Csontos Imola - Az óceán kis gyöngye. Talán

Csontos Imola novellás kötete 2020-ban jelent meg a Garbó Kiadó gondozásában.

„Így ír a szerző a könyvről: Érezted már úgy, hogy ugyan tömeg vesz körül, de mégis egyedül vagy? Anna már nagyon sokszor. Néhány évvel korábban súlyos veszteség éri, és az egyébként is introvertált személyisége még inkább befelé fordul. Írni kezd, terápiás céllal, mely átsegíti a nehézségeken. Megismerjük a barátai és a családja történeteit: átlagos emberek mindennapi, mégis érdekes eseményeit. Népszerűség, szerelem, féltékenység, félelem: mind szerepet kapnak egy-egy elbeszélésben, melyeket Anna rendszerint kommentárjaival egészít ki.”

Őszinte leszek, amikor elkezdtem olvasni a kötetet, kissé megrettentem. Nem értettem, mit szeretett volna a szerző a történetekkel. Hiszen nincsenek benne földet rengető csavarok, körömrágós, izgalmas jelenetek. Sőt, amikor az első novella végére értem, még bosszankodtam is kicsit a történet miatt. Félre is tettem. Jöttem-mentem a lakásban, és azon gondolkoztam, hogy ha sikerült kissé felbosszantania a sztorinak, akkor lehet benne valami, ami túljutott a közömbösségemen és mégis megfogott. Úgyhogy újra leültem. Olvastam, de nem gondolkodtam. És talán ez a varázsa ennek a könyvnek. Az igazi életszagú, egyszerű eseményekre fekteti a hangsúlyt. Nem történik igazából semmi, mégis valami.

Bár volt olyan történet, ami kifejezetten szíven ütött. Belegondolva, hogy igaz történetek alapján íródott mindegyik, s ezen emberek köztünk élnek, éltek, adott egyfajta pikantériát az egyszerű mindennapi eseményeknek a szememben. Mert igazán el tudtam őket képzelni, akár sétálni az utcán, akár a ház körül tüsténkedni, akár egy buliban táncolni.

Ami kifejezetten megfogott, az a szerző által írt bemutatásban az introvertált személyiség, illetve, hogy terápiás céllal íródott a kötet. Ez a két momentum az, ami igazán megragadta a figyelmem, lehet, hogy ha ezen megjegyzések nem kerülnek a szemem elé, nem is kelti fel annyira a figyelmemet a történetek valódisága, illetve mélysége. De így valami más. Az introvertáltság és a személyiségzavarok, illetve érzelmi hullámok kutatása - aki ismer, tudja, hogy kifejezetten a szívem csücske és igyekszem odafigyelni minden eldobott morzsára ezzel kapcsolatban. Talán emiatt is értékelem ezt a könyvet.

A szerkesztésről nem tudok nyilatkozni, mivel a könyvet át kellett konvertálnom, hiszen a szerző maga küldte el a részünkre, olvasására, így valószínűleg a konvertálás által csúsztak meg bizonyos pontok. A szóhasználaton és a fogalmazáson, valamint a dramaturgia felépítésén még van mit dolgozni, habár ez elég relatív dolog egy ilyen kötet esetében. Mivel valószínűleg, ha leülünk egy idegennel beszélgetni, aki rákérdez az életünk bizonyos eseményeire, nem fogunk szépen megfogalmazott körmondatokat alkotni, azonban az irodalmi berkekben elengedhetetlen, hogy igazán megragadjuk az olvasók figyelmét.

Szó, ami szó, egyedi könyvet olvashattam, nem is gondoltam volna, mennyire jól esett a lelkemnek a maga egyszerűségével és mindennapiságával. Bár az elején óckodtam nagyon tőle, és féltem, hogy nem találom meg benne azt a varázslatot, melyet igyekszem minden történetben kikutatni, de szerencsére ahogy haladtam előre, a könyv hagyott is gondolkodni meg nem is. Olvasva nem igazán fogtak meg a történetek, azonban vissza gondolva bizonyos eseményekre át tudjuk látni azoknak az egyszerűségeknek a magasztos történetét, melyeket szerintem a szerző át szeretett volna adni az olvasói számára.

Van mit csiszolni az írásmódon, ez tény, nem is biztos, hogy elsőre megragad mindenkit, azonban azt hiszem, nem is kifejezetten ez volt a szerző célja vele. Inkább kiírni magából a szállingózó család történeteket, melyeket visszaolvasva kellemes mosoly vagy éppen döbbenet futhat át az arcunkon. Ez sikerült is.

A kötet inkább azokat fogja jobban érdekelni, akik érintettek is a történetek által, azonban nekünk is enged egy cseppnyi rálátást egy család, egy társaság egyszerűen hétköznapi múltjába, a karácsonyi nagycsaládi vacsorák sztorizgatásába, vagy éppen a tábortűz körül ülők történeteibe. Akit érdekelnek az ilyen egyszerű elbeszélések, azoknak tetszeni fog a könyv. Akik a hatalmas, eget rengető izgalmakat várják, nem ajánlom. Mert ez a kötet nem erről szól.

Köszönöm a szerzőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam, és hogy megtisztelt bizalmával.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése