatot?
Igazából a családi hátterem mixtúrája vagyok – apukám grafikus- és iparművész, illetve író volt, anyukám pedig szöveggondozással és -szerkesztéssel foglalkozik. Egész életemben elkísért az írás és a vizuális alkotás világa, de az írásra inkább szórakoztató hobbiként gondoltam, mintsem szakmaként. Így nem volt kérdés, hogy 23 évvel ezelőtt, végül a grafikusi pályára lépjek. Laptördelő és képszerkesztő képesítést kaptam, de tervben volt, hogy ennél azért továbbmegyek majd. Újságnál és nyomdánál kezdtem, aztán a reklámszféra felé haladtam tovább. Minden egyes munkahelyen eggyel több munkakört töltöttem be – tördeltem, terveztem, illusztráltam, cikket írtam, korrektúráztam stb. A könyvkiadás 12 éve az életem része, az Ad Librum kiadónál kezdtem. Édesapám sajnálatos halála és életrajzi könyvének posztumusz kiadása indította el, hogy aztán regényíró is legyek. 2015-ben adtam ki az első könyvemet, és idén már a 14. kerül az olvasóközönség elé pár nap múlva. Tavaly óta egyszemélyes szerkesztőségként funkcionálok, ami azt jelenti, hogy a nyers kézirattól a nyomdai és/vagy elektronikus publikációig akár egymagam is el tudok kísérni egy könyvet. Természetesen ezt nem pártolom annyira, mert a könyvkiadás okkal csapatmunka. De minden szegmensbe bele tudok nyúlni, ha arról van szó.
Szabadúszóként dolgozol vagy esetleg egy adott kiadónakkiadónál?
Vannak kiadók – például a könyveimet kiadó Mogul vagy a NewLine – és saját kiadásos szerzők is az ügyfeleim között, és igen „szabadúszom”, azaz vállalkozóként dolgozom.
Mit gondolsz, mire kellene az íróknak jobban odafigyelniük egy egy-egy kézirat megírása, illetve kiadóhoz való beadása során? Mik a tapasztalataid ezzel kapcsolatban? Van olyan, amit általánosságban elhanyagolnak a szerzők, vagy ez mindenkinél egyedi?
Ez nagyon változó. Általában a legtöbb gondot az jelenti, hogy sokan az alapfogalmakkal nincsenek tisztában. Nem tudják, miből áll egy szerkesztőség, hogyan épül fel a könyvkiadási folyamat, mire van éppen szükségük – melyik szerkesztő is kell, mit csinál a korrektor, a lektor stb. –, csak már én szembesülök a kapott eredménnyel, és mondom el nekik, hogy ezzel még ezt és azt kéne csinálni, hogy dolgozni tudjak vele. Alapszinten rendezett kéziratot kellene leadni – ezzel is foglalkozom, illetve a vállalkozásunkban van olyan, aki kifejezetten szövegbevitelre és -feldolgozásra rendezkedett be –, aminek vannak szabályai. Volt már olyan, hogy teljesen rendezetlen kéziratot kaptam, és a rendbe tétele elvette a teljes szerkesztési munkára szánt idő harmadát. Ezzel nincs gond, ha sok ideje van az írónak. :) De általában a határidők szűkösek szoktak lenni, ezért érdemes lenne mindenkinek megkönnyíteni a feladatát. Ehhez azonban tisztázni kell a szakmai kifejezéseket és munkaköröket. Indítottam egy sorozatot a blogomon ezzel kapcsolatban, hogy „mit csinál a hogy is hívják” a szerkesztőségen belül.
 |
| szerkesztői kép Borkától |
Mindegyik téma, mellyel foglalkozol, nélkülözhetetlen egy könyv megszületéséhez, és nyilván nehéz őket külön választani. De ha csak egyet választhatnál, mellyel tovább foglalkozol, persze az íráson kívül, melyikre esne a választásod és miért?
A grafika lenne, mert ez örök szerelem. Sajnos egészségügyi problémák – egy hosszan elhúzódó, a teljes jobb karomat érintő ínhüvelygyulladás – miatt ez most egyelőre „jegelt állapotban” van. A szöveggondozás marad a választásom, és azért nem is bánom, mert így az a munkám, hogy olvasok. Tökéletes foglalkozás egy nyelvtanbolond könyvmolynak! :)
Mit gondolsz egy könyv gondozásánál mi a legfontosabb alappillér? Mi az, amin egy akár jól megírt sztori is hatalmasat bukhat?
A csapatmunka. Minél több kör a nyers változat és a késztermék között, ami az ellenőrzést illeti. Továbbá iszonyatosan fontos, hogy az író és a szerkesztői munkatársak hihetetlen egységben dolgozzanak. Azt szoktam mondani, hogy a tartalmi vagy irodalmi szerkesztőnek ugyanúgy kell szeretnie a könyvet, mint az írónak, vagy legalábbis majdnem, de a szívügye kell, hogy legyen. Ha a szerző és a szerkesztő nincsenek egy hullámhosszon, vagy nem szereti a könyvet a kolléga, akkor az beláthatatlanul rossz következményekkel járhat. Emellett az idő is komoly tényező. Rendesen rá kell szánni a kivitelezésre az időt. Átlagosan egy könyv elkészülése az író tiszta nyers kéziratától a nyomdagép gumihengeréig 4-8 hónap. Nem szabad kapkodni, mert azzal csak a hibák halmozódnak. Talán pont a te blogodon olvastam, hogy a történet megírása sem készül el egy hét alatt, hát a kiadásra is hosszabb időt kell szentelni. Ezzel maximálisan egyetértek.
Mennyire egyszerű így megalkotnod egy sztorit, hogy ennyi féle tudással rendelkezel a kiadással kapcsolatban? Mit gondolsz, az íróknak mindenkinek kellene egy alap tudással rendelkezniük ezekről, vagy elég az, ha írnak, és a többit megoldják a szakemberek?
Határozottan könnyebb dolgom van, hogy belelátok ezekbe a folyamatokba, így viszont a szerkesztőimnek nincs könnyű dolguk, mert az ő feladataikba is hajlamos vagyok beleszólni. :) Ez nem igazán jó sem nekik, sem az ügynek, szóval javaslom, hogy az írók, ha tehetik, csak az írásra koncentráljanak. A többit bízzák szakemberekre, ők azért vannak. Csak hát ez anyagi kérdés is, tudom én azt jól. Hajjaj, nagyon is tudom!
Kicsit azért kanyarodjunk rá az írói tevékenységedre is. Elég széles körben munkálkodsz, ami az írást is illeti. Van kifejezetten üzenni valód a történeteiddel a világ felé, vagy egyszerűen megfogalmazódik benned egy sztori, amit le kell írnod, és majd lesz, ami lesz? Mennyire tudatosak a téma választásaid?
Azt hiszem, is-is. Valahogy a téma az utcán hever, és én pont akkor járok arra, hogy felszedjem. Ezekre mindig így utólag jöttem rá. Például hipszter voltam a #metoo-mozgalomra való rávilágításban, mert már 2015-ben írtam arról, ami 2017-ben került rivaldafénybe. De két esetben konkrét választás volt: az Emlékkönny egy családi titok kiderülése okán, az Andrea tutto bene pedig a koronavírus-járvány okozta, szomorú, olasz karanténhelyzet miatt íródott meg.
A több kötetes szerzőktől ez elég általános kérdésem, ezért nálad is felteszem. Ha egy könyvedet kellene mondanod, amit mindenképpen olvassanak el az emberek, melyik lenne az?
Az Emlékkönny, mert ez íródott a legszélesebb körben is befogadhatónak, ma Magyarországon. Aztán a Tripiconi sztori, mert az a kiskamasz-kamasz olvasók számára lehet fősodri alternatíva.
Szerinted mitől lesz jó egy sztori, és mitől lesz igényes egy könyv?
Mindenképpen attól, ha hiteles és megfelelő kutatómunka áll mögötte, valamint, ha az író eléggé olvasott, magas a szókincse és persze a megfelelő szerkesztői munkatársakkal dolgozik. Ez csapatmunka. :)
Nagyon sok helyen jelen vagy a hazai irodalom terén. Persze tele vagyunk tehetségekkel, de ha egy írót kellene mondanod, akire azt mondod, érdemes rá nagyon odafigyelni, mert van benne valami, amitől ő különleges, ki lenne az és miért?
Csak egyet?! Jaj nekem! Legalább húszat tudok… :) Nem vagyok képes választani, ne haragudj! Pláne, hogy havi szinten fedezem fel őket, könyvről könyvre. Mindannyiójuk a maguk módján zseniális. Hálás vagyok azért, amiért a közösségi média felületén, vagy akár személyesen is ismerhetem őket. Akivel viszont különleges kapcsolat fűz össze, mert egy közös könyvet jegyzünk (A követ 2. Menedék) és számtalan izgalmas emléket őrzünk, ő Krencz Nóra. Idén májusban jelenik meg a – szerintem – eddigi legjobb könyve Szilánk címen. Minden nőnek és lánynak merem ajánlani, mert forradalmi és alapvető gondolatokat oszt meg egy igen kalandos és érzelmes utazás keretén belül, csodálatos igényű nyelvezettel.
Köszönöm szépen az interjút és a lehetőséget! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése