Szollár Bence - Frontláz



Amikor ma reggel belekezdtem ebbe a nem mindennapi kötetbe, fogalmam sem volt arról mire is számíthatok. Több szempontból is újdonság volt nekem. Egyrészt nem olvastam még forgatókönyv szerű kötetet, úgy gondoltam nem tudja nekem átadni azokat az érzéseket amire nekem szükségem van egy egy történet kapcsán. Tévedtem...

Ebben a kötetben forgatókönyveket találhatunk. Nem novellákat és kisregényeket, hanem irodalmi forgatókönyveket. Ha a szemünk hozzászokik a nem hétköznapi formához és képesek vagyunk megbarátkozni a filmírás kötött, merev szabályrendszerével, akkor olvashatunk háborúról, szenvedésről, halálról, múltbéli démonokról, gyerekkori traumákról. Más szóval: az élet sötét oldaláról.



Röpke tájékozódásom után, világossá vált számomra hogy nem csak abban lesz újdonság ez a kötet, amilyen formai világot mutat. Több értékelésben, megjegyzésben olvastam, hogy kissé horror beállítottságú témákat ölel fel, bár így olvasás után ezt kissé cáfolnám. Én inkább a pszicho irányba vinném el a bekategorizálását, mert az ember elméjében igencsak nagy zűrzavart tud okozni, pláne egy ilyen gazella lelkűében mint amilyen én is vagyok.

A legérdekesebb az volt számomra, hogy én aki aztán a barokk körmondatok alkotásáért majdhogynem már díjat érdemelnék, olyannyira élvezni tudtam egy egyszerű tőmondatokból és jelenetekből álló kötetet, hogy az teljesen befészkelt a bőröm alá. Mint azt korábban említettem, óckodtam a forgatókönyv jellegű kötetektől, de Bence az élő példa arra, hogy egy ilyen formájú könyv is jócskán bele lehet csempészni a drámát, az érzelmeket és egy olyan mentális világot ami után az olvasó leforrázva ül a kanapén, kötettel a kezében, és hirtelen nem tud megszólalni. Talán a valóság alapja a legsokkolóbb, mert ezek a bárhol, bármikor megtörténhetnek, semmi misztikum nincs bennük. Lehet az akár a szomszédod is, vagy lehet a legjobb barátod. Valaki akit teljesen félre ismersz.


Imádom a drámai, elgondolkodtató jeleneteket, hát itt megkaptam, egy cseppnyi mentális zavarral, háborúval, kannibalizmussal, tragédiával fűszerezve. Ezekből egy olyan egyveleget gyúrt össze a szerző ami után nehéz észhez térni. Mindenesetre, ha ezek a történetek megfilmesítésre kerülnek azt nem garantálom, hogy meg merem nézni, de a párom nagy horror rajongó, neki bátran merem majd ajánlani. Nekem bőven elég volt a sorok mögött megbúvó képzeletem alkotta kép.
Köszönöm szépen a szerzőnek a lehetőséget. Talán abszurd azt mondani egy ilyen kötetre, hogy élmény volt olvasni, mégis valami hasonlót tudnék megfogalmazni vele kapcsolatban. Vitt magával, tudni akartam mi lesz egy egy novella vége, és tudni akartam mi lesz a következőben. Ezt a tényt az is mutatja, hogy alig pár óra alatt kiolvastam az egészet. Gratulálok a szerzőnek az alkotásához. Egyedi és néhol felfoghatatlan.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése