Bert Miller - A menedék (Az utolsó rend 1.)

Különleges könyvet olvashattam, olyat, amivel korábban még nem találkoztam. Mondhatjuk úgy is, hogy ismét kiléptem a komfortzónámból, ahogy az az elmúlt időszakban már szokásommá vált. Azonban ilyen jellegű könyv még csak a látómezőmbe sem került eddig, bár lehet, én nem mozgok ilyen körökben. Szó ami szó, egy apokaliptikus regényt olvashattam Bert Miller református lelkész tollából, melynek a vallás és a keresztény tanok voltak a fő mozgatórugói. 

"A ​Sötétség fejedelme „Sonny Orient" néven már évszázadok óta a Földön tartózkodik, és egy napon elérkezettnek látja az időt, hogy létrehozza az antikrisztusi világbirodalmat. Felhasznál egy Samuel Meyer nevű embert, akinek múltját eltörölve, új személyazonosságot ad, és Declan Xavier néven gyanúsan hamar Izrael miniszterelnökévé teszi. Ezzel kezdetét veszi a Gonosz nagyszabású tervének megvalósítása.
Egyetlen titkos, föld alatti szervezet van a világon, amely ismeri Orient kilétét és szándékait: „az utolsó rend". A szervezet egy új tagja, Joe Kalmar tiszteletes azt a feladatot kapja, hogy mentsen meg Sonny gyilkosai elől egy luxusprostituáltat, Melissát, aki emlékszik Xavier előző életére, és egy Mandela-effektussal foglalkozó honlapon publikálja is ezt a kompromittáló információt.
Mit rejt valójában Joe múltja? Honnan származnak az egyre inkább megmutatkozó különleges képességei?
Van-e jelentősége Melissa és Kalmar tiszteletes közös múltjának?
Kicsoda Mickey, a titokzatos csuklyás figura, aki mindenkiről mindent tud?
Apokaliptikus sci-fi regénysorozat egy lelkész tollából.
Nem csak hívőknek."

Nem kifejezetten tudom, és nem is akarom bekategorizálni magam olyan módon, hogy hívő lennék vagy sem. Van egy részem, mely szeretne hinni egy hatalmasabb, magasztosabb erőben, a másik pedig azt hiszi el, amit lát, érez, tapasztal. Mindannyian megtudjuk az igazságot akkor, amikor eljő az ideje. Azonban minden részem egyetért abban, hogy semmiképpen sem leszünk a tudástól kevesebbek, és attól sem, ha szélesítjük a látókörünket. Bert Miller egy manapság igen népszerű témakörbe építette bele a hit világát. Az apokalipszis eljövetele már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ennek a tudata az idő múlásával csak mélyül bennünk. A történet egy elképzelt jövőben játszódik, amikor Sonny Orien, azaz Hélél már jóideje a Földön tartózkodik, és tervezi az apokalipszist. A bukott angyal kapta meg egykor Istentől a földet, s azt teljes mértékben a hatalma alá készül vonni, majd elsüllyeszteni. A Sátán mély megvetést érez az Isten által oly nagyra becsült teremtmények, az emberek iránt. Hélél kiválasztja a tökéletes Antikrisztust, akit Declan Xavier néven testesít meg, és viszi a végzete felé. A történet tele van rejtett mozzanatokkal, mint például a Declan Xavier név sem pusztán jól csengő véletlen.
Szerencsére itt is létezik ellentábor, aki szembeszáll a gonosszal, és megvédi az emberiséget. Hogy ez mennyire bizonyul sikeresnek, arra még várni kell. 
A kötetnek akadnak gyengepontjai, melyet természetesen jeleztem is magánbeszélgetésben az írónak. Nem is ezen pontokra szeretném helyezni a hangsúlyt, ahogy soha nem is teszem. Érdekes elképzelést indított el a szerző az Antikrisztus eljöveteléről, annak folyamatáról és miértjeiről. 
Ez a kötet egy sorozat első része, és tudtommal hamarosan érkezni is fog a folytatás. 
Különös volt látni ebből a szemszögből a világunkat, a kötet valamilyen szinten egy görbe tükör számunkra. A Bibliából nem kevés mozzanatot tudunk átmásolni jelen életünkre, ezeket érdemes lenne megfogadni, nemcsak olvasgatni. Ha átlátunk az egykori mondatszerkezetek felett, és átkonvertáljuk azt a 21. századi életünkbe, kaphatunk akár olyan tanácsokat is az élet lefolyásáról, melyekre nagy szükségünk van. Nem lettem sokkal  hívőbb ettől a történettől, ha lehet ilyet mondani, mindenesetre a szerző elérte azt, hogy némely mozzanat után félretegyem a könyvet, és kutatni kezdjek az adott esemény, megnevezés eredete iránt. Számomra ez mindenképpen pozitív hatás egy kötet esetében, mikor új dolgokra,  ismeretekre tud tanítani. 
Köszönöm szépen a szerzőnek a megtisztelő bizalmat!

„Kerestem önmagamat, de nem találtam. 
Kerestem felebarátomat, de nem találtam.
 Kerestem Istent, és mindhármat megtaláltam.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése