Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) · M. Z. Chapelle (szerk.) - Sssh!

 Mikor a hazai szerzők összefognak, mindig valami különleges és egyedi alakul. Ha pedig elfojtott titkokról van szó, akkor mindannyian tudunk azonosulni a leírtakkal. 

Mindenkinek van, mégsem beszélünk róla. Görcsösen kapaszkodunk belé, féltve őrizzük. Néha egészen apró, olykor viszont mázsás súlyként nehezedik a vállunkra.

A lapokon szárnyat bont a sokszínű szerelem. Tizenhárom novella kalauzol izgalmas világokba, különböző sorsokat, életutakat mutatva be.

Az ecset mérgező fullánkká változik a festő kezében, aki bánatát pasztellzöld életfestékbe mártja. Vibráló feszültség tölti meg a kocsit, de a vizsgájára siető lány a megfelelő autóba szállt be? Érzelmeik pokolian perzselik a harcost és királyát: vajon Lucifer meddig képes leplezni emésztő vágyát?

Szenvedély.

Elfojtott vágyak.

Elsuttogott ígéretek.

Mindenkinek van titka. Mi a tiéd?

A művek szerzői: 

Alex L. Hooper, Sárközi Erika, Szilágyi Heléna, M. Z. Chapelle, Pataki Krisztina, Pataki Eszter, Monos Anett, Lekli Medárd, Estell Ivy, HoRa, Czipó Petra

Általában, ha egy antológia ötlete felröppen, akkor azt bekategorizálják mind a téma, mind pedig zsáner tekintetében. Itt azonban nem volt ilyen kritérium, ebben a kötetben megtalálhatóak a filozófiai hangvételű novelátol kezdve, a fantasyn át, az egyszerű szerelmes történetekig. Volt szó kétségbeesett szerelmekről, harcos úrnőkről, a pokol uráról, angyalokról, varázslatról. Egy valami volt csupán közös az összes történetben, a szerelem, a szenvedély, a vágyakozás és az el nem suttogott titkok. Kicsit féltem ettől a sokszínűségtől. Egymást érték a történetek, hol egy fantasy, hol pedig egy élettörténet, de be kellett látnom, hogy kifejezetten üdítően hatott ez a kötetre nézve. Hiszen nem volt sok egymás után egy bizonyos zsáner, ha több történetet olvastam egymás után, néhol olyan erős volt a kontraszt, hogy kellett egy kis idő, míg átáll az agyam egy másik zsánerre, de azt gondolom, ez cseppet sem vett el az élményből, és a szerzők tudták úgy vezetni a gondolataimat, hogy azonosultam a legtöbb élethelyzettel. Nyilván nekem is vannak jobban, illetve kevésbé tetsző novellák, ezeket pár szóban ki is fejteném. 

Hóvarázs 

Kedves kis kezdő történetként indult, amolyan bemelegítő sztori. Bár én kissé húztam a számat, mikor olvastam, hogy a mai világban csak úgy behuppanunk egy idegen autójába, kedvesen csacsogva. De nézzétek el nekem, lányos anyukaként, görcsben volt végig a gyomrom, ha erre gondoltam, pedig sejthettem, hogy ennek a sztorinak nem lesz olyan barbár végkimenetele. 

A Szakember

Lekli Medárdot már korábban is dicsértem. Engem teljesen megragad a mai, huszonegyedik századba illesztett filozofikus írásmódja. Szeretem az ilyen sejtelmes, figyelmet igénylő írásokat. Olyanok ezek, mint a horoszkóp. Az is a saját életébe tudja illeszteni, aki nem is akarja igazán. 

A Határvidék Úrnője

Na ez volt az első novella, ami hirtelen pofán csapott. A két életszagú történet után egy fantasy. Itt kellett kattannia egyet az agyamnak, hogy már nem iktathatom a valóságba a szereplőket, hanem magasabb, képzeletbeli vizekre kell eveznem. Miután átállt erre az elmém, egyre jobban kezdtem élvezni a dolgot. Bár a vége számomra kicsit furcsa volt, de mint megtudtam, ez nem is igazán vég, csak a kezdet. Ebben az esetben pedig izgatottan várom a folytatást, mert az én érdeklődésem nagyon felkeltette az a misztikum ami ebben a könyvben elkezdődött. És itt jegyezném meg, hogy végre egy női harcos. Na nem olyan lagymatag, aki játssza az eszét, aztán a végén mindig miatta halnak az emberek. Hanem egy igazi, vérbeli amazon, aki kivívta magának a tiszteletet. Imádtam a karaktert, és szívesen olvasnék még róla. 

Tükörlélek

Remekül felépített történet a másságról, arról mikor még mi magunk sem tudjuk kik is vagyunk igazán. Mikor a saját elménkben keressük a válaszokat, aztán egy csoda folytán bebizonyítja az élet, hogy pont azok vagyunk akinek kell, és pont ott vagyunk ahol lennünk kell. Szerettem az érzelmi hullámokat, ahogy felvezeti micsoda kételyek és szorongás lehet egy fiatalban, és szerettem a megnyugvást is amit adott végül. 

A béklyók mögött

Oké, Hölgyeim, tegye fel a kezét, aki nincs oda totálisan a sorozatbéli Luciferért... Sejtettem! Na hát ezzel én is így vagyok, és micsoda meglepő módon, kissé az ő karakterét képzeltem ide, habár nem egészen ugyan arról van szó. Mindenesetre a pokoli sztorik mindig is közelebb állnak valamiért a szívemhez, mint az angyalos történetek. Nagyon szépen feszítette a húrt az írónő, bár a végét egy kicsit kapkodósnak éreztem. Valamivel tovább írtam volna a sztorit, vagy más lezárást adtam volna neki, mert ez így nagyon hirtelen volt számomra, ahhoz képest, hogy végig feszítette az idegeimet, aztán egyszer csak bumm, vége. És csak zárójelben jegyzem meg, kedves szerzőtársaimnak, hogy annyira szeretnék már Lilithről bővebben olvasni. Miért pakoljátok őt mindig a háttérbe? Kérek szépen valakit, írjon róla egy jó kis sztorit. 

Fecske

Érdekes történet volt, bár némely részét kicsit kidolgozatlannak találtam. Elég hamar rájöttem a végkifejletre, ennek ellenére tudtam élvezni a sztorit. Sokat nem tudok mondani róla, hiszen nagyjából egy azon esemény köré épül az egész, majdhogynem egy helyszínen. Nem volt rossz, viszont szerintem lehetett volna ezt még feszíteni egy kicsit. 

A zenébe szikkadó, szétfolyt életfesték

Az egyik kedvencem lett, de talán ez nem meglepő, hiszen szeretem az ilyen jellegű történeteket. Ugyan itt is hamar rájöttem mire is megy ki a játék, azonban a szerző olyan gondolatokkal fűszerezte meg a sztorit, hogy sorról-sorra érdemes volt tovább olvasni. Remek feldolgozása ez az elengedésnek. Gratulálok. 

Mint tavaszi zápor fűszere a földnek

Ezzel a novellával kissé bajban voltam bevallom, mert nem igazán érintett meg. Úgy éreztem, ez egy hosszabb történet első pár oldala, mikor felvezetjük a történetet, bemutatjuk a szereplőket és később érkezik a dráma, az izgalom. Sajnos ezen a novellán gyorsan túl tudtam lépni, pedig maga a történet izgalmas lehetett volna, hiszen a családi dráma mindig jó alap. 

Szerelmünk örök lángja

Ezt is egy átlagos szerelmi sztorinak könyveltem el, cseppet klisés jelenetekkel. Tudtam végül mi lesz belőle, és azt is mi miért történik. Nem igazán lepett meg. 

Játsszuk el!

Szintúgy egy teljesen kiszámítható történet volt számomra, elég gyorsan fel lehetett figyelni azokra a jelekre amik bemutatták a teljes végkimenetelt. Néhol ezért elmosolyodtam az abszurd jeleneteken. Összességében azonban, a mondani valóját tekintve szépen értelmezhető történetnek gondolom. 

A két kehely próbája

Mint már korábban is említettem, a pokoli történetek jobban megragadnak, talán az izgalmak miatt, illetve ha angyalokról van szó, mindig félek, hogy átmegy túlzottan vallásos irányba a történet, és azt egy idő után, ha erőteljesen van hangsúlyozva, nehezen tudom megemészteni. Ebben a sztoriban azonban nem volt hiba egyik részről sem. Izgalmas, jól felépített történet, pont annyi vallással és hittel.amennyi kell bele. 

OdOn 

Érdekes történet volt, bár elég tipikus jelenetekkel. Viszont ez nem vett el az élvezhetőségéből. Viszont a szerző korábbi írásait olvasva ez kicsit furcsán hatott nekem. Az előző világ jobban tatszett amit alkotott a könyvben. 

A lány aki kívánni sem mert

És a végére azért kapunk egy jókora gyomrost, csak hogy legyen min rágódni, miután letettük a könyvet. Az LMBTQ világa meglehetősen ismeretlen számomra, azonban azt már felfedeztem, hogy a férfi párokról szóló történetekhez valamiért sokkal bátrabban nyúlnak a szerzők, mint a női párosokhoz. Ezért is tartom kifejezetten különlegesnek a sztorit, arról nem is beszélve, hogy végig körbeöleli valami olyan sejtelmesség amit nem lehet megmagyarázni. Bevallom én féltem is egy kicsit. Vártam, hogy hol zúdít a nyakamba valami olyat amit nem biztos, hogy fel tudok dolgozni olyan könnyen. Hát, nem tudom ez bekövetkezett e vagy sem, még mindig kattog az agyam ezen a sztorin. De hát ilyennek kell lennie egy jó történetnek, nem? 

C&H Projects

Smaragd kiadó

C&H Projects - "Szerettünk volna egy olyan irodalmi kezdeményezést, aminek a neve biztos garanciát jelent a jövőben mind az íróknak, mind az olvasóknak arra, hogy egy színvonalas novelláskötetet tartanak a kezükben."

   

Mutatkozzatok be kérlek külön- külön, mint szerzők, mint alapítók. Kik is vagytok ti, akik megálmodták a C&H Projectet?

Miriam Z. Chapelle vagyok, a projekt nevéből a „C” betű. Realista, romantikus-erotikus, LMBTQ történeteket írok többnyire, de szeretem kipróbálni magam a különféle zsánerekben, a Bújj-Bújj című antológiában például egy horrornovellát olvashattok tőlem. Wattpadon is megtalálható néhány írásom, valamint The Untamed fanficet, amik közül az egyik húszezres megtekintettségnél jár. Imádom ezt a sorozatot.

Eredetileg egyébként szociális munkát végeztem, majd interkulturális pszichológiát&pedagógiát és van egy bölcsész diplomám is. Nagyon szeretek tanulni, az egyetemi évek alatt azonban az írás háttérbe került. Az utóbbi két évben kezdtem el tudatosan írástechnikai cikkeket, könyveket olvasni, a legkülönfélébb irodalmi pályázatokra jelentkeztem, éppen azért, hogy kimozdítsam magam a komfortzónámból. Azt hiszem, sikerült, ez alatt a rövid idő alatt sokkal többet fejlődtem, mint az azt megelőző évek alatt, amíg csak a fióknak írogattam.

Bekerültem a Stigma című antológia szervezésébe, amely után vegyes érzésekkel ugyan, de hasznos tapasztalatokkal felvértezve fogant meg bennem a gondolat, hogy szeretnék több antológiában is részt venni, nem csak íróként, hanem szervezőként is. Nos, ez lett a C&H.

Alex L. Hooper vagyok, a ,,H”. Főként fantasy zsánerben alkotok new adult történeteket, de közel áll hozzám a pszichothriller is. Szervezőként és íróként részt vettem a Stigma projektben, illetve a most júniusban megjelent Gyermektelenül című antológiában is szerepel az egyik novellám. Továbbá lehet tőlem olvasni Wattpaden és az Aranymosás Irodalmi Magazin oldalán is.

2018 óta foglalkozom komolyabban az írással, azóta folyamatosan tanulok, fejlődöm.

Bennem is a Stigma szervezése után ötlött fel a gondolat, hogy – a hibákból tanulva – szeretnék részt venni további antológiák létrejöttében.

 Mi az a C&H Projects?

Az írói neveink kezdőbetűjét használtuk fel: Chapelle&Hooper. Olyan projekteket, könyveket takar, amik kiadását mi szervezzük meg. Facebookon és Instán is megtalálhatóak vagyunk.


Miért hoztátok létre? 

Szerettünk volna egy olyan irodalmi kezdeményezést, aminek a neve biztos garanciát jelent a jövőben mind az íróknak, mind az olvasóknak arra, hogy egy színvonalas novelláskötetet tartanak a kezükben. Az a tapasztalatunk, hogy hiába a jó ötlet, hogy írjunk együtt, ha nincs mögötte egy precíz, minden munkafolyamatot szívügyeként kezelő csapat, akkor a végeredmény közel sem lesz olyan, mint amilyennek az elején képzelték a résztvevők. A szerzők meghívásától kezdve a novellák szerkesztésén, korrektúrázásán át a borító megtervezéséig minden lépésre hangsúlyt fektetünk, és vagy mi végezzük el vagy olyan személyt bízunk meg vele, akiről tudjuk, hogy minőségi munkát végez.

 Miért ezt a témát választottátok első kötetnek? Meséljetek kicsit róla.

Olyan zsánert kerestünk, ami sokakhoz közel áll, ami kicsit kiszakítja az embereket a nehézségekkel teli, fáradt hétköznapokból, és amiben sokféle történet megfér egymás mellett. A kötetben egyaránt szerepel realista, fantasy, misztikus-romantikus írás. Vannak köztük könnyed, szórakoztató olvasmányok és szívszorító, a lelkünket felforgató történetek is. Aki igényes, erotikus novellákat olvasna, szintén megtalálja a neki megfelelőt a könyvben.

Terveztek további antológiát?

Igen, több másik antológia is várható a C&H Projects szervezésében, valamint terveink közt szerepelnek még irodalmi pályázatok is, melyek ingyenes e-book formátumban lesznek olvashatók.

Hogyan lehet bekerülni hozzátok?

Szívesen vesszük a jelentkezőket, már most kaptunk megkereséseket olyanoktól, akik szeretnének benne lenni a következő antológiánkban.

Érdemes elmondani, hogy antológiánként válogatjuk be a szerzőket, hiszen nem mindenki tud és szeret különböző zsánerekben írni. A Sssh! kötet szerzői gárdájából sokan vannak, akikkel szívesen dolgoznánk együtt a jövőben, de természetesen új emberek is biztosan be fognak kerülni a következő kötetünk csapatába.

Mi a fontos számotokra egy történetben?

Legyen olyan erős hangulata, hogy azonnal behúzza az olvasót. A jó ötlet mellett fontos a megvalósítás, átgondoltság.
A téma mindegy is, bármiről lehet jó novellát írni, legyen atmoszférája, az egyedisége.

 
 Kikkel dolgoztok együtt?

Szerzőink közt szerepelnek már ismert, publikált szerzők is, mint a [bekezdés]-díjas Pataki ikrek, illetve olyan feltörekvő, roppant tehetséges alkotók, mint Szilágyi Heléna, Sárközi Nilla, Este llIvy… és még sokan mások. Nem spoilereznék többet, a C&H Projects oldalára úgyis felkerülnek a következő hetekben az írói bemutatkozások.

Nagy Renáta (Rainy Art) készítette el a csodálatosan szép borítónkat, amit már alig várunk, hogy felfedhessünk az olvasók előtt is, illetve Szilágyi Heléna rajzolt illusztrációkat az egyes novellákhoz. Mi vagyunk a kötet kiadói, a terjesztést pedig a Smaragd Kiadó intézi nekünk.

 Nagyon sokat segít az előkészületekben és a szövegek szerkesztésében, átnézésében Monos Anett.

 Mik a hosszútávú terveitek?

Írni, írni…megjelenni. Szeretnénk minél szélesebb körben ismertté tenni a C&H Projects nevét, és bízunk benne, hogy az első kötetünk után az olvasók bizalmat szavaznak nekünk ahhoz, hogy további projekteket hozhassunk tető alá.

Természetesen mi is és az íróink is folytatjuk emellett az önálló munkásságukat.

Miriam: Párizstól keletre című LMBTQ regényem kiadói gondozásba került, és várhatóan év végén fog megjelenni.

Alex: Én jelenleg egy NA fantasy történetem átírásán dolgozom, amit remélhetőleg a közeljövőben olvashattok. 

 Mit gondoltok a hazai irodalmi összefogásról? Hogyan látjátok? Tudnak a szerzők együtt dolgozni vagy még mindig inkább a farkas törvények uralkodnak?

Miriam: Személy szerint elég alkalmazkodó típus vagyok, így mondhatni bárkivel együtt tudok dolgozni, akinek azonosak a céljai és nem gáncsol el az út során. Szeretek kimaradni a belső harcokból, de tudom, hogy sajnos akadnak összezördülések, még egy olyan szűk közegben is, mint a magyar írók közössége. Azonban azt gondolom, a többség nyitott az összefogásra és félre tudja tenni az ellentéteket, ha arról van szó, hogy egy fontos ügyért együtt kell dolgozni. Ebben tagadhatatlan érdeme van a HazaÍrók csapatának is.

Alex L. Hooperrel egy írós csoportban ismerkedtünk meg, és elmondható, hogy egy borzasztó mérgező légkörű szervezés hálójából keveredtünk ki úgy, hogy nem csak jó munkakapcsolat, de barátság is kialakult közöttünk. Szerintem ha valahol, hát az irodalmon belül bármi lehetséges, csak néha az írók is elfelejtenek hinni a tündérmesékben.

Alex: Úgy gondolom, fontos az irodalmi összefogás, mert sokat tudunk tanulni egymástól. Sosem éreztem azt, hogy ha egy író sikereket ér el, az rám negatív befolyással lenne, de azt már tapasztaltam, milyen jó dolgok sülnek ki egy-egy összefogásból. Nagyon nehéz a megjelenés, a boldogulás, és sokat segít, ha valaki mögött egy támogató közösség áll.

C&H Projects

Gyermektelenül antológia

 A Gyermektelenül című antológia a Stílus és Technika által indított Érzékeny téma sorozat első kötete. A sorozat a társadalmat és az egyént érzékenyen érintő témákat dolgoz fel. 

Abban a megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a Gyermektelenül című antológia tiszteletpéldányainak egyik tulajdonosa lehettem, mely a Stílus és Technika Érzékeny téma sorozatának első kötete. Társadalmunk egyik fő vita témája a gyermektelenség, mint a tudatos, mint az egészségügyi problémákon alapuló okokat vesszük is számba. 

Be kell vallanom, egy idő után már nyomta a lelkemet a kötet, hiszen szülőként talán érzékenyebben érint a téma, mint másokat. Mindig is azt hangoztattam és a mai napig vallom is, hogy a tudatos gyermektelenségről mindenkinek joga van dönteni, és nincs értelme külső nyomást gyakorolni azokra, akik nem szeretnének a szülővé válás útjára lépni. Társadalmunk bevett szokása ez, hogy egy bizonyos kor után tudatosan vagy akár tudat alatt lelki terrorban tartják azokat, akik még nem váltak szülővé. Szándékosan használom folyton ezt a kifejezést, mert úgy vélem, a szülővé válás egy érzelmi síkon alapuló döntés, még a gyermek vállalása csupán tudatos, erkölcsi normáknak való megfelelési kényszer. Ezért is mondom azt, hogy egy gyermeket akarjunk, ne vállaljunk. Nagyon jól mutatta be a kötet azt, milyen is ez a nyomás, és milyen bosszantó tud lenni, mikor valaki minduntalan ezt hallgatja, figyelmen kívül hagyva az ő saját akaratát. 

Az egészségügyi problémákon alapuló gyermektelenség természetesen teljesen más kategóriába tartozik. Ez sokkal fájdalmasabb és érzékenyebb téma, míg a másik inkább bosszantó és idegőrlő. Több novella olvasása közben facsarodott össze a szívem, leginkább ott, ahol nem a tudatosságon alapult a probléma. El sem tudom képzelni azt a fájdalmat, amit ilyenkor érezhet egy nő, akinek minden vágya az, hogy anyává válhasson. 

A kötetben, az én meglátásaim szerint, voltak erősebb illetve gyengébbre sikerült novellák. Akadt, ami jobban kiemelkedett a többi közül és volt olyan is. ami felett csupán átsiklottam. Nem szeretném ezeket külön emlegetni, hiszen a kötet teljes egészében közvetít egy üzenetet. Én egy olvasatra pörgettem végig a lapokat, ami talán nem a megfelelő szisztéma a kötet olvasásakor. Itt is, mint alapjáraton az érzékeny témákkal foglalkozó antológiáknál, úgy gondolom, kellenek hatásszünetek, hogy az ember fel tudja dolgozni az ott látottakat, olvasottakat. 

A kötet megjelenése után talán mindkét tábor megnyugvásra talál egy kicsit, akár lelki támogatásról, akár meggyőződésről legyen szó. Remélem hogy eléri a célját, és méltán lesz a neve érzékenyítő antológia. 

A  kivitelezése nem tetszett kifejezetten, nem volt túl kényelmes a fogása olvasás közben. Egy kicsit kisebb forma sokkal komfortosabb tartást és olvasási élményt nyújtott volna. A borító sem ragadta meg a tekintetemet, ennél hatásosabbat is el tudtam volna képzelni hozzá. 

Kettő novellát mégis ki szeretnék emelni a többi közül, ez pedig a két utolsó írás lenne. Mind a kettőt egy olyan történetnek tartom, melyért azt mondom, hogy kár. Kár, hogy csupán novella formájában jelent meg, mert egy olyan világ felépítését tárják a szemünk elé amit érdemes lenne bővebben kifejteni. Ez a két történet, jócskán kitűnik a többi közül. 

Alex L Hooper - Egy végzet kezdete című novellája, kicsit számomra Margaret Atwoot - A szolgálólány meséje című kötetet idézte fel, egy kis Beavatott beütéssel. Éreztem a szerzőn egyfajta dacot, a végkifejlettnél a jelen helyzetre való tekintettel, de ez lehet csupán belemagyarázás, a mostani életünkbe is. Mindenesetre egy olyan világ rendszert épített ki ami szerintem nem ebbe a kötetbe lett volna való, sokkal inkább egy külön könyvet szentelni neki. Kicsit furcsállottam is, az előző novellák után egy ilyen történetet olvasni elég nagy döbbenet volt. Mindenesetre így is hatalmas élmény volt számomra, és szívből gratulálok a szerzőnek. 

Füzes V. Polda - Amerre nem szállnak gólyák című novellája pedig azt gondolom, a tökéletes végszava volt ennek a kötetnek. Nekem abszolút kedvenccé avanzsált, a maga sokat mondó, sorok között megbúvó történetével. Ezt a sztorit is, szívesen olvasnám, hosszabb, jobban kifejtett formában, mivel azt gondolom sok lehetőséget hagyott benne az író, amiből egy sokkal kerekebb történet is kialakulhat. 

Mindenesetre, örülök neki hogy olvashattam és köszönöm a bizalmat, és minden szerzőnek szívből gratulálok. 

Smaragd Kiadó

Közösségi Írók Céhe - Stigma

 

 Másnak lenni nem rosszat jelent. Másnak lenni többet jelent. Többet látni a világból, többet érezni belőle... és többet adni hozzá. Sosem az az értékes, amiből sok van. Hanem az, ami ritka.

Csitáry-Hock Tamás

Talán az idők kezdete óta a másság társadalmi probléma az egész világon. Ha valaki más, attól ösztönösen félnek az emberek, hiszen eltér a megszokottól, mely a biztonságot nyújtja az életünkben. A megszokás egy pangó pocsolya, ebben taposni az idők végezetéig sokkal kimerítőbb, mint ellátogatni a tengerhez, és megérteni, hogyan is zajlik a világ. Amint az emberek képesek lesznek elfogadni egymást, sőt mi több, saját magukat is, elindul egy folyamat egy szebb világ felé. Másnak lenni nem bűn, másnak lenni életszerű. Mégis, ha valaki kilóg a sorból, kitaszítják onnan. Pedig puszta megértéssel sokkal többet lehetne elérni, mint a kiközösítéssel. Vannak meghökkentő esetek, és vannak szélsőségek, azonban ezek is fakadnak valahonnan. Természetesen, ezen szélsőségek megítélése már nem a társadalom határkörébe tartozik, de azok melyeket mi magunk is kezelni tudunk, újabb lehetőségek arra, hogy a világ színei élesebben ragyogjanak, és belássuk azt mennyire különbözünk mégis ugyan olyanok vagyunk.

Stigma szó jelentése megbélyegzés, jelölés. De mi is a bélyeg, amit a társadalom rányom az emberekre? Valóban a gonoszt jelöli? Vagy csupán valakit, aki más, mint a többi, de nem feltétlenül rosszabb?

Mi történik akkor, ha egy kis közösség álmodik egy nagyot? Ha egy maroknyi csapat szembe megy az árra, a sztereotípiákkal és mer álmodni? Elmondom, mi történik; valami varázslatos. A Közösségi Írók Céhe, röviden KIC, egy Facebook csoportból nőtte ki magát, és mára bizton állíthatom, hogy valami olyat alkottak, mely megmarad az utókor számára. Egy apró közösség gondolt egyet, amatőr, de tehetséges írók összeverődtek és megalkották a Stigmát.

Kezdjük ott, hogy maga a névválasztás zseniális. Elmond mindent, amit erről a kötetről tudni kell. Hívogat, hogy igen, te ezt olvasni akarod. A borító egyből megragadta a tekintetemet. Alapból nagyon szeretem a kifinomult, minimalista terveket, emellett pedig ez a borító pontosan arra utal, ami a kötetnek a mondanivalója. Az egységre. Mindannyian egy körbe tartozunk, még ha mások is vagyunk. Emberek vagyunk, és nem megbélyegzettek.

Ezúton szeretném megköszönni Alex L Hooper írónőnek, hogy fizikai példányként is megkaphattam ezt a kívül–belül gyönyörű kötetet.

Az antológia öt érzékeny témát dolgoz fel: mentális betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság. LMBTQ, gyermektelenség, hajléktalanság.

Nem kívánok végigmenni a témákon, hiszen mindenki maga dönti el, melyik témakör áll hozzá a legközelebb. Nyilván a legerősebb téma talán a mentális betegségek, legalábbis számomra ez volt a legmeghatározóbb. De talán csak azért, mert a legsokkolóbb is.

Úgy vélem az introvertáltságot a mai napig egyfajta misztikum öleli körül. Az emberek többsége talán nincs is tisztában a szó, vagyis inkább a személyiség jelentésével, mivoltával. Tévesen antiszociálisnak titulálják, holott ez egy sokkal összetettebb dolog.

Amit kissé hiányosnak érzek, az a gyermektelenség témakör. Ebben a témában olyan írások szerepelnek, melyek a tudatos gyermektelenség köré épülnek. Ez is egyfajta társadalmi megbélyegzés melegágya, hiszen az emberek nem képesek elfogadni sokszor ezt. Azonban én kitértem volna még arra a témára is amikor külső hatás okán nem tud valaki gyermeket vállalni. Hiszen ez is egy fontos téma, és sokszor emiatt is atrocitás éri a párokat.

Nyilván, voltak kifejezett kedvenceim minden kategóriában, azonban ezeket nem kívánom egyenként kiemelni. Egyrészt mert ezek csupán az én ízlésemet tükrözik, másrészt mert ez a kötet úgy egységes ahogy van.

Utólag megtudtam, hogy a mentális betegségek témakörében, a szerzők tudatosan választottak egy biztos pontot, és a köré szőtte mindenki a maga kis sztoriját, amiért külön gratuláció. Zseniális ötletnek tartom, és adott is egyfajta sejtelmességet a történeteknek.

Egyvalami biztos. A Stigma egy korszakalkotó kötet, melyre szüksége volt és van a világnak. Én személy szerint nagyon büszke vagyok az alkotókra, köszönöm nekik, hogy létrehozták ezt a könyvet.

Közösségi Írók Céhe csoport

Közösségi Írók Céhe oldal

A könyv adatlapja