A márciusi kiadónk könyvei közül ma kettőrről osztom meg veletek a véleményemet, méghozzá egy sorozat első két részéről: Tanila Jensen - Viveca (1.-2.) (NewLine Kiadó)
A borító:
Mire eljutott hozzám a sorozat híre, már a 2. része is megjelent.
Így nem kicsit lepődtem meg a két igencsak hasonló borítón. Mivel először nem egymás mellé téve láttam őket, hanem külön-külön kerestem rájuk, a 2.résznél felmerült bennem a gyanú, hogy az 1.részhez tartozó borítót tette ki a webshop, valamilyen tévedés áldozataként. Szóval megnéztem másutt is, és mivel ott is ugyan az fogadott, szemöldök ráncolva tettem be a kosaramba - "na nézzük mi lesz ebből..." hozzáállással. Aztán mikor mindkettőt a karomban tarthattam : "Nahát! Na mostmár látom a külömbséget...! "
Bár a borítók tényleg szépek, (amúgy az gáz, ha azt mondom, nekem a hátsójuk jobban bejön? mert amúgy azok NAGYON) úgy vélem, kissé bátor döntés volt, hogy ennyire hasonlóak. Persze ez is csak egyedivé teszi a sorozatot, de ha édesapámra gondolok...
Mikor egy könyvről kérdezem, ha tetszett neki akkor általában az írója nevét megjegyzi. A címet szinte soha... a borító meg csak haloványan dereng... Ha látná, felismerné, de látatlanba - emlékezetből leírni csak ritkán tudja...
Szóval egy ilyen emberke, mint az én drága jó édesapám, ha bemenne egy könyvesboltba és meglátná a Viveca 2.részét a polcon - lazán tovább menne, mert azt hinné, ő ezt már olvasta (pedig az az első része volt...).
Nos, ezen személyeknek jól jön, ha van egy lányuk, aki szemfüles, és beszerez nekik minden JÓ könyvet!
...mert hogy, bizony nem csalt a megérzésem. Tanila könyvei kapcsán számomra voltak, amik "negatívum" -ként értek, de azoktól függetlenül is igencsak jó választásnak ítélem őket! :)
Kezdjük az 1. rész, "A FÉLELEM ÁRNYAI" elején
Az első fejezettel már kaptam hideget-meleget.:
1. Hmmm, de rejtélyes, vajon mi lesz itt...
2. Oh, 1 templom!
3. Stukker? Démonok?
4. Egy pap, és egy csinos nő...
5. Szerelem? Neeee....
6. Erotika? Uuuu bakker...
7. Most meghalt valaki? Ez mind csak álom, vagy csak egy démon szórakozik, vagy most mi vaaaaan...???
És vége az első fejezetnek...
Nem tudom, hogy az eddigi olvasói hogy voltak vele, de én csak kamilláztam! :D És ezzel rendesen fel is csigázott az írónő, úgyhogy meg sem álltam, olvastam tovább...
Nos... lehet, hogy bennem volt/van a hiba, de tovább lapozva is még mindig eléggé kuszák voltak a dolgok. Kicsit mintha Tanila túltolta volna a koffeinadagját írás közben, mert nagyon pörgősek a fejezetek, viszont mindeközben számomra tényleg kissé kuszák is. Sokáig az az érzés volt bennem, hogy "valamiről lemaradtam, ennek a könyvnek valahol lehet egy előző része", mert annyira a story közepén vágott bele. Ennek a következménye lehetett, hogy számomra nehezen értelmezhetőek-követhetőek voltak az események. Szóval vártam, hogy végül csak kiderüljenek az előzmények, de mit ne mondjak... kaptam is meg nem is - betekintést karaktereink múltjába.
Ilyen könyvek esetén (ahol a "csapjunk a közepébe" jeligével kezdenek...) az írók többsége legalább pár "előzmény-morzsát" elhint az olvasóknak - gondolom pont a könnyebb érthetőség érdekében. Tanila viszont (szerintem) elég fukarul szánt meg eme morzsákkal...
De csak vártam, és vártam, majd csak lesz egy komolyabb "visszaemlékezés", amivel minden a jelenben játszódó szitu is majd jobban értelmet nyer...
Viszont az hamar kiderült, hogy a könyv címe kissé megtévesztő. Oké, nyilván fontos szerepet tölt be benne Viveca is, de valahogy a főszerepet inkább Philip kapta. Leginkább az ő cselekedeteit és gondolatait követve szól a történet. Mondjuk... az igaz, hogy ettől még a sorozat címeként még oké.
Amúgy... bocsi, de nekem iszonyat unszimpatikus volt Viveca. Valahogy úgy éreztem, hogy a story végett neki jónak "kellene" lennie, de én már az első pillanattól, hát... ha nem is utáltam, de nem olvastam róla valami szívesen. (Leginkább, mert nekem az jött le, hogy kb csak annyi az erénye, hogy szép... )
Aztán...
Volt egy dolog, ami többször is ugyanúgy fordult elő a szövegben, ez pedig a "háhá"-nevetés. Egyrészt jól működött, mert a hideg futkosott a hátamon minden egyes alkalommal, amikor olvastam (a démoni lények nevetésénél volt ez mindig írva), másrészt nekem nagyon fura volt. Egyszerű ezt így leírni, - háhá - viszont életszerűen elképzélni... nem igazán. Főleg, hogy valójában mindenki másképp nevet. Itt pedig, ha úgy vesszük, több szereplő is ugyanúgy (ugyanígy) nevetett. Ami... fura. De ijesztő is egyben, szóval ha ez volt a cél, akkor ezt ki is pipálhatjuk ✔
Viszont! Kéééépzeljétek! Volt egy jelenet, amikor "ördögi nyelven" olvastak fel egy könyvből, ami így szólt:
"Sineades desala pre tor miars torola..."
EZAAAZ!
VÉGRE VALAKI! Aki nem csak annyit ír, hogy "3x elkántált két érthetetlen sort, és bumm...!" Köszönöm Tanila, hogy te engedted, hogy olvasóid részesei lehessenek ennek az élménynek, és "hallhassák", ami ott és akkor elhangzott! Imádtam, köszönöm!
Olvasás közben felmerült bennem az
- "Odaát" világhírű filmsorozat, (a démonok és az ellenük alkalmazott technikák és módszerek, +a fegyverek és boszorkányság, a feketemágia végett érezhettem hasonlóságot) és
- "A Pap - Háború a vámpírok ellen" c.film. (nyilván maga a pap miatt, és a storyban megelevenített világ-béli kereszténység fontossága és nagyfokú hatása miatt. Meg... az írónőnk hasonlóan komor-"komoly" stílusban is írt. Helyenként szó szerint: véresen komolyan.)
E könyvben humorral egyáltalán nem találkozni. Csak a tömény rejtélyekkel (részben az előzmények csekély ismerete végett) és szereplőink küzdelmével a világ- és a saját démonaikkal (és érzéseikkel) szemben.
Kiolvasva, és mindent egybevetve az első fejezetnél felmerültekhez képest már ilyen dolgok forognak a fejemben:
1. Nem igazán van benne romantika. Csak 1-2 kisebbecske.
2. Erotika - hááát, csak egy szösszenetnyi, de az sem az "igazi".
3. Halál? Van. Méghozzá jooooo sok. Sok-sok vérrel. Viszont leginkább a könyv utolsó negyedében, de akkor durván töményen.
4. A történet eleji kuszaság immáron rendeződött? Úgy... 25%-ban.
Pár dologra fény derült: Féltékenységre, bosszúra, "árulásra", és egy amolyan reinkarnáció szerű dologra is. De amúgy... még mindig nagyon kusza az egész.
Tanila első Vivecája számomra furcsa, "nehéz", és kissé fárasztó volt a súlyos és eléggé fekete hangulata miatt. De egyúttal izgalmas is (2 nap alatt kiolvastam, azaz csak pár óra!). Részben azért is élhettem én ezt meg így, mert nem erre számítottam. A könyveim 95%-ánál arra törekszem, hogy csak a kellő infókra támaszkodva válasszam ki őket és olvassam el. Ami azt jelenti, nézem a kategóriát, hogy miben íródott. Az írót, a címet, a borítót, a fülszöveget... ha ekkor még hezitálok, (bár ez nagyon ritka!) akkor pár véleményt is, esetleg "beleolvasót"...
Ennél a könyvnél nem mentem magán a borítón- fülszövegen túl. És a webshopok-nál mindenhol szimplán "Fantasy"-nak írva láttam.
Pedig ez nem egyszerűen csak fantasy! Hanem jócskán krimi és thriller is! :)
Szóval... én kicsit light-osabbnak képzeltem, na.De! Nem volt ez így rossz, sőt! Örülök, hogy íróNŐ létére is tud valaki ilyet alkotni, pláne magyar berkekben.
No de, tartok egy kis szünetet a 2.Viveca előtt. Abban bízva, hogy Tanila ott már engedi rendeződni az itteni kuszaságok. Mert nagyonis érdekel, hogy mi lesz ebből...
Szóval, egy kis PAUSE
(Klaudia a "Gyere haza tegnap!"-ot olvassa... )
Aztán, újra PLAY, menjünk tovább!
Tanila Jensen Viveca-jának 2.része - "FELOLDOZÁS":
A két rész közti könyv befejeztével már nagyon vártam, hogy nekiálljak, pedig az első rész eléggé kimerített a komor, sötét hagulata miatt, de most, hogy már tudtam, hogy kb mire számítsak, izgatottan vártam! Úgyhogy jót tett a köztes szünet...
És őszintén mondom, a világ, az elképzelés, amit megteremtett, változatlanul nagyon tetszik. Viszont ami nem tetsztett, az továbbra sem volt kedvemre való.
A világ maga az "komoly" (még mindig). Viszont... (még mindig) úgy érzem, hogy karaktereink indittatásai valahogy nem "passzolnak" ehhez a komolysághoz.
Philip számomra érthetetlen módon konkrétan ki is jelentette, hogy Vivecát talán még jobban is szereti, mint egykori (már halott) menyasszonyát. (Itt Klaudia fel is mordult: "HOGY MICSINÁSZ!??") Pedig... úgy vélem, Alexát szeretnie bőven volt miért, azon túl, hogy gyönyörű volt. (Pedig a vele való kapcsolatáról se tudhattam meg sokkal többet, mint a Vivecához fűződőről...) Vivecának meg továbbra is csak a szépsége az egyetlen erénye. Legalábbis... ha van neki több, az számomra nem derült ki.
Aztán, a másik, ami ellenszenvet ébresztett bennem (FIGYELEM! SPOILERES SOROK JÖNNEK...):
Az előző rész azzal zárult, hogy Philip otthagyta Vivecát a városban. Gondoltam, hogy azért, hogy miután biztonságban tudhatja a csajt, védeni akarta azzal, hogy egyedül/nélküle folytatja harcát a természetfelettivel (hiszen ehhez jobb, ha pap marad, s Viveca mellett nem tudna az maradni...).
Erre fel, nagy bőszen elugrott a feletteseihez, hogy feladja papi hivatását, hogy Vivecának szentelhesse további életét. És az ő karakterére szerintem nem igazán valló módon (mert okosabbnak véltem), ezt, mikor elment, nem mondta el Vivecának, hanem csak OTTHAGYTA, lelépett, kész, vége, finito...!
De hát embeeeer. Érett férfi létére csak közölte volna vele eme tervét, mielőtt lelép...!
Persze a könyv kb 1/3-ánál az írónő Philip egyik gondolatán keresztül megosztja velünk, hogy azért tette ezt így, hogy ezzel is csak Vivecát védje... de számomra ez nagyon gyenge érv. Nekem ez úgy hangzott inkább, mint mentegetőzés arra, hogy jól tudja: ezt elszúrta, csak nagyon nem akarja bevallani.
No de, ez még nem is volt elég.
Ennek hatására Vivecát újra bekebelezte a "gonosz", és sértett érzése lévén (hogy szerelme csak úgy ott hagyta, mint eb a sz*rát...), bosszút esküdött Philip és minden szerette ellen.
Na de kérlek! Egy érett nő!? Ilyenért!? Így!? Aki álítólag hú de kedves és ártatlan volt (bár nem tudom, miből jött a következtetés)...
Szóval nekem ez az iszonyat kontraszt, a komor, sötét, démonikus világban ezzel a szappanoperatikus, totál értelmetlen féltékenységi és bosszúállási drámával valahogy... nem tudott tetszeni.
Persze a végén ennek (a "gyerekes" viselkedés és gondolkodásmódnak) is kiderültek az okai, de...
Attól még úgy éreztem, hogy a könyvtől a "nagyot akarok mondani" érzés átjött, de igazából nem járt sikerrel.
Pedig maga a világ, és a stílus, amiben íródott, nagyon bejön. Méghozzá annyira, hogy minden nemtetszésem ellenére is szívesen olvastam, és fogom is olvasni! Viszont nem bánnám, ha a továbbiakban "komolyabb" érvek-okok lennének karaktereinknek a szerelemre és a gyűlöletre is, ha már ezen érzések tombolnak bennük. Mert így nekem csak tini kisgyerekek hormonháborúját játszották. Ami... tényleg nagy kár, mert a köré épített világ igazán megérdemelte volna, hogy ne csak "játszanak", hanem legyenek "rendes" indittatásaik is.
A könyv utolsó fejezetei elég nagy csavarokat rejtegetnek! Bizony, nem is egyet!
Itt kiderül, hogy egy olyan személy állhatott a dolgok hátterében, aki a presztízs és az irígység miatt, bosszúállasból, és a hatalomért csinált mindent, amit tett. Egy olyan valaki, amire szereplőink amúgy soha nem gondoltak volna.
És erős utalások vannak rá, hogy a következő részben is bőven van még mire rájönnünk, sok-sok sötét titokra, és valahogy... úgy érzem, hogy a főfőfő gonosz még mindig rejtve van, és "mások mögé bújik". Ami számomra igazán érdekessé tette az egész eddigieket, és a továbbiakat is.
Visszaolvasva eme véleményemet, érzem, ez most sajnos igencsak negatív hanglejtésűre sikeredett. Pedig... sem megbántani nem akarok vele senkit, sem elvenni a kedvet e könyvek olvasásától.
Viszont amivel meghozhatnám, azt nem tudom kifejteni, mert ahhoz el kell olvasni!
Ilyenek voltak pl:
-a látványvilág
-az írói stílus
-az igazi sötét jelenetek, vérrel, mágiával, latin mondatokkal, félelemmel
- a rejtélyek
-és a meglepően fordulatos csavarok.
Így amondó vagyok, hogy aki szereti a démonikus-feketemágiás fantasyt, itt lakmározhat belőle jócskán, úgyhogy szeretettel ajánlom!
Én is evégett+a rejtélyek végett fogom elolvasni a következő részt is. Szerintem Tanila ezen könyvei iránti lelkesedésemet ha a róluk írt véleményem nem is tudja igazán tükrözni, a velük készült fotóm igencsak árulkodó - hiszen a benne írt világ hangulatát (is) igyekeztem szemléltetni, és... nem törtem volna ennyit magamat miatta, ha nem tetszett volna. Így pedig örömömre szolgált fotózkodni velük.
Köszönöm Tanila a különleges élményt, amit a könyveid által nyújtottál számomra! Várom a továbbiakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése