A minap sétálgattam a környéken, és egy kedves ismerősömmel megálltam beszélgetni. Szóba került a HazaÍrók tevékenysége, a küldetése, és a hazai szerzők munkája. Pedagógiai pályával a háta mögött eme kedves ismerősöm megkérdezte: " És mondd csak Vyki, költők vannak a kortárs hazai szerzők között?". Nagy örömmel és büszkén feleltem Igen-t erre a kérdésre, és Judit, valamint a hozzá hasonló tehetséges költők az oka annak, hogy így reagáltam.
( a szerző oldaláról)
Csupán ennyi vagyok
"... Folytonosan alkotó,
szép szívekbe markoló,
egy röppenő pillangó....
( részlet )
S eme mélyen ható tendencia a lapok előrehaladtával egyre csak nőtt bennem. Judit nagyon szépen bánik a szavakkal, mély érzéseket tud előhívni az olvasóból, olyanokat, melyeket át tud illeszteni a saját életébe, el tud gondolkodni azokon, és mérlegelni tudja az olvasottakat.
Egy verseskötetet, véleményem szerint, nem egyszer olvasunk el. Azt napról napra, időről időre, amikor szükségünk van rá, elővesszük, ízlelgetjük, értelmezzük, megoldásokat keresünk benne, s bizton állíthatom, hogy az esetek többségében, ha odafigyel az ember, és a sorok mögé tud látni, talál is benne. Egy költő talán nincs is tisztában szavainak súlyával, és hogy az emberi léleknek micsoda balzsam lehet magasztos gondolatainak egyvelege.
Hiszem, hogy a költészetnek van jövője, hogy újra felfedezik az emberek ezt a csodálatos műfajt, és annak talányát, mi mindent adhat számunkra. Szükségünk van a versekre és az általuk adott szépségre, és ezt a küldetést Judit teljes mértékben megtestesíti.
Köszönöm a lehetőséget, hogy olvashattam, és csak biztatni tudom a szerzőt, hogy tartson ki az elképzelései mellett, bármilyen rögös is legyen az út, mert a léleknek kellenek ezek a gondolatok.
Köszönöm szépen ezt a szép értékelést! ❤️
VálaszTörlés