Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.
A történet főszereplője Megaira Diamond, egy átlagos 17 éves lány, mindaddig, amíg életében feltűnik egy farkas, aki minden veszélytől óvja a lányt. Minekután szert tesz egy különleges tőrre, meghívást kap a Fegyverek házába, ahol a hozzá hasonló tanulókat képezik ki fegyvereik használatára és a velük történő kapcsolat elmélyítésére, ugyanis eme fegyverek képesek emberi alakot ölteni. Ezután nyomon követhetjük, ahogy Megaira mind lelkileg, mind testileg fejlődik és közben változatos bajokba keveri saját magát. A könyv a maga nevében páratlan. Zsófi egy olyan világot hoz létre, amellyel ezelőtt nem volt szerencsém találkozni sem a magyar, sem a világirodalom berkein belül. Részletesen és már-már filmszerűen tárja az olvasó elé a fegyverfogatók világát, melyben semmi sem az, aminek látszik. Ezzel feszült izgalommal teli légkört keltett az olvasó számára, váratlan fordulatokkal, titkokkal és humorral fűszerezve mindezt, létrehozva egy majdhogynem letehetetlen olvasmányt, amely napok múltán sem engedi olvasóját.
Megaira karaktere számomra példaértékű és motiváló volt, mert bármi történt is, ő sosem adta fel, még akkor sem, ha az élet padlóra küldte, hanem még erősebben küzdött és minden akadályon túllendült. A másik kapcsolódási pontom vele a korán túl - ami megegyezik az enyémmel -, a szarkasztikus humora és a végtelen jósága volt, nem utolsó sorban pedig az elköteleződése a barátaiért. Ezek olyan tulajdonság, amelyek az én életemben is jelen vannak és kissé eufórikus érzés volt olvasni róla és ezáltal valamilyen szinten kívülről látni magam.
Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.
A regény másik pozitívuma a módozatban rejlett, ahogy Zsófi dolgozott a mellékszereplőivel. Sikerült úgy „operálni” velük, hogy sokszor azt hihette volna az ember hogy nem is „háttérfiguraként” szolgálnak, hanem igenis eszenciálisan. Ezen felül pedig hamar az olvasók szívébe lopták magukat és táptalajt adtak a különböző teóriáknak is.
A mű legnagyobb üzenete számomra talán az, hogy ne félj az újtól, a változástól. A másik fontos pedig: harcolj és küzdj alázattal, mert minden helyzetből van kiút, még akkor is ha nem érezzük ezt adott pillanatban. Én a könyvre végül öt csillagot adtam az ötből, részében azért mert nagy hatást gyakorolt rám, megragadott az egész világ, amit Zsófi alkotott, Megaira pedig az a főszereplő, akiben szinte teljes egészében magamra ismertem. A fordulatok, titkok és az akció nagyot ütötték nálam, az írónő pont eltalálta az arányokat, még akkor is, ha az eleje picit kapkodós volt számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése