Faragó Maia elsőkönyves írónővel beszélgettem a könyve megejelénésének apropóján. Az interjúból kiderül, hogy Maia számára az írás olyan létszükséglet, mint a levegővétel, és legalább olyan természetes is. Továbbá mesélt nekünk érdekes gondolatáról, ami egy gyönyörű metafora: a lélek olyan, mint egy virág.
1. Kezdetben mesélj egy kicsit magadról! Mivel foglalkozol, miért fogtál bele az írásba és mióta írsz?
A művészetek, ezen belül a zene, tánc, éneklés, színművészet, filmek, könyvek és az írás felé irányuló érdeklődésem már gyermekkoromban megvolt. Ez az érdeklődés szeretetté mélyült, s bár eleinte több felé irányult a figyelmem a művészeti ágakon belül, de ezekben a megismerési folyamatokban személyemet is felfedeztem, tapasztaltam és fejlődtem.
Több, más művészeti közegben is tanultam, mozogtam később, hogy mostanra biztos legyen: én az írásban találtam meg mind az emberi, mind az alkotói, művészi szabadságom a legjobban. Ez az a művészi közeg, amiben komfortosan és természetesen tudok mozogni. Ez, ami erőlködés nélkül áramlik ki belőlem a világra.
Magával az írással kötött házasságom egyébként a főiskolai éveim alatt kötettett és tart mai napig: kitüntetéses sajtó kommunikátori diplomával végeztem: kommunikáció - és médiatudomány szakon. Ott szerelmesedtem bele az írással foglalkozó szemináriumokba, ott indult el úgymond professzionálisabb szinten az írással való kapcsolatom. Később dolgoztam is újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, kommunikációs asszisztensként is. Szakmai pályám innen indult.
Sok felé vitt az élet, mire ismét komolyan az életembe visszakerült az írás, idén.
2. Milyen szerepet tölt be az írás az életedben?
Maga az írás rendkívül nagy hatást gyakorol rám. Mint mindenkinek, nekem is voltak, vannak nehéz, fájdalommal teli periódusaim. Akkor mindig arra használtam az írást, hogy megkönnyebbüljek, hogy kiírjam magamból az adott eseményt, hogy felvidítsam magam, új célt tűzzek ki magam elé. Egyszóval terápia volt. Ha boldog vagyok, akkor pedig azért, hogy hitet adjak, mosolyt csaljak az arcokra, és megosszam azt, mennyi szépet rejt magában az élet. Az írásnak így vagy úgy mindig segítő hatása van. Már csak azzal is, ha az ember leírja érzéseit, aznapi történéseit, gondolatait, segít tisztába tenni a dolgokat, tisztán látni és eljutni önmagához, lelke legmélyéig, az önmegismerésig.
Több dolgot így tudtam később értelmezni saját életemben, hogy leírtam. Így örökítettem meg eseményeket, pillanatokat, így segítettem át magam az összes mélypontomon.
Élvezem, másrészt a legtermészetesebb önkifejezési módom. Minden írásomban – azon túl, hogy másoknak is adok velük remélhetőleg – legmélyebb részemig benne vagyok, teljes lényemmel.
3. Mi ösztönzött arra, hogy megalkosd A Lélek szirmait, és mennyi ideig tartott, mire befejeződött a kötet?
Amikor a tanulmányaimmal egyre inkább beivódott a mindennapjaimba az írás, a mindennapos írás, alkotás, a folyamat maga, akkor a született művek, a prózai műveim, a kisebb novellák, a sztorik, és természetesen a millió versem, nem indultak könyvnek egyáltalán. Nem tudtam, hogy én ezeket majd összegyűjtöm egyszer, sőt meg is jelentetem nagyközönség előtt.
Amikor először összegyűjtésre került a könyvem első kézirata, 2016-ban, akkor a végkicsengése is másabb volt, a szerkezete is, illetve saját, baráti körben terjesztettem. Aztán, amikor idén magánkiadásban gondolkoztam, akkor jött a második, végső kézirat elkészülte: kiegészült 12 írással, egy teljes fejezettel a végső kötet. Akkor állt össze szerkesztői szemmel is bennem az egész. Nem is lehetett volna máshogy, mert írói, szerkesztői és magán szemszögből is összeért a könyv íve. Úgyhogy akkor jelent meg, amikor neki „meg kellett jelennie tényleg.” Nagyon furcsa, mert tulajdonképpen 10 éves munka, és az ezalatt született alkotásaim gyűjteménye, mégsem egy „egybeni, termelői folyamat volt”. Hanem megmaradt az élvezete az írásnak, a szelektálási és kivitelezési folyamatnak is. Nem volt kell, nem volt muszáj, nem volt nyomás alatt, sem személyem, sem a kötetem. Most összeállt egy igényes, minőségi könyvvé és küllemében is magán hordozza az üzenetét. A kivitelezés 2-3 hónap alatt megvolt.
Bővebben szólok a könyv keletkezéséről, hátteréről és a magánkiadásról a blogomon: https://lelekszirmok.hu/category/konyvet-irok-irtam-es-kiadom-c-blogsorozatom/
4. Miért pont ezt a címet választottad?
Van benne szimbolikus értelem is, egyik Olvasóm például azt mondta, neki ez a cím a szeretetet jelenti.
Másrészről, metaforikus jelentése is van, de én hiszek abban, hogy a Léleknek is vannak láthatatlan szirmai, melyek ciklikusan pompájukban virágoznak, majd szirmaiktól megválnak, lehullnak, hogy a következő szezonban ismét megtörténjen a „pompázás”. Vagyis, a Lelkünk ép és egész: virágzik- szirmai teljessé teszik és védik, de ha a Lelket bánat/csalódás/kudarc éri, vagy egész egyszerűen elfogy a motiváció, megfoszthatja ezen szirmaitól más, vagy mi magunkat, mert szeretnénk megtisztulva ismét virágozni, vagy ha változásra vágyunk, ahhoz lenullázzuk magunkat - letépegetjük a szirmokat, és újra kell kezdeni, felépíteni Magad, és ismét haladni a „pompázás” állapotába.
A könyvem ezen szirmok ciklikus útjait járja be…
5. Ki vagy mi a legnagyobb inspirációd művészként? Esetleg több is van?
A mindennapok. Elég érzékenyen szemlélem azt, ami zajlik akár bennem, akár körülöttem, de akár a világban is. Ez bőven elég motiváció tollat ragadni.
Ha mást látok alkotás közben az szintén tud ihletet adni: nekem is megjön a kedvem hozzá, hogy alkossak. Hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire feltölt pozitívan.
Nagyon inspirál a Párom. Főleg, ahogy a Mi világunkban éljük meg a dolgokat, azzal nyerek új s új ihletet.
6. Érdekes koncepció, hogy versek és prózai művek is vannak a kötetben. Hogyhogy így döntöttél, és mi az, ami összetartja ezeket a különálló darabokat, azaz mi a könyved témája?
Nos, igen. Nem elég, hogy tízéves munka, hogy magánkiadás, a következő érdekes dolog még számomra is annak a felismerése, hogy ez nem volt tudatos. Hanem a szelektálási, összegyűjtési folyamat közben a téma volt, ami húzóerőként működött, és nem a műfaj. Azt vettem észre, hogy az írásaimban – mivel az életemben így történt – egyfajta ciklikusság lépett fel és éltem meg.
Így témakörökhöz, kronológiai sorrendbe gyűjtöttem az írásokat – így lettek versek mellett kisebb történetek, egyéb prózai írások – olyan gondolatokkal, melyeket egy versbe nem tudtam volna belesűríteni, de a magukon hordozott üzenet abban a fejezetben fontos volt.
Hat fejezet van a lélek szirmainak útjairól, melyeket megélünk nem egyszer az életben: amikor remélünk, amikor reményvesztettek/magányosak vagyunk, amikor újra kell kezdeni, vagy, amikor rátalálunk a boldogságra. Az utolsó „állapot” a ráadás – nem árulom el…
A kérdés az, megállnak útjaikban egyszer ezen szirmok? Ismerjük tényleg ezeket az utakat és be is járjuk/meg is éljük mélységükben azokat?
7. Mi a legfontosabb, legnagyobb érték, amit a könyveddel közvetíteni szeretnél az olvasóidnak?
Leginkább az, hogy az Olvasók leljenek könyvemben örömöt, találjanak megnyugvásra, fedezzék fel saját hangjukat, teljenek meg hittel és reménnyel, hogy mindig van tovább. Nem akarom az életüket megváltoztatni, őket kioktatni, nem vagyok influencer, sem tanácsadó. A történeteimet próbálom rímekbe önteni, és szeretném ezeket megosztani. Szeretném az Olvasókat jó érzéssel megtölteni, segíteni, hogy ne érezzék magukat egyedül, hanem azt az erőt érezzék önmagukon belül, hogy folytassák, és menjenek előre a saját útjukon. Lehetnek életünkben támogatók ebben, de ők nem az az erő, ami valóban átlendít bennünket a nehéz percekben. Meg kell találni és erősíteni ezt a belső felismerést magunkban, hagyni kell teret ennek az erőnek, fel kell ismerni, beleölelkezni, ápolni, minden nap állhatatosabbá tenni.
8. Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni, vannak-e írói példaképeid?
Nagyon szeretek többféle műfajban is olvasni. Manapság már új, kissé kevert dolgok is születnek, úgy érzem a kortárs irodalom is egyre szélesebb, egyre sokrétűbb témákban és úgymond freestyle stílusban szólít meg minket. Vannak érdekes, újító próbálkozások…
Én személy szerint mostanában egyre inkább olvasok valós történeten alapuló könyveket. Azaz igaz sztorikat.
Szeretem a regényeket (romantikus, realista); szeretem a krimit, a sci-fit, sőt a thrillert és a horrort is. Sőt, érdekelnek a forgatókönyvek és a színdarabok.
Nem is példaképnek, inkább szakmai „mentornak” nevezném azt a nőt, aki inspirál. Nagyon szeretem Jane Austen regényeit. Azon kívül, hogy tartotta magát ahhoz, hogy nem úgy, mint neki az életében, az ő karaktereinek hosszas út bejárta során végül „nincs hiánya semmiben”, a karakterek mégis életszerűek, elég emberi mélységet kaptak, árnyaltak, nincs kifejezetten rossz vagy jó. Valóban romantikusak, mégis úgy érzem, realista vonás is van bennük bőven.
Pont az az erő a hihetetlen a regényeiben, hogy olyan világról alkot, aminek szereplői egyrészt valóban a környezetéből lehettek alkotva, másrészt a románc, a szerelem, és általános erkölcsi értékek vannak úgy megalkotva a társadalmi díszletek ellenére, mely annak az időnek a jellemzője volt, hogy számomra hihetetlen, miből nyerte ezt a képzelőerőt, vagy hogyan lehetett ekkorra fantáziája olyan dolgokról, ilyen mélységben írni, amiből neki annyira kevés tapasztalata volt és olyan kevés jutott az életében. Talán pont ezért…egyébként. Ettől a tisztaságtól briliánsak művei, és ez volt a sikere titka.
Szóval Ő ilyen inspiráló erő, „mentor”, akire elég gondolni, és máris bontja szárnyát, nemcsak a képzelet, hanem a továbblépéshez, kitartáshoz, újrakezdéshez lévő akarat, vagy alkotni vágyás, pl. nálam a toll, vagy billentyűzet a kezem alatt, ha Rá és műveire gondolok.
9. A Lélek szirmai az első műved. Tervezel továbbra is íróként tevékenykedni? Ha igen, akkor mik a terveid, milyen írásokat várhatnak tőled az olvasók?
Elkezdtem a második könyvem, mely regényalakot fog ölteni. Az inspiráció egy valós dologból érkezett, onnan ihletté formálódott, és szorgosan, lelkesen, buzgón íródik. Megvan a helyszín, a szereplők, a cselekmény sora, és az az üzenet, amit általa szeretnék közvetíteni. Nagyon komplex dolgot alkotok éppen… keveredik a valóság és a képzelet világa…
Nagyon sok tervem van, melyek megvalósításra várnak. A művészeti blogom biztos, hogy folyamatos növekedésben marad. (https://lelekszirmok.hu/) Lett is nemrég egy Mi készül? menüpont ezen az oldalon, ahol az Olvasók nyomon követhetik a jövőbeni műveim, az alkotási folyamatuk során.
10. Üzennél valamit az olvasóidnak?
Rengeteg tervem van, melyekkel mind adni szeretnék. Különböző műfajokban is megmutatom magam a jövőben reményeim szerint, illetve különböző üzeneteket szeretnék átadni majd velük. Vagyis nem lehet majd unatkozni a könyveimmel. Ezen leszek, mint alkotó.
Addig is, meséljen helyettem inkább művészeti blogom!
Sokan úgy vélik, a blog csak a könyvemhez tartozik, ez annyiban igaz, hogy már van egy külön menüpontja is az oldalon, azonban nem csak arról szól, sőt, a honlapon van tíz művészeti kategória; továbbá vers, novella, ajánló, kritika, szóval számos műfaj, amiben írok. Unatkozni a böngészése közben nem lehet, inspiráló gondolatokkal, újdonságokkal találkozni viszont szerintem annál inkább!
Én szeretettel várok mindenkit! 😊 https://lelekszirmok.hu
Faragó Maia igazán különleges könyve a következő linken megrendelhető:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése