Rohanunk a világban. Egy pillanatra sem állunk meg, sőt a
lassítás gondolatától is ráz a hideg. Nem látunk arcokat, csak egy csapatnyi
árnyalakot, akik vakon követve egymást igyekeznek valahova. Álarcok mögé bújunk
és a világtól elvárt test sablonba próbáljuk szuszakolni magunkat. Nincsenek
valódi érzések, minden csak egy jól felépített színjáték része. Elnyomjuk a
fájdalmat, a szekrény mélyére rejtjük démonjainkat és belevetjük magunkat a
névtelen és arctalan tömegbe, hogy eggyé váljunk velük. Mosolyogva tűrjük a
megalázást, a szakítást, nem hagyunk időt a gyászra. A világ minden nap egy
parányi sebet ejt rajtunk, mi azonban félünk megmutatni a hegeket. Rettegünk az
ítélettől, amit a társadalom olvas ránk. Ha egyszer rád kerül a billog, nincs
az a tett, azaz istenség, amelyik megszabadít tőle. Fejemben hallom az emberek
szavait minden egyes nagyobb lépésem előtt: mit
fog gondolni xy? ; Ne mond hangosan, nehogy meghallja más! ; Más ezt és azt
hiszi majd rólad…
Ennek a világnak mutat egy görbe tükröt Tormási Vyktória
fantasztikus debütáló regénye, a Szerethetetlen, amely a Newline
kiadó gondozásában jelent meg 2020-ban. A Szerethetetlen egy fájdalmasan
gyönyörű szerelmi történet. Mégis többről is szól ennél: az önmegtalálásról,
önelfogadásról, függőségeink levetkőzéséről, mindezt 180 oldalban elmesélve,
így az olvasó tömény dózisban kapja a fájdalmat. Ez a kötet nem nem az a
tipikus cukormázas történet, mint amire az olvasó vár a műfaja vagy éppen a
címe okán. A regény új szinteken képes összetörni téged, talán ott és úgy,
amiről csak álmodni mertél volna.
A regény váltott szemszögben meséli el Zétény és Léna
történetét. Léna újságíró, egy helyi internetes portálnak ír cikkeket annak
reményében, hogy egy napon előléptetik és álmát valóra váltva híres újságíró
lehet. Biztos ez az ő álma? Az
olvasóban minduntalan felmerül ez a kérdés. Jól tanult, viszonylag jó pozíciója
van, de nem boldog. Vállát a társadalom, a család elvárásainak súlya nyomja,
amiknek ő rendületlenül meg akar felelni, úgy érzi, csakis ettől vállhat boldoggá.
De mindez csak kegyes hazugság volt. Nem erre vágyott, de ezt még magának is
félt beismerni, nemhogy a világnak.
Kicsit ismerős, nem igaz? Hányszor rettegtünk váltani,
valami újat kipróbálni, mert tartottunk az ítélettől? Sokszor tapasztalom,
főleg az internet világában azt a mentalitást, hogy ítélj, és akkor nem ítéltetsz
meg. Könnyebb mást szapulni (általában a celebek esnek ebbe a célkeresztbe),
annak reményében, hogy a tömeges utálat elrejt téged a világ vizslató tekintete
elől. Az anonimitás korában ez csak még inkább felerősödött, amikor is abba a
hiú ábrándba ringatjuk magunkat, hogy az arc és névnélküliség mindenható
védőpajzs.
Zétény teljes
ellentéte Lénának, a férfi, aki elizolálja magát a külvilágtól. Ő a tipikus
rossz fiú, akitől minden anyuka félti a lányát, azzal a különbséggel, hogy ezt
a rosszfiút a világ alkotta, annak kegyetlenségei zúzták porrá és hitették el
vele, hogy ő szerethetetlen.
Ennek a két, látszólag teljesen eltérő személynek fonódik
egybe a története. Azért látszólag, mert igazából több a közös bennük, mint azt
elsőre hinné az olvasó. Mindketten megtörtek, mindketten keresik önmagukat, de
mégis erősek maradtak és küzdöttek a végéig. Az ő történetük nem tündérmese,
hanem a kegyetlen, szívet tépő valóság, ahol sajnos kevés esetben győz a jó.
Ez a könyv nem hemzseg nagy grandiózus akciójelenetektől,
mindinkább a lelkedre hat, azt simogatja csendesen, hogy aztán egy tollvonással
darabjaira törje. Elgondolkodtat minden sora, bár a monológok néhol hosszasak,
mégsem szárazak. Óvatosan pengetik szíved húrjait, majd újra és újra elérik,
hogy számba vedd az életed. Nem egy könnyű olvasmány, mint azt sokan feltételeznék
a hosszúsága miatt. Rövid, de annál velősebb. Kicsit olyan érzés, mint egy
megtermett gyomros, ami arra sarkall, hogy felállj és tovább küzdj, merj
váltani. Ne a világnak, a társadalomnak élj, hanem magadnak. Éld át a
pillanatot, vésd örökre az eszedbe, mert sosem tudod, mikor jön el az a perc,
amikor többé már nem teheted. Most szeress, ne akkor, mikor késő…
Szerintem ez a regény egyik legfontosabb üzenete. Ne félj a
változástól, éld meg a pillanatot, és ha az élet úgy hozza, merj kockáztatni,
akkor is ha nagy az esély rá, hogy te húzod a rövidebbet.
Szívből ajánlom ezt a kötetet mindenkinek. Röpke kis
történet ugyan, de annál mélyebb mondanivalóval. Ezúton is Köszönöm Tormási
Vykinek, hogy megalkotta ezt a csodát. És köszönöm azt is, hogy kezemben
tarthatom, bármikor újra elolvashatom, ha csak menekülni szeretnék a világ
elől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése