A borító egyszerű, de nagyszerű.
Nekem is volt egy 7-8 évig tartó tigris (és
nagymacska) imádó korszakom (a plüssállataim 98%-a tigris volt, a
kedvenc mesém meg az oroszlánkirály), így a borító már épp elég volt,
hogy felkeltse a figyelmem.
A fülszöveg is teljesen jó, bár a
témát illetőleg egy picit hezitáltam. Valahogy nem akartam kegyetlen
orvvadászokról olvasni... filmekben nagyon nehezen viselem a kemény
horrort az ijesztő és durva gyilkolászós jelenetekkel, de
állatbarátként, amikor állatokat kínoznak-gyilkolnak, azt még nehezebben.
Szóval, az említett hezitálásom
után úgy döntöttem, hogy a "félelmem" ellenére is engedek a
kíváncsiságnak, és beszerzem (méghozzá magától az írótól! Bi-bi-bííí ).
...aztán megérkezett.
,,Na ez már KÖNYV!" - állapítottam meg a terjedelmére tekintve.
Majd belelapozva láttam meg, hogy nem kevés az ÜRES oldal!
Nem értek a szerkesztéshez-nyomtatáshoz, de úgy sejtem, hogy ez
bármily' jól is néz ki (mert amúgy tetszik, és szerintem egy kicsit
ezzel is igényesebbé van téve a könyv), akkor is pazarlásnak tartom...
A fejezetekre szedettsége viszont
nagyon bejön, főleg, ahogy az első oldalaikon rögtön kivannak
írva-emelve az új helyszínek, mint a filmekben (pl mutatnak egy képet
Párizsról, és a kép sarkára írják: "Párizs"). Ez nagyon letisztulttá,
változatossá és könnyen érthetővé-követhetővé tette a történetet. Erre
adok is egy jó nagy piros pontot!
Így hát kezdeném is a helyleírásokkal kapcsolatban a szót.
2 komolyabb ilyen volt, és az első egy
bengáli-öböli erdőről szólt. Eskü', nem vagyok oda az oldalakon át tartó
leíró részekért. De ez... úgy magával ragadott, hogy elképzelni sem
tudjátok! Kicsit Natgeo./Animal Planet feeling volt, de egy olyan
narrátor elbeszélésével, aki rengeteg színt visz stílusával az amúgy is
nagy szín-miliőbe. Frankón leesett az állam. Hát még mikor ebből a
meghitt oldalakból egy hirtelen eldurranó vadászpuska véres brutalitást
festett,- na... Ügyes vagy Gáborom, amellett, hogy elment az étvágyam az
akkori ebédemtől, a vérem is felforrt a "gyász" okozta dühtől! És ezt
bizony így kellett. Ebben a könyvben ez így volt jó!
Na vissza a helyekhez.
BUDAPEST
Zseniális, ahogy írónk belefűzte a sztoriba a
fővárosunkat, és sok budapesti lakos helyi ismeretét megszégyenítően
tárja fel a város megannyi értékét és látványosságát. Szeretettel oszt
meg velünk itt is minden apróságot, a történelmi emlékektől a
Városligeten át a Rigoletto kávézóig, és még tovább... Bár jártam már
nem 1x Bp-en, Gabrielünk szemén keresztül nézve egészen más színben
láthattam. Igazi, és mégis nagyszerű színekben! Büszkeség töltött el
ezen oldalakat olvasván, hisz' olyan jó, hogy e könyv is magában hordoz
némi hungarikum-ot! Ráadásul úgy, hogy az ember abszolút nem számít rá.
Aztán... a helyeken túl (azaz belül) nyilván vannak szereplőink is.
Méghozzá mindegyik kellőképp kidolgozva, és
igazából... nekem mindegyik nagyon tetszett! A "rosszak" és a "jók"
egyaránt. Ezzel kapcsolatba megemlíteném, hogy vannak durva és trágár
megszólalások is (de csak 1-1fejezetben), ennek ellenére a galamblelkűek
is olvassák csak el, max majd a vasárnapi mise előtt-után
meggyónhatják... :)
Ééés... bizony beigazolódott a
megérzésem, nem igen lettem megkímélve az állatokkal szembeni
brutalitástól (mondjuk az emberek közöttitől sem). De jába szegény, ez
kellett a hitelességhez. Mivel ez nem mesekönyv. Ha a történetnek nem
is, de amiről alapjaiban szól, annak megvannak a valóság alapjai. És
sajnos ez gyakran nagyon "csúnya".
Viszont vannak benne szép dolgok
is! A természeti adottságain és a gyönyörű állatokon túl, lett
bele
fűzve némi romantika... Ha eddig nem tudtátok, most kimondom: nem vagyok
valami romantika fan. Olvasok azt is, de... nem a szívem csücske.
Ennek ellenére azt mondom, ebbe a könyvbe
kellett! Kellett, ami még egy kicsit lágyít rajta. Lágyít a kegyetlen
valóságon. És nagyon jól esett, mert nem az igazán szirupos, ömlengős
formában kapott szerepet, hanem a kellemes, és már hosszú ideje a
mélyben lassan megteremtődő, és csak most bimbódzó módon. Adam és Eve
kapcsolata jó ideig inkább csak bensőséges, mint "szerelmetes", és
szerintem pont ezzel a "tapintatossággal" megmelengetheti még a legridegebb szíveket is. Szóval úgy, hogy nem tolakodó és nem (még számomra sem) idegesítő.
Továbbá a könyvnek egy jó része a
családi-rokoni kapcsolatuk alakulásának történetét is leírja. És bár
erre se nagyon számítottam, mikor belefogtam az olvasásába, egyáltalán
nem bántam.
Pár pontjában emlékeztetett a "Pi
élete" c.filmhez, pl itt is van költözés, és persze tigris (nem is egy).
+ egyes fejezetek Indiában játszódnak... és kb ennyi a közös pont! Maga
a hangulata és a témája merőben eltérő.
...és ha már téma, pár szót megemlítenék róla:
Hiába "nehéz ügy", őszintén örülök, hogy ezzel kapcsolatba jött meg Gabriel írhatnékja. Bár ő Indiába és (Ó-ó-ó-) Afrikába vitt
el minket ahhoz, hogy betekintést nyerjünk az ilyen jellegű
problémákba, de ha úgy vesszük, nem kell messzire mennünk. (Jó, itt nem a
fajok kipusztulása fenyeget, viszont rengeteg pl a bántalmazás.)
Sokunknak sajnos elég csak a szomszédhoz átnéznie. Kutyák, macskák,
haszonállatok, vagy díszállatok... teljesen mindegy melyiket nézzük,
hihetetlen nagy gondok vannak az emberek fejében. Gyakran csak a
tudatlanság (a szakértelem- és következetesség hiánya) végett, de van,
hogy a primitív szemlélet és az empátia minden hiánya miatt esik
rengeteg állat eszméletlen brutalitás, kínzás, és sajnos nem egyszer
"gyilkosság" áldozatául. És most nem a haszonállat "feldolgozására"
gondolok. (Nem vagyok vegetáriánus...) Hanem egyszerű "dolgokra", kezdve
a tartáskörülményektől a nevelésen át a velük való
együttélésig/munkáig. A pincsikutyától a tejhasznú marhán át a
díszhalakig. Bőven lenne miről beszélni e témában a hazai állapotokról
is.
Nem tudom, hogy erre mennyire érett meg a
világ... De "A tigris szeme" egy jó kezdő lépés. Aki szereti az
állatokat-tigriseket, annak azért érdemes elolvasni, aki nem, annak meg
azért. Mindamellett, hogy teljes körű olvasói élményt nyújt - vannak
benne kisebb humorral ízesített részek, kisebb akció, kisebb romantika,
KIS dráma tragédiával, sőt, némi misztikum is lett belecsempészve -
viszont aki ódzkodna tőle, nem kell aggódnia, mert nem követi
folyamatosan a történetet, hanem csak az utolsó fejezetekben (2
alkalommal) van belefűzve. És mindamellett, hogy izgalmas és érdekes,
szinte minden egyes pontjában ad elgondolkodtatnivalót is!
A legvége egy elég nagy fordulatot
tartogatott számomra. Többé-kevésbé spoiler mentesen úgy tudnám mondani:
éééén azt hittem, hogy egy másik női karakterrel boronálódik majd össze
az ott írt pasi karakter. De tetszett a "megoldás", így szépen a helyére került minden egy igazi happy end-hez! (Jó, ez utóbbi mondatom talán egy csipetnyit spoileres volt. Nézzétek el nekem! )
Így én végül a "kellemes
jóllakottság"-, azaz a teljes elégedettség- érzésével fejeztem be e
könyv olvasását. Pedig... nem a kedvenc műfajom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése