Közösségi Írók Céhe - Stigma

 

 Másnak lenni nem rosszat jelent. Másnak lenni többet jelent. Többet látni a világból, többet érezni belőle... és többet adni hozzá. Sosem az az értékes, amiből sok van. Hanem az, ami ritka.

Csitáry-Hock Tamás


Talán az idők kezdete óta a másság társadalmi probléma az egész világon. Ha valaki más, attól ösztönösen félnek az emberek, hiszen eltér a megszokottól, mely a biztonságot nyújtja az életünkben. A megszokás egy pangó pocsolya, ebben taposni az idők végezetéig sokkal kimerítőbb, mint ellátogatni a tengerhez, és megérteni, hogyan is zajlik a világ. Amint az emberek képesek lesznek elfogadni egymást, sőt mi több, saját magukat is, elindul egy folyamat egy szebb világ felé. Másnak lenni nem bűn, másnak lenni életszerű. Mégis, ha valaki kilóg a sorból, kitaszítják onnan. Pedig puszta megértéssel sokkal többet lehetne elérni, mint a kiközösítéssel. Vannak meghökkentő esetek, és vannak szélsőségek, azonban ezek is fakadnak valahonnan. Természetesen, ezen szélsőségek megítélése már nem a társadalom határkörébe tartozik, de azok melyeket mi magunk is kezelni tudunk, újabb lehetőségek arra, hogy a világ színei élesebben ragyogjanak, és belássuk azt mennyire különbözünk mégis ugyan olyanok vagyunk.

Stigma szó jelentése megbélyegzés, jelölés. De mi is a bélyeg, amit a társadalom rányom az emberekre? Valóban a gonoszt jelöli? Vagy csupán valakit, aki más, mint a többi, de nem feltétlenül rosszabb?

Mi történik akkor, ha egy kis közösség álmodik egy nagyot? Ha egy maroknyi csapat szembe megy az árra, a sztereotípiákkal és mer álmodni? Elmondom, mi történik; valami varázslatos. A Közösségi Írók Céhe, röviden KIC, egy Facebook csoportból nőtte ki magát, és mára bizton állíthatom, hogy valami olyat alkottak, mely megmarad az utókor számára. Egy apró közösség gondolt egyet, amatőr, de tehetséges írók összeverődtek és megalkották a Stigmát.

Kezdjük ott, hogy maga a névválasztás zseniális. Elmond mindent, amit erről a kötetről tudni kell. Hívogat, hogy igen, te ezt olvasni akarod. A borító egyből megragadta a tekintetemet. Alapból nagyon szeretem a kifinomult, minimalista terveket, emellett pedig ez a borító pontosan arra utal, ami a kötetnek a mondanivalója. Az egységre. Mindannyian egy körbe tartozunk, még ha mások is vagyunk. Emberek vagyunk, és nem megbélyegzettek.
Ezúton szeretném megköszönni Alex L Hooper írónőnek, hogy fizikai példányként is megkaphattam ezt a kívül–belül gyönyörű kötetet.

Az antológia öt érzékeny témát dolgoz fel: mentális betegségek és személyiségzavarok, introvertáltság. LMBTQ, gyermektelenség, hajléktalanság.
Nem kívánok végigmenni a témákon, hiszen mindenki maga dönti el, melyik témakör áll hozzá a legközelebb. Nyilván a legerősebb téma talán a mentális betegségek, legalábbis számomra ez volt a legmeghatározóbb. De talán csak azért, mert a legsokkolóbb is.
Úgy vélem az introvertáltságot a mai napig egyfajta misztikum öleli körül. Az emberek többsége talán nincs is tisztában a szó, vagyis inkább a személyiség jelentésével, mivoltával. Tévesen antiszociálisnak titulálják, holott ez egy sokkal összetettebb dolog.
Amit kissé hiányosnak érzek, az a gyermektelenség témakör. Ebben a témában olyan írások szerepelnek, melyek a tudatos gyermektelenség köré épülnek. Ez is egyfajta társadalmi megbélyegzés melegágya, hiszen az emberek nem képesek elfogadni sokszor ezt. Azonban én kitértem volna még arra a témára is amikor külső hatás okán nem tud valaki gyermeket vállalni. Hiszen ez is egy fontos téma, és sokszor emiatt is atrocitás éri a párokat.
Nyilván, voltak kifejezett kedvenceim minden kategóriában, azonban ezeket nem kívánom egyenként kiemelni. Egyrészt mert ezek csupán az én ízlésemet tükrözik, másrészt mert ez a kötet úgy egységes ahogy van.
Utólag megtudtam, hogy a mentális betegségek témakörében, a szerzők tudatosan választottak egy biztos pontot, és a köré szőtte mindenki a maga kis sztoriját, amiért külön gratuláció. Zseniális ötletnek tartom, és adott is egyfajta sejtelmességet a történeteknek.


Egyvalami biztos. A Stigma egy korszakalkotó kötet, melyre szüksége volt és van a világnak. Én személy szerint nagyon büszke vagyok az alkotókra, köszönöm nekik, hogy létrehozták ezt a könyvet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése