Ti írtátok: Eöri Klaudia recenzió

Amikor Vyki létrehozta a "Könyvek kategóriák szerint" nevű albumot a csoportunkba, madarat lehetett volna velem fogatni! Mert annyira jó, hogy ezzel is segítette megkönnyíteni a könyveitekkel való találkozást, és a válogatást közöttük! Úgyhogy aki még nem tette volna, pötyögje be a sajátját a maga kategóriájába! (És a megjelenő könyveit is... ) Köszi
Klári könyvére ott figyeltem fel először, méghozzá a ski-fi kategória átvizslatásakor.
Arra emlékszem, hogy elgondolkodtam rajta egy különös megérzés miatt, de "félresöpörtem", mivel ahogy a filmekben, úgy könyvek terén sem érdekelt különösebben az időutazás témája.
És milyen jó, hogy meglett választva márciusi könyvünknek! Mert így mégis elolvastam, és abszolút nem bántam meg!
Számomra csak az eleje nem volt fáklyás menet, mert igazán ott fektetett csak hangsúlyt az időutazásra, és az időutazó gép működésére, meg e témához kapcsolódó szakmai (fizikai, matematikai stb...) dolgokra. Amik tőlem nagyon távol állnak, szóval hevesen bólogatva "hallgattam", de ha a könyv visszatudott volna kérdezni, hogy "Érted?", akkor pár bólintás után fejcsóválva mondtam volna: "Ööö...Nem".
De ez nyilván nem az ő hibája. Le merem fogadni, hogy a lehető legérthetőbben vannak ezek a részek is megírva-leírva, csak annak, akit ez soha nem érdekelt, nos... kínai.
Viszont! Tényleg csak az elején van igazán hangsúly fektetve erre. Utána kezdetét veszi a KALAND.
Hogy miként dolgoznak össze a karaktereink a cél érdekébe, hogy hogyan alakulnak a kapcsolataik mindeközben, és hogy miféle nehézségekkel és támodásokkal kell megküzdeniük ezidő alatt. Mindez átfűzve néhol némi feszültséggel, romantikával, erotikával, meghitt családias hangulatú pillanatokkal, aztán meneküléssel és persze a szükséges tudományos-furmányos helyzetekkel, meg hétköznapi, könnyed, de intelligens humorral.
Mindig történik valami. Tájleíró rész ha van is benne... nem emlékszem rá, szóval igencsak minimális, a helyszínek egyáltalán nincsenek "túltárgyalva".

Picit a storyról:
Van egy magyar kutató csapat, ami feltalál egy időgépet, ami a múltba visz vissza. Anno az egyik tag kivált a csapatból, mivel sokkal nagyobb anyagi részesedéshez akart a projekt által jutni. Így egy "Font kartell" nevű szervezettel veszi fel a kapcsolatot, és azon ügyeskedik velük, hogy megkaparintsák egykori csapatának gyümölcsét.
A csapat meg nyilván azon, hogy ez ne sikerüljön nekik, mert mindamellett hogy megfosztanák őket a saját sikerüktől, az "ellenfél" még valószínűleg rossz dolgokra is szándékozza azt használni.
Így kerül a történetbe menekülés, és még gyilkosság(ok) is.
Romantika-erotika meg úgy, hogy csapatunk 2 feje-főnöke, a 2 főhősünk idő közben összeboronálódik. De meglepődve tapasztaltam, hogy jól esett az ő alakulásukat is olvasni... mint tudjuk, nem vagyok egy romantika fan (ha romantikus könyvet olvasok, akkor oké, helyén kezelem, de mint pl ez esetben - egy ski-fi-be belefűzve, elég kritikusan állok hozzá), és az erotikát is jobb szeretem megélni, mint olvasni. Khm... (Számomra ez már olyan szinten intim dolog, ami nem tartozik a nagyközönségre, ezért sem igen olvasok szívesen róla...) De valahogy itt még teljesen a jó kategóriába fért még nálam is. Nem volt túl sok, és az sem volt túl elhúzva, túlrészletezve. Inkább amolyan ízelítőt kaptunk csak belőle.
De legjobban a meghitt, aranyos, és kissé viccesebb jelenetekért voltam oda. Ezek leginkább Szami gyerekeivel együtt töltött pillanatok voltak, plusz volt egy (FIGYELEM!PICURKA SPOILER...!), amikor Blanka szülés utáni libidócsökkenése volt a "téma", és ahogyan ezt, és ennek "megoldását" leírta az írónő, az valami... hát számomra megható, és gyönyörű volt. Szeretem nagyon az ilyen életszerű dolgokat. De mielőtt azt képzelnétek, hogy oldalakon keresztüli fejfájásról meg rinyálásról beszélek e kapcsán - nem. Szó sincs erről. Egy jelenet van megírva ezt a problémát felvetőleg, + ennek valódi okát és rögtön a "megoldását" is megosztja velünk az írónő. Ami... tényleg szépre sikerült.
Aztán a történet vége... hát...
Hipp-hopp meghalt, aki(k) megérdemelte, a többiek meg boldogan éltek, míg meg nem haltak. Persze Klári ezt jobban kifejtette, de igazából elég rövidre zárta a befejezést. Meg is lepődtem, de komolyan mondom: tetszett!
Köszönöm angyalok, hogy "elolvastattátok" velem!
Klári, e könyved pedig megérdemelné, hogy ki legyen nyomtatva!
 Szólj mindenképp, ha elérhető lesz "fizikális változatban"!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése