A tegnapi cikkben felvezettem, hogy mi az a cselekményszerkezet, mire jó, és milyen fajtáival fogunk foglalkozni, ezért ha még nem olvastad el, akkor ajánlom, hogy most tedd meg, mielőtt belefogsz mai cikkbe. Itt találod.
Akkor vágjunk is bele! Sok cselekményszerkezet eredetileg forgatókönyvíráshoz készült, így a háromfelvonásos szerkezet is – ez látszik néhány cselekménypont nevében, pl. nyitókép és zárókép. A háromfelvonásos szerkezet a legtöbb cselekményszerkezet alapját képezi, és ez nem véletlen, hiszen a történet három részre való felosztása egészen Arisztotelészig nyúlik vissza. Az eleje-közepe-vége felosztás a háromfelvonásos cselekményszerkezetben a következő neveket is kapta: első felvonás – felállás, kezdeti beállítás, nyitókép; második felvonás – konfrontáció; harmadik felvonás – döntés, megoldás. Az elejétől a tetőpontig felfelé ível a cselekmény, azaz folyamatosan fokozódnak az izgalmak, a főhős egyre közelebb ér a céljához, aztán a tetőpont után átlépünk a második felvonásból a harmadik felvonásba, és innentől már lefelé ível a cselekmény, a probléma megoldódik, a főhős megszerzi, amit akart, a történet szépen lassan lecsendesedik.
Az első felvonás szerepei:
✔ bemutatni a helyszínt, időt, a karaktereket
✔ bemutatni a főhős célját, és az akadályokat, amik előtte tornyosulnak
A második felvonás szerepei:
✔ emelni a téteket
✔ kihívások, megpróbáltatások elé állítani a főhőst
✔ fenntartani az izgalmat
A harmadik felvonás szerepe:
✔ feloldani a történetet vagy a főhős sikerével vagy a bukásával
Lássuk, milyen cselekménypontokat és hol érdemes elhelyeznünk a történetünkben!
ELSŐ FELVONÁS
kezdőpont (exposition): Ez egy nyitókép, mely bemutatja a főhősünk mindennapi környezetét, megismerjük a karakter legalapvetőbb tulajdonságait, hogy mik fontosak számára, és megtudjuk, hogy az élete nem teljes, valamire szüksége van, valamit akar, vagy valami kényszeríti a változtatásra.
katalizátor (catalyst/inciting incident): Egy olyan esemény, ami nyomást gyakorol a főhősre, hogy induljon el az úton (ha nem szó szerint, akkor átvitt értelemben), és szerezze meg, amire szüksége van, amit akar; vagy az esemény az akaratán kívül kilöki a főhőst a komfortzónájából. Ez az a pont, ami beindítja a történetet, ami nélkül az nem jöhetne létre.
Az író és szerkesztő Kristen Kieffer szerint a legfontosabb kérdések, amelyeket fel kell tennünk, mikor megírjuk ezt a két cselekménypontot, a következők:
❔ Miért nem elégedett a főhősünk az életével? (ha a főhős tök elégedett az életével, akkor nincs miről szólnia a történetnek)
❔ Mi kellene ahhoz, hogy a főhősünk megelégedjen? (ez lesz a célja)
❔ Mik a főhős legnagyobb félelmei és hibái? (ezeket rettentően fontos tisztázni, mert egy jó történet ezekre építi fel az érzelmi ívet, egyben a karakterfejlődési ívet)
❔ A cselekvések, amiket a főhősünknek véghez kell vinnie, hogy megelégedjen az életével, hogyan kényszerítenék őt arra, hogy szembenézzen a félelmeivel és a hibáival? (ez pedig az, amiről lényegében szólni fog a történetünk)
A katalizátor eseményt kalandra hívásnak (call to adventure) is nevezik, amit szintén lehet szó szerint vagy átvitt értelemben is érteni. Lényege, hogy arra kényszeríti a karaktert, hogy kilépjen a komfortzónájából.
bizonytalanság (debate/doubt/second thoughts): Előfordulhat, hogy a karakterünk valami okból kifolyólag először ellenáll a hívásnak, elutasítja azt. Pl. az út olyan veszélyes és félelmetes lenne, túl sok mindent veszíthet, ha balul sül el. Ezen a ponton a karakter olyanokon gondolkodhat, mint például
❔ hogyan fog megváltozni az élete?
❔ az útja hogyan fogja befolyásolni a közeli környezetében élők életét?
❔ mi forog kockán ha sikerrel jár? és ha nem jár sikerrel?
A kockázat egy rendkívül fontos eleme minden történetnek. Ha nincs elég kockázat, a történet unalmas, és az olvasó lehet, hogy leteszi a könyvet, mert érdektelenné válik a sztori iránt. Minél magasabb a kockázat, az olvasó annál jobban fog izgulni a főhősért, annál jobban fogja magával ragadni a történet.
első felvonás tetőpontja (climax of act one): A főhős eldönti, hogy kalandra indul – esetleg elfogadja, hogy nincs más választása –, ez az a pont, ahonnan nincs visszakozás, nincs megállás.
MÁSODIK FELVONÁS
akadályok/felfelé ívelő cselekmény (obstacles/rising action): A főhős az utat járja, közben akadályokba ütközik. Természetesen, hiszen ha nem lennének előtte akadályok, azaz könnyedén elérné a célját, akkor a történet unalmas lenne, a karakter pedig nem fejlődne azáltal, hogy a külső akadályokat és a belső akadályait is legyőzi az út során. A történetnek egy nagyobb részét teszi ki ez a rész. A főhős megismerkedik az új környezettel és/vagy új helyzettel, szövetségesekkel és ellenségekkel (amennyiben vannak ilyenek), itt feltűnhet már a legfőbb ellenfél is (ami, ha olyan történetet írunk, amiben nem szó szerinti ellenfél van, lehet például a legfőbb probléma is, ami a főhőst hátráltatja a célja elérésében). A főhős kezdi megérteni, mi vár még rá, ezért lassan megváltozik, adaptálódik a környezetéhez, hogy nagyobb eséllyel érje el a célját. Ebben a szakaszban azonban még inkább passzív, mint aktív a szereplőnk, nem annyira cselekszik, mint amennyire mindenféle dolog történik vele, ő pedig igyekszik adaptálódni mindehhez.
felezőpont (midpoint): A felezőpont – meglepő módon – a történet közepe felé helyezkedik el. Egy nagy eseményt jelöl, ami általában valami katasztrófával végződik, valami nagyon nem úgy alakul a főhős számára, ahogy kellene. Ez a cselekménypont szorosan kapcsolódik a főhős céljához, leggyakrabban úgy, hogy nagyban veszélyezteti, hogy a főhős elérje azt. Itt érti meg a karakter igazán, hogy mennyi minden forog kockán.
második felvonás tetőpontja (climax of act two): A főhőst lényegesen kizökkentette a felezőpont eseménye, nehéz időszakba taszította. Itt általában reflektál a történet fő konfliktusára. Itt válik passzív hősből aktív hőssé, összeszedi magát, és 100%-on megy tovább. Vagy megtalálja önmagában az erőt a folytatáshoz, vagy van segítsége hozzá pl. egy barát képében, aki egy kis motivációs beszédet tart neki, ami most fontosabb, mint bármikor, hiszen továbblöki a főhőst az útján.
HARMADIK FELVONÁS
harmadik felvonás tetőpontja (climax of act three): A főhős, amennyire lehetett, felkészült az ellenféllel való ütközetre, de az ellenfél is erősödött. A főhős és az ellenség összecsapnak, és itt látszólag az ellenség győz, fölénybe kerül, mert ott üt, ahol a legjobban fáj. Az ellenfél erősebb, mint a főhős gondolta, és ez végzetes hibának tűnik ezen a ponton. Még ha tudjuk is, hogy a főhősnek győznie kell – legalábbis ez a cselekményszerkezet ebben a formában erre épít –, ezen a ponton jó ötlet elbizonytalanítani az olvasót ebben.
A főhős először kiheveri a csapást, ami a harmadik tetőpontban érte, nyalogatja a sebeit, majd újult erővel, még egyszer utoljára szembenéz az ellenséggel, és győzedelmeskedik.
megoldás, kifejlet (denouement): A főhős győzedelmeskedett, a történet üteme lelassul, mindennek a végéhez közeledünk. Ha a főhős nem érte el a konkrét célját az előző pontban, akkor most megszerzi. A kifejletben még a következőknek kellene történnie:
✔ minden csehovi puskát elsütünk,
✔ lezárjuk a lezárandó szálakat,
✔ kihangsúlyozzuk a történet mondanivalóját (amennyiben szükségét érezzük),
✔ feloldjuk a feszültséget, ami eddig a pontig csak gyűlt.
Fontos, hogy a felsorolt cselekménypontok nem egyforma oldalszámot igényelnek, van, amelyiket el lehet intézni egy jelenetben, és van, ami többfejezetesre nyúlik.
A háromfelvonásos szerkezet csak egyik módja a történetünk vázlatolásának. Nem egy olyan struktúra, amit szigorúan követnünk kell, de abban segít, hogy megértsük, melyik cselekménypontoknak kell, és melyikeknek lehet helye a történetünkben, és azok hol helyezkedjenek el, mi legyen a céljuk, a szerepük abban, hogy a történetünk működőképes legyen. Ha megértettük a háromfelvonásos szerkezet mechanikáját, akkor tudni fogjuk, melyik pontok szükségszerűek és melyek kihagyhatók a történetünk szempontjából. Ez a formula leghatásosabban a sci-fi, fantasy, kaland, történelmi zsánerekre alkalmazható, ám kisebb-nagyobb átalakításokkal minden zsánerhez használható. Ehhez az kell, hogy jól ismerjük és értsük a cselekményszerkezetet és a saját történetünket is.
Forrásaim:
https://www.studiobinder.com/blog/three-act-structure/
https://blog.reedsy.com/guide/story-structure/three-act-structure/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése