Ellyne - Egy szív darabjai

Rengeteg történet szól összetört karakterekről, megrendült lelki világról, sőt a legtöbb New Adult történet erre alapoz, így nem kellett volna meglepjen vagy éppen lenyűgözzön ez a kisregény. Mégis megtette. 

Íróként és olvasóként egyaránt egy olyan oldalát ismertem meg az összetört karakterek ábrázolásának, amivel még soha, sehol nem találkoztam. Rá kellett döbbennem, hogy vannak helyzetek, amikor feleslegesek a hosszú monológok, nem éri meg kínozni a karaktereinket - bármennyire is ez éltet minket, írókat. Sokszor elég egy-két jól megfogalmazott mondat. Nem kell túldramatizálni, mártirkodni. Nem kell ötször, tízszer elismételni ugyanazt a dolgot, elég egyszer is, de akkor nagyon.

Egy ember elvesztése komoly hatással van az életünkre, főleg akkor, ha az illető nem meghalt, hanem egyszerűen nem vesz rólunk és az érzéseinkről tudomást. Talán azért esett ilyen jól ez a kis történet, mert hasonló cipőben járok én is, így tökéletesen azonosulni tudtam a főszereplő lánnyal, Ellievel. Az első és legfontosabb/legszarabb pillanat, amikor rájössz, hogy az illető személy nem lehet a tied. Ez a tény teljesen felmarcangol, sokszor magadat hibáztatod, pedig pontosan tudod, hogy nem te vagy a hibás, és mégis. Hosszú a folyamat, ameddig beletörődsz abba, hogy bármennyire is szeretnéd, ő már sosem lesz a tied. Idő kell, még rájössz arra, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat, sőt. A két pont közötti időszak a legpocsékabb. Kívülről látod magadat - bitang szarul vagy, szétcsúszott, az energia és közted fényévnyi távolság van -, és tökéletesen látod őt is - boldog, valaki mással, aki te kéne legyél, de nem te vagy. Ellyne tökéletesen bemutatja ezt az állapotot, sőt, talán még túlságosan is reálisan láttatja a szituációt.

Muszáj szót ejtenem a tördelésről és a történetvezetésről is. Eszméletlenül gyönyörű képek egészítették ki a pársoros részeket, tökéletesen elérték, hogy azt érezzem, mintha a saját naplómat lapozgatnám, ami az érzéseim mellett tele van emlékekekkel és olyan motívumokkal, amelyek meghatározzák a személyiségemet. A történetvezetés könnyed, átlátható, reális. És nagyon fontosnak tartom ez utóbbit kiemelni, mivel nagyon sok történet ennél az alapötletnél itt bukik el. Egy majdnem szerelem elvesztése hihetetlenül fájdalmas, nem egyik pillanatról a másikra múlik el, és ha ismét feltűnik egy pillanatra, azonnal lerombolja azt a várat, amit egészen addig épített fel a szenvedő főszereplő. Ellyne nagyszerűen végigmegy a gyász, az elengedés fázisain, érzékelteti, hogy melyik melyik, hiszen óriási közöttük a különbség.

forrás 

Összességében úgy gondolom, ez a kis novellásfüzér egy önsegítő történet azoknak az embereknek, akik épp ilyesmin mennek keresztül. Olvasás közben olyan dolgokra, hibákra hívta fel a figyelmemet, amiket magam is vétettem, csak egészen mostanáig nem tudatosult bennem, hogy azokkal a lépésekkel mekkorát ártottam magamnak és az önérzetemet. Bátran ajánlom olyan olvasóknak, akik egy kicsit el szeretnének gondolkodni az életükön, a döntéseiken, a − majdnem − párkapcsolataikon.

A napló elérhetősége

Ellyne weboldala