Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió, Pál Babette - Szökés

 

Sziasztok!

Ma egy igaz történet alapján íródott könyvről osztom meg veletek a véleményemet:

Pál Babette – Szökés

Fülszöveg:

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Egy sötét diktatúra,
amelyben tilos ellenszegülni,
különben elenyészel.
Emily mégis megkísérli a lehetetlent,
hogy beteljesítse szerelme
hőn áhított álmát.
Megéri szembeszállni az országot védő
őrszemekkel egy olyan férfi kedvéért, akit az első perctől kezdve lefizettek?
Van rá esély, hogy a szeretetlensége újult
fordulatot vegyen?
Vajon kinek az illúziói teljesülnek?

A borítóról:

Egyszerűsége mellett az egyik legkifejezőbb borító, amire leginkább csak a könyv végére jöhet rá az olvasó. Mindenesetre nekem már olvasás előtt is nagyon tetszett.

Egy nagyravágyó anya, és az országot sújtó diktatúra által szétzilált, „tönkrement” család története.

A sztori az 1980-as években játszódik, de írónőnk közlése nélkül a könyv világát/hangulatát megalapozó konkrét helyet illetőleg csak találgathatunk, hogy pontosan hol.

Azt gondolom, hogy hogyha tudom, hogy hol játszódik a sztori, jobban bele tudtam volna képzelni/élni magamat. Ez eleinte kicsit zavart is, bár ha úgy vesszük, másrészről emiatt érdekesebb is volt. Hogy ez volt-e a cél, s emiatt nem lettünk ebbe „beavatva”, vagy csak bizalmasan kellett kezelnie ezt az infót az írónőnek, nem tudom. De jól megoldotta, és végül is enélkül is érthető, s átérezhető volt a történet.

Babette váltott szemszögekből íródott regényében több akkori személy szemén keresztül láthatjuk az akkori világot, több gondolkodásmóddal és többféle érzéssel, értékrenddel bíró, és más-más mozgatórugóval rendelkező karakterek „mesélik” el az általuk vélt- és megélt gondolataikat. 

Legfőbb főszereplőnk Emily, egy nagyon naív, szerethető, de a családja által mégsem szeretett, kedves és szép lány, aki a felnőtté válás küszöbén áll. Anyja már a születésétől kezdve elutasítja, s kb szolgaként tekint rá. Apja bár szereti, saját problémái miatt mégsem foglalkozik vele. A bátyja pedig az anyjuk példáját követve nagyravágyó, önző, kapzsi, és pénzsóvár lett, s ebből adódóan ő is elfordult, eltávolodott tőle.

Viszont abban a pillanatban, mikor megpillantotta Johnt, az élete megváltozott. 

Egy minden nehézség ellenére kitartó kapcsolat bontakozik ki közöttük, amit a szerelem, a bizalom, a hűség és az önzetlenség tesz elszakíthatatlanná. 

De a legnagyobb megmérettetéseket talán nem is az országuk sötét diktatúrája méri rájuk, hanem Emily édesanyja, Donna. 

Egy nő, aki érdekből házasodott, és ha MINDEN az övé lehetne, az sem lenne neki elég. Egy nő, aki a saját lányát képes kisemmizni, fenyegetni, az őrszemek elé vetni. Egy nő, aki némi plusz „előjog” reményében simán odaadja magát egy befolyásos embernek, úgy, ott, és akkor, amikor akarja. Egy nő, aki ahelyett, hogy a saját házasságát tenné rendbe, másét akarná tönkrevágni.

A nő, akiről én azt gondolnám, soha nem tanúsítana megbánást a tettei iránt, olyan szinten velejéig romlott. – Vagy mégsem?

Írónőnk regénye egyszerűen megfogalmazott, de annál bonyolultabb történetet mesél el, tele titkokkal, ármánnyal, gátlástalansággal, és egy jobb élet utáni vággyal.

Az írásmódja pedig egészen lényegre törő. Ami... igazából nem ment a történet, s e könyv rovására, de személy szerint én nem bántam volna, ha inkább 2-3 kötetben olvashattam volna, és sokkal jobban részletezve, kibontva. Mert bizony, azok a részek, amik kitehettek volna még vagy plusz 200-200 oldalt külön-külön, csak 1-2 oldalt kaptak. Ilyen volt pl John és Emily kapcsolatának elmélyülése, azaz az, hogy miként ismerkedtek meg.

Ez a rész kb úgy van leírva, hogy Emily velük (a bátyjával és annak haverjaival) tartott egy nyaralásra, ahol jobban megismerhették egymást, sokat beszélgettek, nevettek, aztán hoppá, már össze is jöttek. Ennyi. Megtudjuk, hogy ez történt, de hogy hogyan, azt nem, mivel annak a nyaralásnak, annak a környezetnek, annak a sok beszélgetésnek és nevetésnek nem lehettünk a „részesei”. 

Ez jó hír a kevésbé romantikus olvasóknak, ezért ők betudhatják az írónő lényegretörőségének. Viszont akiket meg érdekelt volna, azokban hiányérzetet okozhatott, és simán írhatják a felületesség számlájára. Nos, bárki-bárhogy veszi, ez van, ezt „kell” szeretni.

Nekem furcsa volt, és bevallom, eleinte volt is némi meglepett pislogásom az ilyen eseteknél, de végülis... tetszett!

Ahogy a hatalmas csavarok is! Szuperek voltak, nagyon szépen felépítve, majd lebontva!

A drámaibb részek pedig a rövid terjedelmük ellenére is megérintettek, és a Donnás fejezetek, amiket leginkább az aljasság, a kicsinyesség és a rosszindulat jellemzett, hipp-hopp el tudott borzasztani, nem volt ott sem szükség sok-sok oldalnyi iszapra, hogy fullasztó legyen. – És ezek miatt is vagyok azon a véleményen, hogy Babette lényegretörősége nem ment a sztori rovására. És így azok is a részesévé válhatnak, akik nem csípik a több száz oldalas trilógiákat...

Örülök neked, Babette, és nagyon köszönöm, hogy megosztottad Emilyék történetét velünk, olvasókkal!

Szerintem ez egy nagyszerű kezdete írói pályádnak, és még nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Szeretettel:

E.Klaudia

A képekről:

Fotó: Pásztor Digi Gábor 

( GP Photography Gabor Pasztor )

Smink: Sóvári Dóra

Pál Babette - Szökés

Pál Babette első regényét, a Szökést recenziós példányként volt szerencsém megkaparintani és olvasni, amit ezúton is szeretnék megköszönni a szerzőnek. Egy igazi, fordulatokkal teli, történetről van szó, amelynek minden egyes mondata titkokat, ármányt és fondorlatot rejt.

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN

Egy sötét diktatúra,

amelyben tilos ellenszegülni,

különben elenyészel.

Emily mégis megkísérli a lehetetlent,

hogy beteljesítse szerelme

hőn áhított álmát.

Megéri szembeszállni az országot védő

őrszemekkel egy olyan férfi kedvéért, akit az első perctől kezdve lefizettek?

Van rá esély, hogy a szeretetlensége újult

fordulatot vegyen?

Vajon kinek az illúziói teljesülnek?

Első olvasatra az egész regény hangulata az egyik kedvenc családregényemre emlékeztetett, amely Jeffrey Archer Clifton krónikái. Bár magában a történetben semmi hasonlóság nincs, hacsak nem az hogy minden sarkon rejtőzik egy családi titok amely felfedésre vár, mégis magának a regény hangulatának abszolút ezt a kötetet éreztem. Kissé talán túl sok is volt az esemény egy könyvben, néhol úgy éreztem sorra osztja a pofonokat, még nincs is időm felfogni már jön a másik, a szereplők pedig olyan könnyen siklanak el fontos események felett mintha az abszolút magától értetődő lenne. Nekem néhol, túl gyors volt. Azt gondolom ennek az eseménysorozatnak, legalább két kötetben kellett volna megíródnia, vagy legalábbis egy sokkal vaskosabb regényben. Túl sűrűn záporoztak az események, olykor pedig azt éreztem a szerző nem finoman húzza el a gyanakvás mézes madzagát előttem, hanem agresszívan arcon csapkod vele. Néhol már bosszantott, hogy minden mondat után a karakter elmondta hogy van egy két hatalmas titka de ezt nem fedheti fel előttem még. Ezt talán finomabban kellett volna hangolni, akkor sokkal élvezhetőbb lett volna. 

A rövid fejezetek, és a kellemes látvány kivitelezés nagyban elősegítette a könnyed olvasást, így nagyon gyorsan tudtam vele haladni. A szereplők sűrű váltakozása is igen furcsa volt, főleg hogy némelyik csak egy két mondat erejéig vett ki az előző karakter hangulatából és már ment is tovább. Ezt sokszor nehéz volt nyomon követni, és pont ezek miatt a kapkodó jelenetek miatt nem is tudtam egy karaktert sem igazán megkedvelni, mert nem is tudtam megismerni őket. 

Egy igazán izgalmas, fordulatokkal teli történetről van szó, ami ha valóban igaz történet akkor egyben megdöbbentő hogy ilyen létezik, azonban a kivitelezést szerintem még finomítani kellett volna. Amellett hogy azt is furcsálltam hogy nincs kifejezetten térben elhelyezve a történet. Beszélünk folyamatosan egy Diktátorról, egy mocskos világról, egy jobb élet reményéről, ami egy másik országban kecsegtet, de mind csak ilyen légbőlkapott helyszínek, így fogalmunk sincs hogy hol vagyunk igazán. Talán ennek megvolt az oka, nem tudom, az is igaz hogy mindenki tud saját helyszínt gyártani a történet köré, azonban ha valaki belevág egy sztoriba akkor azt véleményem szerint azért el kéne helyezni térben is időben, legalább egy nagyjábóli behatárolásban. 

A borító egyszerűen csodaszép, abszolút tükrözi a regény hangulatát, a reményt egy szebb élet vágyakozása iránt, egy olyan országból ahol a diktatúra felemészti a lelket.

Babette egy nagyon jó történetet kapott a kezébe, és igazán fondorlatosan igyekezett megírni, ami tulajdonképpen sikerült is, azonban szerintem egy kis körítés, egy kis átgondolás még szükséges lett volna, mert így egy nagyon erős vázlata a regény, egy igazán nagyszerű és kimagasló történetnek. 

Az igaz, hogy abszolút fent tudta tartani az érdeklődésem, vártam az események alakulását lapról lapra, és a legtöbb fordulat olyan hirtelen jött, olyan váratlanul hogy nem is számítottam rá. Az emberek kellőképpen kiszámíthatatlanok voltak, szinte senkiről nem tudtam biztosra "megbízhatok e benne" vagy sem. Ezt abszolút jól vezette fel a szerző.

Babette kezében szerintem megvan az alap arra hogy igazán kimagasló és olvasmányos családregényeket alkosson, csak még egy kis finomhangolás kell hozzá. Mindenképpen ajánlom számára a fent említett regényt, ha még nem olvasta, azt gondolom ilyen fantasztikus regények kerülhetnek ki a keze alól, ha kicsit jobban odafigyel és nagyobb türelemmel fordul a karakterei felé. Tudom, hogy az első regény megjelenését mindig sietteti az ember, de ezt tapasztalatból mondom én is, hogy nem szabad elkapkodni. 

Az élmény mindenesetre megvolt, szerettem ezt a történetet a buktatóival együtt, mert összességében nagyon tanulságos. A harcokról, az álmokról, egy szebb jövő reményéről szól, és hogy egy ember meddig képes elmenni az általa hőn áhított jövő felé. És hogy vajon ez a jövőkép megfelelő e, vagy az úton kisiklottunk egy rossz irány felé arra talán csak túl későn jövünk rá. De ha a célunk nemes, akkor az élet megadja nekünk azt amire mindig is vágytunk. Boldogságban és békességben eltöltött időt, olyanok társaságában akik igazán szeretnek és becsülnek. 

Pál Babette

Honlap