Mimi Taylor & Abby Winter – Az utolsó kívánság


Értékelésem

5/5

A kötetet egy nyereményjáték alkalmával kaptam meg. Hatalmas boldogság volt, mikor megtudtam, hogy én vagyok a szerencsés, mert éppen ezt szerettem volna megvenni magamnak karácsonyra, de a két írónő angyalkája, vagy Jézuskája, vagy ki miben „hisz”, megelőzött.

Ha csak az írónőknek kéne küldenem egy banális üzenetet, az annyi lenne : hogy ti milyen kis sunyik vagytok!

Az hagyján, hogy alig olvastam el az első harminc oldalt háromszor elsírtam magam, pedig nem vagyok egy pityergős fajta. Megvoltak az utalások, én pedig nyugtáztam, hogy igen, kapni fogok egy kiszámítható kis szerelmi sztorit, mert persze mindenkinek leesett, mi fog történni. Egy fityfenét! Tény, az, amire gondoltam, úgy is alakult, na de kérem szépen annyi pofon, hideg víz, érzelem dömping, izgalom és érdekesség volt még emellett a szál mellett, hogy csak kapkodtam a fejem. Nem akarok spoilerezni, de aki valamilyen módon ismer, tudja, melyik szál az, ami megragadott engem. Már több helyen említettem, hogy ez a téma mennyire érdekel, így a két írónő nagyon betalált nálam. És akkor még emellett volt a történetben egy olyan esemény, amikor hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Csak úgy belibbent, nekem pedig erőltetnem kellett az agyamat hogy vissza emlékezzek. Mit ne mondjak, megvezettetek, elég rendesen. Sokat olvasott személyként, ez nem egyszerű feladat, mégis nektek sikerült.

Meghan karakterével nagyon tudtam azonosulni, több szempontból is. Joan igazi anya, a mindent is tudó nő, a bölcs asszony, olyan, amilyen személyiségre hatalmas szüksége lenne a világnak. Sebastian Lawson pedig A FÉRFI, A FÉRJ, akibe belehabarodnak a nők, és aki meg tudja tartani a kapcsolat lángját. A kissrácot meg nem kell szerintem magyarázni, imádtam. Talán szülőként érzékenyebben érintett meg a könyv, mert azért mindannyiunkban benne vannak ezek a félelmek, melyeket a könyv boncolgat.

Mindkét írónőtől ez az első könyvem, de bizton állíthatom, hogy nem az utolsó. Némelyik jelenet olyan erősre sikeredett, hogy most is, napokkal a kötet befejezése után is eszembe jutnak. Ugyan még csak január vége van, de azt már ki merem jelenteni, hogy ez a kötet benne lesz az éves top5-ben. Köszönöm szépen Abby Winternek és Mimi Taylornak az élményt és hogy olvashattam.

Elérhetőségek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése