BORÍTÓLELEPLEZÉS丨Tarja Kauppinen - A rendszer ellensége

Nagy örömünkre szolgál bejelenteni, hogy hamarosan megjelenik Tarja Kauppinen - A rendszer ellensége című regénye a Napkút Kiadó gondozásában. Nagyszerű érzés számunka, amikor részt vehetünk egy-egy csodatörténet születésében, bízunk benne, hogy ez is elnyeri a tetszéseteket, Íme, a borítója!

Fülszöveg

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…
Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.
A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.
Benkő-Szabó Zsanett, kritikus, blogger

A szerzőről


Vitovszki Szilárd / Perfekt Szilu-ett Fotó

 Tarja Kauppinen 1987-ben született kicsiny hazánk egyik mély bugyrában, ahol hamar megtanulta, hogy a világ őrültségét csak humorral lehet átvészelni. Az élet egy párszor földhöz teremtette, de mindig talpra állt, és keresetlen szavakat dünnyögve továbbhaladt. Végül hátat fordított a XXI. századnak, s megtalálta a helyét: hegyek ormán, falu szélén, az erdő vadjai és a lég madarai között. Barátai 2017-ben győzték meg arról, hogy ne csak a fióknak írjon, azóta egy regénye és 24 novellája jelent meg kötetekben, pályázati sikerek folytán. A 100 szóban Budapest c. pályázaton négyszer került a legjobb 100 művet tartalmazó antológiába több ezer pályázó közül, legutóbb publikált novellája pedig az Ayahuasca című sci-fi, amely a Cherubion kiadónál jelent meg. Első regénye, A nép igazsága című szatíra [bekezdés]-díjat nyert, és 2020 őszén került a boltokba a Twister Media gondozásában. A nép igazsága a Dugonics András Irodalmi Díjon II. helyezést ért el „Humor, szatíra” kategóriában, A legszebb magyar könyvborító díját „Humor” kategóriában megnyerte, és Margó-díjra is jelölték. Idén érkező második regénye, A Első regénye, A nép igazsága című szatíra [bekezdés]-díjat nyert, és 2020 őszén került a boltokba a Twister Media gondozásában. A nép igazsága a Dugonics András Irodalmi Díjon II. helyezést ért el „Humor, szatíra” kategóriában, A legszebb magyar könyvborító díját „Humor” kategóriában megnyerte, és Margó-díjra is jelölték. Idén érkező második regénye, A rendszer ellensége szintén szatíra, mely immár a szépirodalmi toplistákon mindig jelesen szereplő Napkút Kiadónál fog megjelenni.

Kedvhozó részletek

#1
A bátor hangadók igazán a máglya tüze sem változtat.

#2
Tekintete tétován vándorolt ide-oda a jobbjában szorongatott sarló és a baljában tartott kalapács között, azon tűnődve, hogy miféle műveletet lehetne ezzel a kettővel elvégezni. Kalapálja bele a sarlót valamibe? Vagy vágja ketté a kalapácsot? Minél tovább töprengett, annál kevesebb értelmet látott a dologban.

#3
– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…
– Csúcs! Akkor egyedül megyek.

#4
– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.
– Az mit termeszt?
– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.
A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.

#5
Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. helyrajzi szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.


Rendeljétek elő a regényt kedvezményesen a kiadótól az alábbi LINKEN.

Csete Dóra - A zöldlomb-erdő lakói

 Dóra könyvét volt szerencsém előolvasóként is olvasni, és most fizikai példány formájában már a kislányom is élvezheti a meséket. 



Kedvelem azokat a gyermektörténeteket, melyek amellett hogy szórakoztatnak, még valamilyen szinten tanítanak is. Nem kell ezeknek nagyon mélyenszántó gondolatoknak lennie, hiszen a gyerekek nagyon fogékonyak az apró dolgokra is. Sőt, kisebb korosztálynak még a mindennapok eseményeiről, történéseiről és miértjeiről kell beszélni, hiszen ez által tudnak megfelelően szocializálódni. Dóra meséiben az tetszett a legjobban, hogy kedves erdei állatok segítségével, - akiket a gyerekek azonosítani tudnak, akár a környezetükből, akár a mindennapokból, - mesél el olyan egyszerű eseményeket, melyek bármikor megtörténhetnek akár velük is. 

Fontos ünnepeket, mint a karácsony, húsvét, farsang és a hozzájuk tartozó szokások is megelevenednek a könyv lapjain. Mivel a történetek, viszonylag hosszabbak, és nyugodtak, ezért bátran merem ajánlani őket esti meseként. A gyerekek kedves, olykor csintalan történetekkel térhetnek át az álmok világába, ahol tovább folytathatják a meséket. 







Zsíros-Takács Mária - Préda



Azzal kezdeném, hogy szerintem a fülszöveg kicsit átverés. Legalábbis számomra az volt. Azt írja "egy könnyed, izgalmakkal és fordulatokkal teli regény" és én ennek a tudatában álltam neki. Olvasás közben el is könyveltem magamban egy strandon olvasós lányregénynek, ami igazából csak kiránt kicsit a hétköznapokból, de különösebb agyalnivaló nincs rajta. Ezt a felvetésemet jeleztem is a kiadó vezetőjének, aki csak annyit mondott, várjak még egy kicsit, lesz agyalni való bőven. Még mindig nem hittem neki, de úgy voltam vele, szeretem ha meglepnek a szerzők, úgyhogy adok ennek a felvetésnek is egy esélyt. Voltak már az elején sunyi utalások, de még mindig nem gondoltam, hogy ez bármi módon szándékos lenne. Természetesen észrevettem a furcsaságokat, de azt gondoltam a szerző kiéli a gyermekkorában látott tündérmesék feelingjét. Azt gondoltam... Hát tévedtem. 

Miután a szerző, és az egész történet, elringatott ebben a hitben, hirtelen jöttek a pofonok, én meg csak kapkodtam a fejem. És jöttek is a felismerések, hogy tudtam, annyira tudtam, hogy itt valami nem stimmel, és valóban, nagyon nem stimmelt valami. 
A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy maga a Préda története fikció, valóság alapja viszont nagyon is van. A mai világban pedig egyre nagyobb. 
A megfogalmazást és magát a szöveget, én egy kicsit mélyebben írtam volna meg, sokkal hosszabbra szőttem volna az eseményeket. Lehetett volna ezt még csiszolni, és alakítani, de így is élvezhető és érdekes kötet látott napvilágot.
 Voltak benne olyan párbeszédek amik egyenesen idegesítettek, például mikor Ella a fodrász barátjával társalgott. Tény, hogy engem a való életben is borzasztóan zavarnak az ilyen fajta megszólítások, de néhol már émelyegtem a sok "édesemtől", "drágámtól", "kicsimtől". Az én környezetemben nem beszélnek ilyen kedveskedően egymással az emberek, talán emiatt is bosszantott. Bár vehetjük ezt is egy bizonyos megtévesztésnek is, és akkor viszont teljesen megállja a helyét. 


Nincsenek olyan illúzióim, hogy a bántalmazás a huszonegyedik század "betegsége", sőt mind tudjuk, hogy a korábbi időkben ez majdhogynem még elfogadottnak is számított. Azonban, még mindig kevesen mernek beszélni róla, bár többen felszólalnak ellene. Ez a könyv is egy ilyen vészcsengő, hogy óvatosan kell bánni a bizalommal, mert drága kincs az, de nem mindenki tudja értékelni, sőt vannak olyanok akik ki is használják, amiből pedig komoly problémák lehetnek. 
Nőként, illetve lányos anyukakként, azt gondolom nem meglepő, hogy extrém fontosnak tartom, hogy ezekre a problémákra, veszélyekre felhívjuk a figyelmet, és pontosan ezért mondom azt, hogy a Prédát olvassa el mindenki. Nagyon tetszett az is, hogy bemutatta a félelmet, mely az ilyen jellegű bántalmazások után az emberben benne ragad. Nem állította be egyből a főhősnőt harcos amazonnak, hanem igenis megmutatta, hogy a bántalmazott emberekben kialakul egy fal, egy blokk, melyet nagyon nehéz leküzdeniük. Sajnálom, hogy nem lett jobban kifejtve ez a történet. Fontos figyelmeztetések vannak benne, és felhívja a figyelmet arra, mennyire embertelen világban élünk, és hogy a veszély mindenhol ott leselkedhet. Természetesen nem azt mondom, hogy rettegve kell leélnünk az életünket, bizalmatlanul és egyedül. Csak azt, hogy érdemes nyitott szemmel járni, és hallgatni a vészcsengőnkre ha az halkan is de elkezd csilingelni. 

Köszönöm szépen a szerzőnek és a Smaragd kiadónak a lehetőséget.





Németh Krisztina - A hazara

 

" Az lenne a legjobb, ha ez a könyv létre se jött volna, hiszen rengeteg ember szenvedése és nehéz sorsa íródott meg benne" - kezdi a szerző köszönetnyilvánítását ezzel a mondattal, amivel teljesen egyet értek, és úgy gondoltam én is ezzel kezdeném. Bárcsak soha nem kellett volna megíródnia ennek a sztorinak, bárcsak egy fikció lenne, bárcsak eszünkbe sem jutna hasonló. De nemcsak hogy eszünkbe jut, de vannak olyan emberek akik mindezt átélik, emlékeikben élnek, vagy a mindennapjaik része az ebben a könyvben leírt borzalmak. 


"A 70-es évek Afganisztánja olyan változásokon megy át, amely elől az Alizada család sem bújhat el.

Az olvasó, a könyv első felében egy család-, a másodikban pedig egy kalandregényt kap, gyönyörű leírásokkal. Három generáción átívelő vándorlásról szerzünk tudomást. A költözésnek pedig mindig oka van. Hamid elindulásának indoka saját szemével tekintve gazdasági, mert egy barátja jobb életet ígér neki Iránban. Előtte azonban megismerhetjük ősei életét, akik a forradalmak, háborúk elől vándoroltak, és főhősünk kvettai léte is a mindennapos terrorról szól.

Van-e lehetőség maradni ott, ahol a mollah azt terjeszti: „aki megöl akár csak egy hazarát is, megváltotta a jegyét a mennyországba”? A regényből megtudhatják a választ. Az emberöltőként történő helyváltoztatást a kényszer mellett a bizalom mozgatja: „fájdalom nélkül kilépni a múltból csak úgy lehet, ha a jövő boldogságot ígér.”


Nehéz megszólalni egy ilyen regény olvasása után, pláne azok után, hogy tudom, igaz történeten alapszik. Hamid életét papírra vetni, bátor, lelket tépő, de úgy gondolom nagyszerű ötlet volt a szerző részéről, olyan ami egy nélkülözhetetlen kötetet hozott létre. Sok előítélettel élünk ebben a világban, Hamid pedig sok hirtelen haragból jött gondolatot el tud csitítani szemléletével, gondolataival és élettörténetével. Nekem mindig is az volt a véleményem hogy sem vallás, sem életkörülmény, sem nemi identitás alapján nem szabad megítélni egy embert, egy népcsoportot vagy bárkit ezen a világon. Véleményem szerin nem egy vallás vagy egy hova tartozás tesz rossz emberré valakit. Csak emberek vannak, személyiségek, akarat és remény. Remény egy jobb életre, egy szebb jövőre. Hamid remélt és tett is azért, hogy az élete olyan legyen amit megálmodott magának, nem kímélve saját testi épségét sem. Hihetetlen amin ez a fiú, és hozzá hasonló társai átélnek, azért mert ők menekülnek egy pokolból, ami embertelen körülményeket alakít nekik. 
Félünk? Hát persze. Bizalmatlanok vagyunk? Az ember sajátja ez az érzés. De szívünket nem zárhatjuk be a Hamidhoz hasonló jó emberek előtt, azért mert vannak rossz emberek a világban. Nem büntethetünk egy jó embert, a sok rossz ember miatt. 

A könyv két részre van osztva. Az első részben az Alizada család története, hogyan küzdöttek a háborúval, és hogyan próbálkoztak a túléléssel egy élhetetlen világban. Az utolsó oldalakat zakatoló szívvel, rettegve olvastam. Egyszerűen annyira sokkolt ami ott történt, főleg az igazság tartalma miatt, hogy utána félre is kellett tennem a könyvet egy kis időre. Meg kellett emésztenem az olvasottakat, hogy újra bele vethessem magam. 
A második részben már Hamid meséli életét, és szökésének történetét a pokolból. 


Hamid, és sok hozzá hasonló fiatal, már gyerekként megtapasztalta milyen is rettegésben élni, sőt ez a mindennapjaik részévé válik. Milyen minden pillanatban a halállal nézni farkas szemet, rettegni egy szerettünk elvesztéséért. Félve haza indulni, akár az úton történt borzalmak látványától, akár attól hogy haza érve olyan híreket kapunk melyet a lelkünk képtelen feldolgozni. Gyerekek, anyák és apák százai választják inkább a bizonytalant és az ismeretlent, hiszen az ahol élnek csak egy dolog biztos igazán, a borzalmas halál. 

Csak reménykedni tudok, hogy egyszer az emberiség békére lel, és a jó emberek megkapják azt a nyugalmat amit megérdemelnek. Addig pedig kedves Hamid és a hozzá hasonló bátrak, kitartásotok példa értékű, és őszintén kívánom nektek a békét, és hogy el tudjátok csitítani a lelketekben dúló háborút. Higgyétek el, ha jó emberek vagytok, azt vissza kapjátok az élettől. 

Németh Krisztina egy olyan könyvet hozott össze, melyet kötelező olvasmánnyá tennék, akár már a középiskolában. Sok szemléletet megváltoztatna a fiatalokban, és talán egy sokkal elfogadóbb társadalom nőné ki magát. 
Persze, most elkezdhetünk dobálózni a rosszal, ellenpéldákkal és minden egyébbel mely az ellen szól, hogy az emberek kedvesen és befogadóan viszonyuljanak a másikhoz. Szélsőségek mindig vannak és lesznek is. De ha nyitott szemmel és szívvel járunk a világban észre vehetjük benne azokat az embereket akik csak egy kis segítséget kérnek, akik hálásak minden lehetőségért, és akiknek a múltjuk melyet a hátukon cipelnek, billogként zakatol már mindenhol, de ezt a nehéz terhet nem ők pakolták oda, és cipelniük is nehéz. 

Egy kegyetlen világban, csak az ember kegyelmessége hozhat változást, és fordíthatja békére a háborgó lelkeket. Lehet, hogy veled indul el egy jobb élet lavinája. Tegyél érte. 

" ... a lelket nem lehet csak röptetni, magasságokba emelni.
Néha olyan mélységekbe is le kell húzni, ahol az ember meglátja önmagát, a hibáit, 
a gyarlóságát, hogy megértse mindazt,
 ami belül nyomja és szorítja; aztán pedig újult erővel tudjon a magasba szállni."


Szavakkal nehéz kifejeznem ennek a könyvnek a mélységét és mondani valóját. Így hát csak egy tanácsom van mindenkinek: olvasd el, nyisd ki a szíved, éld meg, és aztán értsd meg mit üzen. 

Elmondhatatlanul hálás vagyok a szerzőnek a lehetőségért. Sokat adott ez a könyv, és hiszem hogy mindenki így fog vélekedni, aki elolvassa.