Ma egy számomra is még alig ismert műfajú (ski-fi-horror-steampunk) könyvről hoztam nektek véleményt:
Szivecskéim. E könyv borítója a lehető legjobban tükrözi a tartalmát - sötét, kissé bizarr, új és mégis valahogy régies, sejtelmes és kissé ijesztő, de egyben tudományos-furmányos is. (Szerintem k*rva jó!)
Furcsa egy ajánló lesz ez, mert azzal kezdeném: aki nem szimpatizál ezzel a borítóval, annak a benne rejlő story sem igazán való. :) - Merek kissé nyersen őszinte lenni, mert nem akarok senkinek csalódást okozni, és persze a negatív vélemények sem hiányoznak senkinek, szóval: SZERINTEM, akinek nem kenyere az ilyen könyv, egyszerűen ne olvassa! (Ha csak az illetőnek ne lennének mazochista vonásai... akkor bátran álljon neki ő is! :D )
Azért nem szeretem az igazán negatív véleményeket, mert úgy vélem, a megfelelő kezekben MINDEN könyv nagyszerű!
Ahogy ez a könyv az enyémben is, mivel engem kifejezetten érdekelt! :) És teljesen le is nyűgözött a világ, amit Viktorunk alkotott... :)
Úgyhogy mesélek is róla egy kicsit...
Amint felütöttem az első oldalaknál, kissé meglepődtem a brutál teleírt lapokon. Mondom: BRUTÁL! Azt csodálom, hogy a szóközöknek helyet adtak...
"Ééééé gyerek, mikor fogok ezzel végezni!?" - kérdeztem magamban. Aztán nekiálltam, és úgy beszippantott a történet, hogy pikk-pakk a 20.oldalnál jártam. (A 207-ből...) Onnantól már nem volt kérdés, hogy 1-2 óra, és megleszek vele. Nem mintha az lett volna a cél, hogy hamar letudjam! De ha hetekig csücsülök egy könyvön, az nálam nem azért van, mert sokáig akarnám élvezni...
Na vissza a teleírt oldalakhoz: írónk nem végzett félmunkát, minden részlettel segíti elképzeltetni velünk az ő képzeletében kifejlett világot, - és milyen jól tette! Úgy vélem, e történet esetében így is kellett ezt csinálni!
Viszont... inkább a pasik lehetnek a célcsoport, mert relative sok műszaki dolog van említve benne. Én mondjuk nő létemre is tudtam érteni, mert mindamellett, hogy egy műszaki zseni édesapával áldott meg a sors (aki egyben korunk egyik "multinautája", hisz' minden közlekedési eszközt tud vezetni, pl repülőt is...), aki mellett gyakran figyeltem és segédkeztem szerelés közben - még mezőgazdasági suliba is jártam, ahol ha jól emlékszem, 4 évig tantárgy volt a Műszaki. Azaz tanultam is... :) így számomra nem voltak olyan idegenek az itt használt szavak.
De a csajok se ijedjenek meg! Ha épp fogalmatok se lenne a szivattyú rendszerről meg a hidraulikáról, franciakulcsról, laposfejű- és kereszt élű csavarhúzóról stb... ezek inkább csak töltelékei a szövegnek, amik adnak egy hangulatot az egésznek, de ezek ismerete/értése nélkül is a szövegkörnyezetből le lehet vonni a lényeget... :)
Aki pedig a horror-os oldalak miatt ódzkodna az olvasásától, ne tegye! Az én ízlésem szerint e könyvbe csak némi fűszerként van alkalmazva, de abszolút nem dominál! Ne féljetek tőle! :)
Talán a leginkább ebbe a kategóriába illő jelenet, amit az egyik legizgalmasabbnak és leglátványosabbnak tartok: Mikor T.O.M. kicsinál 1-2 verőlegényt, aztán a kalmárral (Milovan) "lebeszéli" a megbeszélnivalókat...
Bár (könyvekben) én nem tartok a horrortól (filmekben annál inkább!), a kedvenc-től is távol állnak. Ennek ellenére ebben a könyvben egészen jól esett egy-egy ilyen részecskét olvasni. :)
De az a rész is a szívem csücske, mikor Erikáék ellátogattak Slawához. Ötletes volt az ottani akció is, és Slawa maffiózós helye, ahol a manát "állították" elő. Jobban mondva - csapolták le a pasasból (aha, jól olvastad, lecsapolták belőle).
Aztán a könyv elején is egy "ikonikus" jelenet van, hiszen T.O.M. "feltámasztásával" indul a story, és...
gyakorlatilag a saját alkotója megölésével. Durván hangzik, de igazából tök szépen van megírva! :)
Helyszínek terén az egyik kocsmát találom valami esssszméletlen csúcsnak! A neve "Lokomotív", és kívül-belül vonatos-mozdonyos hangulatra van kialakítva (k*rvajoooooo!).
Az egyik kedvenc karakterem sajna viszonylag hamar kinyiffant (Gerard). Hát... hitelesebb minden story, ha menet közben pár "főbb" szereplőt is kimer iktatni az író. Mondjuk szegény Geri elég mellékes karakter volt, de attól még sajnáltam. :D
Ami egy pinduricit zavart:
A Marvin általi dohányzási RÍTUS többszöri megemlítése. Oké, azért is nevezem rítusnak, mert szerintem szándékosan van gyakran leírva. Ezzel kapcsolatba teljesen biztosra veszem Viktorunk szándékosságát abban, ahogy ezt leírta újra és újra minden alkalommal ugyan abban a 1,5 sorban, - ahogy ez a karakter miként gyújt rá a cigire. Látványos amúgy, na de na... nekem harmadjára olvasva már igencsak elég volt. És nem akkor olvashattam utoljára... Valakinek ez biztos szívet melengető - mint mondtam, egy darabig nekem is az volt, - szóval nem valószínű, hogy rossz ötlet volt ezt így többször is belerakni. De olvassátok el, és döntsétek el ti magatok! :)
A könyv vége is "megmosolyogtatóra" sikerült. Nekem bejött ez a csata utáni báros buli, ami a győzelem ünnepléséül szolgált, és a lényege az volt, hogy szereplőink egy asztalnál ülve "csevegjenek". Utolsó szóként az is kiderül, hogy mi is lett Silas sorsa. És... ha így is tervezte az öreg, hát le a kalappal előtte. :)
Filmek terén néhány pontjában hasonlít az
"Alita: a harc angyala" és a
"Ragadozó városok" c.filmhez.
...amit én speciel egyáltalán nem bántam, hiszen mindkettőt szeretem. Viszont e könyv története egy árnyalatnyit sötétebb! És ez joooooooo!
A csatolt fotómról:
Első sorban T.O.M.-ot szerettem volna "megtestesíteni", de a maszkkal belekevertem egy picit Ambrose-t is, mert ő volt az egyetlen, aki a könyv elején nem orrba helyezhető szűrőt, hanem maszkot használt.
Köszönjük Balla Nóra fényképész-nek a szemeim "megheftelését" azaz a vörös "retinatuningot" :D Bár a távolság végett Nóri fényképész mivoltját sajnos nem igen tudom segítségül hívni, - már tervben van, hogy a tavaszi szabadságom alatt összehozunk egy közös fotózást pár könyvetekkel. Így húsvét után számíthattok tőlem jóval profibb képekre is! ;) Én már nagyon várom! Remélem ti is...
Szmog(-és vírus)mentes, tiszta levegőt kívánok!E.Klaudia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése