Sziasztok!
Ma egy olyan könyvről osztom meg veletek a véleményemet, aminek extrán nagyon örültem, hisz' vele megtört a jég: végre nyertem valamit, végre nyertem egy könyves sorsoláson! És még csak nem is akármit!
Igen, a borító már eleve levett a lábamról - szó szerint, hisz' a vele készült fotós elképzelésemhez feküdnöm kellett.
De a története is egészen elvarázsolt a benne levő lényekkel, érzésekkel és csavarokkal!
És ami bombajól működik, az az, hogy a főszereplőnk (Cessilly) egy eléggé negatív karakter. Önző, kissé apatikus, mindennel és mindenkivel érzéketlen, közönyös, és egy igazán elkényeztetett hercegnő, akinek királynővé avanzsálódását a körülmények próbálják szabotálni, és ezen elkeseredettségében él Pwyll (Will) ajánlatával, miszerint ő majd segíti, hogy a vágyai teljesüljenek. (Mivel Will egy kelta isten, méghozzá a csalás istene.)
Cessilly sok meggondolatlan, öntelt és önző „kívánságának” (parancsának) végeredménye az lett, hogy gyakorlatilag nem csak a saját, hanem mások életét is veszélybe sodorta.
Viszont ha sok-sok ballépés árán is, de elkezdett fejlődni a személyisége. De attól függetlenül, hogy belátta, hogy rossz volt, amiket tett, és megbánta minden bűnét, az istenek megbüntették, és egy „titkos”, mágikus szigetre száműzték, ahol tetteinek emlékeivel kellett (volna) élnie örökkön-örökké.
Ám de Will, még nem igen jöttem rá, hogy tényleg csak önérdekből, vagy valójában az érzelmektől hajtva, de kitartott az ígérete mellett, és azon igyekezett, hogy kiszabadítsa Cessillyt a „fogságból”.
Közben pedig az ősi ellensége is üldözi, aminek hatására ki is derül, hogy főszereplőnk eme két kelta isten, (Pwyll és Scota) „csatájába” csöppent, és mondhatni ennek következményeként is vált olyanná, amilyenné.
Hogy mik vannak...:
– Tündérek, kentaurok, faun, ent, pegazus, druida, kelta istenek, beszélő gombák stb.
– A királyság és a „lázadó tábor” is szuperül lett kitalálva.
– S bár van 1-2 szép hely, nem bántam volna, ha többet kapunk, azaz ha bővebb leírásokat olvashattam volna a környezetről. Bár ennek ellenére mind a szigeten, mind a palotában, mind pedig a „kunyhóban” és környékén megannyi dologgal el tudtam képzelni a látványvilágot, úgyhogy számomra ez nem jelentett gondot, akik pedig a tömörebb leíró részeket preferálják, nem lesz szükségük arra, hogy bekezdéseket/oldalakat ugorjanak át.
Amúgy a könyv kb. utolsó negyedéig két „idősíkot” váltogatva jönnek a fejezetek. Az egyikben a jelen játszódik, ami a szigeten folyik. A másikban pedig a múlt, amiben részeseivé válhatunk annak, hogy miként s miért jutott főszereplőnk a szigetre.
Szeretném még kicsit izgatni a fantáziátokat, úgyhogy pár sort írok még így is róluk, egy csipetnyi spoilerrel meghintve:
– A múltbéli síkon:
Cessilly szülei voltak Egan királyi párja, de meghaltak. Haláluk után a nagybátyja lett a király, aki bár nem volt szülőnek való, de imádta unokahúgát, és utolsó rokonaként ő vált a gyámjává. Viszont ő is meghalt, így Cessilly, ahogy nagykorúvá vált, lett a királynő. De egy farkasmaszkot viselő „banda” forradalmat próbál kirobbantani. (SPOILER!) Közben kiderül, hogy Cessillynek van egy ikerfivére.
– A szigeten pedig:
Több különleges lénnyel ismerkedhetünk meg, (SPOILER!) akik amúgy mind elítéltek, s legtöbbjük ember volt egykoron. Maga a sziget sem sziget igazából, és számunkra itt kezdődik igazán a két kelta isten „harca”.
Na? Izgi, ugye?
Az Egan Krónikák egy egészen új köntösben mutatja be az ehhez hasonló fantasyk világát, és nekem tetszett, amit láttam!
Könnyed, érdekes, pörgős, izgalmas, szép. Szinte észrevétlenül peregtek az oldalak a szemem előtt, s máris a végére értem. Na, ha valamit, hát ezt a könyvet rövidnek érzem. Szívesen ellettem volna még tovább ebben a világban.
Várva várom a folytatást!
Írónőnknek pedig nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy játszhattam a könyvéért, és hogy volt oly' kedves, hogy elküldte hozzám! És további sok sikert kívánok, csak így tovább!
Köszönjük a
Fotót: Pásztor Digi Gábornak,
( GP Photography Gabor Pasztor )
És a Sminket: Sóvári Dórának
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése