A mai cselekményszerkezetes cikk lesz a legrészletesebb és a leghosszabb, mert ez rendelkezik a legtöbb cselekményponttal, és mert a saját meglátásaimat is beleszerkesztettem. Úgyhogy készítsetek egy bögre teát, fogjatok egy jegyzetfüzetet, és készüljetek fel az információáradatra! Néhány dolgot viszont úgy másoltam be az előző posztból, ezért annyira nem elrettentő a helyzet. Amennyiben nem olvastátok még a bevezető cikket a cselekményszerkezetekhez és a háromfelvonásos cselekményszerkezetről szóló cikket, mindenképpen ajánlom, mielőtt ebbe belefognátok.
A 15 ütemű cselekményszerkezet Blake Snydertől származik, a Save the Cat! (Mentsd meg a macskát!) című könyvében mutatta be. A formula lényegében a háromfelvonásos cselekményszerkezet részletezettebb változata, ami 15 cselekménypontból, vagy ahogy Snyder nevezi ütemből (beat) áll.
Ahogy a háromfelvonásos szerkezet esetében, az egyes ütemek itt sem ugyanakkora hányadát teszik ki a könyvnek, vannak egyjelenetesek és többjelenetesek is.
ELSŐ FELVONÁS
1. nyitókép (Opening Image):
Egy jó nyitókép megragadja az olvasót, bemutatja a történet hangulatát és a főhőst röviden.
Itt kulcsszó a röviden, mert gyakori hiba, hogy az író a történet legelején meg akarja ismertetni az olvasót a főhőssel minél részletesebben, azaz egy információhalmazt önt az olvasó fejére már az első oldalakon a karakter háttértörténetétől kezdve addig, hogy mi a kedvenc étele. Az olvasó azonban ezt unja. Nagyon. Ekkor még ismeretlen számára a főhős, tehát nem fogja érdekelni az életének minden apró szegmense. Sokkal inkább belemerül a történetbe, ha a cselekvésein keresztül ismerheti meg a főhőst, ha történik valami, még ha nem is rettentően izgalmas. Itt rendkívül fontos a „mutasd, ne mondd” elve. Ahelyett, hogy azt írnád „Barbi talpraesett lány volt, mindig tudta, hogyan kell megoldania a felmerülő problémákat”, inkább kezdj egy olyan jelenettel, ahol Barbi problémába ütközik, de gyorsan és ügyesen megoldja azt. Az olvasó sokkal jobban fogja élvezni az első oldalakat, mert történik valami, nem áll a cselekményidő, miközben csak leírást olvas. És sokkal valószínűbb, hogy meg fogja kedvelni Barbit, mintha csak a leírást olvasná róla. Meg az olvasók olyanok, hogy nem feltétlenül hisznek neked, meg kell mutatnod, amit leírtál. Másrészt pedig nem szeretik, ha megmondják nekik a tutit. Mutasd meg nekik Barbit ítéletek nélkül, és majd ők eldöntik, hogy talpraesett-e. Előfordul, hogy az író azt írja Barbiról az első oldalon, hogy talpraesett lány, majd a második oldalon eltéved, kétségbeesik és sírni kezd. Fontos, hogy nagyon jól ismerd a karaktered, mert csak így tudod hitelesen megírni őt.
Ami még fontos az első lépésnél, hogy egy jellemző helyzetben mutasd be a szereplődet, egy olyan helyzetben, ami fontos a cselekmény szempontjából. Ha a történet arról szól, hogy Barbi magányos és az igaz szerelmet keresi, akkor ne egy olyan jelenettel kezdd, ahol bemutatod, mennyire gyűlöli a főnökét. Az első jelenet legyen releváns a történethez és sokat mondó a főhősödről, utóbbi pedig szintén szorosan kapcsolódjon a történethez.
2. tétel kimondása (Theme Stated):
Írói körökben valami okból kifolyólag vitatott, hogy a történetünknek legyen-e üzenete. Néhányan azért vannak ez ellen, mert nem akarnak tanítani, nem akarnak didaktikusak lenni, nem azért írnak, hogy tanárosdit játsszanak. Mondanivaló vagy tétel nélkül azonban a történetünk üres lesz. A Gyűrűk Ura nem csak arról szól, hogy Frodó elviszi az Egy Gyűrűt a Végzet Hegyéhez, ahol elpusztítja, ezzel megmentve Középföldét. Hanem arról is szól, hogy a barátainkat soha nem hagyjuk cserben („Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.”); a sötétség soha nem tart örökké („[…] a homály végső soron csak múló kicsiség; a fény és a szépség túl van azon, hogy elérhetné.”); aki feladja, azt elfelejtik, aki kitart a végsőkig, arra emlékezni fognak („S ha visszafordultak volna, akkor nem tudnánk róluk, mert elfelejtették volna őket. Mi csak azokról tudunk, akik továbbmentek…”); ne ítélkezz, mert sosem ismered a teljes igazságot, nem vagy mindenható („Sokan vannak, akik élnek, pedig halált érdemelnek. És vannak, akik meghalnak, pedig életet érdemelnének. Nekik mit tudsz adni? Hát akkor ne siess úgy a halálos ítéletekkel. Hiszen még a legbölcsebbek se látják mindennek a végét.”) stb stb. (Hogy egy Gyűrűk Ura-fanatikussal van-e dolgotok? Ugyan…)
Üzenet, mondanivaló, igazság vagy ahogy itt hívjuk tétel igenis kell minden történetbe, csak jól kell csinálni. Azaz nem szájbarágósan. A tételnek (általában egy fő tétel van, ami nem jelenti azt, hogy más igazságok nem lehetnek emellett a regényedben, de egyet ki kell választani, amire felépíted a történetet) a főhősöd belső világához, lelkéhez van köze. Általában valami negatívhoz, azaz vagy egy rossz tulajdonsághoz, vagy egy hazugsághoz, amiben hisz a főhős, vagy egy félelemhez. Írj egy történetet egy hazug emberről, aki nagy nehézségek árán leszokik a hazudozásról, és a történeted arról fog szólni, hogy az igazság rögös út, mégis ez a helyes, és egyetlen járható ösvény. Írj egy történetet valakiről, akinek meggyőződése, hogy az a helyes, ha másokat mindig maga elé helyez, majd nehézségek árán megtanulja értékelni önmagát, nemet mondani és határokat felállítani, és arról fog szólni a történeted, hogy önmagunk folytonos elnyomása mások megelégedésére nem egészséges. Írj egy történetet egy olyan emberről, aki fél elfoglalni kegyetlen apja helyét, mert tart attól, hogy ő is ugyanolyan kegyetlenné válik, majd nehézségek árán legyőzi félelmét, és a történeted arról fog szólni, hogy csakis rajtunk áll, milyen emberekké válunk.
Ez a pont a tételnek a(z első) kimondását takarja, legtöbbször úgy, hogy a főhősünknek valaki konkrétan elmondja, felhívja rá a figyelmét. Pl. „Nem élheted le úgy az egész életedet, hogy…”. Önmagában kimondva klisének hangozhat, ezért fontos, hogy innentől fogva ne így erőltessük az olvasóra. Ügyenesen építsük fel köré a történetet úgy, hogy egy olyan karaktert alkotunk, akinek egy hibájára építjük a történetet, és arra, hogyan győzi le önmagát. Amellett, hogy a legtöbb esetben számtalan külső tényezővel is meg kell küzdenie ezalatt, és pont ezek az események segítenek neki abban, hogy megtanulja a leckét.
3. bemutatás (Set-Up):
Itt egy kicsit hosszabban folytatódik a főhős és környezetének bemutatása az 1. pontból. Az olvasó megismeri a status quo-t, miközben érzi, hogy valami nincs teljesen rendben, valamin változtatni kell. A főhősön kívül egyéb fontos szereplők is feltűnnek itt. Meg kell teremteni a kontextust, hogy az olvasó értsen mindent, ami ezután következik.
4. katalizátor (Catalyst/Inciting Incident):
Ez a cselekménypont a háromfelvonásos cselekményszerkezetben is szerepel, hiszen az egyik alapköve egy történetnek, ahogy már írtam. Ezt az előző posztból másolom ide:
Egy olyan esemény, ami nyomást gyakorol a főhősre, hogy induljon el az úton, és szerezze meg, amire szüksége van, amit akar. Ez az a pont, ami beindítja a történetet, ami nélkül az nem jöhetne létre.
Az író és szerkesztő Kristen Kieffer szerint a legfontosabb kérdések, amelyeket fel kell tennünk, mikor megírjuk ezt a két cselekménypontot, a következők:
❔ Miért nem elégedett a főhősünk az életével?
❔ Mi kellene ahhoz, hogy a főhősünk megelégedjen? (Ez lesz a célja.)
❔ Mik a főhős legnagyobb félelmei és hibái?
❔ A cselekvések, amiket a főhősünknek véghez kell vinnie, hogy megelégedjen az életével, hogyan kényszerítenék őt arra, hogy szembenézzen a félelmeivel és a hibáival?
A katalizátor eseményt kalandra hívásnak (Call to Adventure) is nevezik, amit lehet szó szerint vagy átvitt értelemben is érteni. Lényege, hogy arra kényszeríti a karaktert, hogy kilépjen a komfortzónájából.
Ezzel együtt a következő pont is a korábbi posztból származik:
5. bizonytalanság (Debate/Doubt/Second Thoughts):
Előfordulhat, hogy a karakterünk valami okból kifolyólag először ellenáll a hívásnak, elutasítja azt. Pl. az út olyan veszélyes és félelmetes lenne. Ezen a ponton a karakter olyanokon gondolkodhat, mint például
❔ hogyan fog megváltozni az élete?
❔ az útja hogyan fogja befolyásolni a közeli környezetében élők életét?
❔ mi forog kockán ha sikerrel jár? és ha nem jár sikerrel?
A kockázat egy rendkívül fontos eleme minden történetnek. Ha nincs elég kockázat, a történet unalmas, és az olvasó lehet, hogy leteszi a könyvet, mert érdektelenné válik a sztori iránt. Minél magasabb a kockázat, az olvasó annál jobban fog izgulni a főhősért, annál jobban fogja magával ragadni a történet.
MÁSODIK FELVONÁS
6. belépés a második felvonásba (Break Into Two):
Ez a pont a háromfelvonásos szerkezet első tetőpontjával (Climax of Act One) egyenlő:
A főhős eldönti, hogy kalandra indul – esetleg elfogadja, hogy nincs más választása –, ez az a pont, ahonnan nincs visszakozás, nincs megállás.
7. mellékszál (B story):
Ez már új ebben a szerkezetben. Az elnevezése gondot okozhat, mert egy történetben nem csupán egy mellékszál futhat, ez az ún. „legfőbb mellékszál”. Ennek a mellékszálnak az a feladata, hogy kiegészítse, mélyítse a főszálat, és egyébként legtöbbször ez a szerelmi szál vagy a mentorszál. Tehát általában egy másik szereplőhöz kötődik, ő lesz az, aki segít a főhősnek "megtanulni a leckét" (a kifejezésnek kicsit negatív felhangja van, de itt most nem így kell érteni, hanem hogy segít a főhősnek megérteni a tételt, amiről a 2. pontban volt szó).
8. móka és kacagás (Fun and Games):
Vicces, mert ez a rész a főhős számára általában pont nem móka és kacagás. Lényegében a háromfelvonásos szerkezet akadályok pontjának felel meg, ezért be is másolom:
A főhős az utat járja, közben akadályokba ütközik. Természetesen, hiszen ha nem lennének előtte akadályok, azaz könnyedén elérné a célját, akkor a történet unalmas lenne, a karakter pedig nem fejlődne azáltal, hogy a külső akadályokat és a belső akadályait is legyőzi az út során. A történetnek egy nagyobb részét teszi ki ez a rész. A főhős megismerkedik az új környezettel, szövetségesekkel és ellenségekkel, itt feltűnhet már a legfőbb ellenfél is. A főhős kezdi megérteni, mi vár még rá, ezért lassan megváltozik, adaptálódik a környezetéhez, hogy nagyobb eséllyel érje el a célját.
Ezek mellett természetesen a főhősnek is jut némi szórakozás. A sok akadály és megpróbáltatás előtt vagy közben felfedezi az új világot, esetleg az újonnan kapott képességét, kísérletezik, jól érzi magát. Csak ne vigyük túlzásba! A legtöbb olvasó azt hiszi, minden vágya, hogy a karaktereket boldognak lássa. Ez nem igaz. A boldogság unalmas – ha regényekről van szó. Valójában az olvasók azt akarják, hogy a főhős szenvedjen, amennyit csak lelkileg és fizikailag elbír. A profi írók már nagyon jól tudják ezt, és bátran kihasználják szadista hajlamaikat az olvasók megelégedésének értekében. Mert egyébként minden író köszöni szépen, teljesen normális. Khm…
Tehát ez az a rész, ahol a főhős mélységeket és magasságokat él meg, próbálja megérteni, mi zajlik körülötte, ha pedig egy új világba csöppent, akkor ez a remek alkalom arra, hogy íróként bemutathassuk ezt a világot az olvasónak, párhuzamosan azzal, ahogy a főhősünk felfedezi. Nem csupán a külsőségeket, hanem a szabályokat, törvényeket, viszonyokat, kultúrát, fajokat stb stb, attól függ, mennyire részletesen kellett világot építenünk (ha sci-firől vagy fantasyről van szó, akkor kicsit hosszabb lesz ez a rész, ha a főszereplő számára az új környezet egy új iskola, akkor talán rövidebb).
9. felezőpont (Midpoint):
A háromfelvonásos szerkezet elemzésekor már erről a pontról is volt szó, hiszen a katalizátor mellett talán ez a második legfontosabb cselekménypont, ami egy regényből sem hiányozhat. Idézem az előző posztból:
Egy nagy eseményt jelöl, ami általában valami katasztrófával végződik, valami nagyon nem úgy alakul, ahogy kellene – a főhős számára. Ez a cselekménypont szorosan kapcsolódik a főhős céljához, leggyakrabban úgy, hogy nagyban veszélyezteti, hogy a főhős elérje azt. Itt érti meg a karakter igazán, hogy mennyi minden forog kockán.
A 15 ütemű szerkezet azonban a másik alternatívát is felajánlja. Azaz, hogy mi van akkor, ha nem happy end a történetünk vége. Ebben az esetben ugyanis nem egy „látszólagos bukás”, hanem egy „látszólagos győzelem” lesz ez a pont, hogy a finálé (a háromfelvonásos szerkezetben a harmadik tetőpont) egy valós bukással jöjjön el; a győzelem helyett.
10. a rosszfiúk bekerítenek (Bad Guys Close In):
Akár megkapta a főhős az előző pontban, amit akart, akár nem, itt következményei lesznek. Amennyiben egy „látszólagos bukást” szenvedett el a főhős, az ellenség szorosabbra fogja a szorítást, és kibillenti a szereplőnket. Ugyanakkor belső viszályról is szó lehet, ha a főhősnek pl egy árulóval kell megküzdenie. A dolgok egyre rosszabbodnak a szereplőnk számára. Amennyiben egy „látszólagos győzelmet” tudhat maga mögött a főhős, a dolgok egyre jobbra fordulnak. Azonban mindkét esetben a karakter hibája (félelme, rossz tulajdonsága, hamis hite stb.) és az ellenség erői is a nyakában lihegnek.
11. minden veszve (All is Lost):
A főhős itt elveszít valamit vagy valakit (sokszor a mentorszereplőt), ami miatt a padlóra kerül. Az előző pontban történtekkel párosítva túl sok a fájdalom, a kilátástalanság. A főhős elhiszi, hogy minden veszve.
12. a lélek sötét éjszakája (Dark Night of the Soul):
A főhős a padlón van, nyalogatja a sebeit. Átgondolja, mi minden történt eddig, ez számára a legsötétebb óra. Az a pillanat, ami pontosan azelőtt helyezkedik el, hogy megtalálja a megoldást és "megtanulja a leckét", átjön neki a tétel.
HARMADIK FELVONÁS
13. belépés a harmadik felvonásba (Break Into Three):
A főhős rájön, mit kell tennie, hogy megoldja a problémát. A külsőt (legyőzni az ellenséget) és a belsőt (legyőzni önmagát – félelem, hamis hit, negatív tulajdonság) egyaránt. Visszanyeri az önbizalmát, elindul újra megmérkőzni az ellenséggel.
14. finálé (Finale):
5 részből tevődik össze:
✔ felszerelkezés (Gathering the Theme):
A főhős összeszedi a szövetségeseit, barátait, és minden eszközét, amire szüksége lehet ahhoz, hogy legyőzze ellenfelét.
✔ terv kivitelezése (Executing the Plan): A főhős és csapata kivitelezik a korábban meghatározott tervüket.
✔ Houston, van egy kis gondunk! (The High Tower Surprise) ((ez igencsak szabad fordítás, de nem találtam tornyos megfelelőt)):
Egy gigantikus csavar vagy kellemetlen meglepetés történik a főhőssel, akinek így bizonyítania kell, mennyit is ér.
✔ áss mélyre (Dig Deep Down):
B terv híján a főhősnek mélyen magába kell néznie, hogy megtalálja a legerősebb fegyvert: az erőt és bátorságot, hogy szembenézzen félelmével, hamis hitével vagy negatív tulajdonságával, hogy legyőzhesse az ellenséget.
✔ egy új terv kivitelezése (Execution of New Plan):
Miután a főhős szembenézett önmagával és legyőzte önmagát, készen áll legyőzni az ellenségét is. Amennyiben a karakter nem győzi le az ellenséget, azaz nem happy end a sztori vége, győződj meg róla, hogy ennek jó oka van! Hiszen ez is üzen valamit az olvasóknak.
15. zárókép (Final Image):
A nyitókép ellentéte, megmutatja, hogy a főhős és környezete mennyiben változott a történet elejéhez képest. Érdemes lehet kihangsúlyozni a tételt (csak nem szájbarágósan!).
Forrásaim:
