Alex L. Hooper (szerk.) · Monos Anett (szerk.) · M. Z. Chapelle (szerk.) - Sssh!

 Mikor a hazai szerzők összefognak, mindig valami különleges és egyedi alakul. Ha pedig elfojtott titkokról van szó, akkor mindannyian tudunk azonosulni a leírtakkal. 

Mindenkinek van, mégsem beszélünk róla. Görcsösen kapaszkodunk belé, féltve őrizzük. Néha egészen apró, olykor viszont mázsás súlyként nehezedik a vállunkra.

A lapokon szárnyat bont a sokszínű szerelem. Tizenhárom novella kalauzol izgalmas világokba, különböző sorsokat, életutakat mutatva be.

Az ecset mérgező fullánkká változik a festő kezében, aki bánatát pasztellzöld életfestékbe mártja. Vibráló feszültség tölti meg a kocsit, de a vizsgájára siető lány a megfelelő autóba szállt be? Érzelmeik pokolian perzselik a harcost és királyát: vajon Lucifer meddig képes leplezni emésztő vágyát?

Szenvedély.

Elfojtott vágyak.

Elsuttogott ígéretek.

Mindenkinek van titka. Mi a tiéd?

A művek szerzői: 

Alex L. Hooper, Sárközi Erika, Szilágyi Heléna, M. Z. Chapelle, Pataki Krisztina, Pataki Eszter, Monos Anett, Lekli Medárd, Estell Ivy, HoRa, Czipó Petra

Általában, ha egy antológia ötlete felröppen, akkor azt bekategorizálják mind a téma, mind pedig zsáner tekintetében. Itt azonban nem volt ilyen kritérium, ebben a kötetben megtalálhatóak a filozófiai hangvételű novelátol kezdve, a fantasyn át, az egyszerű szerelmes történetekig. Volt szó kétségbeesett szerelmekről, harcos úrnőkről, a pokol uráról, angyalokról, varázslatról. Egy valami volt csupán közös az összes történetben, a szerelem, a szenvedély, a vágyakozás és az el nem suttogott titkok. Kicsit féltem ettől a sokszínűségtől. Egymást érték a történetek, hol egy fantasy, hol pedig egy élettörténet, de be kellett látnom, hogy kifejezetten üdítően hatott ez a kötetre nézve. Hiszen nem volt sok egymás után egy bizonyos zsáner, ha több történetet olvastam egymás után, néhol olyan erős volt a kontraszt, hogy kellett egy kis idő, míg átáll az agyam egy másik zsánerre, de azt gondolom, ez cseppet sem vett el az élményből, és a szerzők tudták úgy vezetni a gondolataimat, hogy azonosultam a legtöbb élethelyzettel. Nyilván nekem is vannak jobban, illetve kevésbé tetsző novellák, ezeket pár szóban ki is fejteném. 

Hóvarázs 

Kedves kis kezdő történetként indult, amolyan bemelegítő sztori. Bár én kissé húztam a számat, mikor olvastam, hogy a mai világban csak úgy behuppanunk egy idegen autójába, kedvesen csacsogva. De nézzétek el nekem, lányos anyukaként, görcsben volt végig a gyomrom, ha erre gondoltam, pedig sejthettem, hogy ennek a sztorinak nem lesz olyan barbár végkimenetele. 

A Szakember

Lekli Medárdot már korábban is dicsértem. Engem teljesen megragad a mai, huszonegyedik századba illesztett filozofikus írásmódja. Szeretem az ilyen sejtelmes, figyelmet igénylő írásokat. Olyanok ezek, mint a horoszkóp. Az is a saját életébe tudja illeszteni, aki nem is akarja igazán. 

A Határvidék Úrnője

Na ez volt az első novella, ami hirtelen pofán csapott. A két életszagú történet után egy fantasy. Itt kellett kattannia egyet az agyamnak, hogy már nem iktathatom a valóságba a szereplőket, hanem magasabb, képzeletbeli vizekre kell eveznem. Miután átállt erre az elmém, egyre jobban kezdtem élvezni a dolgot. Bár a vége számomra kicsit furcsa volt, de mint megtudtam, ez nem is igazán vég, csak a kezdet. Ebben az esetben pedig izgatottan várom a folytatást, mert az én érdeklődésem nagyon felkeltette az a misztikum ami ebben a könyvben elkezdődött. És itt jegyezném meg, hogy végre egy női harcos. Na nem olyan lagymatag, aki játssza az eszét, aztán a végén mindig miatta halnak az emberek. Hanem egy igazi, vérbeli amazon, aki kivívta magának a tiszteletet. Imádtam a karaktert, és szívesen olvasnék még róla. 

Tükörlélek

Remekül felépített történet a másságról, arról mikor még mi magunk sem tudjuk kik is vagyunk igazán. Mikor a saját elménkben keressük a válaszokat, aztán egy csoda folytán bebizonyítja az élet, hogy pont azok vagyunk akinek kell, és pont ott vagyunk ahol lennünk kell. Szerettem az érzelmi hullámokat, ahogy felvezeti micsoda kételyek és szorongás lehet egy fiatalban, és szerettem a megnyugvást is amit adott végül. 

A béklyók mögött

Oké, Hölgyeim, tegye fel a kezét, aki nincs oda totálisan a sorozatbéli Luciferért... Sejtettem! Na hát ezzel én is így vagyok, és micsoda meglepő módon, kissé az ő karakterét képzeltem ide, habár nem egészen ugyan arról van szó. Mindenesetre a pokoli sztorik mindig is közelebb állnak valamiért a szívemhez, mint az angyalos történetek. Nagyon szépen feszítette a húrt az írónő, bár a végét egy kicsit kapkodósnak éreztem. Valamivel tovább írtam volna a sztorit, vagy más lezárást adtam volna neki, mert ez így nagyon hirtelen volt számomra, ahhoz képest, hogy végig feszítette az idegeimet, aztán egyszer csak bumm, vége. És csak zárójelben jegyzem meg, kedves szerzőtársaimnak, hogy annyira szeretnék már Lilithről bővebben olvasni. Miért pakoljátok őt mindig a háttérbe? Kérek szépen valakit, írjon róla egy jó kis sztorit. 

Fecske

Érdekes történet volt, bár némely részét kicsit kidolgozatlannak találtam. Elég hamar rájöttem a végkifejletre, ennek ellenére tudtam élvezni a sztorit. Sokat nem tudok mondani róla, hiszen nagyjából egy azon esemény köré épül az egész, majdhogynem egy helyszínen. Nem volt rossz, viszont szerintem lehetett volna ezt még feszíteni egy kicsit. 

A zenébe szikkadó, szétfolyt életfesték

Az egyik kedvencem lett, de talán ez nem meglepő, hiszen szeretem az ilyen jellegű történeteket. Ugyan itt is hamar rájöttem mire is megy ki a játék, azonban a szerző olyan gondolatokkal fűszerezte meg a sztorit, hogy sorról-sorra érdemes volt tovább olvasni. Remek feldolgozása ez az elengedésnek. Gratulálok. 

Mint tavaszi zápor fűszere a földnek

Ezzel a novellával kissé bajban voltam bevallom, mert nem igazán érintett meg. Úgy éreztem, ez egy hosszabb történet első pár oldala, mikor felvezetjük a történetet, bemutatjuk a szereplőket és később érkezik a dráma, az izgalom. Sajnos ezen a novellán gyorsan túl tudtam lépni, pedig maga a történet izgalmas lehetett volna, hiszen a családi dráma mindig jó alap. 

Szerelmünk örök lángja

Ezt is egy átlagos szerelmi sztorinak könyveltem el, cseppet klisés jelenetekkel. Tudtam végül mi lesz belőle, és azt is mi miért történik. Nem igazán lepett meg. 

Játsszuk el!

Szintúgy egy teljesen kiszámítható történet volt számomra, elég gyorsan fel lehetett figyelni azokra a jelekre amik bemutatták a teljes végkimenetelt. Néhol ezért elmosolyodtam az abszurd jeleneteken. Összességében azonban, a mondani valóját tekintve szépen értelmezhető történetnek gondolom. 

A két kehely próbája

Mint már korábban is említettem, a pokoli történetek jobban megragadnak, talán az izgalmak miatt, illetve ha angyalokról van szó, mindig félek, hogy átmegy túlzottan vallásos irányba a történet, és azt egy idő után, ha erőteljesen van hangsúlyozva, nehezen tudom megemészteni. Ebben a sztoriban azonban nem volt hiba egyik részről sem. Izgalmas, jól felépített történet, pont annyi vallással és hittel.amennyi kell bele. 

OdOn 

Érdekes történet volt, bár elég tipikus jelenetekkel. Viszont ez nem vett el az élvezhetőségéből. Viszont a szerző korábbi írásait olvasva ez kicsit furcsán hatott nekem. Az előző világ jobban tatszett amit alkotott a könyvben. 

A lány aki kívánni sem mert

És a végére azért kapunk egy jókora gyomrost, csak hogy legyen min rágódni, miután letettük a könyvet. Az LMBTQ világa meglehetősen ismeretlen számomra, azonban azt már felfedeztem, hogy a férfi párokról szóló történetekhez valamiért sokkal bátrabban nyúlnak a szerzők, mint a női párosokhoz. Ezért is tartom kifejezetten különlegesnek a sztorit, arról nem is beszélve, hogy végig körbeöleli valami olyan sejtelmesség amit nem lehet megmagyarázni. Bevallom én féltem is egy kicsit. Vártam, hogy hol zúdít a nyakamba valami olyat amit nem biztos, hogy fel tudok dolgozni olyan könnyen. Hát, nem tudom ez bekövetkezett e vagy sem, még mindig kattog az agyam ezen a sztorin. De hát ilyennek kell lennie egy jó történetnek, nem? 

C&H Projects

Smaragd kiadó

Náray Mia - Bíborfelhők Savaria felett

 Úgy kellett nekem ez a könyv, mint a levegő. Nem tudom igazán megmagyarázni mi is kötött ennyire hozzá, de teljesen a tudatomba férkőzött, és elnyelte minden gondolatom. 

303 februárjában tűz üt ki a nicomediai palotában. Másnap Diocletianus császár kiadja első keresztényüldöző rendeletét. Ezzel egy olyan lavina indul el, amely felforgatja az egész Római Birodalmat, így az éppen átalakulófélben lévő Pannonia Superior tartomány új polgári székhelyén, Savariában élő emberek mindennapjait is.

Ez a morális kérdéseket is feszegető, valós történelmi alapokon nyugvó regény lebilincselően korhű leírásokkal és izgalmas karakterek kalandjain keresztül mutatja be a kor társadalmi, gazdasági, jogi és vallási sajátosságait, különös hangsúlyt fektetve a korai keresztények életére, dilemmáira és félelmeire.

A kötetre és az írójára egy kedves szerző társam, Fayer Sándor hívta fel a figyelmem, és adta meg a lehetőséget úgymond, hogy olvashassam, amiért borzaszó hálás vagyok neki is, és Náray Miának is, hogy megtisztelt bizalmával és hallgatott Sándor ajánlására, miszerint keressen fel engem.  

Aki korábbról már ismer, az tudja, hogy sajnálatos módon, nekem meggyűlt a bajom anno az iskolában a történelemmel, így kicsit félve vettem a kezembe ezt a könyvet. Ironikus módon, a történelmet és magukat az eseményeket, a hozzájuk kapcsolódó elbeszéléseket nagyon szeretem, és szomjazom a tudást, hogy még jobban megismerhessem a régi korokat, mégis az iskolából bennem maradt, száraz, évszám magolós történelem órák még a mai napig meg tudnak ijeszteni és zavarba tudnak hozni ha erről kell beszélnem. Ilyen kettősséggel, és azzal az érzéssel veszek a kezembe egy ilyen könyvet, hogy görcsösen indulok neki és meg akarok jegyezni minden mozzanatot, mert később biztosan fontos jelentősége lesz, és ha egy évszámot eltévesztek már borul az egész sztori a fejemben. Kezdetben ezzel a görccsel olvastam, bár az igaz hogy a nevekkel olykor meggyűlt a bajom, hiszen hasonló csengésű, és különböző titulusban megnevezett személyekkel van tele a kötet, mégis miután engedett ez a kezdeti feszültség bennem, olyannyira magába szippantott a történet, hogy még mindig a hatása alatt vagyok.

 Talán amiatt is izgultam nagyon, mert tudtam, hogy a szerző mennyi kutatómunkát és energiát fektetett bele. Olyannyira lenyűgözött az igyekezet, amit ennek a könyvnek a tökéletesítésére fordított, hogy nagyon szerettem volna szeretni. De feleslegesen aggódtam, nem hogy szerettem, imádtam minden sorát, minden mondatát. 

Az utóbbi időben, inkább könnyedebb olvasmányaim voltak, javarészt a szórakoztató kategóriából, melyen annyira nem kellett gondolkodni, inkább csak érezni, megélni a pillanatokat. Talán ezért is esett ennyire jól ez a történet most, mert amellett hogy szórakoztatott, rengeteget tanított. Nem is értem, miért nem ilyen könyveket választanak a középiskolában kötelező olvasmányoknak. Magamból kiindulva, ha egy ilyen kötet kerül a kezembe anno, biztosan állíthatom, hogy sokkal nagyobb érdeklődéssel vetem bele magam a tanulásba, és még az évszámok sem zavartak volna. 

Innen szeretném halkan üzenni a oktatásban részt vevőknek, hogy a diákokkal igenis meg lehet szerettetni a tananyagot, és nem feltétlenül csak beléjük verni erőszakkal (szerencsére vannak ezen a nézőponton még tanárok, hálás köszönet nekik). Náray Mia ezt most megtette velem. 

Minden szereplőt megkedveltem, mindenkiben volt valami igazán szerethető. 

Az igazán nagy kedvencem azonban Nara és Rufus lett. Ők ketten voltak azok a karakterek akiknek minden mozzanata bele ivódott az agyamba, és akár órákat is tudtam gondolkodni rajtuk. Érdekes volt olvasni az akkori szokásokról, meggyőződésekről és félelmetes mennyire természetes volt anno a rabszolgatartás és hogy az ember maga egy másik, egy feljebb valónak a tulajdona legyen. 

Minden benne van ebben a könyvben amit csak egy jó történettől elvárok. Szerelem, csalódás, keserűség, bánat, öröm, titkok és igazságok. Harc az igazságért, küzdelem a hazugságban, s végül egy olyan végkifejlett mely az után sem hagy nyugodni, hogy becsuktad a könyvet. 

Biztos vagyok benne, hogy számomra ez a könyv nem egyszer olvasós lesz. Elő fogom még venni, és újra átélni mindazt amit ad és amit elvesz. Tanulni belőle, megérteni és nem érteni. Mert tudom, hogy van ami felett átsiklottam, és tudom, hogy több olvasás után, többet fog adni. 

Köszönöm még egyszer a lehetőséget. És hogy kiknek ajánlom ezt a könyvet? Neked! Mindenkinek! 

A szerzőnek meg csak annyit üzenek, hogy haladjon tovább ezen az úton, mert én még nagyon sok ilyen remek történetet akarok olvasni tőle. 

Náray Mia szerzői oldal

Blog

Smaragd kiadó

Bauer Barbara - A fekete rózsa

FÜLSZÖVEG:

Azt ​mondják, fekete rózsa nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat. Sommer Anna azonban nap mint nap ott látja a szőlőben, a sorok végébe ültetve. Vajon egyszer megtudja majd, milyen is a színe valójában?

Anna, vagy ahogy a családban hívják, Annus, Etyeken nő fel, ezen a szőlődombok övezte, magyarok, svábok, zsidók lakta településen. Alig tizennégy éves, amikor kitör a második világháború, és nemcsak bevonuló édesapja és két ikerbátyja sorsa miatt kell aggódnia, hanem a nála két évvel idősebb Andrisért is, akihez már nem csupán ártatlan, gyerekes vonzalom fűzi.

Andris felmenői – szíjgyártók és borászok – a török kiűzése után messzi bajor földről érkeztek Etyekre. A faluban azt beszélik, hogy Andris nagyapja, a szőlőhegyen remeteéletet élő Vénember, különleges bort tud készíteni. Olyan bort, amelyben nemcsak az van benne, aki készítette, de az is, aki issza. Talán még a jövendőt is meglátja, aki kortyol belőle. Egyszer Annus is megkóstolta. Lehet, hogy ezért tűnik fel előtte újra meg újra egy fekete márványlap, belevésett nevekkel, köztük azéval, akit mindenkinél jobban szeret?

A háború, az utána következő politikai változások, a kitelepítések a falu és Annus életét is fenekestül felforgatják. Az egyedül maradt lány felköltözik a szőlőhegyre, a Vénemberhez, abban reménykedve, hogy Andris visszatér. Ám szerelme helyett valaki más érkezik, és Annust minden korábbinál nagyobb próbatétel várja. Vajon lesz elég ereje és bátorsága legyőzni a kishitűséget, a reménytelenséget, sőt még a halált is? Megőrizni a szerelmet, megfejteni a fekete rózsa és a Vénember különleges borának a titkát?

Bauer Barbara legújabb, személyes élmények és érzések ihlette, mélyen átélt regénye egy sorsfordító, családokat szétszakító, fájdalmas történelmi korszak, egy sorozatos tragédiákat elszenvedő, de élni akaró falu és egy igaz szerelem hiteles, megrendítő története.

..............................

Körülöttünk háború dúl, a nevetést elnyomja a fegyverek hangja, a szeretetet a gyűlölet, a hitet az erőszak. Hát milyen világ ez?

RECENZIÓ:

A fekete rózsa nem egy könnyű olvasmány. Nem lehet, és nem is szabad gyorsan haladni vele, a sorait ízlelgetni kell, átgondolni, érezni. Annak ellenére, hogy egy átlagos hosszúságú könyvről van szó, én majdnem egy hétig olvastam, mert néha már sok volt, le kellett tennem egy kicsit, és hagyni ülepedni.

Tegnap még a pajta mögött játszottunk, futottunk, vödörrel locsoltuk egymást. Önfeledtek lehettünk, boldog gyerekek, ma pedig, egy hír hallatán, minden megváltozott.
Felnőttünk.

A fekete rózsát az élet írta. A könyv végén a köszönetnyilvánításban olvasható, hogy az írónő az etyekiek elbeszéléseiből és a saját tapasztalataiból, családi történeteiből ollózta össze, alkotta meg a regényt. Nagyon sok mindenről mesél nekünk: háborúról, gyűlöletkeltésről, elnyomásról, tehetetlenségről, szerelemről, életről és halálról, ígéretről, megannyi érzelemről. A könyvben bölcsesség követ bölcsességet, általuk generációk történeteit ismerhetjük meg a második világháború előtti, alatti és utáni időszakból, emellett magunkról és Az Emberről is tanulhatunk.

Mindig azt hisszük, hogy nem történhet meg, aztán végignézzük, ahogy mások ott állnak a halálsoron, vonulnak a halálmenetben, és még mindig nem hisszük el, hogy a következőben már mi is ott lehetünk. Más eszme mögött felsorakoztatva, más ideológia mentén.

A regény sablonkarakterekkel dolgozik, és pont ez benne a jó. Ezzel is univerzálissá teszi szereplőinek érzelmeit, gondolatait problémáit; ahogy az írónő írja az utószóban: „… hisz mindenhol van egy öreg templom, régi iskola, rétest sütő nagymama. Mindenhol jelen volt a történelem, pusztított vihar és szólt a harang”. Főszereplőnk, Annus, egyes szám első személyben meséli el életét kiskorától fiatal felnőtt koráig bezárólag, egy gyermeki szerelemtől kezdve egy örökké tartó ígéret beteljesüléséig.

Éppen újra fellendült a karja, amikor elkaptam a markában lévő vékony bőrdarabot, a kezemre tekertem, és odahúztam vele magamhoz. Nem állt ellen. A közénk szorult satu sem akadályozta meg, hogy a benne feszülő indulat és a bennem tomboló szenvedély egymásra találjon.

Annus kiskorában szerelmes lesz egy fiúba, és ez a szerelem az évekkel egyre erősebbé válik. Azonban Magyarország belép a második világháborúba, Annus szerelme, Andris megkapja a behívóját, és a két szerelmesnek el kell válnia egymástól. A gyermeki, majd az elsöprő szerelem néhány jelenetét követően elérkezik a búcsú ideje, majd a könyv középső és leghosszabb része a várakozásról, az ígéretről szól, illetve arról, hogy hogyan vészeli át Annus és családja a háborús időszakot. A legvégén pedig vagy megtörténik Andris visszatérése, vagy sem, ezt nem árulom el.

Tudod, ha belépünk a körülöttünk dúló háborúba, akkor nem én döntöm el, hogy megyek vagy sem. Ezt tudnod kell. Hidd el, a férfiak nem ostobák, nem akarnak fegyvert fogni. De ha meg kell védeni az országot, benne a családjainkat, akkor ott a helyünk, ez nem kérdés.

A regény egy olyan időutazás, aminek segítségével az 1930-as, de inkább 40-es évek emberének hétköznapjaiba nyerünk betekintést. Követjük őket a pincébe a bombázások alkalmával, a boltba fejadagért menet, de egészen a borsópucolásig vagy répahámozásig a leveshez. Különösen tetszett, hogy olyan praktikákról is olvashattam, amiket az asszonyok kénytelek voltak feltalálni annak érdekében, hogy az ínséges időkben is tudjanak ételt biztosítani a családjuknak. A kedvencem talán az újságpapírra kent rántás volt, amit csak fel kellett önteni forró vízzel, és használhatóvá vált. De az egész titkos láda a padláson, ami tele volt hasonlóan szemfülesen elrejtett étellel, lenyűgözött. Történelemből tanultam arról, hogy a földbe ástak el ételt a háború idején, hogy ne kelljen beszolgáltatni, de itt olyan dolgokról is olvashattam, amik nem lelhetőek fel a történelemkönyvekben, és ez tette számomra igazán különlegessé és élővé a történetet. Akik pedig megélték ezeket az időket, azoknak ez a könyv emlék, ami fölött lehet sírni vagy mosolyogni.

Igazságtalan ítéletek. Értelmetlen háborúk. Hát nem tanulunk? Újra és újra hatalomra jut az önkény, eltorzítva mindazt, ami valaha igaz volt, megtagadva a valóságot, eltiporva a jóságot. Félelmet ébreszt, ellenségességet szít, gyűlöletet kelt.
Gyanakvóvá teszi a világot.

A Vénember, Andris nagypapája személyében, de leginkább az ő különleges borán keresztül egy misztikus szál is került a történetbe. A Vénember remeteként él a hegyen (dombon), és hatalmas szeretettel műveli a szőlőjét. Olyan bort tud készíteni, amihez hasonló nem létezik, szinte mágikus erővel bír. Miután Annus megkóstolja, homályos képeket lát a jövőből. A háború végeztével felköltözik a hegyre a Vénemberhez, hogy ott várja vissza Andrist, mert még akkor is várja, mikor megrendül a hite abban, hogy valaha hazatér. A természettel összhangban műveli a szőlőt, közben megfejti a fekete rózsa és a Vénember különleges borának rejtélyét is, és annak mintájára elkészíti a saját borát, amibe beleönti önmagát, a szeretetet és az ígéretet is.

Ha valamire szükséged van, azt megtalálod. Odavezet az utad […]

Azoknak ajánlom A fekete rózsát, akik szeretnének elmerülni egy korszakban, érzelmekben és leírásokban. Akiket érdekel, milyen nyomot hagy a háború az emberekben, akik inkább lélektani mint kalandregényre vágynak. Akciódús, fordulatos cselekményre ne számítson az olvasó, itt máson van a hangsúly: a gondolatokon és az érzelmeken.

Kopácsi Krisztina - Fagypont

Kicsit bajban vagyok ennek a könyvnek az értékelésénél, hiszen annyira vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, hogy nehéz azokat objektíven megfogalmazni, mégis megpróbálom a tőlem már megszokott módon elmondani, mit is gondolok róla. 

Ashley Hall, a fiatal lakberendező szerelméért két pasi is rivalizál, a jóképű Cameron és a nem kevésbé vonzó Ridge.

Míg az egyikük becsületesen játszik, addig a másikuk nem riad vissza a tisztességtelen eszközöktől sem.

Miközben ők Ashley szívéért versengenek, a lány családját súlyos csapás éri. Ashley-nek egyszerre kell megküzdenie a családi tragédiával, egy mogorva ügyféllel és a zűrzavarral, amit az álnok udvarló okoz.

Végül kiderül az igazság és a tisztességgel játszó fél elnyeri Ashley szívét. Ám a boldog befejezés csak álom marad. Fájó emlékek bukkannak fel a múltból, és egyre nyugtalanítóbb események zavarják meg mindennapjaikat. És amikor a meghittnek ígérkező hétvége végül rémálommá válik, már nem marad semmi kétség, valaki komoly fenyegetést jelent számukra. Az életük veszélybe kerül és csak magukra számíthatnak a havas hegyekben megbúvó, mindentől elzárt kis faházban.

Kopácsi Krisztina korábbi könyvét, a Sötét múlt című kötetet is volt szerencsém olvasni, így amellett, hogy a szerző újabb történetét olvashattam, valamilyen szinten össze is tudtam hasonlítani őket. Korábban azt javasoltam az írónőnek, hogy talán kevesebb eseményt kellene sűríteni egy kötetbe, és több időt fordítani a leírásokra, hiszen a Sötét múlt, aki esetleg olvasta már, tudja, egy abszolút cselekményorientált könyv, ahol csak úgy kapkodja a fejét az ember a történések körül. Az már bizonyos számomra, hogy az írónő teljesen erre a cselekmény alapú írásmódra van beállítva, és bár érezhetően többet foglalkozott a leírásokkal, úgy éreztem sokszor, nem a megfelelő helyen fejtette ki azokat, illetve az érzelmek mélységétől mintha egy kicsit ódzkodna. Bizonyos érzelmi síkokon olyan gyorsan átpenderültünk, hogy nem is tudtam átérezni igazán, míg egy esetleges tájleírásra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett, ami megjegyzem, nem probléma, hiszen valóban ez is szükséges az átéléshez, azonban hiányoltam kissé a mélyebb gondlatokat, érzelmi tölteteket. 

Mindezek ellenére azt gondolom, a szerzőnek megvan a megfelelő fantáziája ahhoz, hogy izgalmasan kialakított történeteket alkosson, s ha ezeken még dolgozik kicsit, akkor valóban körömrágósan izgalmas könyvek születhetnek. 

Az mindenképpen pozitívum volt számomra, hogy a főhősök között volt némi bonyodalom az elején, és nem omlottak egyből egymás karjába. 

Voltak fordulatok, melyeket előre ki lehetett találni, és voltak olyanok is, amik abszolút megleptek. Azonban itt jegyezném meg azt, hogy néhol olyan töltelékszereplőket, illetve eseményeket is véltem felfedezni, melyeknek vártam a történet felé kifejtett hatását, de ezek elmaradtak. Gondolok itt például Liam családi hátterére, melybe aprócska bepillantást engedett az írónő, azonban értelmet nem nyert (meglehet, hogy eme szálat egy másik kötetben kívánja felgöngyölíteni) Illetve ha már Liamnél tartunk, akiben egyébként sokkal több potenciál is lett volna, szívesen olvastam volna még a kapcsolatáról, a bizonyos hölggyel, kinek nem spoilerezem el a nevét, viszont annyira foggal-körömmel lett védve, hogy kíváncsi lettem volna, hogyan is alakult ez a kapcsolat végül. 

Ridge az abszolút női ideálként van feltüntetve, gazdag, jóképű, udvarias és határozott. Olyan karakter akikért bomlanak a női olvasók. Őt talán sikerült jobban megkedvelnem, viszont Ashley, főleg az elején, nagyon nem volt szimpatikus számomra. Nem tehetek róla, de ez az ösztönből jövő cinizmus a semmiért, ahogy bánt Ridge-al, miközben még az ég világon nem történt köztük semmi, ő mégis vérig volt sértve, bevallom ez számomra eléggé ellenségessé tette. Nem mondom, hogy később szimpatizáltam vele, de ez a tendencia kicsit javult ahogy jobban belemélyedtünk a történetbe, illetve bizonyos helyzetekben tanusitott bátorsága is javított a megítélésén. 

Nem tudnék kedvenc szereplőt kiemelni, hiszen nem kifejezetten kaptunk bepillantást a gondolataikba, a lelkükbe, így inkább csak pörgettem a lapokat, jöttek-mentek az események, hol lassabban, hol gyorsabban. Gyorsan lehetett vele haladni, mint már említettem a cselekmény orientált írásmód az írónő saját stílusa, mellyel az olvasót bele tudja vezetni egy olyan világba, ahol érdekli mi fog kisülni bizonyos elejtett mondatokból, eseményekből.

Rossznak semmiképpen nem mondanám, inkább amolyan könnyebben emésztgető, strandon olvasós, laza olvasmányként tudnám jellemezni. 

A vége cseppet összezavart, tetszett a csavar, viszont rengeteg logikai kérdést hagyott maga után. Maga a végjáték, vagyis a befejező jelenet úgy ahogy, de meg lett oldva, s nagyon tetszett, hogy ezt a végére hagyta a szerző, mert bár merült fel néhány kérdésem, de sok mindent meg is magyarázott, s visszagondolva a történet bizonyos jeleneteire, el is varrt bizonyos szálakat.  

A lovas szálnak örültem is meg nem is, bár ez csupán a saját hibámból adódik. Lovas családból származom, és nagyon sokáig űztem ezt a sportot. Talán ebből kifolyólag magukat a lovas filmeket sem szeretem, leginkább az abszurditásuk miatt, melybe kicsit az írónő is beleszaladt, de nagyon nehéz erről objektíven írni, főleg akkor, ha valaki kevésbé van benne. Ami kifejezetten tetszett, hogy a két testvér szöges ellentétével be is mutatta a tehetősebb családok gyermekeinek két típusát. Ez kifejezetten üdítő volt számomra, hogy volt a sikeres, a szülői ház adta lehetőségeket kihasználó, dolgozó egyén, és a másik, aki csupán a szülői segítségből él, s ezen nem is kíván változtatni. 

Összességében a kellemes szerelmi történetet kaptam, néhol krimi vonásokkal és izgalmakkal. Olyanoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik, ha a cselekmény pörög, egymás után jönnek az események, némi érzelmi töltettel, de teljes mértékben a cselekményen van a hangsúly. 

Köszönöm a lehetőséget a szerzőnek, hogy olvashattam Ashley és Ridge történetét, és remélem, az elvarratlan szálakat, illetve a háttérbe szorított szereplők hátterét is megismerhetjük hamarosan, akár könyv, akár novellák formájában. 

A szerző következő regénye a Sötét múlt folytatása, Sötét gondolatok címmel november végén jelenik meg, melyet izgatottan várok. 

Kopácsi Krisztina szerzői oldala

NewLine Kiadó

 

Túlélőfelszerelés íróknak

 

Mi az a túlélőfelszerelés íróknak? Azon dolgok összessége, amik elengedhetetlenek az írás folyamatához, vagy nagyban megkönnyítik azt. Novemberben az összes lehetséges trükköt és könnyítést érdemes kihasználnod, ha remek eredményeket akarsz elérni. A túlélőfelszerelés is egy ilyen könnyítésnek nevezhető. Mindenki túlélőfelszerelése valamennyire el fog térni egymástól, hiszen máshogy írunk, másféle körülmények között. Azonban néhány olyan eleme is van, ami a legtöbbeknél megegyezik. Itt egy példa egy történetfelszerelésre kategóriákra bontva:

TECHNIKA:

💻 laptop

💻 fülhallgató

💻 lejátszási lista

💻 discord

PAPÍROK ÉS ÍRÓSZEREK:

📋 történetfelszerelés (írónapló, munkafüzet, jelenetsor/vázlat)

📋 kedvenc toll

📋 post-itek

KOMFORT:

☕ illatgyertya

☕ fények: fényfüzér, olvasólámpa

☕ kedvenc, kényelmes ruhadarabok

☕ tea/kávé

Miben könnyíti meg a dolgod, ha van egy ilyen listád a történetfelszerelésedről? Először is, mikor összeállítod, átgondolod, mi mindenre lesz szükséged novemberben, így időben beszerezheted/alkalmassá teheted használatra. Egy példa: a fülhallgatód egy ideje vacak, már rég le akarod cserélni, de még nem jutottál el odáig. Vegyél újat még időben, hogy ne a nano alatt menjen tönkre, mikor égető szükséged van rá!

Másodszor, ha úgy döntesz, hogy kimozdulsz írni pl. kávézóban vagy könyvtárban, akkor ez a lista segíteni fog abban, hogy miket kell magaddal vinned. Így semmi fontos nem marad otthon, és nem leszel hátráltatva a munkában. (Persze a kedvenc pizsidet és az illatgyertyádat nem kell magaddal vinned.)

Mire figyelj, ha összeállítod a saját túlélőfelszerelésed? A fenti egy általános lista általános pontokkal. A személyre szabott túlélőfelszerelésedben egyéb kategóriák is lehetnek, részletezheted mennyi lejátszási listád van, mi a neve, miből áll a történetfelszerelésed pontosan, milyen egyéb írószer-kellékeket használsz, milyen illatú az illatgyertyád stb stb.

Jelvény is jár azért, ha te is összeállítod a túlélőfelszerelésed!

Ehhez a történetfelszereléshez a forrásom volt:

https://www.youtube.com/watch?v=o_P39LmjgmI&list=PLS55lX3rGvatbJIf_OicoW3Z5pBleoq-9&index=2&ab_channel=RachaelStephen

Motivációcsalogató és produktivitásnövelő tippek íráshoz

Hogy maradj motivált az írómaraton alatt? A nanowrimo emberpróbáló kihívás, különösen akkor, ha az embernek még nem alakult ki írói rutinja, illetve nem alkalmaz olyan trükköket, amelyekkel könnyen növelheti a szószámát. Gondoltad volna például, hogy az érzékeidet kihasználva, a saját elmédet becsapva könnyebben mehet az írás? Előfordulhat, hogy így még nem gondoltál rá, de már te is bevetettél ilyen trükköt. Az interneten számtalan tanács kering arról, hogyan legyél produktívabb, és hogyan maradj motivált. Ezért a következő tippek és trükkök közül lehet, hogy egyik sem lesz ismeretlen számodra, de most újra elgondolkodhatsz rajta, hogy kipróbálod-e valamelyiket.

📌 Egy sokak számára unszimpatikus tippel kezdek: akkor is ülj le írni, ha nincs kedved hozzá! A múzsára várva alig fog megszületni egy regény. Egy olyan író számára, aki nem csak a fióknak ír, el kell fogadnia, hogy az írást rendszeressé, szokássá kell tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy akkor is neki kell fogni az írásnak, ha a múzsa valahol nagyon messze jár. A jó hír viszont az, hogy a hiedelemmel ellentétben nem feltétlenül a motiváció érkezik előbb, és az írás utána, hanem fordítva is működik: ha nekiállsz írni, egy idő után felbukkan a motiváció, felkarol, és viszi tovább a történeted. Csak át kell küzdened magad az első kb 20-40 gyötrelmes percen, és az írás be fog indulni – legtöbbször. Azonban ha az üres doksi bámulása túl hosszúra nyúlik, érdemes lehet szünetet tartani.

📌 Olvass cikkeket, blogokat stb. vagy hallgass podcasteket az írás témájában! Akár napi egy blogbejegyzés/podcast stb. is elég ahhoz, hogy az agyadat az írásra koncentrálja, emellett sokat tanulsz is. A legtöbb esetben az, hogy mások az írásról beszélnek, motiválttá fog tenni ahhoz, hogy írj!

📌 Legyen megszabott időd az írásra! Szinte mindenki küzd az időhiánnyal. A napok csak elrohannak felettünk, és könnyen ocsúdhatunk arra, hogy már megint eltelt egy hét, és mi nem írtunk semmit. Ennek kiküszöbölésére tervezd meg előre, mikor fogsz írni! Nano alatt ez elengedhetetlen.
Minden nap ugyanakkor, ugyanannyi időre le tudsz ülni írni? Többműszakban dolgozol, ezért A, B esetleg C hetekben tudsz gondolkodni? Vannak délutáni elfoglaltságaid pl kurzus, edzés stb., ezért naponta más-más időben tudsz írni? Gondold át, mikor van halaszthatatlan programod, és ennek megfelelően szúrj be napi egy hosszabb vagy több rövidebb írásszakaszt! Írd fel a naptáradba, vagy készíts külön írós időbeosztást! Aztán pedig vedd komolyan, és foggal-körömmel védd az íróidődet! Előfordulhat, hogy le kell mondanod néhány dologról, hogy beleférjen az írás az életedbe. Mi az, amit el tudsz engedni?

📌 Legyen egy megszabott helyed az írásra! Mindenkinél más és más, hogy hol tud produktívan írni. Van, aki az ágyban, van aki íróasztalnál, van aki a szabad ég alatt, és van aki könyvtárban vagy kávézóban. Találd meg, mi az, ami neked a legkényelmesebb! Ha az ágyban hamar kényelmetlenné válik az ücsörgés, akkor inkább szokj az íróasztalhoz! Ha íróasztalnál írsz, legyen rajta rend, és minél kevesebb olyan tárgy, ami elvonja a figyelmed! Próbáld ki a változatosságot, hátha pozitívan hat a produktivitásodra! Ha még nem tetted, mozdulj ki otthonról, írj könyvtárban, kávézóban, parkban stb! Csak ha odakint vagy, akkor figyelj oda, hogy ne fázz meg!

📌 Legyen egy olyan illatgyertyád, amit csak akkor gyújtasz meg, amikor írsz! Ez lesz az írás illata számodra a hónapban, és hamarosan az agyad összekapcsolja, hogy amikor ezt az illatot érzed, akkor írni kell. Sőt, hozni fogja magával az írási kedvet is!

📌 Ugyanezt megcsinálhatod egy tea- vagy kávéfajtával is! Vegyél egy olyat, amit csak írás közben ihatsz! Trükközz bátran az érzékeiddel, mert az agyat ilyen könnyű becsapni, hogy neked és ne ellened dolgozzon!

📌 Ígérj magadnak jutalmakat, amikor elérsz bizonyos szószámot! Úgy válaszd ki, hogy motiváljon, és tartsd be szigorúan!

📌 A kedvenc motivációs idézeteidet/gondolatokat tűzd ki valahova az írósarkodban!

📌 Emlékeztesd magad arra, hogy miért vágtál bele a nanóba, a regényedbe! Miért fontos neked ez a történet?

📌 Rakd jól látható helyre a moodboardod, vagy nézegesd gyakran! Segíteni fog hangulatba kerülni, és meghozza a motivációd!

📌 Legyen írós lejátszási listád! Vagy olyan számokból, amik segítenek koncentrálni, vagy kifejezetten olyanokból, amik illenek a regényed hangulatához! Hallgasd ezeket írás közben! Az agyad tudni fogja, hogy ha ezt hallod, akkor írnod kell, és a hangulatot, motivációt is meghozza!

📌 Most írsz, átírni később fogsz! Ne állj meg az elején, hogy újra és újra átírd a történetet, és később se pazarold erre az időt! Most a kreativitásé a főszerep, ne engedd, hogy a „belső szerkesztőd” beleszóljon a kreatív folyamatba. Majd átírod a regényed, ha kész az első kézirat.

📌 Ha teljesen magad alatt vagy, mert elkap az érzés, hogy, rettenetes, amit csinálsz, olvasd vissza a pozitív visszajelzéseket, amiket korábban kaptál az írásaidra! Ez emlékeztetni fog arra, hogy igenis tehetséges vagy, és az olvasók szeretik az írásaid.

📌 Mozogj! A mozgással több oxigén jut az agyadba, és ez felpumpálja a kreativitásod is!

📌 Tea, kávé és csoki! Ezek segíteni fognak felpörgetni az agyad, csak ne vidd túlzásba!

📌 Beszélgess írótársaiddal! Akár pozitív, akár negatív élményeidet szeretnéd megosztani, a közösségben hatalmas erő lakozik!

Hogyan is írjunk mentális betegségekről?

Napjainkban a mentális betegségek még mindig tabu témának számítanak, a pszichológushoz járás pedig azzal tesz egyenlővé, hogy aláírtad, te igenis pszichiátriai páciens alap vagy. Abba viszont mostanában is kevesen gondolnak bele, hogy mik is állnak ezen betegségek háttérben sokszor. Mai napon erről is szó lesz, ez esetben viszont írásainkra vonatkoztatva. Olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan is lehet ezeket úgy megjeleníteni, hogy se ne túlidealizált, se ne tiszteletlen legyen, vagy éppen arra, hogy mentális betegséggel nem rendelkező író írhat-e erről a témáról, és ha igen, hol érdemes tájékozódnia. Akkor vágjunk is bele!

Hogyan tud az író úgy megjeleníteni mentális betegségeket az írásaiban, hogy azok tiszteletteljesek legyenek?

Első és legfontosabb dolog, hogy értékelned kell a motivációjukat. Fontos az, hogy első körben kidolgozd a karakteredeidet és csak utána add hozzá a mentális betegséget. Ismételten hoztam néhány kérdést számodra, hogy még véletlenül se szenvedj hiányt belőle: Miért ábrázolod ilyen módon a karakteredet? Miért teszed bele a történetbe és mi a motiváció mögötte? 

Válasz során légy teljesen őszinte magaddal és lehetőleg kerüld az olyan indokot, hogy azért írom bele, mert az annyira menő. Hidd el, nem olyan menő, mint ahogy Hollywood ábrázolja. 

Nézd meg a szándékaidat. Erre már feljebb is utaltam. Mi a célja annak, hogy kiadtad ezt a sztorit, amiben ilyen ábrázolás van? Mit szeretnél, hogyan reagáljanak az emberek és mit gondolsz hogyan fognak válaszolni? 

A könyv írásakor azt kell szem előtt tartani, hogy az olvasótábor kettő nagy csoportra fog oszlani: akiknek nincs mentális betegsége és akiknek van. 

Hogyan tud az író utánanézni a mentális betegségeknek, ha nincs személyes tapasztalata? 

Első és legfontosabb dolog, hogy ismerje a betegséget. Írása során pedig ne csak úgy bedobálja az információkat, hanem következetesen, tényeken alapuljon a szöveg ezen része, hiszen ezen betegségek a tudomány által is el vannak ismerve. A másik legfontosabb dolog pedig, hogy semmiképpen sem Hollywoodi filmeket vedd alapul, ha egy betegségnek akarsz utánanézni. Hiszen azok igencsak ki vannak cicomázva. 

Jó kiindulási alap lehet a ICD-10 Európában (DSM-5 az USA-ban). A DSM a Diagnostic Statistical Manuel, ami magyarul annyit tesz, hogy diagnózisok statisztikai kézikönyve. Másik fontos és hasznos dolog, hogy memoárokat, beszámolókat, cikkeket olvassunk, amik azon emberek által íródtak, akik maguk is szenvednek a betegségben. 

Milyen félreértéseket javasolt kerülni az íróknak? 

Elég gyakori hiba az írók körében, hogy az a plot twist, hogy valaki mentálisan sérült vagy még gyakoribb, hogy a főgonosz az. Ezzel próbálja az író kimenteni mindenféle szituációból. De ez természetesen nem így működik, hiszen ezek a betegségek leggyakrabban valami nagy trauma hatására alakulnak ki, nem csak úgy. Ezen páciensek körében pedig inkább az empátia játszik, mintsem az indokolatlan agresszió. 

Ne fényezzük a mentális betegségeket és állítsuk be őket úgy, hogy az mennyire egy klassz dolog. 

Hogyan írjunk úgy mentális betegségekről, hogy közben ne ezzel határozzunk meg egy karaktert? 

A legfontosabb dolog itt talán, hogy a mentális betegséget ne úgy kezeld, mintha egy tulajdonsága lenne a szereplődnek. A másik fontos dolog pedig, itt a legjobb lehetőség rá, hogy használd a mutasd, ne mondd metódusát :D

Hogyan írjunk mentális betegségről a karakter egyedülálló perspektívájából? 

Mint tudjuk, minden egyes személynél másképp "folynak le" ezek a betegségek. Igaz ez a karakterekre is. Éppen ezért fontos ismernünk őt teljesen, hogy tudjuk a betegség tüneteire ő maga hogyan regálna.

Másik fontos dolog az a kutatás, az a kulcsa úgy mindennek is. Viszont fontos megjegyezni itt azt, hogy nem kell az összes tünetet feltűntetni a könyvedben, amit a Webbeteg kiad, szelektálni kell, hiszen normál esetben sem jelentkezik az összes egyetlen személynél. Amire még jó odafigyelni, hogy vannak olyan mentális betegségek, amelyek együtt járnak, például a depresszió és a szorongás. Ezeket nem a legjobb szétválasztani, mert elég valótlan képet fest. 

Mikor vagy "kizsákmányoló"? 

Hányszor hangzott el könyvekben az a mondat, hogy ne félj, majd én meggyógyítalak ebből és abból a betegségedből, megmentelek tőle. Ez a mondat pedig úgy hangzik mintha a karakter azt mondaná, hogy én megmentelek a saját agyadtól. Teljesen valótlan ez, úgyhogy amennyiben lehet, kerüld az ilyesmit. 

Itt meg kell említeni a szenzációhajhászást, a fent említett kamu hősiességet és a gonoszok indokolatlan mentális beteggé tételét. Ezek mind olyan dolgok, amik csorbát ejtenek a valóságon és elősegítik, hogy az emberek fejében teljesen hamis kép alakuljon ki a mentális betegségekről és a tőlük szenvedő emberekről.

Rendben van az, ha olyan emberek írnak mentális betegségekről, akik nem is szenvednek benne?

A válasz a motivációtól és a szándéktól függ. Viszont ez esetben is fontos a kutatás és olyan emberek megkérdezése, akik részei a "közösségnek".

Források: Hol érdemes keresni?

Néhány külföldi forrást említek meg azoknak, akiknek nem okoz gondot az angol nyelv. De természetesen magyar nyelven is biztosan léteznek hasonlóak. NAMI, NIMH amik nagyon jók lehetnek erre a célra a fent említett ICD-10, de a YouTube, különböző blogok szintén a barátaid.

Fontos, hogy legyenek béta olvasóid és egy kritikus partnered. Plusz jó, ha a béta olvasóid között van olyan, aki maga is érintett a problémával. Így azt is megtudhatod miként érinti a könyv azokat, akik maguk is hasonló problémával küzdenek.

A cikk videós inspirációját itt megtudjátok nézni, nagyon izgalmas beszélgetés, nem éri meg azt sem kihagyni :) Ahogyan a HazaWrimót se, hiszen már csak napok kérdése és startol a közös írás! 

Csernovszki-Nagy Alexandra - Lina múltja

 Fülszöveg:

„A szív elhatározza, hogy nem érez többé, az ész eldönti, hogy nem hisz többé, s erre jön valaki, aki felforgatja az egész világunkat.”

1867.

Gyarmaty Karolina a kor szokásaitól eltérően, már-már vénlányként megpecsételve megy feleségül az ellenállhatatlanul jóképű Végváry Gyulához. Nagynénje, aki fiatalkorától kezdve neveli őt, ellenére van a frigynek, de a szerelmes lány nem hallgat a józan észre. Ahogy halad előre az idő, Lina rájön arra, hogy a férje nem az, akire oly sokáig várt és vágyott. Rosszabb annál.

1870.

Lina bizalmatlan és sebezhető, amikor legjobb barátnője családjához költözik. Eltökélt szándéka, hogy újra felépíti önmagát, és megtanul bízni az emberekben.

Hamarosan betoppan az életébe Márton, a Lévay család legmagánakvalóbb tagja, akibe talán bele is tudna szeretni. De lehet-e erre esélye egy olyan múlttal, amilyen neki adatott?

Megérkezése után nem sokkal a ház közelében egy holttestet találnak, és lassan világossá válik, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát. Lina hiába hagyta maga mögött a múltját, a rémálom az új házban, az új emberek között is folytatódik. Megkezdődik a nyomozás, melyben a tét nem kevés: Lina élete.

Mindeközben szépen lassan feltárul előttünk egy kezdetektől halálra ítélt házasság történetének első éve.

Recenzió:

Csernovszki-Nagy Alexandra regényének az első, 2019-es kiadását olvastam, ami a Garbo Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet igen rövid, ezért akik a rövidebb történeteket szeretik, azoknak tökéletes, de akik úgy gondolnák, hogy egy ilyen rövid történetbe nem érdemes belekezdeni, azoknak felhívom a figyelmét, hogy ne kövesennek el hatalmas hibát! A Lina múltja igazán fordulatos és akciódús krimi, feszültség vibrál szinte minden oldalán, olyannyira letehetelen, hogy pár óra alatt kiolvastam.

Minden megvan benne, ami egy jó krimihez kell: fokozatosan adagolt információk, amelyek végig fenntartják a figyelmet; hátborzongató jelenetek, amikor a főhős közvetlen életveszélybe kerül; fenyegető üzenetek egy ismeretlentől; családi titkok; holttestek stb stb.

Nagyon tetszett, hogy két szálon futott a történet: az egyik a múltban, 1867-68-ban, amikor Lina rettenetes házasságát ismerhettük meg, a másik a „jelenben”, 1870-ben, mikor Lina a férje halála után új életet kezd legjobb barátnője családjában. Azaz új életet kezdene, mert kísérti a múlt, mintha a férje még a halála után is képes lenne megkeseríteni az életét. Különféle titkos üzenetek, jelek várják időről időre a szobájában, melyek egyre hátborzongatóbbá válnak, így nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki áll a szörnyű tettek mögött. Ebben segítségére van a család egyik tagja, Márton, egy rendkívül kedves, szimpatikus, és jóképű fiatalember. Titokban nyomozásba kezdenek.

A családban a múltban is történtek rejtélyes halálesetek, mielőtt még Lina odakerült volna, de a megjelenésével folytatódnak a gyilkosságok, hamarosan egy hullát mos ki a megáradt víz a talajból a ház közelében. Katalin, annak a nőnek a húga, aki befogadta Linát, úgy tűnik, hogy nagyon is sok mindent tud a halálesetekről, de nem hajlandó semmit elárulni, csupán nyomatékosan figyelmezteti Linát, hogy jobban tenné, ha elmenekülne a házból, mert ott nincs biztonságban.

A regény remekül ábrázolja a 19. századi férfi-nő viszonyokat, és a nemekről való gondolkodást. A történetben többször határozottan kijelentik, hogy a férfi dolga a gondolkodás, a politizálás, a család fenntartása, a nő helye pedig otthon van, az, hogy egyetemi tanulmányokat kezdjen, egyenesen nevetséges, lehetőleg ne is olvasson, mert tudományosan bizonyított (!), hogy a gondolkodás olyan hatással van a női testre, ami megnehezíti a gyerekszülést. És ugyebár mi lehetne fontosabb egy nőben, mint annak a lehetősége, hogy gyermeket szüljön?

Lina nyíltan és homlokegyenest nekimegy ezeknek a nézeteknek, helyet követel a gondolatainak, a tetteinek. Hisz önmagában, még azután is, hogy egy igen durva, bántalmazó kapcsolatból lépett ki nem is olyan régen, azzal, hogy a férje meghalt. Gyula szörnyen bánt vele, testileg és lelkileg is bántalmazta, és ez azért fájt Linának még jobban, mert ő a kapcsolatuk elején még fülig szerelmes volt a férfiba. Most mégis megállíthatatlanul tör előre a célja eléréséért, azaz, hogy felfedje annak a személynek a kilétét, aki veszélyes játékot űz vele. Márton, hű társa a nyomozásban, azon kevesek egyike, akiben feltétlenül megbízik. De a gyilkos és/vagy az ő fenyegetője valószínűleg a ház népéből való. Ki árulta el?

Kinek fog tetszeni?
- Annak, aki szereti a romantikus krimit;
- akinek tetszett az Ambrózy báró esetei sorozat;
- aki egy izgalmas, fordulatos krimire vágyik;
- aki szereti az erős női karaktereket.

Hogyan válassz zsánert és korcsoportot, és miért fontosak ezek?

Miért fontos, hogy ismerd a regényed zsánerét és korcsoportját? Elsősorban azért, mert ezek lesznek azok a tulajdonságai, amik bekategorizálják, ezek fogják elvezetni az olvasókat hozzá. Tehát ez azt jelenti, hogy le kell fektetnem a zsánert már az írói folyamat elején? Nem feltétlenül. Legelőször érdemes arra koncentrálnod, hogy megírd azt a történetet, ami kikívánkozik belőled, és talán jobb, ha nem próbálod meg már a kezdetekkor belegyömöszölni valami skatulyába. Mikor már alakul a történeted, mondjuk már elértél a feléig, akkor érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy egy zsánerhez társítsd.

Hogy válaszd ki a megfelelő zsánert a történetednek?

1.) Ismerd meg a zsánereket! Ha nem vagy otthon a zsánerekben, akkor nehéz lesz döntened a saját regényed fölött. Nézz utána, olvass leírásokat, és valószínűleg megtalálod azt, ami megszólít téged. Ha ez nem sikerül, akkor próbáld meg a következő lépést!

2.) Térj vissza a történeted alapjaihoz! Az alapok elárulják neked, hogy milyen zsánerbe tartozik a regényed. Pl. a cselekmény, a téma, a helyszín stb. Még mindig nem? Akkor jöjjön a következő lépés!

3.) Vannak-e különleges lények a történetedben? Ebben az esetben valószínűleg horror vagy fantasy történetet írtál.

4.) Végül pedig mik a főbb kapcsolatok a történetedben? Szerelem? Akkor valószínűleg romantikus regényed van. Inkább a testi kapcsolatról szól? Akkor erotikus. Fontos, hogy a legtöbb történetben van szerelmi szál, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez a főszál, azaz, hogy erről szól a történeted, azaz hogy ez határozza meg a zsánert.

5.) Mi van, ha több zsánerbe is beleillik a történeted? Ez elég gyakori, és teljesen rendben van. Ettől csak sokszínűbb, rétegesebb lesz a regényed. Bátran keverd a zsánereket! Ez persze nem jelenti azt, hogy ötféle címkét is ragasztanod kellene a regényedre. A kulcs, ahogy a 2. pontban is írtam, az, hogy az alapvető dolgokból indulj ki, mikor zsánert választasz. Attól még, hogy a fantasy történetedben vannak horror elemek, nem feltétlenül lesz horror-fantasy.

A korcsoport mutatja meg, hogy milyen életkorú olvasóknak íródott a könyv. Ezt össze szokták kötni a főszereplő korával is, mert a legtöbb esetben az olvasó és a főszereplő kora nagyjából azonos. Azonban minden esetben az olvasó a meghatározó. Előfordulhat ugyanis, hogy egy felnőtteknek íródott regény főszereplője egy kisgyermek, de például egy young adult regény főszereplője sosem lehet felnőtt.

Fontos, hogy a korcsoport sosem a teljes olvasóréteged fogja lefedni, csupán a túlnyomó részét. Felnőttek gyakran olvasnak young adult regényeket, és tizenévesek is olvashatnak felnőtteknek szóló könyveket. Azonban a korcsoport meghatározza a stílust, amiben írnod kell, hiszen máshogy írsz egy nyolcévesnek, mint egy tizenkét évesnek, vagy tizennyolc évesnek, vagy huszonnégy évesnek. Ennek megfelelően káromkodás, erotikus vagy erőszakos tartalom nem kerülhet gyermekkönyvekbe, young adult könyvekben szerepelhet, de nem részletekbe menően ábrázolva, new adult és felnőtt regényekben pedig minden további nélkül megjeleníthető.

A gyermekirodalom főbb témái a barátság, a család és a kaland. Romantikus témában csupán a gyermeki szerelem jöhet szóba, káromkodás vagy erotikus jelenetek nem megjeleníthetők.

A YA (young adult) vagy ifjúsági regények 12-18 éveseknek íródnak, és a karakterei általában 13-17 évesek. Tipikus ifjúsági témák a barátság, család, identitás és főként a felnőtté válás, mikor a karakter gyermekből felnőtté érik. Szerepelhet benne drog, alkohol, iskolai bántalmazás, erőszak és szex. Ezek a témák azonban nem részletesen ábrázoltak; vagy csak említés szintjén jönnek elő, vagy nagyvonalakban ábrázoltak.

A NA (new adult) regények szereplői lehetnek 18-30 évesek, de legtöbb esetben 18-24 évesek. Fő témája a felnőtt élet első tapasztalatai, például az első munkahely vagy az egyetem elkezdése. Mivel a NA regények már felnőtteknek íródtak, bármilyen erotikus és erőszakos tartalom megjelenhet bennük.

A felnőtteknek szóló regények jelentik az alapkategóriát, ez a kategória létezik a legrégebb óta. A karakterei és a főhőse is bármilyen idős lehet, és már itt sincsenek korlátozások sem az erotikus, sem az erőszakos tartalomra nézve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a regénynek erőszakos vagy erotikus tartalmat kell felmutatnia ahhoz, hogy felnőtt regény legyen. Fő vagy jellemző témája nincs, szinte bármiről szólhat. Azonban valószínűleg nem a felnőtté válásról vagy az egyetemi évekről fog szólni, mert ezek tipikusan YA és NA témák.

Hogy válaszd ki a megfelelő korcsoportot a regényedhez?

1.) Mennyi idős olvasóknak szántad?

2.) Mennyi idős a főhősöd?

3.) Mik a fő témái a regényednek?

4.) Fontos szerepet játszik benne a testiség vagy az erőszak?

Rendkívül fontos, hogy a zsánerekhez és a korcsoportokhoz is tartoznak olvasói elvárások, amiket olyan komolyan kell venni, hogy ha megsérted ezeket a szabályokat, akkor le fogják tenni a könyved. Erről, és a zsáner illetve a korcsoport egyéb vonatkozásairól remek cikkeket olvashatsz a következő linkeken MAGYARUL:

http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2015/11/zsanerek-es-korcsoportok.html

https://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/azok-franya-zsanerek-korcsoportok-es.html

http://igyneveldaregenyedet.blogspot.com/2019/05/igy-talald-meg-irokent-celkozonsegedet.html

Forrásaim voltak:

https://www.youtube.com/watch?v=qHhqd3j2BXc&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

https://www.youtube.com/watch?v=cOyVhmqa7dA&t=185s&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

https://www.youtube.com/watch?v=gzoZJTt5wvM&ab_channel=WritingwithJennaMoreci

És a jelvény, amit megszerezhetsz, ha kiválasztottad a nanowrimón megírandó regényed zsánerét és korcsoportját:

Slow burn romance — a perzselő romantika írásának titka

Slow burn romance. Hangzatos név, de vajon mit is takar? Ahhoz, hogy megértsd, egy egyszerű játékra invitállak téged. Gondolj egy könyves párosra, akik ha egy helyre kerültek, csak úgy izzott a levegő körülöttük, te pedig mint olvasó csapkodtál össze-vissza, mint egy veszett bálna, miközben az agyad megszűnt működni egy pillanatra. Na, ez a slow burn romance. Az az eljárás, amely során a két szereplőd közti kapcsolat szépen lassan és perzselően épül fel, elérve, hogy az olvasó az eszét is elveszítse abban a pillanatban, mikor ez a két karakter színre lép. 

A következőkben 5 fontos "szabályt" osztok meg veled, amelyek segítségével akár te is lehetsz az, akinek a szereplői kapásból beugranak az olvasóknak :D

1. Minden karakternek megvan a saját útja, amin halad és fejlődik. A történetedben az individuális cél legyen előtérben, ne az élvezzen központi szerepet, hogy a két karakter össze akar jönni. 

Tehát a regény NE csak erről a kapcsolatról szóljon, mint valami mágikus valamiről, amit a karakterek egész életükben hiányoltak. Hiszen minden karakternek meg kell legyen a saját egyénisége, konfliktusa. A legjobb pedig az, ha az utóbbi a két szereplőnek egymástól független. És mikor összejönnek, a konfliktus nem tűnik el a történetből mágikus módon, mint mikuláscsokik a boltból december negyedikén. 

Ide készültem néhány kérdéssel is nektek, amik nagy segítséget nyújthatnak:

• Mi a belső konfliktus, amivel mindkét karaktered küzd?
• Milyen kapcsolat van közöttük a sztori elején és miért?
• Milyen régóta ismerik egymást?
• Hogyan találkoztak?
• A karakter mennyit tud a B karakter belső konfliktusáról és fordítva?
• Titkolnak valamit egymás elől? Ha igen, mit?

2. Hagyj valami izgalmasat a végére is!

Hagyj izgalmas dolgokat a végére is, ne lőj le mindent az elején. Bár ezzel óvatosan azért, mert az sem jó, ha az eleje üres, mint a wc papíros sor, a végén pedig minden is történik. Erre tökéletes példa Alice Broadway - Ink c. kötete. 

Nincs románc feszültség előtt! Ez egy aranyszabállyal is felér szerintem. A vonzalom pedig amint szárba szökken két karakter között, azt szépen lassan, írói csalafintasággal kezdd el építgetni. Itt fontos, hogy ne csak a testiségre koncentrálj, mint majdnem csók, érintések, stb, ugyanis így a történet száraz és unalmas lesz. Bátran adj hozzá fűszert és jöjjenek azok a lelki vívódások, plusz toldd ki őket a konfliktus zónából és állítsd kihívás elé :D

3. Haladjon a történet!

Viszont fontos vigyázni arra, hogy ne legyen parkolás belőle! A slow burn, azaz "lassú égésű" románc nem egyenlő azzal, hogy semmi előrehaladás nem történik. Az ok-okozati összefüggés jó barátod, amit használj ki! Ha kezd ellaposodni a történet, jusson eszedbe, hogy a lehetőségek végtelenek, és nyugodtan dobj be valami izgalmasat, pl árulás vagy titok, és a következmények majd továbbviszik az izgalmakat!

4. A cselekményszerkezetek a barátaid!

A struktúrák segítenek a sztorid és a romantika helyes irányba terelésében. Bővebben ezekről korábbi cikkeinkben olvashattok :D

5. Írd azt, amit szeretsz... és amit az olvasóid szeretnének!

Mindig arra törekedj íráskor, hogy olyan könyvet írj, amit te is szeretnél olvasni. A sztori elsősorban neked számítson, és ne azért kezdd el írni, mert éppen az az aktuális trend. Viszont ez nem egyenlő azzal, hogy teljesen ignorálod az olvasóidat. Hiszen azért mégsem csak a fióknak írsz. 

Ide ismét hoztam egy szett kérdést nektek:

• Hogyan változtak a karakterek és fejlődtek az utazásuk/kapcsolatuk révén?
• Mennyire folyásolta be A karakter belső konfliktusát B karakter, és fordítva?
• Vannak még titkaik egymás előtt? Ha igen miért, ha nem miért nem?
• Hogy néz ki a jövő a karaktereid számára?

Ha nem okoz gondot az angol nyelv, a cikk inspirációját adó videót itt megtudjátok nézni. Ha még nem tettétek, akkor csatlakozzatok a HazaWrimo-hoz, és írjunk együtt novemberben!