A háromfelvonásos cselekményszerkezet - Three Act Structure

A tegnapi cikkben felvezettem, hogy mi az a cselekményszerkezet, mire jó, és milyen fajtáival fogunk foglalkozni, ezért ha még nem olvastad el, akkor ajánlom, hogy most tedd meg, mielőtt belefogsz mai cikkbe. Itt találod.

Akkor vágjunk is bele! Sok cselekményszerkezet eredetileg forgatókönyvíráshoz készült, így a háromfelvonásos szerkezet is – ez látszik néhány cselekménypont nevében, pl. nyitókép és zárókép. A háromfelvonásos szerkezet a legtöbb cselekményszerkezet alapját képezi, és ez nem véletlen, hiszen a történet három részre való felosztása egészen Arisztotelészig nyúlik vissza. Az eleje-közepe-vége felosztás a háromfelvonásos cselekményszerkezetben a következő neveket is kapta: első felvonás – felállás, kezdeti beállítás, nyitókép; második felvonás – konfrontáció; harmadik felvonás – döntés, megoldás. Az elejétől a tetőpontig felfelé ível a cselekmény, azaz folyamatosan fokozódnak az izgalmak, a főhős egyre közelebb ér a céljához, aztán a tetőpont után átlépünk a második felvonásból a harmadik felvonásba, és innentől már lefelé ível a cselekmény, a probléma megoldódik, a főhős megszerzi, amit akart, a történet szépen lassan lecsendesedik.

Az első felvonás szerepei:

✔ bemutatni a helyszínt, időt, a karaktereket

✔ bemutatni a főhős célját, és az akadályokat, amik előtte tornyosulnak

A második felvonás szerepei:

✔ emelni a téteket

✔ kihívások, megpróbáltatások elé állítani a főhőst

✔ fenntartani az izgalmat

A harmadik felvonás szerepe:

✔ feloldani a történetet vagy a főhős sikerével vagy a bukásával

Lássuk, milyen cselekménypontokat és hol érdemes elhelyeznünk a történetünkben!

ELSŐ FELVONÁS

kezdőpont (exposition): Ez egy nyitókép, mely bemutatja a főhősünk mindennapi környezetét, megismerjük a karakter legalapvetőbb tulajdonságait, hogy mik fontosak számára, és megtudjuk, hogy az élete nem teljes, valamire szüksége van, valamit akar, vagy valami kényszeríti a változtatásra.

katalizátor (catalyst/inciting incident): Egy olyan esemény, ami nyomást gyakorol a főhősre, hogy induljon el az úton (ha nem szó szerint, akkor átvitt értelemben), és szerezze meg, amire szüksége van, amit akar; vagy az esemény az akaratán kívül kilöki a főhőst a komfortzónájából. Ez az a pont, ami beindítja a történetet, ami nélkül az nem jöhetne létre.

Az író és szerkesztő Kristen Kieffer szerint a legfontosabb kérdések, amelyeket fel kell tennünk, mikor megírjuk ezt a két cselekménypontot, a következők:

❔ Miért nem elégedett a főhősünk az életével? (ha a főhős tök elégedett az életével, akkor nincs miről szólnia a történetnek)

❔ Mi kellene ahhoz, hogy a főhősünk megelégedjen? (ez lesz a célja)

❔ Mik a főhős legnagyobb félelmei és hibái? (ezeket rettentően fontos tisztázni, mert egy jó történet ezekre építi fel az érzelmi ívet, egyben a karakterfejlődési ívet)

❔ A cselekvések, amiket a főhősünknek véghez kell vinnie, hogy megelégedjen az életével, hogyan kényszerítenék őt arra, hogy szembenézzen a félelmeivel és a hibáival? (ez pedig az, amiről lényegében szólni fog a történetünk)

A katalizátor eseményt kalandra hívásnak (call to adventure) is nevezik, amit szintén lehet szó szerint vagy átvitt értelemben is érteni. Lényege, hogy arra kényszeríti a karaktert, hogy kilépjen a komfortzónájából.

bizonytalanság (debate/doubt/second thoughts): Előfordulhat, hogy a karakterünk valami okból kifolyólag először ellenáll a hívásnak, elutasítja azt. Pl. az út olyan veszélyes és félelmetes lenne, túl sok mindent veszíthet, ha balul sül el. Ezen a ponton a karakter olyanokon gondolkodhat, mint például

❔ hogyan fog megváltozni az élete?

❔ az útja hogyan fogja befolyásolni a közeli környezetében élők életét?

❔ mi forog kockán ha sikerrel jár? és ha nem jár sikerrel?

A kockázat egy rendkívül fontos eleme minden történetnek. Ha nincs elég kockázat, a történet unalmas, és az olvasó lehet, hogy leteszi a könyvet, mert érdektelenné válik a sztori iránt. Minél magasabb a kockázat, az olvasó annál jobban fog izgulni a főhősért, annál jobban fogja magával ragadni a történet.

első felvonás tetőpontja (climax of act one): A főhős eldönti, hogy kalandra indul – esetleg elfogadja, hogy nincs más választása –, ez az a pont, ahonnan nincs visszakozás, nincs megállás.

MÁSODIK FELVONÁS

akadályok/felfelé ívelő cselekmény (obstacles/rising action): A főhős az utat járja, közben akadályokba ütközik. Természetesen, hiszen ha nem lennének előtte akadályok, azaz könnyedén elérné a célját, akkor a történet unalmas lenne, a karakter pedig nem fejlődne azáltal, hogy a külső akadályokat és a belső akadályait is legyőzi az út során. A történetnek egy nagyobb részét teszi ki ez a rész. A főhős megismerkedik az új környezettel és/vagy új helyzettel, szövetségesekkel és ellenségekkel (amennyiben vannak ilyenek), itt feltűnhet már a legfőbb ellenfél is (ami, ha olyan történetet írunk, amiben nem szó szerinti ellenfél van, lehet például a legfőbb probléma is, ami a főhőst hátráltatja a célja elérésében). A főhős kezdi megérteni, mi vár még rá, ezért lassan megváltozik, adaptálódik a környezetéhez, hogy nagyobb eséllyel érje el a célját. Ebben a szakaszban azonban még inkább passzív, mint aktív a szereplőnk, nem annyira cselekszik, mint amennyire mindenféle dolog történik vele, ő pedig igyekszik adaptálódni mindehhez.

felezőpont (midpoint): A felezőpont – meglepő módon – a történet közepe felé helyezkedik el. Egy nagy eseményt jelöl, ami általában valami katasztrófával végződik, valami nagyon nem úgy alakul a főhős számára, ahogy kellene. Ez a cselekménypont szorosan kapcsolódik a főhős céljához, leggyakrabban úgy, hogy nagyban veszélyezteti, hogy a főhős elérje azt. Itt érti meg a karakter igazán, hogy mennyi minden forog kockán.

második felvonás tetőpontja (climax of act two): A főhőst lényegesen kizökkentette a felezőpont eseménye, nehéz időszakba taszította. Itt általában reflektál a történet fő konfliktusára. Itt válik passzív hősből aktív hőssé, összeszedi magát, és 100%-on megy tovább. Vagy megtalálja önmagában az erőt a folytatáshoz, vagy van segítsége hozzá pl. egy barát képében, aki egy kis motivációs beszédet tart neki, ami most fontosabb, mint bármikor, hiszen továbblöki a főhőst az útján.

HARMADIK FELVONÁS

harmadik felvonás tetőpontja (climax of act three): A főhős, amennyire lehetett, felkészült az ellenféllel való ütközetre, de az ellenfél is erősödött. A főhős és az ellenség összecsapnak, és itt látszólag az ellenség győz, fölénybe kerül, mert ott üt, ahol a legjobban fáj. Az ellenfél erősebb, mint a főhős gondolta, és ez végzetes hibának tűnik ezen a ponton. Még ha tudjuk is, hogy a főhősnek győznie kell – legalábbis ez a cselekményszerkezet ebben a formában erre épít –, ezen a ponton jó ötlet elbizonytalanítani az olvasót ebben.

A főhős először kiheveri a csapást, ami a harmadik tetőpontban érte, nyalogatja a sebeit, majd újult erővel, még egyszer utoljára szembenéz az ellenséggel, és győzedelmeskedik.

megoldás, kifejlet (denouement): A főhős győzedelmeskedett, a történet üteme lelassul, mindennek a végéhez közeledünk. Ha a főhős nem érte el a konkrét célját az előző pontban, akkor most megszerzi. A kifejletben még a következőknek kellene történnie:

✔ minden csehovi puskát elsütünk,

✔ lezárjuk a lezárandó szálakat,

✔ kihangsúlyozzuk a történet mondanivalóját (amennyiben szükségét érezzük),

✔ feloldjuk a feszültséget, ami eddig a pontig csak gyűlt.

Fontos, hogy a felsorolt cselekménypontok nem egyforma oldalszámot igényelnek, van, amelyiket el lehet intézni egy jelenetben, és van, ami többfejezetesre nyúlik.

A háromfelvonásos szerkezet csak egyik módja a történetünk vázlatolásának. Nem egy olyan struktúra, amit szigorúan követnünk kell, de abban segít, hogy megértsük, melyik cselekménypontoknak kell, és melyikeknek lehet helye a történetünkben, és azok hol helyezkedjenek el, mi legyen a céljuk, a szerepük abban, hogy a történetünk működőképes legyen. Ha megértettük a háromfelvonásos szerkezet mechanikáját, akkor tudni fogjuk, melyik pontok szükségszerűek és melyek kihagyhatók a történetünk szempontjából. Ez a formula leghatásosabban a sci-fi, fantasy, kaland, történelmi zsánerekre alkalmazható, ám kisebb-nagyobb átalakításokkal minden zsánerhez használható. Ehhez az kell, hogy jól ismerjük és értsük a cselekményszerkezetet és a saját történetünket is.

Forrásaim:

https://www.studiobinder.com/blog/three-act-structure/

https://blog.reedsy.com/guide/story-structure/three-act-structure/

Bevezető a cselekményszerkezetekhez

A karakterek témáját Edina az eddigi cikkeiben nagyszerűen körüljárta, mától átevezünk a cselekmény vizeire. A történet e két aspektusa szorosan kapcsolódik egymáshoz, így az én cselekményről szóló cikkeimben is bőven lesz még szó arról, hogyan érdemes megírni az egyes szereplőket és útjukat a történetben.

A mai egy bevezető cikk lesz a cselekményszerkezetekhez, holnaptól mindegyik alább felsorolt szerkezetről egy-egy részletes cikk fog érkezni.

Mi az a cselekményszerkezet, milyen fajtái léteznek, és miért kellene minden írónak ismernie legalább az alapjait?

Szokás az írókat megkülönböztetni az alapján, hogy mennyire részletesen tervezik meg a regényük cselekményét, mielőtt leülnének megírni a szöveget. Angolul plannernek, azaz tervezőnek nevezik azokat az írókat, akik részletesen terveznek, sok-sok jegyzettel, karaktertáblákkal, világépítéslistákkal, részletekbe menő cselekményvázlatokkal stb. Pantsernek pedig azok az írók számítanak, akiknek megjelenik egy ötlet a fejükben, és kevés jegyzettel vagy mindenféle jegyzetelési hercehurca nélkül leülnek, és megírják a regényt. Magyarul a planner építész, mert tudatosan építi fel a történetét kőről kőre, tégláról téglára, a pantser pedig kertész, mert elveti a történet magvait, és végigkíséri, mi fejlődik ki belőle a végére.

Gyakori vita tárgya azonban, hogy van-e értelme így megkülönböztetni az írókat és az írói módszereket, ebbe most nem mennék bele, de amennyiben ti el szeretnétek mondani a véleményeteket a témában, tegyétek ezt meg bátran a discordon.

 

Amennyiben szerettek tervezni és jegyzetelni, már valószínűleg hallottatok a cselekményszerkezetekről – angolul story structure. A cselekményszerkezet egy olyan vázlatszerkezet, ami egy ajánlott sorrendben felsorakoztatja azokat a cselekménypontokat, amelyeknek szerepelnie kell és amik esetlegesen szerepelhetnek a regényünk cselekményében. Biztosítja, hogy a történetünknek legyen eleje, közepe, vége, megfelelő íve, és a szereplőink eljussanak A pontból B pontba, és ne csak a szó szerinti értelemben. A dolog egészen egyértelműnek tűnhet, néhányan felháborodhattok, hogy „persze, hogy a regényemnek van eleje, közepe meg vége, hiszen anélkül nem is jöhetne létre, micsoda hülyeség ez”. Fizikailag nyilvánvalóan megvannak minden regény ezen részei, azonban a cselekmény szempontjából előfordulhat, hogy nem működnek, nem töltik be a szerepüket. A történet elejének, közepének és végének megvannak a maga feladatai, és a szükséges elemei, amik ha kimaradnak vagy rosszul ábrázoltak, akkor az egy olyan hiba, amit az olvasó is érzékelni fog, még akkor is, ha esetleg nem tudja pontosan megmondani, mi nem stimmel.

Számtalan cselekményszerkezet létezik, röviden bemutatom a legismertebbeket.

Three Act Structure – Háromfelvonásos szerkezet

A rengeteg cselekményszerkezet közül a legtöbbnek ugyanaz az alapja, a Three Act Structure, azaz a háromfelvonásos szerkezet. Ennek lényege, hogy a történetet három részre bontja, melyből az első felvonás a történet eleje [Setup – felállás/kezdeti beállítás/nyitókép], a második a közepe [Confrontation – konfrontáció], és a harmadik a vége [Resolution – döntés]. Ezeken belül megnevezi azt a pár cselekménypontot, amelyeknek az egyes felvonásokon belül ott kell lenniük, hogy a történet részei betöltsék a szerepeiket.

 

Save the Cat/15 Beat Structure – A 15 ütemű szerkezet

Blake Snyder

Ez a szerkezet – mint sok másik is –, a háromfelvonásos részletesebb változata, ami 15 cselekménypontot nevez meg a három felvonáson belül. Sokan ezt már túlságosan részletesnek is tartják – ahogy én is –, de nem szükséges minden cselekménypontot felhasználnunk a regényünkben, főleg, mert nem minden történetre húzható rá ez a séma, leginkább a sci-fi és fantasy zsánerek, a kalandregények és talán még a történelmi regények esetében a legmegfelelőbb választás.

 

The Hero’s Journey – A hős útja

Christopher Vogler

A hős útját már nem lineárisan szokás ábrázolni, mint a felső kettő szerkezetet, hanem körként. Joseph Campbell The Hero with a Thousand Faces (Az ezerarcú hős) című nagyon híres regényében írja, hogy számos mítoszt és régi történetet megvizsgálva a világ különböző pontjairól, észrevette, hogy minden történet nagyjából ugyanarra a sémára épül fel: a hős elindul, különböző kalandokon vesz részt, majd a kezdőpontba tér vissza, de már megváltozott emberként. Az emberiség a kezdetektől fogva így mesél történeteket. Christopher Vogler fogta ezt az elképzelést, és megalkotta belőle a hős útja nevű cselekményszerkezetet. Tehát ha eddig nem volt szimpatikus számodra, hogy "sémákba szorítsd" a regényed, most megbizonyosodhatsz róla, hogy a cselekményszerkezetek nem olyan szigorú és merev sémák, amiknek minden pontjának meg kell felelned, és ezzel elveszik a kreativitás az írásból. Ezeket valójában a már meglévő történetekből alkották, tehát fontos, hogy nem a történetednek kell szolgálnia a sémát, hanem a séma szolgálja a történetedet. Nem minden részletét kell felhasználni, hanem érteni kell a mechanikáját, és így eldöntheted, hogy melyik az a cselekménypontok azok, amelyeknek a te regényedben is szerepelnie kell, és melyek azok, amelyeknek nem.

 

Plot Embryo/Dan Harmon’s Story Circle – A cselekménykör

Dan Harmon

Ennek a szerkezetnek nem találtam magyar megfelelőjét, ezért cselekménykörként fordítottam, de inkább a pontosabb plot embryo kifejezést fogom használni a későbbiekben, mert ez a pontos. Ez a cselekményszerkezet A hős útjának egy karakterközpontú változata, ami inkább a főhősre koncentrál, a karakterfejlődési ívből (ami már ismerős lehet nektek Edina egy korábbi cikkéből) alkotja meg a cselekményt. Négy nagy részre bontja a történetet, a negyedeken belül pedig kettő-kettő cikkre, így jön ki az összesen 8 körcikk, amik nem annyira cselekménypontokat jelölnek, mint inkább a karakter viselkedését, hozzáállását a történet bizonyos részeihez.

Snowflake Method – Hópihe-metódus

Randy Ingermanson

Ahogy az elnevezés elárulja, itt valójában nem cselekményszerkezetről van szó, hanem egy vázlatolási metódusról, ami a cselekményen kívül a karakterek kidolgozására is kitér. Azért gondoltam, hogy erről a módszerről is írok, mert sokan már ismerik a magyar írói berkekben, ez az a módszer, aminek a magyar neve a legtöbbször szembe jött már velem. A hópihe nevet egyébként Koch matematikus görbéjéről kapta, melyet az úgy hozott létre, hogy egy egyszerű alakzatból indult, és azt felosztva majd önmagával kombinálva egyre bonyolultabb alakot hozott létre, ami a végén egy hópehelyre hasonlított. A hópihe-metódus így arról szól, hogy az egyszerűtől építkezünk az összetett felé. Azaz megragadjuk az alapötletünket, és az adott szempontoknak megfelelően addig bővítjük, míg el nem készül a vázlatunk.

Még több cselekménykidolgozással kapcsolatos cikk érkezik, ahogy már említettem, de megmutatom nektek, hogy milyen szuper jelvényt zsebelhettek be akkor, ha teljesítitek azt a borzasztóan nehéz feladatot, hogy elkészítitek a regényetek vázlatát:

Ki hogyan szokott megbírkózni a vázlatolással? Milyen részletességgel szoktatok vázlatolni?

műhelytitkok - Mimi Taylor és a Newline Kiadó

2018 decemberében robbant be a köztudatba Mimi Taylor neve, mint kiadóvezető, a Newline kiadó ezalatt a néhány év alatt rengeteg szerzőnek adott megjelenési lehetőséget, köztük már befutott és kevésbé ismert alkotóknak is. A kiadó alapítóját a személyes tapasztalatairól, terveiről kérdeztem.

– Mikor és minek az ösztönzésére alapítottad a kiadót? Miért szerettél volna egy saját kiadót?

A kiadó 2018. december elsején indult el hivatalosan a webshop megnyitásával. A korábbi kiadómmal nem voltam maradéktalanul elégedett, a második regényem kiadása előtt kutakodni kezdtem, de nem találtam meg a számomra megfelelő kiadót. Így hát létrehoztam azt.

– Mit gondolsz az elmúlt évekről? Mennyire viselte meg a kiadót a 2020-as év?

Mivel még igencsak gyerekcipőben járunk, nem nagyon van összehasonlítási alapunk. Tulajdonképp csak 1 éves tapasztalatunk van 2020 előttről, amikor még a kezdeti nehézségekkel küzdöttünk. Ahhoz képest nem történt visszaesés kiadás terén. A webshopban vettünk észre némi vásárlási „kedv” csökkenést.

– Jelenleg hány írója van a kiadónak?

Te is tapasztalod, hogy a létszám folyamatosan nő. Álmomban nem gondoltam az induláskor, hogy erre az időre ennyi csodálatos, tehetséges magyar szerzővel fogunk együtt dolgozni. Jelenleg 42 írója van a kiadónak. Vannak köztük már befutott, sokkönyves szerzők, és tehetséges elsőkönyvesek is.

– Mik a terveid a 2021-es évre? 

Mindig sok tervem van, ha csak a fele megvalósul, már boldog leszek. Mindenesetre azt látom, hogy egyelőre a tervezés részben nem rajtam múlik. Örülnék, ha végre visszatérhetne minden a régi kerékvágásba, mert nagyon hiányoznak a nagyobb könyves rendezvények, és a könyvbemutatók, a személyes találkozás az írótársakkal és az olvasókkal. Ezekre készülünk és reménykedünk, illetve nagyon sok új megjelenés várható ebben az évben is.

– Mesélj kicsit a „segítőidről”. Kikkel dolgozol együtt? (szerkesztő, grafikus...)

Nagyszerű emberekkel dolgozunk együtt, akik remek szakemberek egytől egyig. A borítóink döntő többségét Ashley Redwood tervezi, akivel mindig öröm a közös munka, egyszerűen profi abban, amit csinál és én büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhatunk. De fontosnak tartom megemlíteni Halasi Miklós nevét, aki nemcsak fantasztikus borítókat tervezett már néhány írónknak, de a webshop megszületésében is ő volt a segítőm és rengeteg dolgot tanultam és tanulok tőle a mai napig, amiért mindig hálás leszek neki. A szerkesztők/korrektorok, akikkel együtt dolgozunk: NeylaGrey, K. Zsófi és már Sebők Balázzsal is volt és bízom benne, hogy még lesz is közös munkánk. Hálás vagyok nekik a munkájukért, ami nélkülözhetetlen. Ha már segítők, szeretném megemíteni azt az embert is, aki a kezdetektől mellettem áll, akire bármikor számíthatok, Vargáné Wolf Andrea, vagy ahogy talán többen ismerik, Abby Winter már az indulásnál bizalmat szavazott nekem és aktívan kiveszi a részét a teendőkből is, amiért végtelenül hálás vagyok neki. A borítóink döntő többségét Ashley Redwood tervezi, akivel mindig öröm a közös munka, egyszerűen profi abban, amit csinál és én büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhatunk. De fontosnak tartom megemlíteni Halasi Miklós nevét, aki nemcsak fantasztikus borítókat tervezett már néhány írónknak, de a webshop megszületésében is ő volt a segítőm és rengeteg dolgot tanultam és tanulok tőle a mai napig, amiért mindig hálás leszek neki. A szerkesztők/korrektorok, akikkel együtt dolgozunk: NeylaGrey, K. Zsófi és már Sebők Balázzsal is volt és bízom benne, hogy még lesz is közös munkánk. Hálás vagyok nekik a munkájukért, ami nélkülözhetetlen. Ha már segítők, szeretném megemlíteni azt az embert is, aki a kezdetektől mellettem áll, akire bármikor számíthatok, Vargáné Wolf Andrea, vagy ahogy talán többen ismerik, Abby Winter már az indulásnál bizalmat szavazott nekem és aktívan kiveszi a részét a teendőkből is, amiért végtelenül hálás vagyok neki.

– Terveztek pályázatokat indítani?

Egyelőre biztosan nem, ehhez nem rendelkezünk megfelelő háttérrel.

– Hogyan látod jelenleg a hazai könyvpiacot? Mire számítson egy frissen publikált szerző? 

Tapasztalataim szerint az elsőkönyves szerzők általában lassan tudnak elindulni, hiszen amíg egy szerző neve ismeretlen, kevésbé szavaznak bizalmat neki. Fontos, hogy a szerzőknek – ha életben akarnak maradni ezen a piacon – legyen kitartása. Hiszen a kitartás mindig meghozza a gyümölcsét! Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az írónak/leendő írónak legyen önkritikája is, és fogadja meg a segítő szándékú tanácsot. Amiben csak tudunk, igyekszünk segíteni szerzőinknek, de a járványhelyzet sajnos ebben is korlátoz.

– Mik a hosszútávú terveitek?

Egyet már említettem korábban, hogy hagyományos kiadóként tudjunk működni, de vannak olyan tervek is, amikről egyelőre nem szeretnék beszélni.

– Minden frissen publikált szerző története egy előszűrésenvesz részt, mely alapján eldöntitek, hogy kívántok e dolgozni az adott szerzővel. Volt már rá példa, hogy valakit vissza kellett utasítani? Mi volt ennek az oka?

Igen, volt már többször is, de szerencsére nem ez a jellemző. Legtöbbször az a helyzet, hogy van

egy jó alapötletük, csak nem tudják megfelelően kidolgozni, átadni mindazt, ami az ő fejükben ott van, és ugye épp ez lenne a lényeg.

– Mi alapján döntötök úgy, hogy egy adott szerzővel együtt szeretnétek dolgozni? Van kifejezett zsáner vagy stílus, amit kerestek?

Sem stílus, sem zsánermegkötés nincs. A lényeg, hogy a kézirat legyen elég érett a kiadásra.

– Mit üzennél azoknak, akik kacérkodnak a publikálás gondolatával, illetve mit üzennél a hazai íróknak, akik már a könyvpiac létráin lépdelnek?

Csupán annyit, amit mindenki másnak is, ha valamilyen célt akarnak elérni, hiszen minden helyzetben ez a legfontosabb: Kitartás!

- Tormási Vyktória

Hogyan írjunk erős mellékszereplőt és mellékszálat?

A mellékszereplők akarva, akaratlanul részei a történeteinknek. Viszont sok író (és film is) elköveti azt a hibát, hogy ezek a karakterek nem többek, mint egy-egy cserepes virág. A következő cikk erre nyújt megoldást, hogy a szeretett olvasók immáron ne csak a főhős miatt, hanem a mellékszereplők miatt is kezdjenek el izgulni. 

Ahhoz, hogy egy erős mellékszereplőd legyen négy fontos és alapvető dologra van szükség:

1. Motiváció és egy ezzel kapcsolatos cél

Ide egy segédkérdést hoznék nektek, amellyel ezt könnyen be tudjátok határolni: Miért olyan fontos ennek a mellékszereplőnek, hogy részese legyen a fő sztorinak?

2. Hatás

Ennek definiálására ismét egy kérdésem lenne: A mellékszereplőm direktben részt vesz vagy hatással van a főszereplőre a sztorimban? 

3.  Theme - üzenet, mondanivaló, igazság, téma (igen, ez mind)

Mind a történetednek, mind a szereplőidnek szüksége van egy theme-re, ez alól a mellékszereplők sem kivételek, hiszen ők terelgetik főszereplőnket az útjuk során. Ide is van egy kérdésem természetesen, ami segíthet a theme meglelésében: Milyen leckét tanít meg az adott mellékszereplő a főszereplőnknek, akár akaratlanul is?

Ezt a pontot és a fentieket sem muszáj természetesen minden mellékszereplőnek teljesítenie, ez azoknál javasolt, akik hosszabb ideig vannak a "reflektorfényben".  

4. Döntő szavazat a történet végén

Nem, itt természetesen nem az elnökválasztásról van szó, ahol egy szavazat dönt arról, hogy ki legyen a miniszterelnök négy évig. Hanem arról, hogy mekkora hatást gyakorolt egy mellékszereplő a főhősre, hozzásegítette-e a végső célhoz és az igazság megtalálásához, egyáltalán lehetséges lett volna-e ez nélküle. Az ide tartozó kérdés pedig: Enélkül a szereplő nélkül a főszereplő megérkezett-e volna a végső realizáláshoz a történet végén? 

Ha pedig szó volt az erős mellékszereplőkről, akkor szóljunk néhány szót a mellékszálakról is. Ezek az olyan másodlagos történetek, amelyek sokkal kevesebb "képernyőidőt" és kevesebb hangsúlyt kapnak, mint a fő történet, a főszál. A szerepük az, hogy kiemeljék a főszál theme-jét (üzenet), ezáltal a történeted mélyebb és sokrétűbb lesz. Az olvasóknak a mellékszereplőkön keresztül lehetőségük nyílik arra, hogy a történet üzenetét különböző megvilágításokban lássák.

Első és egyben legfontosabb szabály itt, hogy ne a cselekményből induljunk ki, hanem a szereplőből. Ennek megfelelően az idetartozó segédmondat: Azt akarom, hogy ez a mellékszereplő azt tanulja meg, hogy...

A következő "matematikai egyenlet" pedig szintén nem segitség lehet számotokra (igen, megint csak a matek :D) abban, hogyan vázlatoljatok egy mellékszálat: karakter jellemzése > szerepe a történetben > motivációja és célja > hatása. 

A cikk forrásául szolgáló videókat itt és itt megtudjátok tekinteni. És ha már minden szem itt van, akkor megmutatnám nektek a cuki kis jelvényt, amit két cikk óta emlegetek nektek, de minden alkalommal elrejtettem előletek. Ha kész vagytok a karakteretek kidolgozásával és szeretnétek az érte járó jelvényt, akkor keressetek minket bátran üzenetben, Discordon, Instagrammon, vagy Facebookon. Mindenhol HazaÍrók néven találtok meg minket. 

Természetesen nem szükséges megmutatnotok a vázlataitokat, elég ha csak jelzitek, hogy kész van, de szívesen vesszük, ha megteszitek. A közeljövőben megjelenő cikkeket és segédanyagokat emailben fogjuk kiküldeni mindannak, aki jelentkezett hozzánk. Bátran publikáljatok írással kapcsolatos képeket, vagy éppen mutassátok meg, hogy min ügyködtök és tageljetek be minket is, hogy semmiképpen ne maradjunk le róla! :D  

Hogyan is írjunk egy jó karakterfejlődési ívet?

A karakterfejlődési ív egy folyamat, az adott karakter változásának folyamatát jelenti a regény folyamán. Három formája van (ezeken belül millió színű, formájú fajtájú módon megírható természetesen): pozitív, negatív és lapos. Ezeket a cikk folyamán bővebben is kifejtem majd, de kezdjük az elején.

A karakterkidolgozás egy módja - a hazugság

Talán mindenki életében van egy pont, vagy éppen több, amely radikális változásokra sarkallja, amely teljesen megváltoztatja a gondolkodásmódját. Ez alól akármennyire is kitaláltak, karaktereink sem kivételek. Nekik is volt olyan, hogy a világot a lehető legrosszabb színében látták, ezáltal teljesen megváltozott a gondolkodásuk, a szemléletük, és ezentúl eme (legtöbb esetben) hazugságban élik tovább az életüket. Erre építve mutatok be nektek egy karakterkidolgozási módszert.

Ahhoz, hogy minél emberibb karaktert alkothassunk, szükséges ismernünk nemcsak annak jellemét, a jelenét és a jövőjét, hanem fontos a múltat is, legfőképpen azt az egy momentumot, amikor a karakter gyökeres változáson ment át, és kialakult a világról alkotott hamis szemlélete. Ennek a "hazugságnak" a szellemében döntéseivel elvágja magától folyton a boldogság lehetőségét.  Ennek felfedezésére a cikk végén nyújtok egy kis segítséget nektek. Előtte viszont lássunk néhány kérdést, ami segíthet megtalálni életét megváltoztató eseményt.

1. A jelenet, amikor... - ezt egészítsd ki azzal a jelenettel, ami elindította a szereplőt a hazugság kialakulásának útján.

2. Mit hitt a karaktered, amikor arra a színhelyre ment, és mennyire volt meglepve a végeredmény miatt? 

Ide kis segédletkérdések még: Mi az, amit elfogadott, hogy igaz, ebben a pillanatban? Mi volt az a gyermeki hit, amit ez a cselekmény beárnyékolt?  Ezzel együtt pedig meg is jegyzem következő tippként, hogy minél fiatalabb a gyerkőc, annál jobb :D Ugyanis tudományosan bizonyított tény, hogy a gyerekek 6-7 éves korukig képesek mindent elhinni bármiféle kételkedés nélkül.

3. Hogyan küzd a karaktered, hogy kitartson a régi hit mellett?

4. Mi a konklúziója és az új hite?

Itt fektess hangsúlyt arra is, hogy mi volt az a pillanat , amikor rájön, hogy egész eddig tévedett, és előjön az új "hit". Ugyanis ez természetesen sok minden mással együtt nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy folyamat, ami nem éppen fájdalommentes, még egy gyerek számára sem. 

Amint kész vannak a válaszaid, nincs más hátra, mint írd meg ezt a jelenetet :D Ha pedig megvan, akkor legalább még két legalább ilyen horderejű jelenetet, ugyanis az egész élete során hozott döntéseit, nem csupán egy esemény folyásolja be, hanem nagyon is sok. Persze az összeset nem muszáj papírra vetni, max akkor, ha nagyon-nagyon sok időd van. Ezt a folyamatot pedig érdemes elvégezni az antagonistádnál is, ha akad, ugyanis nagyon izgalmas leghet, ha ő nem sokban különbözik a főhősödtől, csupán annyiban, hogy az adott problémára más megoldást talált. 

5 MÓDSZER az eredményes brainstorming-hoz

Mielőtt elhalmoználak titeket definíciókkal és világmegváltó ötletekkel, kezdjük a cikket egy cuki kis metaforával annak érdekében, hogy jobban megérthessétek a brainstorming fogalmát. Az írás olyan, mintha egy házat építenél legokockákból. Épül, épül a ház, de az egyik részéből hiányzik egy jókora darab. Mintegy megoldásként a problémára, elkezded próbálgatni a tartalékban lévő legokockákat, hátha valamelyik helyettesíteni tudja a hiányzó darabot. Na, a brainstorming is egy hasonló eljárás. Ha írás közben felvetődik egy világot rengető probléma, az író is hasonló módszerrel tud rá megoldást találni.

Ha brainstormingról beszélünk, fontos két kulcsfogalmat és az azok között feszülő ellentétet kiemelni. A brain dumping, ami ahogy a neve is mutatja, az agy egyfajta villám ürítése, az első gondolatok válogatás nélküli leírása, míg a brainstorming egy sokkal tudatosabb, mélyre hatoló folyamat. Ennek során az agyat egy adott problémára fókuszáltatjuk, és addig hagyjuk dolgozni a tudatalattit, amíg az elő nem rukkol a legjobb megoldással.

A brainstorming kulcsa a „mágikus kérdésekben” rejlik. A helyes kérdés feltétele arra az adott problémára fókuszálja a figyelmünket, amelynek a megoldására van szükségünk. A következő példával máris szemléltetem nektek, hogy mit is értek ezalatt:

 

Kérdés: Mit akar Béla elérni? – erre a kérdésre a válaszok elég unalmas megoldáshoz vezetnének. De ha helyette azt kérdezed, hogy: Mi a legmenőbb, amit elérhet Béla?, máris sokkal izgalmasabb ötletek jutnak majd eszedbe.

 

Ha pedig már tisztában vagyunk a brainstorming fogalmával és a mágikus kérdésekkel is szoros barátságot kötöttünk, jöjjenek is azok a tippek, amelyekkel sokkal könnyebbé és hatékonyabbá válik az ötletelés folyamata.    

 

             1. „Öt ötlet metódus”

Ez az eljárás papíron és digitálisan egyaránt elvégezhető, bár szerény véleményem szerint előbbi mindig célszerűbb választás ilyen jellegű háttérmunkákra, akkor is, ha ezerszer lassabb.

De hogyan is működik? Írd fel a lapod tetejére az adott problémát tartalmazó mágikus kérdést, és számozd meg az alatta lévő részt egytől ötig, majd kezdj el különböző variációkat írni az adott problémára. Amennyiben nem vagy elégedett egyik ötlettel sem, nyugodtan tovább számozhatod, egészen addig, amíg megleled a megfelelőt. Miért is hasznos ez? Az agyad hajlamos a lehető leglustább és leggyorsabb megoldást találni az adott problémára, de ezzel a módszerrel arra sarkallod, hogy igenis a dolgok legmélyére ásson, és a kincset érő ötletet a felszínre hozza. 

 

Amennyiben nem vagy elégedett a számozással, erre a metódusra egy másik variáció: állíts be egy időzítőt x időre, és azon az intervallumon belül kell minél több ötletet gyártanod. Ez a módszer azoknak javallott, akik nem kapnak agyérgörcsöt és három idegösszeroppanást a múló idő miatt. 

 

2. Elmetérkép/pók diagram/mind mapping

 

Bár sok neve van, de mind egy eljárásra utalnak. Nem kell szerintem bemutatnom az elmetérképeket, amiket szintén rengeteget használunk az élet számos területén.  Amennyiben nem vagy járatos bennük, rögtön el is magyarázom, hogyan kell használni őket :D

 

Vegyél egy központi kérdést/gondolatot és abból ágasztass kisebb-nagyobb buborékokat, amelyekbe ötleteket, gondolatokat írj bele. Ezeket aztán szintén még tovább ágasztathatod, egészen a végtelenig és még tovább. 

 

Elmetérkép készítésre számos applikáció létezik, de ez esetben is azt tanácsolom, hogy ragadj tollat és papírt, mert személyes tapasztalat alapján a kézzel írt sokkal jobb mindig. 

 

3. Coons methode

 

Magyar megfelelője ennek nincs ugyan, de ha elkezdem magyarázni, rögtön világos lesz, mi a fene is ez.  A fentiektől eltérően ez egy verbális brainstorming módszer, és egy partnert is igényel. Nem kell mást tenned, mint feldobod a problémád, és a partnereddel elkezdeni körüljárni azt. Nagyon fontos, partnernek nem szabad választ adnia a problémára, minden esetben neked kell, ő csak a különböző aspektusokból történő megvizsgálásában segédkezhet, esetleg apró kérdésekkel vezethet a megoldáshoz. 

4. Talk a tape

Ennek az angol neve egy fokkal már beszédesebb, mint az előzőnek. Ez a módszer a fent említett kis testvére is lehetne, ugyanis itt is beszélned kell, ezúttal viszont magaddal.  Vonulj el a ház egy csendes zugába, vagy menj sétálj egyet, dugj be egy fülest és beszélj (így talán nem egy diliházban ér a heuréka pillanat). Ha szeretnéd, nyugodtan rögzítsd az eszmefuttatásod, hogy később visszahallgathasd, és vagy hasznát vedd, vagy derülj egyet sherlocki képességeiden. 

 

5. Szabad írás

 

A sok-sok beszéd után evezzünk vissza az íráshoz! Ez az utolsó módszer, akárcsak a többi, pofonegyszerű. Ragadj tollat és egy gyönyörű noteszt vagy laptopot, és kezdj el  írni! Mindent, de tényleg mindent vess papírra, gondolkodás és hezitálás nélkül. És hogy meddig írj? Ez egy jogos kérdés, de a válasz csak rajtad áll. Állítsd be az időzítődet x időre, vagy állapíts meg egy adott oldalmennyiséget, amennyit írni szeretnél és vágj bele! Ami fontos és fent is hangsúlyoztam már, ne állj meg közben, egy pillanatra se.  

Ezt az öt módszert gyűjtöttem össze nektek, természetesen ennél milliószor több van, azokat is bátran használhatjátok, a lényeg, hogy hasznos legyen számotokra, és elérjétek a célotokat vele. 

Amennyiben nem okoz nehézséget az angol, és kíváncsiak vagytok a cikk forrására, a használt videót itt megtekinthetitek. 

A cikk végén pedig emlékeztetnélek még titeket, hogy megéri csatlakozni hozzánk és a közös íráshoz is, hiszen számos meglepetéssel és szuper tartalommal is készülünk nektek, többek között übercuki jelvényekkel, amelyekből az egyik a tiéd is lehet az első brainstormingsikeredért :D

 

 

a hónap könyve - Fegyverem a farkasom

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A történet főszereplője Megaira Diamond, egy átlagos 17 éves lány, mindaddig, amíg életében feltűnik egy farkas, aki minden veszélytől óvja a lányt. Minekután szert tesz egy különleges tőrre, meghívást kap a Fegyverek házába, ahol a hozzá hasonló tanulókat képezik ki fegyvereik használatára és a velük történő kapcsolat elmélyítésére, ugyanis eme fegyverek képesek emberi alakot ölteni. Ezután nyomon követhetjük, ahogy Megaira mind lelkileg, mind testileg fejlődik és közben változatos bajokba keveri saját magát. A könyv a maga nevében páratlan. Zsófi egy olyan világot hoz létre, amellyel ezelőtt nem volt szerencsém találkozni sem a magyar, sem a világirodalom berkein belül. Részletesen és már-már filmszerűen tárja az olvasó elé a fegyverfogatók világát, melyben semmi sem az, aminek látszik. Ezzel feszült izgalommal teli légkört keltett az olvasó számára, váratlan fordulatokkal, titkokkal és humorral fűszerezve mindezt, létrehozva egy majdhogynem letehetetlen olvasmányt, amely napok múltán sem engedi olvasóját.

Megaira karaktere számomra példaértékű és motiváló volt, mert bármi történt is, ő sosem adta fel, még akkor sem, ha az élet padlóra küldte, hanem még erősebben küzdött és minden akadályon túllendült. A másik kapcsolódási pontom vele a korán túl - ami megegyezik az enyémmel -, a szarkasztikus humora és a végtelen jósága volt, nem utolsó sorban pedig az elköteleződése a barátaiért. Ezek olyan tulajdonság, amelyek az én életemben is jelen vannak és kissé eufórikus érzés volt olvasni róla és ezáltal valamilyen szinten kívülről látni magam.

Fróna Zsófia Fegyverforgató sorozatának első kötete, a Fegyverek háza volt az írónő debütáló kötete, amelynek folytatása, a Démonok között idén februárban jelent meg.

A regény másik pozitívuma a módozatban rejlett, ahogy Zsófi dolgozott a mellékszereplőivel. Sikerült úgy „operálni” velük, hogy sokszor azt hihette volna az ember hogy nem is „háttérfiguraként” szolgálnak, hanem igenis eszenciálisan. Ezen felül pedig hamar az olvasók szívébe lopták magukat és táptalajt adtak a különböző teóriáknak is.

A mű legnagyobb üzenete számomra talán az, hogy ne félj az újtól, a változástól. A másik fontos pedig: harcolj és küzdj alázattal, mert minden helyzetből van kiút, még akkor is ha nem érezzük ezt adott pillanatban. Én a könyvre végül öt csillagot adtam az ötből, részében azért mert nagy hatást gyakorolt rám, megragadott az egész világ, amit Zsófi alkotott, Megaira pedig az a főszereplő, akiben szinte teljes egészében magamra ismertem. A fordulatok, titkok és az akció nagyot ütötték nálam, az írónő pont eltalálta az arányokat, még akkor is, ha az eleje picit kapkodós volt számomra.