Fogadjátok szeretettel, Tormási Vyktória - Rólunk szólt
hamarosan megjelenő regényéről írt véleményemet!
Csoportunk alapítójától számomra (mint itteni "vélemény-író") nem is lehet nagyobb elismerés, mint
hogy felkért az idén áprilisban megjelenő 2.kötetének előolvasására! (Naaaagyon köszikösziköszi, puszi )
Így büszkén tudhatom magamat e gyönyörű történet első olvasói között, és mivel már megrendeltem a könyvet, büszke tulajdonosa is leszek, hisz' a könyvtáram egyik ékességeként fogok rá tekinteni.
És ezzel azt hiszem, a borítóról már el is mondtam mindent... (... millió szivecske )
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy hajdani ismeretségünk (középsuli) végett nehogy bárki is azt gondolja, hogy elfogult voltam/vagyok/leszek Viki könyveivel a véleményírásaim során! Mert hogy... emiatt valójában még inkább kritikusan állok hozzá (az a típus vagyok, akinek bőven vannak fenntartásai a barátok kapcsán). Úgyhogy elhihetitek, teljesen őszinte írásom lesz - ez is!
Viszont a dolgom annyival van nehezítve, hogy ez a könyve még nem jelent meg, így most még nem a végleges állapotában olvashattam, szóval nem térek ki az összes észrevételemre, hisz' Viki kérésének eleget téve voltak dolgok, amikre felhívtam a figyelmét, és kíváncsian várom, fog-e változtatni rajtuk, s ha igen, miként... :) Ezeket meghagyom a mi titkunknak. ;)
Viszont! Ha valaki olvasta az írónőnk előző kötetét... kíváncsian várom, hogy mit fog szólni a mostanihoz!
Ugyanis számomra érezhető volt a fejlődés, szerintem ez a történet sokkal kiforrodtabb, összeszedettebb, kerekebb! Bár a "Szerethetetlen" is többek számára egy elképesztő story, nekem a "Rólunk szólt" még jobban tetszett, számomra is meglepő módon nagyon-nagyon jól esett olvasni!
A szerző stílusilag hű maradt önmagához, azaz a könyvben:
- rengeteg a mélyen szántó gondolat,-elmélkedés
- gyönyörű az érzelmek megfogalmazása
- van romantika, humor, dráma, tragédia
- keser-édes boldogság,
- na meg persze tanulság is.
Nem igen fordul elő velem, és gondolkoztam is rajta, hogy ezt megosszam veletek: Anna, a főszereplőnk karaktere kísértetiesen hasonló (gondolkodásmódban) a 10-22 éves önmagamhoz. Én akkoriban éltem olyan "szabályok" szerint, ahogy e történetben ő. Zárkózott, céltudatos, másokkal szembe bizalmatlan, kimért, komoly, és amolyan "magának való". De még azzal is segíthetem a róla kialakítható kép leírását, hogy azt mondom: a legtöbbek számára úgy fest, hogy egy érzéketlen, karót nyelt, unalmas, anti-partyarc, jégkirálynő.
Pedig... valójában ez csak egy "fal", ami egy amolyan önvédelmi reflexként jött létre nála, az eddigi csalódásai végett, és a kitűzött célja elérésének sikeressége érdekében.
Számomra nem volt nehéz azonosulni vele, könnyedén megértettem az ő személyiségét, és az ő gondolkodásmódja és tettei miértjét.
Bár Anna szemén-fülén keresztül láthatjuk-hallhatjuk a történetet, a többi karakter kidolgozottságáról is kapunk bőven elég "infót" ahhoz, hogy ugyanannyira ismerhessük őket, ahogy Anna maga. Nekem sikerült éreznem mindent, amit-ahogy ő érzett velük kapcsolatba. És az összkép minden szereplő kapcsán pozitív, nagyon szerethetőek és szimpatikusak! Mindegyik komplex, a maguk ügyes-bajos hibáikkal és erényeikkel, így mindegyik érdekes is.
Ami még nagyon megdöbbentő volt a számomra: annak ellenére, hogy ez egy rövid történet, egy csomó minden történik benne, ráadásul úgy, hogy telis-tele van "elmélkedéssel", és ennek ellenére egyáltalán nem unalmas!
Karaktereink a story folyamán mind-mind jókora fejlődésen mennek keresztül, és eddigi életük több szempontból hatalmas fordulatot vesz.
A romantika része nincs túlcukrozva, ahogy a "kínlódós" gondolatok sincsenek túlnyújtva, nincsen az a mély depresszió és szenvedés (na jó, van, de csak 1x, és pont csak a kellő mértékben - oda az tényleg kellett, és úgy, ahogy meglett írva!), ahogy egetrengető, tündérmesebeli boldogság sem.
Ez most nem a végletek könyve, egy abszolút realisztikus, könnyedén "napjainkban is előfordulható" történet, de valahogy mégis azt mondhatom, hogy egészen egyedi!
Az én világomat ezáltal Vyki igencsak megrengette, ugyanis egyáltalán nem számítottam rá, hogy egy romantikus könyvtől kapom meg a nagy "Ó"-t. (Nem ő-t... ó-t.) Mert bár nagyon szerettem az eddigi könyveimet is, ezt a történetet most kifejezetten jól esett olvasni!
Viki, nagyon köszönöm, és örülök, hogy töretlenül büszke lehetek rád!
A fotóról:
Mivel Vyki szeretett csoportunk nagyrabecsült alapítója, és még a középsuliban osztálytársam is volt (sőt, a kollégiumban majdnem egymással szemközti szobában laktunk), így nem volt kérdés, hogy a most megjelenő könyvével egy "komolyabb", minőségibb képet készítsek. (Megsúgom, hogy a Szerethetetlennel is pótolni fogom eme elmaradásomat.) Ráadásul, a régebbi ismeretségünkből kifolyólag igyekeztem egy csipetnyi személyes töltetet is adni a képnek, amire kíváncsi vagyok, hogy rá fog-e jönni, kifogja-e találni, hogy mi az. (Hajrá drága, várom a válaszod!)
Szóval, ahogy megjelent a kobakomba a koncepció, máris elkezdtem az itteni (ausztriai) "csapatomat" összetoborozni, hogy a tőlem telhető legjobban készülhessen el az elképzelésem. Amúgy... ha már magyar írókat támogatunk, megemlíteném, hogy a "projektem" által is egy itteni magyar fényképeszt ( Pásztor Digi Gábor), és egy magyar sminkest (Dóra Sóvári) hívtam segítségül. Ezúton is nagyon köszönöm/köszönjük a munkájukat!
És elárulom, hogy Magyarországra is vár haza egy lelkes csapat, akiknek biztosra veszem, hogy ugyancsak szuper képeket köszönhetünk majd! (1-1 könyvvel, és ha rendelhetőek lesznek majd a "HazaÍrók"-os termékek, (khm... ehhez díszpárnában, pólóban, és bögrében reménykedek, magamnak meg egy faliórában!) akkor azokkal is.)
Szóval, megéri nyomon követni csoportunkat, hisz' a jobbnál-jobb tartalmakon túl, ki tudja... lehet, hogy pont a TE könyved lesz a soron következő, amiről írni fogok, és amivel "pózolni próbálok"!
(...ami nem mellesleg a csoportunknak, - így Vykinek hála, mivel ha ő nincs, most nem olvasnék ennyit tőletek, nem írnék véleményeket, s pláne nem fotózkodnék ennyit...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése