A hős útja cselekményszerkezet - The Hero's journey

„Indul a küszöbről az Út…” / 'The road goes ever on and on…'

Joseph Campbell a The Hero with a Thousand Faces (Az ezerarcú hős) című nagyon híres regényében fejtette ki, hogy számos mítoszt és régi történetet megvizsgálva a világ különböző pontjairól, megállapította, hogy minden történet nagyjából ugyanarra a sémára épül fel: a hős elindul, különböző kalandokon vesz részt, majd a kezdőpontba tér vissza, de már megváltozott emberként. (Ez az út és a kalandok működhetnek átvitt értelemben is, azaz pl. az út lehet egy új szerelem kibontakozása is romantikus regények esetében, a kalandok pedig azok az események, amikből fokozatosan felépül a kapcsolat.) Az emberiség a kezdetektől fogva így mesél történeteket. Christopher Vogler fogta ezt az elképzelést, és kisebb módosításokkal megalkotta belőle a hős útja nevű cselekményszerkezetet.

A hős útja is a háromfelvonásos szerkezeten alapszik: a főhős éli világát, majd elérkezik egy katalizátor esemény, ami kimozdítja a komfortzónájából, elindul, hogy megtalálja azt, aminek a segítségével (újra) békében lehet, az út akadályokkal teli, de a hős megszerzi, amiért elindult, majd hazatér, de megváltozva.

Joseph Campbell a könyvében a hármas tagolás részeinek a következő neveket adta:

1. Az indulás felvonása (The Departure Act),

2. A beavatás felvonása (The Initiation Act),

3. A visszatérés felvonása (The Return Act).

A következő táblázatban összeszedtem nektek a felvonások elnevezéseit az eddigi három tárgyalt cselekményszerkezetben. Azért érdemes ezeket összehasonlítani, mert egyértelműen látszik, hogy mindháromnak ugyanaz az alapja, ugyanakkor azt is megmutatja, miben térnek el egymástól.

	1.      felvonás neve	2.      felvonás neve	3.      felvonás neve
háromfelvonásos szerkezet	1.      felvonás/ nyitókép	2.      felvonás/ konfrontáció	3.      felvonás/ döntés
15 ütemű szerkezet	1.      felvonás/ eleje	2.      felvonás/ közepe	3.      felvonás/ vége
a hős útja	az indulás felvonása	a beavatás felvonása	a visszatérés felvonása

A táblázat kimutatja, hogy míg a háromfelvonásos és a 15 ütemű szerkezet lineárisan látja a történetet, addig a hős útja körkörösen, és ezért a hős útja dinamikusabbnak is hat. A hős útjában már az első felvonást sem statikus, hanem dinamikus kifejezés jelöli. (Nem prototipikus főnév, hanem igéből főnévképzővel képzett főnév, hogy hasznosítsam azt is, amit az egyetemen tanultam.) A második felvonás elnevezéséből (beavatás) látszik, hogy itt egy hosszadalmas folyamatról van szó, talán ez a legjobb kifejezés a négy közül, ami visszaadja azt is, hogy a második felvonásban a főhős nemcsak akadályokkal küzd meg, de közben fejlődik, azaz nem csupán kívül (a cselekményben), hanem belül is (a karakter lelkében) zajlanak az események. A harmadik felvonás (visszatérés) pedig arra koncentrál, hogy a karakter vissza is tér a történet végén az otthonába vagy átvitt értelemben az „ismerős” helyzetébe, megtalálta a békét, így visszatért oda, ahonnan elindult. De már más ember, mint az elején.

Akkor lássuk a hős útjának 12 cselekménypontját!

AZ INDULÁS FELVONÁSA

1. hétköznapok (Ordinary World)

Egy előző cikkből bemásolva:

Ez egy nyitókép, mely bemutatja a főhősünk mindennapi környezetét, megismerjük a karakter legalapvetőbb tulajdonságait, hogy mik fontosak számára, és megtudhatjuk, hogy az élete nem teljes, valamire szüksége van, valamit akar, vagy valami kényszeríti a változtatásra.

2. kalandra hívás (Call to Adventure)

Mint már korábbi cikkekben említettem, ez az a pont, ami nélkül a történet nem jöhetne létre. Itt egy olyan esemény történik, ami kikényszeríti a főhőst a komfortzónájából. Egy olyan probléma, kihívás ez a cselekménypont, amit a főhősünk nem tud ignorálni.

3. visszautasítás (Refusal of the Call)

Egy előző cikkből másolva:

Előfordulhat, hogy a karakterünk valami okból kifolyólag először ellenáll a hívásnak, elutasítja azt. Pl. az út túlsáogsan veszélyes és félelmetes. Ezen a ponton a karakter olyanokon gondolkodhat, mint például:

❔ hogyan fog megváltozni az élete?

❔ az útjuk hogyan fogja befolyásolni a közeli környezetükben élők életét?

❔ mi forog kockán ha sikerrel jár? és ha nem jár sikerrel?

4. találkozás a mentorral (Meeting the Mentor)

Ez a cselekménypont a 15 ütemű szerkezet mellékszálának felel meg. Azaz a főhős találkozik azzal a személlyel, aki segíteni fog neki felkészülni mindenre, ami előtte áll, hiszen a hősünk még tapasztalatlan. Illetve a mentor abban is segít, hogy a főhős „megtanulja a leckét”, megtanulja az igazságot, megértse az üzenetet, amiről a regény szól.

5. átlépni a küszöböt (Crossing the First Threshold)

A főhős készen áll, és elhivatott a kaland irányába. Ide tartozik a konkrét elindulás pillanata, innen már nincs visszakozás. Három pont, amit eddig a cselekménypontig teljesítened kell:

✔ megalapozni a fő konfliktust

✔ megalapozni a történet theme-jét (igazság, üzenet, mondanivaló)

✔ elkezdeni a karakterfejlődés folyamatát a főhősnél

A BEAVATÁS FELVONÁSA

6. megpróbáltatások, ellenségek és szövetségesek (Tests, Allies, Enemies)

Előző cikkekből másolva:

A történetnek egy nagyobb felét teszi ki ez a rész. Itt a főhős az utat járja, közben akadályokba ütközik. Megismerkedik az új környezettel, szövetségesekkel és ellenségekkel, itt feltűnhet már a legfőbb ellenfél is (amennyiben ez egy másik személy). A főhős kezdi megérteni, mi vár még rá, ezért lassan megváltozik, adaptálódik a környezetéhez, hogy nagyobb eséllyel érje el a célját. Ebben a szakaszban azonban még inkább passzív, mint aktív a szereplőnk, nem annyira cselekszik, mint amennyire mindenféle dolog történik vele, ő pedig igyekszik adaptálódni mindehhez. A sok akadály és megpróbáltatás előtt vagy közben felfedezi az új világot, esetleg az újonnan kapott képességét, kísérletezik, jól érzi magát. Ez az a rész, ahol a főhős mélységeket és magasságokat él meg, próbálja megérteni, mi zajlik körülötte, ha pedig egy új világba csöppent, akkor ez a remek alkalom arra, hogy íróként bemutathassuk ezt a világot az olvasónak, párhuzamosan azzal, ahogy a főhősünk felfedezi. Nem csupán a külsőségeket, hanem a szabályokat, törvényeket, viszonyokat, kultúrát, fajokat stb stb, attól függ, mennyire részletesen kellett világot építenünk (ha sci-firől vagy fantasyről van szó, akkor kicsit hosszabb lesz ez a rész, ha a főszereplő számára az új környezet egy új iskola, akkor talán rövidebb).

7. a lélek mélységei (Innermost Cave)

A főhős egy barlanghoz közeledik. Ez a barlang általában egyszerre külső és belső, azaz: hősünk ezen a ponton nagyon közel ér az ellenség főhadiszállásához, vagy egy olyan helyszínhez, ami csupa veszélyt rejt számára. Az volt a célja, hogy ide eljusson, de már az elején tudta, milyen veszélyes vállalkozás ez. Hamarosan testközelből is megtapasztalhatja, ez pedig óhatatlanul is magával vonja, hogy magába néz, és reflektál a fő konfliktusra. Előjöhetnek ugyanazok a félelmei, mint a 3. pontban, bátorságot kell keresnie magában, hogy a következő cselekménypontban megtegye, amire vállalkozott. Ez segít az olvasónak megérteni, hogy milyen nagy horderejű dolog következik, ez a pont növeli a feszültséget. Itt a főhős még nem lép be ebbe a barlangba, itt még csak felkészül arra, hogy belépjen.

8. istenítélet (Ordeal)

A főhős belép a barlangba. Itt vagy egy szinte lehetetlen fizikai kihívással vagy egy mély belső krízissel találkozik, vagy mindkettő. Ha elbukik, akkor vagy meghal, vagy a világ, ami körbeveszi, örökre megváltozik. A rossz irányba. Akár a legnagyobb ellenségével, akár a legnagyobb félelmével kell megküzdenie, akár a kettővel együtt, hősünknek szüksége van minden erejére és minden eszközre, amit az idáig vezető út során megszerzett (fizikai és átvitt értelemben is). Ezen a ponton valaki vagy valami meghal a főhős számára, elveszít egy nagyon fontos dolgot, mert csak egy metaforikus újjászületés után kapja meg az erőt, ami szükséges ahhoz, hogy győzhessen.

9. jutalom (Reward)

Főhősünk túlélt, legyőzte az ellenfelét, és legyőzte önmagát is: a belső krízist; „megtanulta a leckét”. Ennek hatására megváltozott, erősebb lett, és talán megszerzett valamiféle jutalmat is. A jutalom nagyon sokféle lehet: fizikai tárgy, de valami egyéb is, például egy titok, valamiféle tudás vagy kibékülés a szerelmével. A hős megünnepelheti a győzelmet, de hamarosan újra útnak kell indulnia. Hazafelé.

A VISSZATÉRÉS FELVONÁSA

10. visszaút (The Road Back)

Ez a cselekménypont a 2., azaz a kalandra hívás ellentéte. Ott a karakter kilépett az ismertből az ismeretlenbe, most pedig maga mögött hagyja az ismeretlent, és visszalép az ismertbe. Hazatér a jutalmával, de ezúttal nem veszélyre számít, ahogy az elején, hanem éljenzésre, esetleg igazolásra (azaz beigazolódik az igaza, és ezt elismerik), bűnbocsánatra vagy felmentésre, megszabadításra. De az út itt még nem ér véget, még szüksége lehet a hősnek egy utolsó lökésre, hogy visszatérjen a hétköznapokba. Esetleg egy-két akadály még szembejön vele, mielőtt megérkezne. Előfordulhat, hogy a hősnek foglalkoznia kell a 8. pontban, az istenítéletkor történtek következményeivel.

11. feltámadás (Resurrection)

Ez a tetőpont, ahol a főhősnek még egyszer utoljára szembe kell néznie a halállal. Az ellenség egy utolsó esélyt kap, hogy tesztelje a hőst: megtanulta-e a leckét. A főhős újra „feltámad”.

12. hazatérés az elixírrel (Return with the Elixir)

A főhős visszatér az otthonába az elixírrel, azaz a megtanult leckével és a jutalommal, megváltozva és erősebben, mint valaha. Már egy más ember, aki új életet kezd. Visszatérése reményt hozhat a környezete számára, konkrét megoldást a problémáikra, vagy egy új perspektívát, amelyet mindenkinek meg kellene ismernie. A végső jutalom, amit itt kap a hős, szintén lehet fizikai vagy metaforikus, de bármi is ez, három dolgot reprezentál:

✒ változás,

✒ siker,

✒ bizonyíték a kalandjára nézve.

Akik a hősben kételkedtek, kirekesztődnek, az ellenségei megbűnhődnek, a szövetségeseit kitüntetik.

Forrásaim voltak:

https://blog.reedsy.com/guide/story-structure/heros-journey/#1__ordinary_world

https://www.movieoutline.com/articles/the-hero-journey-mythic-structure-of-joseph-campbell-monomyth.html

Bevezető a cselekményszerkezetekhez

A karakterek témáját Edina az eddigi cikkeiben nagyszerűen körüljárta, mától átevezünk a cselekmény vizeire. A történet e két aspektusa szorosan kapcsolódik egymáshoz, így az én cselekményről szóló cikkeimben is bőven lesz még szó arról, hogyan érdemes megírni az egyes szereplőket és útjukat a történetben.

A mai egy bevezető cikk lesz a cselekményszerkezetekhez, holnaptól mindegyik alább felsorolt szerkezetről egy-egy részletes cikk fog érkezni.

Mi az a cselekményszerkezet, milyen fajtái léteznek, és miért kellene minden írónak ismernie legalább az alapjait?

Szokás az írókat megkülönböztetni az alapján, hogy mennyire részletesen tervezik meg a regényük cselekményét, mielőtt leülnének megírni a szöveget. Angolul plannernek, azaz tervezőnek nevezik azokat az írókat, akik részletesen terveznek, sok-sok jegyzettel, karaktertáblákkal, világépítéslistákkal, részletekbe menő cselekményvázlatokkal stb. Pantsernek pedig azok az írók számítanak, akiknek megjelenik egy ötlet a fejükben, és kevés jegyzettel vagy mindenféle jegyzetelési hercehurca nélkül leülnek, és megírják a regényt. Magyarul a planner építész, mert tudatosan építi fel a történetét kőről kőre, tégláról téglára, a pantser pedig kertész, mert elveti a történet magvait, és végigkíséri, mi fejlődik ki belőle a végére.

Gyakori vita tárgya azonban, hogy van-e értelme így megkülönböztetni az írókat és az írói módszereket, ebbe most nem mennék bele, de amennyiben ti el szeretnétek mondani a véleményeteket a témában, tegyétek ezt meg bátran a discordon.

 

Amennyiben szerettek tervezni és jegyzetelni, már valószínűleg hallottatok a cselekményszerkezetekről – angolul story structure. A cselekményszerkezet egy olyan vázlatszerkezet, ami egy ajánlott sorrendben felsorakoztatja azokat a cselekménypontokat, amelyeknek szerepelnie kell és amik esetlegesen szerepelhetnek a regényünk cselekményében. Biztosítja, hogy a történetünknek legyen eleje, közepe, vége, megfelelő íve, és a szereplőink eljussanak A pontból B pontba, és ne csak a szó szerinti értelemben. A dolog egészen egyértelműnek tűnhet, néhányan felháborodhattok, hogy „persze, hogy a regényemnek van eleje, közepe meg vége, hiszen anélkül nem is jöhetne létre, micsoda hülyeség ez”. Fizikailag nyilvánvalóan megvannak minden regény ezen részei, azonban a cselekmény szempontjából előfordulhat, hogy nem működnek, nem töltik be a szerepüket. A történet elejének, közepének és végének megvannak a maga feladatai, és a szükséges elemei, amik ha kimaradnak vagy rosszul ábrázoltak, akkor az egy olyan hiba, amit az olvasó is érzékelni fog, még akkor is, ha esetleg nem tudja pontosan megmondani, mi nem stimmel.

Számtalan cselekményszerkezet létezik, röviden bemutatom a legismertebbeket.

Three Act Structure – Háromfelvonásos szerkezet

A rengeteg cselekményszerkezet közül a legtöbbnek ugyanaz az alapja, a Three Act Structure, azaz a háromfelvonásos szerkezet. Ennek lényege, hogy a történetet három részre bontja, melyből az első felvonás a történet eleje [Setup – felállás/kezdeti beállítás/nyitókép], a második a közepe [Confrontation – konfrontáció], és a harmadik a vége [Resolution – döntés]. Ezeken belül megnevezi azt a pár cselekménypontot, amelyeknek az egyes felvonásokon belül ott kell lenniük, hogy a történet részei betöltsék a szerepeiket.

 

Save the Cat/15 Beat Structure – A 15 ütemű szerkezet

Blake Snyder

Ez a szerkezet – mint sok másik is –, a háromfelvonásos részletesebb változata, ami 15 cselekménypontot nevez meg a három felvonáson belül. Sokan ezt már túlságosan részletesnek is tartják – ahogy én is –, de nem szükséges minden cselekménypontot felhasználnunk a regényünkben, főleg, mert nem minden történetre húzható rá ez a séma, leginkább a sci-fi és fantasy zsánerek, a kalandregények és talán még a történelmi regények esetében a legmegfelelőbb választás.

 

The Hero’s Journey – A hős útja

Christopher Vogler

A hős útját már nem lineárisan szokás ábrázolni, mint a felső kettő szerkezetet, hanem körként. Joseph Campbell The Hero with a Thousand Faces (Az ezerarcú hős) című nagyon híres regényében írja, hogy számos mítoszt és régi történetet megvizsgálva a világ különböző pontjairól, észrevette, hogy minden történet nagyjából ugyanarra a sémára épül fel: a hős elindul, különböző kalandokon vesz részt, majd a kezdőpontba tér vissza, de már megváltozott emberként. Az emberiség a kezdetektől fogva így mesél történeteket. Christopher Vogler fogta ezt az elképzelést, és megalkotta belőle a hős útja nevű cselekményszerkezetet. Tehát ha eddig nem volt szimpatikus számodra, hogy "sémákba szorítsd" a regényed, most megbizonyosodhatsz róla, hogy a cselekményszerkezetek nem olyan szigorú és merev sémák, amiknek minden pontjának meg kell felelned, és ezzel elveszik a kreativitás az írásból. Ezeket valójában a már meglévő történetekből alkották, tehát fontos, hogy nem a történetednek kell szolgálnia a sémát, hanem a séma szolgálja a történetedet. Nem minden részletét kell felhasználni, hanem érteni kell a mechanikáját, és így eldöntheted, hogy melyik az a cselekménypontok azok, amelyeknek a te regényedben is szerepelnie kell, és melyek azok, amelyeknek nem.

 

Plot Embryo/Dan Harmon’s Story Circle – A cselekménykör

Dan Harmon

Ennek a szerkezetnek nem találtam magyar megfelelőjét, ezért cselekménykörként fordítottam, de inkább a pontosabb plot embryo kifejezést fogom használni a későbbiekben, mert ez a pontos. Ez a cselekményszerkezet A hős útjának egy karakterközpontú változata, ami inkább a főhősre koncentrál, a karakterfejlődési ívből (ami már ismerős lehet nektek Edina egy korábbi cikkéből) alkotja meg a cselekményt. Négy nagy részre bontja a történetet, a negyedeken belül pedig kettő-kettő cikkre, így jön ki az összesen 8 körcikk, amik nem annyira cselekménypontokat jelölnek, mint inkább a karakter viselkedését, hozzáállását a történet bizonyos részeihez.

Snowflake Method – Hópihe-metódus

Randy Ingermanson

Ahogy az elnevezés elárulja, itt valójában nem cselekményszerkezetről van szó, hanem egy vázlatolási metódusról, ami a cselekményen kívül a karakterek kidolgozására is kitér. Azért gondoltam, hogy erről a módszerről is írok, mert sokan már ismerik a magyar írói berkekben, ez az a módszer, aminek a magyar neve a legtöbbször szembe jött már velem. A hópihe nevet egyébként Koch matematikus görbéjéről kapta, melyet az úgy hozott létre, hogy egy egyszerű alakzatból indult, és azt felosztva majd önmagával kombinálva egyre bonyolultabb alakot hozott létre, ami a végén egy hópehelyre hasonlított. A hópihe-metódus így arról szól, hogy az egyszerűtől építkezünk az összetett felé. Azaz megragadjuk az alapötletünket, és az adott szempontoknak megfelelően addig bővítjük, míg el nem készül a vázlatunk.

Még több cselekménykidolgozással kapcsolatos cikk érkezik, ahogy már említettem, de megmutatom nektek, hogy milyen szuper jelvényt zsebelhettek be akkor, ha teljesítitek azt a borzasztóan nehéz feladatot, hogy elkészítitek a regényetek vázlatát:

Ki hogyan szokott megbírkózni a vázlatolással? Milyen részletességgel szoktatok vázlatolni?