Lujzinak nincs arca. Lujzi te vagy, Lujzi én vagyok. Ez a kötet nem egy szerző által kreált, a föld felett lépdelő jól megírt sztori. Ez maga az élet. A mi életünk, a törtetők élete. Néhol felsikoltottam, néhol elborzadtam, de minduntalan rá kellett jönnöm, hogy Lujzi mi vagyunk. Emberek. Ki így, ki úgy, de mi éljük meg az életet. S ha odafigyelünk a másikra rájövünk, hogy mind ugyanazt az életet éljük, csak más köntösbe bújtatva. Mindannyian az álmainkért és az önmegvalósításért küzdünk, szeretetre vágyunk és fájdalmakkal harcolunk. Mindannyian élünk úgy, ahogy Lujzi tette.
Nem mindennapi kötet ez. Kezdve a már elején felvezetett QR
kódos rendszerrel, amely szerintem zseniális ötlet. Ugyan kivesz kissé az olvasás
lendületéből, ha rákeresel a zenére, melyet a kód rejt, de figyelmen kívül is
lehet hagyni, vagy esetleg utólag, az utolsó QR kóddal végig hallgatni a
kötetben található zenéket.
Tulajdonképpen Lujzi naplóját olvashatjuk,
visszaemlékezéseit. Nem az a szokásos történet szálakat felölelő regény. Lujzi
most a barátod, aki leült veled szembe egy üveg borral, szép lassan feloldódó
gátlásokkal és elmeséli neked az életét. Te pedig hallgatod őt. Érdeklődve,
megértve, s olykor nem értve. De ő Lujzi, az új barátod. Aki már veled marad
örökre, mert Lujzi szépen lassan alattomosan te leszel. Mindannyian keressük a
megértést az életben, de rá kell jönnünk, hogy senki nem ért igazán minket,
csak saját magunk. És ehhez is rögös út vezet, hogy mi magunk is megértsük mi
is zajlik az elménkben. Külsőségekből várjuk a motivációt, az értéket, holott
mindezek bennünk élnek. A saját motivációnk, a saját értékeink. Minden más
ember csak a saját igazát keresi benned. De nem baj ez, hiszen így alkot egy
egységet a világ.
Lujzit bevonnám a középiskolás tananyagba, és nem azért,
mert vetekszik esetleg egy Antigonéval vagy egy Édes Annával. Lujzit azért
vonnám bele mert mai, igazi. Ápolhatjuk a régi eszméket, sőt kell is, hiszen mindez
hozzánk tesz valami értékeset. De a mai világgal is haladni kell, s Lujzi a mai
tinik nyelvén beszél. Nincsenek benne hatalmas megfejtendő mondatok, nincsenek
benne erőszakos filozofálásra késztető momentumok. Egyszerű, egyedi, mai, 21 - századi. Azoknak kik nem értik még a saját világképüket, a saját
gondolkodásukat útmutatást jelenthet Lujzi. Megmutatja, hogy nem velük van a probléma,
egyszerűen csak a fejlődésnek az állomásai ilyenek. Néhol fájnak, néhol
összetörnek, néhol nem értjük, de mindig mi vagyunk azok. El kell fogadni,
feldolgozni és ezekből a téglákból építkezni. Mindaddig, amíg ki nem alakul az
a vár, az az erőd, melyek mi vagyunk, a személyiségünk, a lényünk.
Nem mondom, néhol elvesztem a nevek áradatában. Akadt, hogy
erősen vissza kellett emlékeznem most ki is ugrott ismét a képbe. De pont ilyen
az mikor egy barátnővel beszélget az ember. És Lujzi a barátod. Lujzi te vagy.
Ülj le egy pohár borral, és hallgasd meg Lujzi történetét. Biztos vagyok benne,
hogy te is barátra találsz. Ahogy én is.
Nem tökéletes könyv, de hát az élet sem tökéletes. Csupán
igyekszünk kihozni a legjobbat a lehetőségeinkből. Mert minden nap úgy kell felkelni,
hogy „az élet szép”.
Köszönöm az Írónőnek a lehetőséget, hogy olvashattam a
könyvet.
Petróczki Kitti Hivatalos Írói Oldal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése