Aki követ a Facebook oldaladon az láthatja, hogy készül az új mesekönyved.
Mesélnél egy picit róla?
Ez egy állatmesés könyv lesz, kimondottan az
ovis korosztály (3- 6 év) számára. A címe, A Zöldlomb – erdő lakói. 6 kis állat
főszereplésével. Sutyi, a nyuszi fiú, Móka, a mókus, Horka, az öregecske
vaddisznó, Ravi, a rókalány, Szellő, az őzike és Böki az anyáskodó sündisznó.
10 kis történet, mindegyik egy kis tanulsággal. A történet előrehaladtával,
haladunk az évszakokkal és a nevezetes ünnepekkel, szokásokkal. Most zajlik egy
próbaolvasás is anyukákkal kíváncsi leszek a véleményekre.
Ha nem csalnak az
információm, pedagógusként dolgozol. Te mint pedagógus hogy építed be a meséket
az oktatásba? Milyen meséket tartasz megfelelőnek a gyermekek számára?
A pedagógusi pályát, az idei
tanévvel kezdtem, napközisként. Így, amikor van egy kis szabadidőnk, néha
szoktunk meséket feldolgozni, hallás után. Én felolvasom a gyerekeknek,
megnézik a képeket, majd egy pár kis játékosabb feladattal feldolgozzuk azt.
Illetve rövidebb szövegértés feladatokat szoktunk csinálni. Én is tanulom még a
szakmát, bele kell jönni ebbe, nem egyszerű, de szeretem a kihívásokat.
Mindenképpen fontosnak tartom az életkori besorolást egy mesekönyvnél, mert
ezáltal tudjuk kiválasztani a megfelelőt. Az oviskonak elég egy rövidebb,
kicsit cselekményes történet, míg az iskolások már szeretik a nagyobb
eseményeket, izgalmakat. Mindenképpen legyen mindegyik mesében egy kis
tanulság, hiszen ezzel is tanulnak a gyerekek, felkészítik őket a felnőtté
válás útjára.
Miért döntöttél a meseírás
mellett? Későbbiekben tervezed magad más zsánerbe is kipróbálni magad?
Kicsit mindig is gyerek maradok
lélekben, szeretek néha elkalandozni. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, ezért
nem is volt kéréds, hogy meséket fogok írni. Viszont, nagyon szeretem a
fanatsyt és közösen írtunk egy fanaty mesekönyvet Kőszegi – Arbeiter Anitával,
Lillen, a tünde címmel. Én szeretnék ennek egy utótörténetet, amelyben Lillen
már felnőtt és Nelorent, ahol él a többi fajjal együtt, veszély fenyegeti.
Konkrétan egy csata közeleg. Az előszót és néhany fajleírást már megírtam, mert
ez egy különálló regény lesz és szeretném, ha azok számára is érthető lenne,
akik nem ismerik a mesét. De ez még a jövó
zenéje. Az biztos, hogy 16+ lesz.
Mennyire nehéz
meseíróként érvényesülni a magyar könyvpiacon? Milyen nehézségekbe szoktál ütközni?
Azt kell mondjam, hogy elég
nehéz. Sokan is írnak meséket, több magyar meseíró már ismertebb, sokan
ragaszkodnak hozzájuk. Nehéz az embereket az új felé terelni. A legnehezebb
most a vírus helyzet miatt, hogy nem lehet könyvbemutatókat, meseórákat tartni,
amivel jobban megismerhetne az olvasó közönség. Így minden marad online. Ez nem
is lenne olyan nagy baj, viszont a meseköyv bemutatásánál sokkal nagyobbat
szól a személyes találkozás, az, ha a szülő és a gyerek bele tud lapozni a
könyvbe és az illusztrációkat is megismerve el tudja dönteni, hogy megveszi – e
vagy sem.
Hogyan körvonalazódik egy-egy mese a fejedben? Hogyan történik a megírási folyamat?
Kell egy hely, egy történés,
ami elindítja a fantáziámat. A többi pedig már jön magától. Először mindig a
szereplőket képzelem el, a külsejüket, viselkedésüket, majd magát a világot,
ahol élnek. Aztán jöhetnek is a történetek.
Mi a legfőbb célod a mesékkel? Mit szeretnél adni a gyerekeknek általuk?
A legfőbb célom az olvasóvá
nevelés. Ez manapság nagyon fontos, hogy a kisgyerekek is szeressenek könyveket
forgatni, ne csak a TV előtt ülni. Én a meséimmel egy gazdag fantáziavilágot
szeretnék nekik adni, aminek segítségével az értelmi és az érzelmi
inteligenciájuk az egészséges fejlődés útján haladhat.
Bátran mondhatjuk,
hogy aki felnőtt fejjel olvasta a Lillent az szinte mind magára ismert a kis
tünde lányba, köztük én is. Kiről mintáztad valójában? Hogyan született meg az
a kinézet, amit a könyvben magában is látunk? Az illusztrátor magától találta
ki, vagy esetleg ti instruáltátok őt?
Ő igazából egy általam meg nem formált
szerepjátékos karaket. Elképzeltem, azonban a jó 10 évvel ezelőtti mese nem úgy
haladt, hogy ezt meg tudjam valósítani, így ezt most megtettem. Ugyanakkor a
saját kislányom kíváncsisága, elevensége is megjelenik általa. Én megírtam
először azt a mesét, amiben Lillen kinézetét taglalom, majd azt küldtem át az
illusztrátornak, amit ő fantasztikusan kivitelezett.
Egy korábbi
interjúban már kérdeztem tőled ugyan, de érdekelne, hogy milyen volt a közös
munka Anitával? Tervezetek még közös történetet esetleg, egy folytatást Lillen
kalandjainak?
Anitával nagyon jól tudtunk
együtt dolgozni, hasonlóak az elképzeléseink. Jó barátok is lettünk közben,
amit a mai napig ápolunk, igaz csak online gyelőre, de remélem lassan már lehet
utazgatni kicsit és akkor ismét tudunk talaálkozni. Lillennek mindenképpen
szeretnénk egy folytatást, ahol a kis tünde kapna egy fiú társat és együtt
mennének már nagyobb kalandokra. Valószínüleg jövöre lesz esedékes, ha csak
Lillen nem fog nyerni a Kiadom a könyvem oldalán meghirdetett játékban, aminek
a fődíja az, hogy az oldal teljesen átvállalja a következő kötet elkészítésének
költségeit. Nagyon szeretnénk nyerni.
Mik a terveid a
jövőre nézve? Esetleg várható lesz kollaboráció más meseírókkal vagy egy Lillen folytatás is?
Mint
fent már említettem, idén jön a Zöldlomb-erdő lakói, szeretnék egy kis foglalkoztató
füzetet is még idén. Ebben csak egy kis mese lenne, amihez pár aranyos feladat is
tartozna. Aztán egy Lillen folytatás és Lillen felnőttkori külön álló regénye.
Egyelőre ezek vannak tervben. Most úgy néz ki más írókkal nem fogok együtt dolgozni,
inkább a saját utamon járok.
Mi a legnehezebb
dolog az írói életben? Ha visszamehetnél az időben bevállalnád újra, hogy meseíró legyél?
Én azt gondolom, hogy az érvényesülés, az
olvasói kör kialakítása. Úgy látom,az emberek nehezen nyitnak az új és az
ismeretlen felé. Talán, ha ez a mostani állapot rendeződik, az olvasók is
nyitottabbak lesznek.
Még szép, hogy bevállalnám.
Semmit se csinálnék másképp. Nagyon szeretek írni, így teljes az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése