D.Somogyi Eszterrel a véletlen, vagy ha a történetéhez akarok hű lenni, Isten
akarata sodort össze. Nagyon örülök minden szerzői felkérésnek, akik arra
kérnek olvassam el a munkájukat, így hát Eszter kérdésére is azonnal igent
mondtam még mielőtt tudtam volna miről is szól valójában a történet. Erre csak
akkor döbbentem rá mikor a postás a kezembe adta a csomagot, én pedig a
külsejét feltépve, izgatottan olvastam a tartalmat. Már az egyből megfogott, és
éreztem hogy itt egy különleges könyvet foghatok a kezemben, olyat melyet
érdemes olvasni minden korosztálynak, de főleg a fiataloknak, akik a züllés és
a kárhozat útjára próbálnak lépni, talán dacból, talán külső erőszak hatására
vagy szimplán azért hogy valakinek imponáljanak ezzel. Aztán bele kerülnek egy
olyan ördögi mókuskerékbe melyből már nem tudnak egyedül kimászni.
Tudjátok, ez a mániám, de én jobban bele mentem volna az
érzelmi részekbe, a fájdalomba, a szenvedésbe, bár tisztában vagyok vele hogy a
kórházi illetve a neurológiai folyamat nem egy szociális munkás hatásköre,
mégis biztosan van rálátása erre, amivel még jobban fejbe lehetett volna
kólintani virtuálisan a züllött kamasz társadalmat. Voltak benne ugyan
jelenetek amikor kitértek a következményekre, hol finomabb hol erőszakosabb
megfogalmazásban, de még így is kevésnek éreztem.Mindezek ellenére egy nagyon tanulságos könyv alakult Eszter
tolla által amelyet sajnos az élet írt, és minden tollvonása maga a valóság.
A kötet egyik erős alap pillére a hit és az Istennel való kapcsolat megtalálása amely egy teljesen új megvilágításban került a szemem elé. Mint azt már korábban is említettem nem vagyok kifejezetten hívő ember, amolyan hiszem is meg nem is hogy van egy felsőbb hatalom, mely terelgeti az utunkat. Néha úgy érzem csak a hit segít abban hogy átvészeljem a nehéz időket, vagy ha magát a világot nézem, akkor erre a hitre támaszkodva remélem, mindennek oka van és minden probléma megoldódik egyszer. Néha pedig azt érzem magunk vagyunk a saját pusztításunk poklában, egy olyan vég peremén melyen már ha létezne a Mindenható akkor Ő sem tudna segíteni. Nem tudom mit higgyek, melyik a helyes válasz, azt szoktam mondani azt hiszem el amit látok, de még azt sem biztosan. Láttunk már isteni csodákat, talán nem vagyunk egyedül ebben a zord világban. Mindenesetre akárhogy is van, az ebben a könyvben megvilágított hitvilág és szemlélet abszolút szimpatikus volt számomra. Nem erőszakosan akart meggyőzni, nem töményen nyomta le a torkomon azt hogy nekem hinnem kell különben elkárhozok. Egy szelíd tanítás alapú szemlélet mutatkozik meg a történetben. Ráadásul azt hiszem a szociális munkásoknak, akik ilyen körülmények között és ilyen helyzetekben állják a sarat, ahogy Eszter is szemléltette, talán szükségük van egyfajta hitre, egy erőre mely vigyáz rájuk, a lelkükre és óvja a világot amennyire csak tudja. Bárhogy is van, minden tiszteletem az övék és a munkájuké.
Hatalmas élmény volt számomra a könyv, a maga tanításaival és történetével. Nagyon sok elgondolkodtató részt találtam benne, és mindenkinek bátran merem ajánlani. Egy olyan különleges kötetet formált Eszter és az élet amiről beszélni kell, ami felett nem szabad szemet hunyni, és ami a rideg valóságon túlmutató szeretetet, féltést és gondoskodást tárja a szemünk elé. Mert vannak még jó emberek, vannak még akik küzdenek egy nemes célért, egy jobb világért. Istennek hála értük, és rengeteg erőt és kitartást kívánok nekik.
Köszönöm az élményt D.Somogyi Eszternek, és köszönöm a szociális munkások áldozatos munkáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése