Ki gondolta volna hogy ez a történet ennyire fog tetszeni...? Mikor kinyitottam a könyvet és rögtön az első oldalon azt ecsetelték, hogy főhősünk éppen egy exkluzív szex klubba készül, már a szememet forgattam.
Ne már, annyira unom az erotikus jelenetekkel tűzdelt, semmit mondó könyveket, amikor csak azért lesz egy könyv a topplisták élén, mert a helyi kemény csávó lépten nyomon kéjes helyzetbe kerül egy csajszival. Komolyan néha azt érzem, az irodalom jó része olyan lett mint egy begerjedt kamasz. Félreértés ne essék, nincs bajom az erotikus jelenetekkel, elfogadtam azt is hogy az irodalomban jelentős szerepet játszik ez a zsáner, sőt nem hőkölök hátra az ilyen fajta sztoriktól. Nagyon jól meg lehet ezeket is írni, csak nekem az utóbbi időben sok volt az ilyen fajta történetből, és sajnos bele is futottam az igénytelenebbik fajtába többször. Na de, ne ítéljünk első oldalra, ugyebár. És milyen jól tettem...
Amikor becsuktam a könyvet, az futott végig az agyamon...Végre! Na nem azért mert örültem, hogy vége lett, azt borzasztóan sajnáltam, bár már nagyon izgultam mi lesz a végkifejlett. Annak szólt inkább, hogy végre egy könyv, ahol a szex jelenetek nem csak az eladási számot növelő, töltelék oldalak, amik nem viszik előre a sztorit. Ebben a könyvbe igenis kellettek a szexjelenetek, meg volt mindennek az oka, a miértje, és nem volt túl sok, annak ellenére sem, hogy konkrétan egy azték szexistennő köré épül a történet. Szerettem a konfliktusokat, szerettem hogy nagyon sokáig nem tudtam igazán ki kicsoda is valójában. A titkok a bőröm alá férkőztek, és ott zakatoltak a fejemben folyamatosan. Tudni akartam mindent, mégis úgy érzetem helyes, hogy még nem értem. Mert pont emiatt lett izgalmas.
Rita karakterével abszolút tudtam azonosulni, imádtam a csípős megjegyzéseit amik még a legszorultabb helyzetekben is adtak egy olyan plusz humort és élvezetet ami meg tudott mosolyogtatni, és azt gondoltam végre nem egy hisztis nőszemély, hanem egy igazi vagány csaj, aki nem kap egyből rohamot minden egyes oldalon, és nem csap jelenetet minden apróság miatt.
Az abszolút kedvenc karakterem viszont Lee volt. Az első pillanattól kezdve teljesen oda voltam érte bármit is csinált. Éreztem benne valami különlegeset, nem tudott átverni, tudtam, hogy van benne valami plusz, ami miatt csak szeretni lehet. Mondjuk a személyisége miatt akkor is imádtam volna ha pusztán az, amit mutat magából, és Ritával egy olyan párost alkottak együtt minden harccal és nehézséggel ami miatt akartam olvasni minden nap, minden órában. Nem is csoda hogy ilyen gyorsan végeztem vele. Nem hagyott nyugodni az agyam, a szerző abszolút jól játszotta a kártyákat és nagyon szépen fent tudta tartani a kíváncsiságom.
Nem sűrűn dobálózom a kedvenc kategóriával, de nekem ez a könyv most bekerült a topplistába, és nagyon várom, hogy végre olvashassam a folytatást. Mert természetesen a befejezés is olyan, hogy amikor megláttam az összes azték istent leszidtam az égről, hogy ennek így kell véget érnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése